A konferencia első felében két egymást jól kiegészítő előadás hangzott el, amelyek rávilágítottak arra, hogy a mesterséges intelligencia ma már nem pusztán technológiai kérdés, hanem stratégiai és minőségbiztosítási kihívás is a felsőoktatásban.

A konferencia második felében a mesterséges intelligencia egyetemeken belüli szabályozásának kérdései kerültek előtérbe egy kerekasztal beszélgetés keretében.

Egy részlet a beszélgetésből: A beszélgetés során a legnagyobb vitát és érdeklődést a szöveges esszék, illetve a szakdolgozat szerepe és MI-hez való viszonya, szabályozási kérdései váltották ki. A vita alapján határozottan körvonalazódott, hogy a hagyományos szöveges beadandók ideje lejárt. Az MI-eszközök képesek kiváló szövegeket generálni, így a megírt esszé önmagában már nem alkalmas arra, hogy a hallgatók valódi tudását és kompetenciáit mérje.

Az oktatásnak új formákat kell találnia a tudás értékelésére – olyanokat, amelyek az önálló gondolkodást, a problémamegoldó képességet, a kreatív alkalmazást és a reflexiót helyezik előtérbe. Ilyenek lehetnek például a szóbeli prezentációk, az interaktív feladatok, a gyakorlati szimulációk vagy a projektalapú munkák, ahol a hallgató nem pusztán elmondja, mit tud, hanem meg is mutatja, hogyan tudja alkalmazni a megszerzett ismereteket.

A jövő felsőoktatása tehát nemcsak a technológia, hanem az emberi kapcsolatok és az értékelés kultúrájának megújításáról is szól. A bizalom, a nyitottság és az új mérési formák együtt biztosíthatják, hogy a mesterséges intelligencia ne veszélyt, hanem fejlődési lehetőséget jelentsen mind az oktatók, mind a diákok számára. Ennek mikéntje jelenleg még nagyon eltérő az egyes egyetemek esetében, így érdekes vita alakult ki a konkrét megvalósítás kérdéseiről.

Ha további részletekre is kíváncsi, olvassa el a konferenciáról készült beszámolót, amelyet a Képzési Munkabizottság honlapján érhet el: „Megváltozott oktatói szerep: a tudás őréből a tudás útitársa” – Beszámoló a „Vele vagy Nélküle: Mihez kezdjünk MI” konferenciáról