Az EKG szerepe életveszélyes állapotok felismerésében és kezelésében – Littmann László külső tag székfoglaló előadása

Az elektrokardiogram (EKG) a szív elektromos tevékenységét ábrázolja a testfelszín felől. Az EKG-eltérések túlnyomó többsége szívbetegségek felderítésében nyújt segítséget. A szívizom-ischaemiára, szívinfarktusra és különböző ritmuszavarokra utaló jeleknek döntő szerepük van e kórképek azonnali felismerésében és adekvát kezelésében.

Littmann László és munkatársai jelentősen kiterjesztették az EKG szerepét olyan súlyos, sokszor életveszélyes állapotok felismerésére, melyek nem a szívhez kapcsolódnak. A székfoglaló előadás ezekből nyújtott válogatást.

Az akadémiai székfoglaló előadásról készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A poroszsisak-jel lényege, hogy az EKG leletező programja akut ST-elevációs infarktust jelez, de a betegnek infarktus helyett súlyos, akut, nem szíveredetű betegsége van. A poroszsisak-jelet onnan lehet felismerni, hogy infarktusra utaló, a QRS-t követő ST-elevációval szemben az alapvonal megemelkedése már a QRS előtt elkezdődik. Emiatt az EKG-minta olyan kupolára emlékeztet, melynek a közepén egy csúcsos toronyszerű hullám emelkedik ki. Amikor a szív alsó falát képviselő elvezetésekben jelenik meg a poroszsisak-jel, akkor akut hasi katasztrófára, például gyomorperforációra vagy akut bélelzáródásra (ileus) kell gondolni. A mellkasi elvezetésekben mutatkozó poroszsisak-jel akut mellkasi katasztrófára utal. A poroszsisak-jel rendkívül magas korai halálozással jár. Ha viszont felismerjük ezt a fontos diagnosztikus képet, akkor szívkatéterezés helyett életmentő, nem kardiológiai beavatkozást végezhetünk. Ilyenkor a poroszsisak-jel azonnal eltűnik, bizonyítva, hogy ennek az EKG-eltérésnek nem volt köze a szív elektromos tevékenységéhez.

A légzési műtermék az EKG-n szabályosan ismétlődő, de a szívműködéssel nem szinkron mikrooszcillációk formájában jelentkezik. Legjobban az EKG alsó elvezetéseiben látható. Jelenléte súlyos légzési elégtelenségre utal; normálisan lélegző betegnél nem látunk légzési műterméket. A legsúlyosabb esetekben a mikrooszcilláció előtt egy kis P-hullámra emlékeztető megemelkedés van; ez a fulladásos belégzés tónusos kezdetét jelzi. Légzési műtermék esetén fel kell készülni rá, hogy a betegnek rövid időn belül nagy valószínűséggel mechanikus lélegeztetésre lesz szüksége. A légzési műtermék segítségével precízen követhetjük a légzésszámot, valamint a légzési elégtelenség javulását vagy romlását.

Az EKG leletező programja néha túlbecsüli (sokszor megduplázza) a valódi szívfrekvenciát. Ez a szoftverhiba az esetek többségében súlyos hyperkalaemiára utal. Amennyiben a frekvenciaduplázás vagy -triplázás együtt jár a QRS-komplexus kiszélesedésével, életveszélyes hyperkalaemiára kell gondolni. Ilyenkor még a laboratóriumi eredmény megérkezése előtt el lehet kezdeni az intravénás kalciumterápiát. Sikeres beavatkozás esetén a QRS-komplexus azonnal elkeskenyedik, és megszűnik a szoftver általi frekvenciaduplázás.