A digitalizációnak az emberi és gazdasági élet szinte minden részében való terjedésével nemcsak új működési módok és üzleti modellek alakultak ki, hanem új típusú szereplők is megjelentek. A digitális, illetve digitalizálódó piacokon releváns új jelenség a platform, melynek legfőbb új jellemzője, hogy olyan szerepeket vesz fel, amelyeket eredetileg a piac tölt be: a platform közvetít, összeköti a piac keresleti és kínálati oldalát, és a csere helyszíneként szolgál. A digitális platformok alapvető fajtái az ügynök-típusú (pl. szálláshely és utazási szolgáltatás, ingatlan, bróker), a közönséget generáló média (audio és video streaming), a szoftverek, a videojátékok (ahol a platform a hardver), a fizetési rendszerek, valamint az internet-alapú vagy online (pl. keresőmotorok, közösségi média, e-kereskedelem, alkalmazásboltok, ár-összehasonlító oldalak) platformok, de tulajdonképpen a mobiltelefon is egy platform.

Pelle Anita
(A Világgazdasági Tudományos Tanács ülésén készített fotók a képre kattintva nézhetők meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az üzleti platformok szabályozása szükséges, mivel nagy piaci erővel rendelkeznek, amellyel visszaélhetnek. Ugyanakkor a platformok pozitív externáliákat és hatékonyságot generálnak, illetve új gazdasági értéket teremtenek, méghozzá teljes üzleti ökoszisztémákra kiterjedően – ezen előnyök érvényesülésének korlátozása viszont semmiképp nem kívánatos. A szabályozó a digitális platformok vonatkozásában kihívásokkal szembesül, melyek közül a releváns piac meghatározását, az információelőny természetét és implikációit, a belépési korlátok keletkezését és érvényesülését, valamint az erőfölénnyel való visszaélés új módjait emelhetjük ki, ám alapvető kihívás a piaci erő azonosítása is, ugyanis ez elsősorban a számottevő mértékű, de nem egyszerűen azonosítható pozitív externáliák internalizálásából ered.

Az Európai Unióban a piacszabályozás hagyományosan a versenyszabályozás révén valósul meg. A platformok piaci magatartása vizsgálható ebben a keretrendszerben, sőt, a 2020-as évekig csak ebben. A 2015-ben indított Digitális belső piac stratégia mentén az Európai Bizottság még arra jutott, hogy az online platformok szabályozására a versenypolitika megfelelő kereteket biztosít. Az évek során azonban a vizsgált versenyügyi esetek egyre inkább arra mutattak rá, hogy a digitális piacok szabályozása tekintetében a szabályozás fejlesztése indokolt. Az egyes esetekben a következő speciális, a digitális piachoz és platformokhoz köthető követelmények merültek fel az uniós versenyhatóság részéről: az interoperabilitás biztosítása, az installálás és deinstallálás szabadsága, a területalapú diszkrimináció felszámolása, a saját termék előnyben részesítésének tiltása, a konkurensek hozzáférésének biztosítása, továbbá a platform üzleti felhasználóira kivetett díjak mértékének korlátozása. A 2019-2024-es Európai Bizottság egyik prioritása, A digitális korra felkészült Európa égisze alatt a szabályozásfejlesztési folyamat végül elindult: 2022-ben fogadta el az EU az ún. „USB-C törvényt”, majd A digitális piacokról szóló jogszabályt (Digital Markets Act, DMA) és a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt (Digital Services Act, DSA). E jogszabályok a 2020-as években új minőséget jelentenek az uniós piacszabályozásban. Ezzel együtt a versenyszabályozás továbbra is alkalmazandó a digitális, digitalizálódó piacokon is, a vonatkozó, még nem lezárult versenyügyek pedig folytatódnak.