A növekedés határai – biológiai időzítés és pszichológiai sérülékenység serdülőkorban – Kovács Ilona rendes tag székfoglaló előadása
Kovács Ilona rendes tag 2026. április 16-án megtartotta akadémiai székfoglalóját. Az előadásról szóló, képgalériával és videóval bővített összefoglaló.
A fejlődés időzítése az élő rendszerek egyik alapvető szervezőelve. Az evolúciós fejlődésbiológia központi fogalma, a heterokrónia a fejlődési események időzítésében és ütemében bekövetkező eltolódást jelenti az evolúció során. Megnyilvánulhat egy-egy fejlődési szakasz korábbi vagy későbbi indulásában, gyorsabb vagy lassabb lefutásában, illetve a növekedési periódus meghosszabbodásában. Az ilyen időzítésbeli változások az evolúciós morfológiai és funkcionális változatosság fontos forrásai.
A modern ember esetében az elmúlt kétszáz év javuló életkörülményei és a felgyorsuló környezeti változások hatására a pubertás kezdetének populációs szintű előretolódása figyelhető meg. A legutóbbi pandémiát követően a nagyon korai pubertás előfordulásának növekedése további gyorsuló szekuláris trend lehetőségét veti fel. E folyamatok hátterében saját ökoszisztémánk emberi tevékenység által kiváltott átalakulása áll, ezért beszélhetünk emberi eredetű időzítésbeli eltolódásról, más szóval antropogén heterokróniáról. Nem tudjuk azonban, hogy ez a populációs szintű változás miként érinti az emberi agy érési mintázatát. A serdülőkor neuroendokrin folyamatai alapvetően formálják az agy szerveződését, a kognitív működést és a mentális egészséget. Felmerül a kérdés, hogy az eltolódott hormonális időzítés adaptív változatosságot vagy fokozott sérülékenységet eredményez-e.
Kovács Ilona (Az akadémiai székfoglaló előadáson készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
E kérdés vizsgálatára indult a kilenc éve zajló longitudinális BETA (Biological and Experience-based Trajectories in Adolescent Brain and Cognitive Development) projekt, több mint 800 serdülő bevonásával. Kovács Ilona és munkatársai a biológiai érés objektív mérésére ultrahangos csontkor-meghatározást vezettek be. A biológiai és kronológiai kor különbsége alapján felgyorsult, átlagos és késleltetett érési csoportokat különítettek el, majd elemezték az eltérő érési tempók hatását a kognitív teljesítményre, a mozgásfejlődésre, az érzelemszabályozásra és az agykérgi hierarchikus szerveződésre.
Eredményeik szerint a biológiai érettség az életkortól függetlenül meghatározza a teljesítményt, valamint az agyi szerveződést, és ebben az életszakaszban gyakran nagyobb magyarázóerővel bír, mint az életkor. A felgyorsult és a késleltetett érés nem pusztán eltérés egy közös pályától, hanem minőségileg eltérő fejlődési trajektóriákat jelez. A leggyorsabb fejlődési szakaszok, vagyis a legnagyobb növekedési dinamika időszakai kiemelkedő plaszticitással, ugyanakkor fokozott sérülékenységgel járnak. A Covid19-pandémia környezeti stresszhatása különösen ezekben az időszakokban okozott kimutatható eltéréseket a funkcionális agyi szerveződésben és egyes kognitív képességek alakulásában. Emellett a felgyorsult érésű serdülők esetében tartósan alacsonyabb agykérgi hierarchikus szerveződés figyelhető meg, ami hosszabb távú fejlődési hátrány lehetőségére utal.
A pandémiát követő időszakban fontos azonosítani azokat a késleltetett következményeket, amelyek évek múlva is befolyásolhatják a mentális egészséget. A klímaváltozáshoz és más antropogén folyamatokhoz hasonlóan az emberi fejlődés időzítése is átalakulóban van. Míg a genetikailag meghatározott heterokrónia az evolúció során természetes változatosságot hoz létre, nyitott kérdés marad, hogy az emberi tevékenység által befolyásolt, populációs szintű időzítési eltolódások milyen irányba formálják a mentális működést. A pszichiátriai zavarok mintegy 75 százaléka gyermek- és serdülőkorban kezdődik, ezért is fontos, hogy időben felismerjük a fokozott sérülékenységgel jellemezhető fejlődési pályákat. Az előadó eredményei szerint a válasz a fejlődési dinamika pontos megértésében rejlik. Ott a legnagyobb a sérülékenység, ahol a növekedés a leggyorsabb, de ugyanott rejlik az alkalmazkodás lehetősége is.
Kovács Ilona Budapesten született 1960-ban. Az MTA rendes tagja, az ELTE PPK egyetemi tanára, pszichológus, a neurobiológiai és kognitív fejlődés kutatója.
A serdülők érettségének megállapítására bevezette a biológiai kor objektív mérését, ezáltal lehetővé téve az eltérő érési tempójú egyének viselkedéses és agyi fejlődésének összevetését. Kimutatta, hogy az agy hierarchikus hálózatainak fejlődése szempontjából létezik egy optimális érési tempó. 2021-től a II. Osztály elnökhelyettese, az MTA Tudományértékelési Elnöki Bizottsága, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma és számos európai tudományos pályázati bizottság tagja.
