Az 1825-ös alapítás után csak 1831-re készült el az első „alaprajz” (alapszabály), amely szerint az évente egyszer tartott nagygyűlést „követi esztendőnként a’ köz gyűlés, mellyben a’ Társaságnak minden tagjai részt vehetnek, ‘s ide a’ nem tagoknak is engedtetik bélépés”. A közgyűlésen elhangzott egy értekezés egy-egy érdekesebb tárgyról, az elhunyt tagtársakról szóló emlékbeszéd és a titoknok (főtitkár) beszámolója az elmúlt évről. Itt jelentették be a tagválasztás eredményét, és itt adták át a pályadíjakat, jutalmakat is.

Az első közgyűlésre 1832. szeptember 8-án került sor Pest vármegye házában, az erről szóló tudósítás megjelent a Magyar Tudós Társaság Évkönyvei I. kötetében.

E szerint az ülésen jelen volt a nádor, 10 igazgató, 6 tiszteletbeli, 24 rendes és 16 levelező tag. Először az elölülő (elnök), Teleki József beszélt a társaság céljairól, majd Döbrentei Gábor titoknok (főtitkár) számolt be a társaság addigi történetéről, utána Nyiri István rendes tag székfoglaló előadása hangzott el „a’ fa és kőhid erő hasonlati meghatározásáról”, majd Kölcsey Ferenc emlékezett meg Kazinczy Ferencről. Az ülésen még részleteket olvastak fel Kisfaludy Sándor új regéjéből, a Kemendből, és kiosztották az első jutalmat Pázmándi Horvát Endrének Árpád című művéért.

A következő években évente tartottak közgyűlést, majd a történelmi események miatt egy hosszabb szünet következett, 1848–1858 között nem volt nagygyűlés, így közgyűlés sem, mert a Habsburg-abszolutizmus csak kisgyűlések (osztályülések) tartását engedélyezte. 1858-ban a császár elfogadta az Akadémia új alapszabályát, és újra engedélyezte a működését, így decemberben ismét volt közgyűlés. Erről a Vasárnapi Újság december 19-i száma ezzel a képpel számolt be:

A kiegyezés után, 1869-ben alkotott alapszabály hasonló feladatokkal látta el a közgyűlést, mint az első:

„Az ünnepélyes közülés tárgyai: évi jelentés az Akadémia munkásságáról, emlékbeszédek, tudományos és költői művek felolvasása, jutalmak, jutalomkérdések s az új választások kihirdetése.” Az ügyrend pedig kimondta, hogy a nagygyűlést májusban kell tartani, így a következő években minden májusban volt közgyűlés. 1890-ben került sor az 50. nagygyűlésre, illetve közgyűlésre. Ezen az elnöki megnyitóbeszédet Eötvös Loránd tartotta, és az Akadémia feladatairól a következőket mondta: „Más volt az a negyvenes években, mikor nemzetünk akadémiánk nagy alapítójának szavára öntudatra ébredt, más volt az ötvenes és hatvanas években, mikor nemzetiségünket külerőszak ellen kellett védeni és más lett a hatvanas évek óta, mióta létünk biztosítva lévén, annak megerősítésén kivül már arra is kell törekednünk, hogy a művelt nemzetek sorában mennél előkelőbb állást foglaljunk.” A folytatásban a természettudományok és az alapkutatások fontosságáról beszélt: „Pedig nemzeti felvirágzásunkat alig fenyegetheti nagyobb veszély, mintha a tudományok értékét a szerint latolgatjuk, a mint azok egy vagy más mellékczél elérésére szolgálatot tesznek, mert a mint igaz az, hogy a tudomány hatalom, mely nélkül Európában ma egy nemzet sem élhet, ugy bizonyos az is, hogy a tudományban haladni csak az tud, ki az igazságot magáért az igazságért és nem mellékérdekből keresi. Tudomány és gyakorlat, mindkettő az emberiség jólétének emelésére szolgál, de mig a gyakorlat közvetlenül az életre hatván, a nagyvilágban él és jutalmát ott megtalálhatja, addig a tudomány elvont feladataival csak a szakemberek kis körében fejlődhetik s kevés igazi barát támogatására szorul. A tudomány pártfogói között az elsők az akadémiák.”

Az első világháború idején, 1915. májusában került sor a 75. közgyűlésre. A politikai helyzetre való tekintettel az Akadémia a következő szövegű táviratot küldte Ferenc Józsefnek: „A háború borzalmai közepett is csendes, tudományos munkásságát ernyedetlenül folytató, de a nemzettel mai élethalál küzdelmében inkább mint valaha együttérző Magyar Tudományos Akadémia, hetvenötödik ünnepélyes közülése alkalmából hódolattal és hű ragaszkodással fordul Felségednek, mint legfőbb védőjének trónjához s Isten áldását kéri nemzeti létünkért is küzdő vitéz seregeire, óhajtva és remélve, hogy Felséged a háború diadalmas befejeztével a tartós béke áldásait még soká élvezze hű népével együtt.”

A 100. közgyűlést 1940. április 28-án tartotta meg a Magyar Tudományos Akadémia, amelyen Mátyás királyra emlékeztek. A Képes Családi Lapok újságírója így írt erről: „Az ünnepi ülésnek utolsó, de kétségtelenül a legnagyobb érdeklődéssel várt pontja a Nobel-dijas Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár előadása volt: »A kísérleti természettudomány történelmi felelőssége.« Látszólag Szent-Györgyi tanár ur előadásának nem volt semmi kapcsolata a Mátyás-jubileummal. Az Akadémiáról távoztában úgy érezte a hallgatóság, hogy Szent-Györgyi igazi »Mátyás beszédet« tartott. Mátyás volt az első humanista Magyarországon, a ma humanistáját pedig Szent-Györgyiben tisztelhetjük. Bátor szava átütőn hangzott és bizonyára távolra fog hatni. Azt hirdette, hogy a legfőbb emberi követelménynek azt kell tekintenünk, hogy egyik ember hagyja élni a másikat. Idézte a Szentírást: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.« Az igazi humanista hangján hirdette, hogy minden emberi törekvésnek abban kell kicsúcsosodnia, hogy eltűnjék minden válaszfal vallás és vallás, nemzet és nemzet között. Abban az országban fejlődhetik a kultúra, szellem és tudomány, amelyben minden béklyó eltűnik a gondolatokról, az érzésekről, a meggyőződésekről. Szent-Györgyi professzor nem beszélt Mátyás szelleméről, de Mátyás szellemében beszélt.”

Délibáb, 1940, 19. szám (1940. máj. 11.)

1949 végén a szocialista tudománypolitikának megfelelően gyökeresen átszervezték az Akadémiát, de az ekkor készült alapszabály szerkezetében még követi a régi alapszabályokat, így ebben is az szerepel: „31. §. Az Akadémia minden évben nagygyűlést tart. A nagygyűlés az egyes osztályok üléseiből és ezt követően az Akadémia rendes közgyűléséből áll.” De a folytatás már tükrözi azt a változást, amely bekövetkezett, ugyanis a régi elegyes gyűlések főtitkárt, elnököt választó jogát, a nagygyűlés tagválasztási jogát a Közgyűlés vette át. Érdekesség, hogy bár a közgyűlésen az Akadémia tiszteleti, rendes és levelező tagjai vettek részt, a levelező tagoknak 1970-ig nem volt szavazati joguk. Azonban hiába mondta ki az alapszabály, hogy a Közgyűlés az Akadémia legfőbb szerve, a valóságban az akadémiai szervezet csúcsán az Elnökség állt, így a közgyűlési határozatokat is az Elnökség hagyta jóvá, és elnökségi határozatként jelentek meg az Akadémiai Közlönyben.

1950-ben és 1951-ben még decemberben volt a közgyűlés, de 1952-től visszatértek a májusi közgyűlésekhez.

Az 1951-es nagygyűlés ünnepi megnyitó ülésén (1951. dec. 9.) részt vevő állami vezetők: Rónai Sándor, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Friss István, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. (Akadémiai Levéltár, Fényképtár 1517)

1956 áprilisában azonban összehívtak egy rendkívüli, alapszabály-módosító közgyűlést, ez volt a 116., majd május végén sor került a 117. rendes közgyűlésre, amelyen tisztújítás és tagválasztás is volt.

Az 1956-os forradalmi események hatására 1956 novemberében tagértekezletet hívtak össze, és megválasztották az Akadémia Nemzeti Bizottságát, majd még 1957 januárjában és márciusban is tagértekezlet formájában tanácskoztak a felmerült kérdésekről. A politikai helyzet változása, a visszarendeződés fokozatosan történt, így csak 1957 decemberében merték összehívni a közgyűlést. 1958-ban novemberben volt a 119. közgyűlés, de felmerült, hogy vissza kellene állni a tavaszi időpontra, azonban hogy ne néhány hónap elteltével legyen újra közgyűlés, ezt csak 1960 áprilisában rendezték meg. Az 1970-es alapszabályban már nem szerepel a nagygyűlés, csak a közgyűlés. Rendes közgyűlést évente egyszer májusban kellett tartani, de az elnökségnek joga volt bármikor közgyűlést összehívni. Így hosszú évekig a májusi közgyűléseket számozták be, ezért 1975-ben az Akadémia 150 éves fennállását a 130. közgyűlésen ünnepelték.

A következő évtizedben, bár volt több rendkívüli közgyűlés, ezeket nem számozták. Így 1988 szeptemberében alelnök- és főtitkárhelyettes-választásra hívták össze az akadémikusokat, mert a Straub F. Brunó alelnökből köztársasági elnök, Kulcsár Kálmán főtitkárhelyettesből pedig igazságügy-miniszter lett, 1990 februárjában pedig kétszer is összeült a Közgyűlés az új alapszabályok megalkotására.

Így adódott, hogy a 150. közgyűlés pont a rendszerváltás utáni első közgyűlés, az 1990. májusi volt.

Rendkívüli közgyűlés – elnökség: Láng István főtitkár, Antall József miniszterelnök, Kosáry Domokos elnök, Halász Béla alelnök, 1990. december 3–4. Fotó: Hámori Gyuláné / Akadémiai Levéltár Fényképtár 6844

A következő években több rendkívüli közgyűlés volt az akadémiai törvény előkészítése és a kutatóhálózat átalakítása miatt, de ezeket egy ideig nem számozták. 1995 januárjától, a 155. közgyűléstől már minden közgyűlést számoztak, így lett a 2025. májusi közgyűlés a 199., és lesz az idei a 200. közgyűlés.

A „közgyűlés” szó kétféle – kis és nagy kezdőbetűs – írásmódjának oka, hogy ’döntéshozó testület’ jelentésben tulajdonnévnek minősül.