„Belépni csak mezítláb szabad” – interjú Szentes Tamás akadémikussal
Hogyan lett egy egy orvosi pályára készülő, aztán közgazdaságtant tanuló, majd könyvszerkesztői kitérőt tévő fiatalember professzor egy afrikai egyetemen? Egyebek mellett ez is kiderül az Utak a Széchenyi térre című interjúsorozat újabb részéből, amelyben a fejlődéskutatás nemzetközi hírű magyar művelője, Szentes Tamás idézte fel élete és szakmai pályafutása meghatározó állomásait.
A társadalom bajai mindig is érdekelték, de a társadalomtudomány felé csak egy orvostudományi egyetemi kitérő után kanyarodott Szentes Tamás akadémikus pályája.
Szentes Tamás Fotó: mta.hu / Szigeti TamásA kritikai szemléletet a tudományban és a mindennapokban egyaránt fontosnak tartó kutató érdeklődését a hatvanas évek elején Afrika keltette fel. A gyarmati rendszer örökségét, a fejlődés lehetőségeit, valamint az elmaradottság általános problematikáját nemcsak távolból vizsgálta, hanem Afrikában is. 1967-től négy évig Tanzániában, a Dar es-Salaami-i egyetemen oktatott. Egykori hallgatói között nemzetközi hírű közgazdász és államfő is van. Szerinte a társadalomtudományokban a vizsgált jelenségek, folyamatok és az azokra vonatkozó elméletek megértése, magyarázata, illetve értékelése szükségessé teszi eredetük, keletkezésük adott helyen és időben létező körülményeinek a figyelembevételét, vagyis a történeti megközelítést, de a bonyolult és ellentmondásos összefüggésekre való tekintettel a holisztikus és a dialektikus szemléletet is.
„Egy hosszabb interjúban elevenítsék fel életük és kutatói pályájuk meghatározó állomásait” – ezzel a kéréssel fordult Lovász László, az MTA elnöke néhány, az elmúlt évtizedekben saját tudományterületén meghatározó akadémikushoz egy 2016 őszén írt levélben. A beszélgetések szerkesztett változatát folytatásban közli az mta.hu.
A sorozatot a Simai Mihály közgazdásszal készített interjú nyitotta meg, majd a Ritoók Zsigmond klasszika-filológussal, Vámos Tibor villamosmérnökkel, illetve Palkovits Miklós agykutatóval készült beszélgetésekkel folytatódott.
Ezúttal a Szentes Tamás társadalomtudóssal készült interjút olvashatják. Az akadémikus beszélgetőtársa Velancsics Béla, az MTA Kommunikációs Főosztályának munkatársa volt, aki nemcsak tudományos pályájáról, hanem az életét meghatározó fordulatokról, személyes élményeiről is kérdezte Szentes Tamást.
Az interjú két formátumban is letölthető:
Részletek a beszélgetésből:
„A kaposfői erdei táborban meglehetősen hűvös volt, különösen hajnaltájt. Nyolcfős sátrunkban egyik társunk titokban sárból-agyagból tűzhelyet épített, amelyhez csak egy kivezető kályhacső hiányzott. Egyik éjszaka kilopózva egy pár száz méterre lévő házikó falából kihúzta az előző nap ott látott kályhacsövet, és még akkor beépítette a tűzhelybe. Másnap reggel parancsszóra ébredtünk. A sátor előtt az ügyeletes tiszt állt, mellette a tábor borbélya. Mint kiderült, ez utóbbi lakott a házikóban, ahonnan a kályhacsőből útközben kihulló korom csíkja vezetett a sátrunkhoz. A tiszt, miközben társunkra büntetést szabott, alig bírta visszafojtani nevetését. Ugyanitt egy alkalommal az ebédosztásnál a sor elején lévő társaink felháborodtak azon, hogy a salátát kézzel adagolta a konyhai személyzet, és tiltakozásul nem vették át az ebédet. Példájukat valamennyien követtük, amit a jelen lévő altiszt parancsmegtagadásként értelmezett, és jelentést tett a tábor parancsnokának. Ez utóbbi hamarosan megjelent, és minket vigyázzállásba vezényelve dörgedelmesen leszidott, mondván: »Maguk egyetemisták, sőt többen még érettségizettek is…«, majd ezután megjegyezte, hogy »Az ellenség keze betette ide a lábát«. Ez utóbbi később közmondássá is vált.”
„1963-ban megjelent a Kelet-Afrika a szabadság útján című első önálló könyvem, amely eleve történeti visszatekintéssel kezdődött, és multidiszciplináris vizsgálatot tartalmazott. Ez felkeltette a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökének, Bognár Józsefnek a figyelmét, és mivel még ugyanabban az évben a Kenyába induló kéttagú delegációba jelölnie kellett valakit, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium egyik osztályvezetője mellett az ő intézete is képviselve legyen, illetve a kereskedelmi kapcsolatokon kívül majd a kulturális és oktatási kapcsolatok lehetőségeiről is tárgyaljanak, engem választott ki. Ez volt első utam Afrikába, két héttel Kenya függetlenné válása előtt.”
„Ez volt a legjelentősebb fordulópont és kihívás pályafutásomban. Angol nyelven kellett egyszerre több tantárgyat is oktatnom, kutatásokat kellett végeznem és irányítanom, és felelős voltam a közgazdászképzés egészéért, az első tanzániai közgazdásznemzedék tanulmányaiért. Részt kellett vennem a három kelet-afrikai egyetem társadalomtudományi tanácsának ülésein és a tanzániai szövetkezeti oktatási központ felügyelőbizottságának értekezletein, sőt, miután Julius Nyerere köztársasági elnök kinevezése alapján tagja lettem a National Development Corporation hat minisztert is felölelő igazgatótanácsának, ez utóbbi rendszeres egész napos ülésein is.”
„A valóság egyébként is sokkal bonyolultabb, és sokkal gyorsabban is változik, semhogy egy konkrét kutatási vagy mérési eredmény és bármilyen elméleti következtetés általánosan és örökké érvényesnek legyen tekinthető. Mivel pedig minden vizsgált jelenség és folyamat öszszefüggésben van az adott helyen és időben tapasztalható más jelenségekkel és folyamatokkal, az összefüggések figyelembevétele holisztikus szemléletet kíván.”
