Adat és elmélet a Kárpát-medence korai ómagyar kori nyelvi viszonyainak vizsgálatában – Hoffmann István levelező tag székfoglaló előadása

Az előadás középpontjában a magyar nyelv legrégebbi írásos forrásai, a szórványemlékek állnak. Ezek a korai ómagyar korban (a honfoglalástól az 1350-ig tartó időszakban) az adatok – főképpen helyeket és személyeket jelölő nevek, közszavak és nyelvi szerkezetek – tízezreit biztosítják a nyelvtörténeti vizsgálatok számára. E nyelvi elemek közül az előadás a helyneveket vizsgálja.

A szórványemlékek magyar elemeinek vizsgálata egész sor kiemelkedő nyelvtörténészi életműben kapott kitüntetett szerepet. Ezekre alapozta a Kárpát-medence etnikai-nyelvi helyzetének vizsgálatát a legkorábbi időkre (a honfoglalás korára, illetve a 11. századra) vonatkozóan Melich János és Kniezsa István. Az ő szinte máig érvényesnek tartott eredményeik a mai tudományos ismeretek fényében számos ponton felülvizsgálatra szorulnak. Ehhez az alábbi körülményeket kell figyelembe vennünk.

Hoffmann István, az MTA levelező tagja (Kattintson a galériához!) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A történeti helynévkutatás lehetőségeit nagyban javították a történettudomány két fontos területének, a diplomatikának és a történeti földrajznak az újabb eredményei, melyek hiteles, filológiai tekintetben gondosan feltárt, minőségi vizsgálati anyagot biztosítanak a nyelvészeti elemzés számára is. Egységes elméleti hátteret ad a nyelvtörténeti kutatások megújulásához a nemzetközi tudományosságban meghatározó irányzattá vált funkcionális nyelvészet, amelyhez önálló, interdiszciplináris tudományterületként kapcsolódik az onomasztika. Ezekre az alapokra támaszkodva az elmúlt bő két évtizedben a magyar helynévtörténeti kutatások elmélete és módszertana is alapvetően megújult.

A helynevek vizsgálatában korábban elsősorban az etimológiai eredetre fordítottak a kutatók figyelmet, ez a megközelítés mára helynév-rekonstrukciós eljárássá bővült, amely a neveket keletkezésük és használatuk, illetve változásuk soktényezős környezetében elemzi, felerősítve a tudományos megközelítés inter- és multidiszciplináris jellegét. A helynevek kronológiai elemzése terén a korábban alkalmazott tipológiai alapú, abszolút időrendi megközelítést fölváltotta a tényleges előfordulási adatok alapján kialakított relatív kronológiai vizsgálat, amely az egyes helyfajták elemeinek időbeli feltűnése alapján területi mintázatok felvázolását is lehetővé teszi. Ezeket a lehetőségeket az előadás a tihanyi alapítólevél néhány szórványa (turku, castelic), illetve a népnévből alakult településnevek példáján mutatja be.

A komplex névrendszertani vizsgálatok a fentiekre támaszkodva a Kárpát-medence nyelvi-etnikai viszonyainak az újrarajzolását is ösztönzik. Az előadás a magyar és a szláv nyelvű népesség területi és időbeli jelenlétét a helynévi források alapján két térségben vizsgálja: a Bakonyalján és a Zsitva völgyében. Az e területeken jellegzetes helynévmintázat a szláv eredetű víznevek és a magyar eredetű településnevek együttes előfordulása, ami mögött azonban eltérő településtörténeti tényezők is meghúzódhatnak. A két eredetbeli névréteg más típusú kevertsége is mutat névtipológiai szabályszerűségeket, amelyekből a névrekonstrukciós eljárás segítségével a térség betelepülésére vonatkozó következtetések vonhatóak le.

Az eljárás világosan jelzi a nyelv- és névtörténeti kutatások lehetőségeinek a korlátait is, amelyeket a más történeti tudományokkal összehangoltan végzett kutatómunka keretében lehet és kell meghaladni.