„A tudomány természetéből fakadóan egyetemes: kérdései, módszerei és eredményei túlmutatnak országhatárokon és korszakokon. Művelői azonban mindig konkrét közösségekhez tartoznak – nyelvhez, kultúrához és hagyományhoz kötődnek, és ezekből merítenek erőt alkotómunkájukhoz. A Magyar Tudományos Akadémia fennállásának immár két évszázada alatt akkor tudta a leginkább betölteni küldetését, amikor ezt a kettősséget – az egyetemesség és a nemzeti kötődés egységét – nemcsak felismerte, hanem tudatosan képviselte is”

– ezekkel a szavakkal nyitotta meg Freund Tamás a Külső Tagok Fórumát, melyet a hagyományokhoz híven idén is a Magyar Tudományos Akadémia éves közgyűlésének második napján tartottak meg. Az MTA leköszönő elnöke az Akadémia külső tagjait köszöntő ünnepi beszédében értékelte az elnöksége hat éve alatt véghez vitt munkát, aminek köszönhetően a határon túli magyar tudományosság ügye ma erősebb intézményi és szakmai alapokon nyugszik, mint korábban bármikor. „Ez a megerősödés nem egyetlen döntéshez vagy programhoz köthető, hanem következetes, lépésről lépésre építkező munka eredménye” – fogalmazott az Akadémia elnöke.

Freund Tamás beszédében kiemelte, hogy a Domus Ösztöndíjprogram a határon túli magyar tudományosságot építő rendszer egyik legfontosabb pillére. Az elmúlt években sikerült megőrizni a program stabilitását, és tudatos fejlesztésekkel bővíteni is: emelkedtek az ösztöndíjak, kiszélesedtek a pályázati lehetőségek, és elindultak azok a támogatási formák, amelyek a nemzetközi tudományos jelenlét erősítését szolgálják. Mindezek eredményeként 2025-ben is több mint száz kutató és számos tudományos műhely részesült támogatásban.

Freund Tamás Fotó: Szigeti tamás / MTA

Az elnök különösen fontos előrelépésnek tartotta, hogy idén lehetőség nyílt egy olyan új kezdeményezés elindítására, amely az Akadémia tulajdonában álló, határon túli vonatkozású tudományos és kulturális forrásanyagok átfogó digitális feldolgozását és széles körű hozzáférhetővé tételét tűzi ki célul. „Ez a program nem csupán értékmegőrzés, hanem közös szellemi örökségünk korszerű újraértelmezése és megerősítése is egyben” – tette hozzá Freund Tamás.

Az Akadémia elnöke elmondta azt is, hogy a nemzeti programok kiterjesztése révén lehetővé vált, hogy határon túli intézmények többéves kiszámítható kutatási támogatásban részesüljenek. Ennek köszönhetően a nyelvtudomány területén is több olyan jelentős kutatási projekt indult el, amely a Kárpát-medencei kutatói együttműködések megerősítését is szolgálja. „Az erdélyi és kárpátaljai nemzeti programok sikeres működése mellett külön kiemelendő, hogy idén már a szlovákiai magyar tudományos közösség bevonásával is új program indulhatott” – üdvözölte Freund Tamás a szlovákiai nemzeti program 2026-os elindítását.

Freund Tamás szerint az Akadémia 200 éves fennállását ünneplő bicentenáriumi év eseményei egyértelműen visszaigazolták az elmúlt években követett irány megalapozottságát. A 2025-ös eseménysorozat keretében a határon túli magyar tudományos műhelyek budapesti bemutatkozása nemcsak szakmai értelemben volt jelentős, hanem közösségi élményként is megerősítette, hogy a magyar tudomány egységes térként működik.

„Pozsonytól Kolozsváron át a Vajdaságig és Kárpátaljáig ugyanannak a szellemi közösségnek vagyunk a tagjai, amelynek erejét a sokszínűség és az együttműködés adja”

– mondta Freund Tamás, aki úgy vélte, hogy ebben a folyamatban meghatározó szerepet töltenek be határon túli akadémiai szervezeteink, amelyek nemcsak a tudományos élet szervezésében, hanem a tudomány társadalmi beágyazottságának erősítésében is kiemelkedő munkát végeznek: tevékenységük révén a tudomány jelenléte nem szűkül az intézmények falai között végzett munkára, hanem a közösségi élet szerves részévé válik.

„Az elmúlt években nemcsak programokat és támogatási formákat fejlesztettünk, hanem kapcsolatokat is építettünk. A rendszeres hírlevelek, a tudományos kommunikáció új csatornái és a közös rendezvények mind hozzájárultak ahhoz, hogy a világ különböző pontjain dolgozó magyar kutatók egyre inkább egy összekapcsolt közösség részeként tekinthessenek önmagukra. Ez a közösség ma már nem csupán jelképes egységet jelent, hanem valóságos, működő hálózatot, amelynek kapcsolatai folyamatosan erősödnek. Az Akadémia számára különleges érték az Önök jelenléte. Az a tudás, tapasztalat és nemzetközi perspektíva, amelyet képviselnek, nemcsak gazdagítja, hanem alakítja is a magyar tudomány egészét. Ezért arra törekszünk, hogy szerepük az Akadémia testületi életében tovább erősödjön, és részvételük a jövőben még teljesebb legyen” – szólt beszéde végén az egybegyűltekhez az elnök, hozzátéve, hogy az elmúlt évek eredményei biztatóak ugyan, de nem adnak okot a hátradőlésre:

„A határon túli magyar tudományosság ügye nem lezárt folyamat, hanem folyamatosan megújuló feladat. Olyan feladat, amely összeköt bennünket – intézményeken, országokon és generációkon át. Ennek a munkának a folytatása közös felelősségünk.”

Freund Tamás után a Magyar Tudományos Akadémia keddi munkaközgyűlésén megválasztott új elnök szólt a megjelentekhez. Pósfai Mihály köszöntőjében azt emelte ki, hogy a határon túli magyar tudományosság és az Akadémia közti kapcsolatok fejlődése töretlen volt elmúlt években. Mint mondta, az MTA Veszprémi Területi Bizottsága vezetőjeként maga is szoros személyes kapcsolatokat ápolt ausztriai, szlovákiai és erdélyi kutatókkal, és azt ígérte, hogy elnöksége alatt azon fog dolgozni, hogy ezek a határokon túlnyúló akadémiai kapcsolatok tovább szilárdulhassanak és mélyülhessenek.

Pósfai Mihály Fotó: Szigeti tamás / MTA

Az elnöki köszöntők után Freund Tamás, valamint Kocsis Károly, az MTK EB elnöke átadták az Arany János-díjakat és az Arany János-érmeket.

Az Arany János-díjnak olyan külhoni magyar tudósok, kutatók elismerése a célja, akik egész szakmai életük során jelentős munkásságot végeztek (Életműdíj), akik valamilyen kiemelkedő tudományos eredményt értek el (Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díj), vagy fiatal kutatóként nyújtottak jelentős teljesítményt (Fiatal Kutatói Díj).

Az Arany János-díj legrangosabb fokozatát, az Életműdíjat a Magyar Tudományos Akadémia 2026-ben Pap Endre újvidéki matematikusnak, az MTA köztestület külső tagjának adományozta. Pap Endre tudományos munkássága és idézettsége alapján a Stanford Egyetem jegyzékén a világ legjelentősebb tudósainak 2%-ába tartozik. Kiemelkedő tudományos eredményei a nem additív mértékelmélethez és a speciális operátorok megalkotásához, valamint ezek alkalmazásához kapcsolódnak a döntéselméletben és a mesterségesintelligencia-modellekben.

Pap Endre Fotó: Szigeti tamás / MTA

Pap Endre 1947. február 26-án született Kishegyesen (Szerbia). Újvidéken szerzett okleveles matematikusi diplomát és a Belgrádi Tudomány egyetem Természettudományi Karán mesterdiplomát. A matematikai tudományok doktora címet az Újvidéki Egyetem Természettudományi és Matematikai Karán szerezte meg 1975-ben. Mint vendégkutató kétszer járt Zürichben (1986, 1988) az ETH Matematikai Tanszékén. Egyetemi tanárként dolgozott az Újvidéki Egyetem Természettudományi és Matematikai Karán, ahol a Matematikai Intézet igazgatója volt, az Óbudai Egyetem Alkalmazott Informatika és Alkalmazott Matematika Doktori Iskolájában, jelenleg pedig a belgrádi Singidunum Egyetem professor emeritusa és korábbi rektora (2019–2020). Vendégtanárként a következő egyetemeken oktatott: Johannes Kepler Universität Linz; Université Paris-I-Panthéon-Sorbonne; Università degli Studi di Napoli Federico II; Università La Sapienza, Róma; Université Paul Sa batier, Toulouse, több egyetem Pekingben. A nem additív mértékelmélet megalkotója. E témában a világon első szerzőként publikált (Null-Additive Set Functions, Kluwer, 1995). A közelmúltban kiadott Handbook of Measure Theory (North Holland, 2002) című monográfia szerkesztője és a Regular Non-Additive Multimeasures, Fundaments and Applications (Springer, 2022) szerzője. Ezen eredmények alkalmazásáról a döntéselméletben és a mesterséges intelligencia területén az Artificial Intelligence: Theory and Applications (Springer, 2021) kiadvány ad áttekintést. Az ún. diagonális módszert alkalmazta több általánosításban a fundamentális tételekben. Kiemelkedő eredménye a függvényanalízis területén a róla elnevezett tétel, amelyet a tudományos irodalomban Pap Adjoint Theorem néven említenek (Encyclopaedia of Mathematics, Supplement II, Kluwer-Springer, 2000, 380–381). A bizonytalanságmodellezésben és a fuzzy rendszerekben fontos szerepet játszó speciális operátorokról szóló, társszerzőkkel írt Triangular Norms (Kluwer, 2000) című monográfiája és a Fixed Point Theory on Probabilistic Metric Spaces (Kluwer, 2001) alapmű a területen. Bibliográfiai egységeinek száma több mint 425 publikáció, ebből 10 monográfia. H-indexe 52, hivatkozásainak száma több mint 19700 (Google Scholar). A European Academy of Sciences tagja (Belgium, 2004), a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja, elnöke (2008–2012), a National Academy of Artificial Intelligence (NAAI), az International Core Academy and Humanities, az American Mathematical Society (AMS) és az Österreichische Mathematische Gesellschaft (ÖMG) tagja. 2003-ban elnyerte Újvidék Város Októberi Díját.

***

A Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díjat a Magyar Tudományos Akadémia 2026-ban Benedek József erdélyi geográfusnak, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyetemi tanárának, az MTA külső tagjának adományozta. Benedek József több évtizedes, nemzetközileg is elismert tudományos és oktatói tevékenységével kiemelkedő módon járult hozzá a gazdaságföldrajz, a területfejlesztés és a fenntartható fejlődés kutatásához, valamint a magyar nyelvű felsőoktatás és tudományosság erősítéséhez a Kárpát-medencében. Egyetemi és tudományos közéleti szerepvállalása, intézményvezetői munkája és a fiatal kutatók képzésében betöltött meghatározó szerepe példaértékű.

Benedek József Fotó: Szigeti tamás / MTA

Benedek József 1969. augusztus 16-án született Baróton (Románia). 1993-ban szerzett diplomát a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Biológia, Geológia és Földrajz Kar földrajz–germanisztika szakán, majd 1999-ben ugyan itt doktori címet. A Földrajz Karon 2001-től dékánhelyettes, a Kar Társadalomföldrajzi Tanszékén 2007-től doktorátusvezető, 2008-tól a BBTE Akadémiai Tanács tagja. 2011–2024 között a Miskolci Egyetem Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet, 2024-től a Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi tanára. Jelenleg a BBTE Földrajz Kar Magyar Földrajzi Intézetének egyetemi tanára. Tudományos érdeklődésének középpontjában a térbeli egyenlőtlenségek a regionális fejlődés, a fenntartható fejlődés, illetve a város és területfejlesztés komplex kérdéskörei állnak, amelyek vizsgálatához következetesen interdiszciplináris megközelítést alkalmaz. Nemzetközileg is jegyzett publikációs életműve rendkívül gazdag: önálló és társszerzős könyvei, szerkesztett kötetei, valamint nagyszámú tudományos cikke és könyvfejezete a hazai és nemzetközi szakirodalom meghatározó részét képezik. Az MTA külső tagja, Románia képviselője a Regional Studies Associationben (Brighton, EK), alapító tagja a BBTE Római Katolikus Teológia Kar doktori iskolájának, a kolozsvári Cholnoky Jenő Földrajzi Társaságnak, tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak (MFT) és a Romániai Urbanisták Kamarájának. Tudományos munkásságáért a következő díjakban részesült: 2003: a BBTE Érdemdíja az egyetem fejlődésében kifejtett tevékenységéért; 2004: a BBTE Érdemdíja, Földrajztudományi Karának díszoklevele a kar nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért; az Országos Tudományos Kutatási Tanács díja; az MFT Pro Geographia kitüntetése az erdélyi magyar nyelvű földrajzoktatás ügyének fáradhatatlan képviseletéért, magyar nyelvű társadalomföldrajzi kutatásaiért, a kolozsvári és az anyaországbeli felsőoktatási intézmények kapcsolatainak kiépítéséért; az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Érdemdíja; 2007: a BBTE Érdemdíja, Földrajz tudományi Karának díszoklevele; 2010: Lóczy Lajos emlékérem; 2011: BBTE-érem, az egyetem legmagasabb kitüntetése; 2018: a Miskolci Egyetem Érdemes Oktatója kitüntetés a térgazdaságtan és a területfejlesztés tárgyak magyar és angol nyelvű tematikájának kidolgozásában szerzett érdemei, valamint a kar habilitációs és doktori bírálóbizottságaiban végzett munkája elismeréseként; 2021: a BBTE Kiválósági Díja innovatív és társadalmi szolgáltatásokért.

***

A Fiatal Kutatói Díj idei díjazottja Varga Szilvia erdélyi társadalomkutató, az MTA köztestületének külső tagja lett. Varga Szilvia a fiatal erdélyi társadalomtudós-generáció meghatározó, a jövőbeli szakértői generáció egyik legígéretesebb kutatójaként jelentékeny részt vállalt és vállal a kisebbségi magyar közösség társadalmi és regionális sajátosságainak feltárásában és megértésében különös tekintettel az erdélyi magyar fiatalok közügyekhez való viszonyulására.

Varga Szilvia Fotó: Szigeti tamás / MTA

Varga Szilvia 1992. március 10-én született Segesváron (Románia). Doktori tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Doktori Iskolájában folytatta (2020–2024). Disszertációja („Erdélyi magyarok online politikai részvétele”) a digitális kommunikáció, a politikai részvétel és a kisebbségkutatás metszéspontján vizsgálja az online részvételi mintázatokat. Korábban mesterfokozatot szerzett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) diplomácia és interkulturális tanulmányok szakán (2018–2020), alapképzését nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon (2015–2018), valamint a BBTE informatika szakán (2011–2015) végezte. 2024-től egyetemi adjunktus a Sapientia EMTE-n, ahol politikatudományi, politikai kommunikációs, európai uniós és kutatásmódszertani tárgyakat oktat. Korábban (2020–2024) óraadó oktatóként vett részt a Sapientia EMTE és a BBTE képzéseiben, többek között kutatásmódszertani és politikatudományi kurzusok vezetésével. Kutatásai a politikai kommunikáció, a digitális részvétel, az online nyilvánosság és a kisebbségi közösségek politikai viselkedése köré szerveződnek, melyek primer adatokkal és elemzéssel járulnak hozzá az erdélyi magyar közösség, azon belül az erdélyi magyar fiatalok állampolgári felelősségvállalásának, digitális részvételének és online nyilvánosságának megismeréséhez. 2024-től doktori irányító bizottsági tag a BBTE Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Doktori Iskolájában. 2023–2025 között a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetségének alelnöke, aktív szerepet vállalva a fiatal kutatói közösség szakmai támogatásában. 2018–2023 között kutató a kolozsvárí Bálványos Intézetben, ahol társadalom- és politikatudományi témájú kutatásokban vett részt. 2016–2018 között ösztöndíjas volt a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségénél.

***

Az Arany János-díjak után az Arany János-érmeket adták át. Az Arany János-érem olyan külhoni magyar tudósok, kutatók kitüntetésére szolgál, akik a külhoni magyar tudományosság és tudományos közélet ügyének előmozdításában szereztek kiemelkedő érdemeket. 2026-ben Arany János-érmet kapott:

Barabás László etnográfus, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának és annak marosvásárhelyi kihelyezett tagozatának docense, az MTA köztestületének külső tagja. Az erdélyi magyar naptári népszokások, a népélet, az erdélyi és az összmagyar népi kultúra szakavatott kutatója, eddig megjelent kiadványai az erdélyi magyar folklorisztika élvonalához tartoznak, mindemellett tanári tevékenységével meghatározó szerepet játszik az erdélyi magyar oktatási és tudományos életben. Barabás László nagy kitartással kutatta szülőföldjének, Maros megyének népéletét, társadalmát, éves szokásait, népi vallásosságát, hagyományos kultúrájának térbeli tagolódását, tudatosan azokat a vidékeket választva terepként, melyeket a korábbi gyűjtők elkerültek, vagy nem vizsgáltak intenzíven. Egyéni és csoportos kutatásainak eredményeképpen eddig 10 önálló kötete, több mint 100 dolgozata jelent meg, társszerzőkkel pedig 20 kiváló néprajzi dokumentumfilm alkotója. Műveiben nem ragadt le a tények egyszerű leírásánál: a népszokások segítségével az erdélyi magyar falusi közösségek alapvető működését, életmódját, értékrendjét, gondolkodásmódját, vallásosságát, sajátos mentalítását és örökségét ragadta meg, árnyaltan elemezve az erdélyi magyar népi kultúra különböző rétegeit, szimbolikus és rituális elemeit, valamint társadalmi, felekezeti, etnikai, táji és ökológiai meghatározottságát.

Barabás Réka kolozsvári vegyészmérnök, anyagtudós, az MTA köztestületének külső tagja. Oktatói tevékenysége során – immár 20 éve – kiemelkedően sokat tesz a magyar tudományosság előmozdításáért, a nemzetközi tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztéséért. A nanoanyagoktól a geopolimereken és biofiltereken át a különféle kristályosítási eljárások kutatásáig terjedő széles spektrumú munkáját számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el, miközben kreatív ötleteivel meghatározó szerepet vállalt és vállal a kolozsvári magyar diákok tudományos aktivitásának szervezésében, irányításában, így sok más mellett a Kolozsvári Magyar Kémikusok Egyesületének (KMKE) alapító tagja és az alapítás kezdeményezője, a Kolozsvári Magyar Akadémiai Bizottság (KAB) tudományos titkáraként számos tudományos rendezvény megálmodója és szervezője, a kolozsvári Bolyai Társaság vezetőségi tagja. Minden évben szervezője és aktív résztvevője a Tudományos Karaván akciónak, melynek célja különböző erdélyi iskolák felkeresése, érdekes kísérletek bemutatása a magyar tannyelvű osztályokban. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Karának történetéről szerzőtársaival írt tanulmánykötetével a tudományos ismeretterjesztéshez is hozzájárult, 2023 óta ő szervezi a magyar doktoranduszok éves nyári workshopját.

Lukity Tibor vajdasági matematikus, az MTA külső tagja. Jelentős eredményeket ér el a tomográfiás képalkotás módszereinek fejlesztése terén, nevéhez több regularizációs módszer bevezetése fűződik, ideértve az irányultságon, a súlyponton, a kompaktságon, valamint a geometriai momentumokon alapuló alakleírók bevezetését a képalkotó eljárásokba. Az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kar Matematika Tanszékének egyetemi tanáraként matematikai tantárgyakat oktat műszaki irányultságú hallgatóknak, emellett évtizedek óta aktívan részt vesz a vajdasági magyar tudományos életben, a tudományos utánpótlás nevelésében, egyebek mellett a karon működő alkalmazott matematikai doktori iskola előadójaként és mentoraként is. Több nemzetközi tudományos rendezvény főszervezője, meghívott előadóként számos belföldi és külföldi egyetemen adott már elő. Legfontosabb kutatási érdekeltsége a matematikai modellek fejlesztésében és alkalmazásában keresendő elsősorban a digitális képfeldolgozás és képalkotás módszereinek fejlesztése és tökéletesítése céljából. A Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium mentora, 2022-től a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács alelnöke, a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia tudományos bizottságának tagja.

Oláh-Gál Róbert erdélyi matematikus, matematikatörténész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának adjunktusa, az MTA köztestületének külső tagja. Munkásságának középpontjában a Bolyaiak tudományos munkásságának feltárása és elemzése áll, emellett Erdély művelődéstörténetének tágabb kérdéseivel is foglalkozik. Alapos levéltári kutatásai során feltárt tényekkel gazdagítja a róluk és más erdélyi tudósok életéről és munkásságáról alkotott képünket. Bolyai János tízezer oldalt meghaladó kéziratainak aprólékos feldolgozásával folytatja a Kiss Elemér által megkezdett munkát, melynek során Bolyai János számos érdekes matematikai gondolatát sikerült már eddig is közreadni. Nemcsak egyszerű forrásközlésről van szó, hanem Bolyai tömör megfogalmazásainak részletes magyarázatát és a korszak nemzetközi matematikai szakirodalmának kontextusába helyezését is elvégzi Oláh-Gál Róbert. Nagyszámú tanulmány mellett több monográfia és gyűjteményes kötet szerzője. A Bolyaiak arcképét kutatva kismonográfiát írt Barabás Miklós mesteréről, Szabó János festőművészről. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság és a Román Írószövetség tagja, 2019-ben a magyarországi Tudományos Újságírók Klubja Hevesi Endre-életműdíjjal jutalmazta tudományos ismeretterjesztő tevékenységét.

Az ünnepélyes díjátadót az Arany János-díjjal kitüntetett kutatók előadásai követték.

Pap Endre Matematikai utam a mesterséges intelligenciához című előadásában többek között arról beszélt, hogy Jan Mikusiński vezette be az átlós tétel módszerét, amely lehetővé tette a funkcionálanalízis és a mértékelmélet alapvető tételeinek egyszerű bizonyítását Baire kategóriatételének alkalmazása nélkül. Pap Endre ezt a módszert tovább általánosította félcsoportokra, és erre a módszerre alapozva általánosította a korábbi tételeket. Bevezette és bizonyította az ún. adjungált tételt, amelyet később vektoros topologikus terekre általánosított. Kitért arra is, hogy a pszeudoanalízis elmélete egy speciális valós félgyűrűn (más néven trópusi félgyűrűn) alapul, és ez az elmélet lehetővé teszi három fontos probléma, a nemlinearitás, a bizonytalanság és az optimalizálás egységes megközelítését, számos alkalmazással a fuzzy logikában, fuzzy halmazokban, a hasznosságelméletben, a kumulatív kilátáselméletben és a parciális differenciálegyenletekben. Előadásában azt hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia forradalmában hamarosan jön egy nagy hullám. Arra figyelmeztetett, hogy bár a megfelelő szoftverek segítségével minden korábbi tudást beépítettek a gépekbe, továbbra is kérdéses a teljes folyamat irányítása, ezért Pap Endre szerint a kormányoknak megállapodásokat kellene kötniük a MI-k fejlesztése terén, szem előtt tartva, hogy a magyarázó intelligencián alapuló megközelítés (XAI) részben lehetővé teszi az MI feletti ellenőrzést. Korábbi matematikai eredményei lehetővé tették Pap Endre számára, hogy a mesterséges intelligenciát döntéselméleti úton közelítse meg, több tanulmányt is publikált ezen a területen.

Pap Endre előadása Fotó: Szigeti tamás / MTA

Benedek József A fenntartható fejlődés földrajza című előadásában arról beszélt, hogy miképp járul hozzá a földrajztudomány a fenntartható fejlődési célok (SDG) vizsgálatához, ezek mérésével, vizualizációjával, monitoringjával, lokalizációjával, valamint a földmegfigyelési módszerek és földrajzi információs rendszerek használatával. Elmondta, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Fenntartható Fejlődés Kutatóközpontjának kutatói integrált módszertant dolgoztak ki az SDG-k mérésére, és létrehoztak egy interaktív platformot is, hogy az SDG-k mérése helyi és regionális szinten történhessen. Ez a megközelítés három újdonságot kínált: egyfelől létrejött egy területi adatbázis helyi és regionális szinten, amely lokalizált indikátorokat biztosít a helyi és regionális fenntarthatósági átmenetek értékeléséhez, másfelől az SDG-indikátorok mérésében meghonosodtak a földmegfigyelési módszerek, harmadrészt pedig új adatmodellt dolgoztak ki az SDG-index mérésére. Benedek József eredményeiket úgy foglalta össze, hogy modelljük kísérletet tesz az egyes helyi közigazgatási egységek SDG-k szerinti teljesítményének számszerűsítésére, lehetővé téve az SDG-k lokalizációját. A modell ezen túlmenően szakpolitikai szempontból releváns értékelési eszközt biztosít a helyi közigazgatási egységek számára, segíti őket abban, hogy meghatározzák helyzetüket az egyes SDG-k mentén, ezáltal empirikusan megalapozott és szakpolitikai szempontból is releváns helyi fejlesztési stratégiákat dolgozzanak ki.

Benedek József előadása Fotó: Szigeti tamás / MTA

Varga Szilvia Demokráciára nevelés – részvétel és érdekképviselet a középiskolában címmel adott ízelítőt kutatásaiból. Varga Szilvia egyebek mellett arra a kérdésre fókuszált, kit is szolgálnak a középiskolai diáktanácsok, mennyire tekinthető a képviseleti demokráciára nevelés, az aktív állampolgárság és a demokratikus részvétel előszobájának a diákönkormányzati tevékenység, az iskolai életben való egyéni részvétel, mennyire segítik elő a résztvevői politikai kultúra fejlődését. Beszámolt arról a Magyarországon, Romániában és Szlovákiában lezajlott kutatásról, amelynek feladata a PRIME projekt tudományos eszközökkel való segítése volt. A PRIME a középiskolások állampolgári felelősségvállalásának erősítését, az ebben szerepet vállaló pedagógusok felkészítését tűzte ki célul, a kutatás pedig arra kereste a választ, hogy a diáktanácsok, valamint maguk a középiskolás diákok miképp képzelik el az iskolai és közéleti részvételt az olyan intézményekben, ahol magyarul (is) folyik az oktatás. A felméréssel egyebek mellett azt vizsgálták, hogyan látja a diáktanács a saját szerepét, illetve hogyan látják ezt a diákok, illetve hogyan jellemezhetők azok a diákok, akik igénylik a diáktanácsok érdekérvényesítő tevékenységét, illetve azok, akik hisznek abban, hogy egyéni szinten közös összefogással lehet beleszólásuk az iskolai döntéshozatalba. A kutatók úgy találták, hogy a diáktanácsokba vetett bizalom mértéke moderált, a diákok sokszor jobban bíznak például az osztályfőnökben, igazgatóban, mint a diákönkormányzatban. Egyebek mellett úgy vélik, hogy a diáktanács olyan közös fórum, ahol a diákok felvethetik ötleteiket, azonban bár rendezvényszervezés terén a diáktanács teljesíti (sőt sokszor túlteljesíti) a diákok igényeit, az érdekképviselet terén alulmarad. A diákoknak csak 36–55 százaléka hisz a közös fellépés erejében. Az iskolai rendezvények, a diákönkormányzati választások növeli a diáktanácsok láthatóságát, és ebből adódóan a diákokban igény támad az érdekérvényesítő tevékenységre. Az iskolák egy része valamilyen mértékben teret ad egyéni szinten a döntéshozatalba való beleszólásnak, együttműködésnek, sok diák szeret is iskolába járni, az oktatási rendszert sem tekintik diszkriminatívnak, de ha a diáktanács érdekérvényesítő tevékenységet vállal magára, akkor a diákok egy része erre passzivitással reagál: „nem az én dolgom”, „oldja meg a DT”. Ezzel párhuzamosan pont azok nem gondolják, hogy az érdekérvényesítés a diáktanács feladata, akik „aktív körök” tagjai (iskolai diáktanács, városi diáktanács, iskolaújság), szerintük inkább egyéni szinten érdemes összefogni.

Varga Szilvia Fotó: Szigeti tamás / MTA