Nemzetközi fejlesztési civil szervezetek és az EU afrikai migrációt kezelő segélyei – a Világgazdasági Tudományos Tanács 16. ülése videón
Hogyan próbálnak egyensúlyozni morális és pénzügyi érdekeik között a nemzetközi fejlesztési civil szervezetek? Erről beszélt az Európai Unió Afrikai Alapjának esettanulmányát bemutatva a Világgazdasági Tudományos Tanács legutóbbi tanácskozásán Szent-Iványi Balázs, az Aston University és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Az előadásról és az azt követő tanácskozásról készült felvétel cikkünkben elérhető.
Az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (EU Emergency Trust Fund for Africa, EUTF) azért hozták létre 2015-ben az EU vezetői, hogy az azt kiváltó, „mögöttes okok” kezelésével csökkentsék az EU-ba irányuló irreguláris migrációt. Az alap projektjei között fontos szerepet kapott az afrikai küldő és tranzitországok idegenrendészeti és határellenőrzési képességeinek erősítése. Ezzel szemben a civil szervezetek migrációs narratívái alapvetően pozitívak: a migráció segíti a fejlődést, illetve a lakóhelyüket elhagyók jóllétét támogatni, emberi jogaikat védeni kell. Az EUTF céljai tehát ellentmondanak a nemzetközi fejlesztési civil szervezetek, az NGDO-k morális elveinek, és így az alap projektjeiben való részvétel reputációs kockázatot hordoz számukra.
Szent-Iványi Balázs Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás A képre kattintva az eseményen készült galéria nézhető megAz előadó a civil szervezetek motivációiról szóló szakirodalom alapján két hipotézist fogalmazott meg. Az első, hogy az NGDO-k jól láthatóan jelezni fogják az EUTF-fel kapcsolatos morális aggályaikat érdekérvényesítő retorikájukban és publikációikban. A második, hogy ha részt vesznek az EUTF-ben projektmegvalósítóként, akkor igyekezni fognak minimalizálni ennek negatív hatását a hírnevükre. Az első hipotézis vizsgálatához azt elemezte, hogy a migráció és a fejlődés közötti kapcsolat hogyan jelenik meg a legnagyobb nemzetközi NGDO-k jelentéseiben és más publikációiban. A második hipotézisnél az NGDO-k tényleges EUTF-es részvételének valószínűségét meghatározó tényezőket vizsgálta regressziós módszerekkel.
Elemzésében bemutatta, hogy az NGDO-k rendkívül kritikusan álltak az EUTF céljaihoz, és olyan „politikai eszköznek” bélyegezték, amely azt a hamis illúziót kelti, hogy a migrációt kiváltó, mélyen beágyazott, hosszú távú elköteleződést igénylő problémák gyorsan megoldhatóak. Az NGDO-k érvelése szerint az EUTF még akár több kárt is okozhat, mint amennyi hasznot hozhat. Mindezen kritikák ellenére mégis sok NGDO-t találunk az EUTF megvalósítói között. A kutatás eredményei azonban azt mutatják, hogy az NGDO-k elsősorban olyan projektekben vettek részt, amelyek a helyi közösségek külső sokkokkal szembeni ellenálló képességét fejlesztik, illetve javítják az afrikai szegények életkörülményeit. Mindez összeegyeztethető a civil szervezetek morális motivációival. Az előadó szerint viszonylag egyértelmű az is, hogy elkerülik az EUTF sokkal vitatottabb, kimondottan a migráció kezelését szolgáló projektjeit, amelyek gyakran a határellenőrzési és megfigyelési képességeket fejlesztik a recipiens országokban.
A tanácskozás vitaanyaga ide kattintva olvasható.
