Az elveszettnek hitt Cholnoky-hagyaték: a századelő Magyarországa és a világ csodás fotókon, térképeken
Csupán pár napig tartó, de rendkívül különleges kiállítást láthattak az érdeklődők a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében, május 13 és 16. között. Az MTA 199. ünnepi közgyűlése utáni héten, a Határon túli magyar tudományos intézetek és szervezetek ünnepi hónapjának megnyitója alkalmából a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar földrajzi tanszéke ízelítőt mutatott Cholnoky Jenő, világhírű magyar akadémikus, földrajztudós 1919-ben Kolozsváron hagyott, feledésbe merült, majd 2001-ben felfedezett hagyatékából. Nagyképes cikkünk beszámol az értékes fotó- és térképkollekció szerencsésen alakuló sorsáról és válogatást is közöl a mostanra célegyenesbe ért digitalizálás eredményéből.
Cholnoky Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar földrajztudomány kiemelkedő alakja 1919-ben menekülni kényszerült a Kolozsvári Tudományegyetemről: Földrajzi Intézetének rendkívül értékes gyűjteményét hátra kellett hagynia. A több ezer fényképből, számtalan térképből és atlaszból is álló szakkönyvtár a magyar földrajztudomány fejlődésének kiemelkedően fontos dokumentumaiból állt. A hagyaték sorsa az 1950-es évektől ismeretlen volt, és lassan létezése is feledésbe merült.
2001 tavaszán egy véletlen felfedezésnek köszönhetően derült ki, hogy Cholnoky Jenő hagyatéka nem veszett el.
A nagy múltú erdélyi intézmény Mikó-kerti épülete egyik eldugott raktárhelyiségének kiürítésekor rejtett kincsként bukkant fel az értékes gyűjtemény maradéka. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának oktatói egészen korai, igazi kuriózumnak számító felvételeket (üvegnegatívokat és síkfilmeket), gyönyörű atlaszokat és térképeket találtak a dobozokban és mappákban. Elsőre nem is tudták, miről van szó, csak az tűnt fel nekik, hogy „Ferenc József Tudományegyetem” pecsét van rajtuk, és hogy az üveglemezek papírcsomagolásán magyar nyelvű feliratok és első világháború előtti keltezések olvashatók. Ezek alapján jöttek rá, milyen értékes anyag hever előttünk. A gyűjtemény két fő részből tevődik össze: egyrészt a – kevés kivételtől eltekintve javarészt Cholnoky Jenő készítette – fényképekből, másrészt az általa gyűjtött térképekből és atlaszokból.

Az 1896 és 1918 között készült fényképek egy része üveglemez (1990 darab), többnyire 13×18 cm-es méretű negatívok, panorámafelvételek, a fényképek másik része celluloid síkfilm (1289 darab). Cholnoky nagy számban készített sztereoképeket is: ezek két szinte azonos felvételt tartalmaznak, és sztereoszkóppal nézve térhatású képpé állnak össze. A több mint 5000-re rúgó fotóhagyaték részét képezi még ezenkívül 2069 db kartonra kasírozott fényképmásolat is.
A fotókon szereplő helyszínek nagyobb része a korabeli Magyarországon, leginkább erdélyi területeken található. Cholnoky belföldi felvételei révén bepillanthatunk a kolozsvári egyetemi életbe, a földrajztudós magyarországi földrajzi kutatásaiba, néprajzi érdeklődésébe. A fotók másik jelentős része a tudós három legnagyobb utazásán készült.
A Kínai Császárság utolsó évei (1896–1898)
Cholnoky még budapesti tanársegédként mestere, az Ázsia-utazó Lóczy Lajos tanácsára indult Kínába, hogy földrajzilag még feldolgozatlan területeket vizsgáljon. Kelet-ázsiai utazása 1896–1898 között másfél évet tartott, ezalatt leginkább Kínában egyedül kutatott. 1896. december 3-tól 1897. január 24-ig hajóval utazott Triesztből India és Szingapúr érintésével Sanghajba. Sanghaj környékén, a Jangce deltavidékén az özönárat tanulmányozta. Április 21-én Tiencsinbe hajózott, ahonnan vonattal Pekingbe érkezett, majd utazást tett a Góbi-sivatagban, leírva a futóhomok keletkezését. A nyár elejét már ismét Sanghajban töltötte. Augusztus 1-jén indult hajóval Nagaszaki és Vlagyivosztok érintésével Mandzsúriába. Augusztus végétől november végéig Mandzsúriában dolgozott, felfedezett egy Erdély nagyságú bazaltfennsíkot, geológiai térképezést végzett, és járt Mukdenben is. Decemberben ismét Pekingben töltött időt, tanulmányozta a Sárga-folyó mederváltozásának okait, vizsgálta a löszképződést. 1898 elején visszautazott Sanghajba, és ismét a Jangce deltáját tanulmányozta, térképezte.

A magyar földrajztudós 1898. május 13-án indult haza Hongkongból hajóval Szingapúron és Karacsin át Trieszt felé, ahova 1898. július 4-én érkezett meg. Útjáról közel 250 fényképet készített, amelyekből mintegy 200 darab fellelhető ma is három különböző gyűjteményben (Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban és a kolozsvári Cholnoky Fényképtárban), többnyire három formában: eredeti üveglemezek és üvegmásolataik, korabeli kontaktmásolatok papírra. Kolozsváron 182 kínai kép van (továbbá 7 kép más sorszámmal is szerepel), közte 13 csak itt található: mindegyik képnek megvan az üvegnegatívja, diapozitívja és kontaktmásolata kartonra kasírozva. Ezeken kívül 3 felvétel található a gyűjteményben a hajóutazásról (Vörös-tenger, Colombo, Nagaszaki).
Utazás a korabeli tudományos elittel Skandináviába és a Spitzbergákra (1910)
Cholnoky Jenő 1910-ben immár a kolozsvári egyetem tanáraként járt Skandináviában: részt vett Stockholmban a Nemzetközi Geológiai Kongresszuson. Svédországba érkezését követően azonnal, július 25-én a kongresszushoz kapcsolódó tanulmányi kirándulásra indult: Gerard de Geer vezetésével a norvégiai Tromsøn, illetve Trondheimen keresztül a sarkvidéki Spitzbergákra utazott. Augusztus 17-én tért vissza Stockholmba, majd a kongresszus után 26-ától tíz napon át Otto Nordenskiöld vezetésével Svédország középső részét tanulmányozta. Az útról összesen 102 felvétel található a kolozsvári hagyatékban: 63 a Spitzbergákról, 35 Svédországról és 4 Norvégia területéről.
Keresztül az Amerikai Egyesült Államokon (1912)
Ázsia után következő transzkontinentális útján Cholnoky az Egyesült Államokat járta be. Az Amerikai Földrajzi Társaság fennállásának 60. jubileumára tanulmányutat és konferenciát szervezett, melyen 25 ország földrajzi társasága képviseltethette magát, részvételi díjat fizetve – Magyarországról Teleki Pál vett részt így az utazáson. A szervezők 12 világhírű geográfust is meghívtak, és fizették a költségeiket is, közöttük volt Cholnoky mint kolozsvári egyetemi tanár. A magyar meghívottak 1912. augusztus 20-án érkeztek New Yorkba, másfél nap múlva indult is a hatvannapos utazás. Amerikai vezetéssel magánvonaton beutazták a teljes országot, a Niagarától kezdve, a Yellowstone Parkon át Seattle-ig és San Franciscóig, visszafelé a Grand Canyonon és Washingtonon át New Yorkig, ahol mindezek után a konferenciát tartották. Erről a körutazásról Cholnoky mintegy 600 felvételt készített: a Cholnoky Fényképtárban 485 síkfilm és 121 üvegnegatív, továbbá 88 üvegnegatív kartonra kasírozott kontaktmásolata található meg. Az eredeti felvételek csak Kolozsváron maradtak meg, ezekről másolatok vannak a másik két gyűjteményben (Budapesten és Érden).

A fotók lemezeit és az előhívott papírképeket Cholnoky földrajztudóstól elvárható gondossággal archiválta: a papírba csomagolt fényképeket a fotós nyersanyagok – üveglemezek vagy filmek – eredeti dobozába helyezte vissza, és azonosítójuk szerint listázta őket. A felvételeket egyedi azonosítóval látta el: minden felvételre írt egy rövid kódot: a betűk az ábrázolt terület földrajzi helyzetére, az ábrázolt országra vagy az akkori Magyarország vármegyéire utalnak, kiegészülve egy sorszámmal. Ezenkívül minden felvételnek adott címet és esetleg valamilyen kiegészítő magyarázatot is fűzött hozzá, hogy pontosan hol készült, mi látható rajta. Elég sok felvételen találni keltezést, de sajnos nem mindegyiken. Van néhány olyan csomagolólap, amin Cholnoky aláírása is látható. A teljes fotográfiai anyagról elmondható, hogy a majdnem 3300 darab üveglemez és síkfilm a korabeli Magyarország 44 vármegyéjét és 13 országot ábrázol (a fent említetteken túl Ausztriát, Dalmáciát, Itáliát, Romániát és Szerbiát); a több mint 2000 másolat pedig 60 különböző földrajzi térségre, témára van csoportosítva. Az üveglemezek és síkfilmek jó része egyedi példány, más részük a két másik Cholnoky-fotóhagyatékban található még meg.
A kolozsvári hagyaték másik részét a térképek kivételesen gazdag kollekciója képezi. A térképtár három különféle helyről származó gyűjteményből áll. Az egyik a teljes ismeretlenségből felbukkanó térképgyűjtemény. 4361 térképlap sorolható ide: általános és tematikus térképek, továbbá különféle topográfiai szelvények. A legrégebbiek 17. századiak, a legnagyobb részük 1850 és 1919 közötti, és néhány későbbi térkép a 20. század közepéig terjedően. Jelentős részük Magyarországot ábrázolja, felülprezentáltak még Románia és Cholnoky utazásainak külföldi helyszínei. Az általános térképek mellett kiemelt számban vannak (az oktatás miatt) tematikus térképek és egyedi kéziratos térképek. Az atlaszgyűjtemény léte szintén ismeretlen volt: 133 atlasz, 31 album és 9 könyv tartozik ide. A topográfiai térképek gyűjteménye 2111 szelvényből áll, ezek leginkább az osztrák III. katonai felmérés szelvényei és a második világháborús magyar topográfiai térképmű szelvényei. A térkép- és atlaszgyűjtemény leginkább Cholnoky Jenő nevéhez fűződik, az anyag többségét ő helyezte el az általa igazgatott Ferenc József Tudományegyetem (FJTE) Földrajzi Intézet szakkönyvtárában, a topográfiai térképek gyűjteményében más kolozsvári földrajzi és geológiai intézetek anyagai is megtalálhatók, pontosabban mindezeknek a maradékai.

Cholnoky 1905 és 1919 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára és a Földrajzi Intézet igazgatója volt, vezetése alatt az intézet könyv-, folyóirat-, fénykép- és térképtára jelentős bővülésen esett át. A fotók és térképek együttese Cholnoky Budapestre távozása után az egyetem épületében maradt. A két világháború között az általa összeállított gazdag gyűjtemény anyagát számontartották, valamelyest még bővítették is. A fotógyűjteményhez Cholnoky távozása után egyszer bizonyosan hozzányúltak: miután az egyetem irányítását a román hatóságok átvették, 1922-ben román fordítás került a magyar azonosító szövegek mellé. A második világháború körüli egyetemköltözések minden bizonnyal megkavarták a gyűjtemény egy részét, a helyzet azonban a kommunista hatalomátvétel után, az 1950-es években romlott igazán sokat. A gyűjteményt cenzúrázták: a Cholnoky-féle fényképeket, térképeket és atlaszokat az ismeretlenségbe süllyesztették, az osztrák és magyar topográfiai térképek romániai területeket ábrázoló szelvényeit használták ugyan, de nem a könyvtár részeként, míg a könyvek, folyóiratok egy része beépült a kari könyvtárba. Mindeközben sok minden el is tűnhetett a gyűjteményből.
2001-es újrafelfedezése után az egész gyűjtemény nem lett a kari könyvtár része, de továbbra is egy földrajz kari raktárhelyiségben található. Cholnoky kolozsvári hagyatékát azóta a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság kezeli. A két részre – Fényképtárra és Térképtárra – osztott gyűjtemény feldolgozását a BBTE Magyar Földrajzi Intézetének két oktatója (Imecs Zoltán és Bartos-Elekes Zsombor) végezte egyetemi hallgatók bevonásával. Tekintettel arra, hogy igen nagy mennyiségű és bonyolult szerkezetű anyagról van szó, ez nem volt egyszerű, gyorsan letudható feladat. Első lépésként a több ezer fényképről készítettek nyilvántartást, majd a térképek kerültek sorra. Az elmúlt években megtörtént a fényképek és térképek zömének digitalizálása is, lehetőséget biztosítva a tudományos közösségnek és a nagyközönségnek, hogy megismerhessék Cholnoky Jenő munkásságának kevéssé ismert részét, aminek újonnan föltárult izgalmas szeletéről már több friss tanulmány is napvilágot látott.

Néhány kisebb, Kolozsváron vagy Szegeden megrendezett kiállítás után most Budapesten mutatkozott be a hagyaték. A 200 éves fennállását ünneplő Magyar Tudományos Akadémia 199. közgyűlését követő héten, az MTA székházának Nagyteremben május 13. és május 16. között rendezett tárlatnak köszönhetően az érdeklődők bepillantást nyerhettek a neves földrajztudós tudományos tevékenységébe, egyben a magyar geográfia 20. század eleji történetébe, amelynek Cholnoky oly meghatározó alakja volt.
„Ez az anyag, amit itt látunk, Cholnoky számára elveszett, amikor 1919-ben ott kellett hagyja Kolozsvárt. Sokáig úgy gondoltuk, hogy mindenki más számára is elveszett” – mondta a megnyitón Bartos-Elekes Zsombor, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Földrajzi Intézetének egyetemi docense, a kiállítás kurátora*. Szavai szerint ezért is volt nagy a meglepetés, amikor 2001 tavaszán a kolozsvári egyetem Földrajz Karának egyik raktárhelyiségét elkezdték kitakarítani, és a penészes ponyvák mögül előkerült a több köbméternyi fénykép és térkép, dobozokba rejtve.
„Ki akarták üríteni a termet. A raktáros megkérdezte a tanszéken dolgozó kollégámat, hogy esetleg érdekli-e őket, mielőtt eldobnák. Amikor megnézte, hogy miről van szó, akkor látta, hogy a Ferenc József Tudományegyetem pecsétje van rajtuk”
– elevenítette fel Bartos-Elekes Zsombor a hagyaték megtalálásának körülményeit.

„Mostanra odáig jutottunk, hogy az egyetem padlásán van egy külön sötét kamra, ahol az egész anyagot tárolni tudjuk. A legfontosabb célunk az volt, hogy ezt a hagyatékot digitalizáljuk, ez ugyanis a kulcsa annak, hogy megmaradjon. Létrejött egy honlap, és az utóbbi két évtizedben az anyag legnagyobb részét digitalizáltuk, és közzétettük. Kereshető, böngészhető, letölthető mind az 5000 fénykép és 5000 térkép, ami ebben az anyagban szépen lassan a szemünk elé került” – fogalmazott a Magyar Földrajzi Intézet oktatója, aki a gyűjtemény jelentőségét Emmanuel de Martonne szavaival szemléltette. Amikor ugyanis a világhírű francia geográfus 1919 után Kolozsvárra érkezett tanítani, beszámolójában azt írta, hogy a Cholnoky által összegyűjtött kolozsvári földrajzi intézeti felszerelés sok szempontból a párizsi Sorbonne egyetemét is fölülmúlja. Ma csak sejteni tudjuk, hogy a kommunista diktatúra II. világháború utáni sötét évtizedeiben mi minden veszhetett oda.
*A Fényképtárral Imecs Zoltán egyetemi docens foglalkozik.
Fényképek a gyűjteményből
(A fotókat az eredeti adatokkal és nevekkel közöljük.)







































Térképek a gyűjteményből






























