„A közelgő jubileumi év nemcsak az Akadémia, hanem az egész nemzet ünnepe” – emlékezés az MTA alapítására Nagycenken és Sopronpusztán

„Sokéves hagyomány, hogy az Akadémia alapításának évfordulója alkalmából elutazunk ide, Nagycenkre. Ez a mai Magyarországon belül nagyobb útnak számít. Ideutazunk, hogy tiszteletünket tegyük Széchenyi István sírjánál, és hogy megemlékezzünk a Magyar Tudományos Akadémia alapításáról és alapítójáról.

Freund Tamás Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A megemlékezés, a tiszteletadás szimbolikus gesztusa önmagában érték. Ám ezekben a látogatásokban több lehetőség rejlik a formális tiszteletadásnál és emlékezésnél. Egy utazás ugyanis nem ér véget azzal, hogy eljutunk az úti célunkhoz. Az utazás valódi hatása abban érhető tetten, ahogyan a megtett út visszahat ránk, visszahat életünkre. A Széchenyi István sírjánál tett látogatásunknak is ilyennek kell lennie” – mondta a nagycenki Széchenyi-mauzóleumban tartott hagyományos koszorúzás előtti beszédében Freund Tamás, az MTA elnöke.

Freund Tamás és Erdei Anna a nagycenki Széchenyi-mauzóleumban
(Képgalériánk a nagycenki és sopronpusztai megemlékezésekről a fotóra kattintva nézhető meg.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Emlékeztetett arra, hogy Széchenyi István sokat utazott, utazásai során szerzett tapasztalatai pedig jelentősen hozzájárultak közéleti érdeklődéséhez. Angliai útjai szembetűnő nyomokat hagytak életművén. Az ott szerzett tapasztalatoknak köszönhetően Széchenyi István a magyar belső viszonyok változtatását fokozatos, átgondolt és békés fejlődéssel, fejlesztésekkel képzelte el. Hazatérve újfajta gazdaságpolitikai szemléletet és viselkedéskultúrát hozott a rendi Magyarország számára, lehetővé téve a polgárosodás lassú folyamatának megkezdését. Ezeknek a folyamatoknak, ennek a komplex átalakulásnak volt része az Akadémia alapítása, működésének kialakítása is.

„Amikor Széchenyi utazott, elindult benne valami. És hazajött, hogy elindítson valamit a nemzetben is. Széchenyi nem másolni akart. Hanem ültetni, hogy amit ültetett, az utána a maga élő erejéből növekedjen és bontakozzon ki. Sok minden, amelynek létrejöttét Széchenyi István kezdeményezte, ma is él.

Él legnagyobb jelentőségű tetteként a Magyar Tudományos Akadémia, amely jövőre ünnepli alapításának 200. jubileumát.

A 2025-ös ünnepi évhez közeledve itt, Széchenyi sírjánál állva arra hívom Önöket, hogy munkánkkal mind a magunk szakterületén, mind a regionális és országos ünnepi programokhoz csatlakozva legyünk méltók alapítónk szelleméhez, és a lehető legszélesebb körben segítsük a tudománybarát társadalom építését” – mondta Freund Tamás. Hozzátette, hogy a jubileumi évhez hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémia nem csak a kutatóké, hanem az egész nemzeté. „Az elmúlt két évszázadban sokan dolgoztak azért, hogy ezt mind többen érezzék így. Elődeink ennek a munkának a folytatását is örökül hagyták ránk. A következő egy hónapban a Magyar Tudomány Ünnepe ünnepi rendezvényeivel, azt követően pedig a bicentenáriumi emlékévvel is méltó módon próbálunk megfelelni ennek a nemes feladatnak.”

A sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőben tartott hagyományos hársfaültetés helyszínén Erdei Anna főtitkárhelyettes azt mondta, hogy a hársfát leginkább virágának izgalmasan vonzó illata és gyógyereje teszi különlegessé.

Erdei Anna Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„Hársfavirág és tudomány hasonlítanak ebben. Hiszen a tudomány – bármely területét műveljük is, ha ezt elmélyülten, kitartással és az igazsághoz való hűséggel tesszük – gyógyító változásokat hozhat életünkbe, az egyén és a társadalom szintjén egyaránt.

A feladatunk az, hogy a tudomány eredményeinek, felfedezéseinek izgalmasságát minél több ember számára vonzóvá tegyük, és egy tudománybarát társadalom építését segítük elő.”

Az MTA főtitkárhelyettese szerint az Akadémiai Emlékerdő létrehozásával és azzal, hogy 2000 óta minden évben elültetnek benne egy hársfát, jelképesen azt az ültetőmunkát folytatják, amit Széchenyi István is végzett. „És ahogy angliai utazásairól Széchenyi megújult erővel és alkotó lendülettel tért haza, úgy mi is megújult erővel térhetünk vissza az Akadémiai Emlékerdő mellől, és alkotó lendülettel folytathatjuk munkánkat.”

Bartha Dénes, az MTA doktora, a Soproni Egyetem professzora, az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának elnöke arról beszélt, hogy a mérnöki módon megtervezett Emlékerdő helyének kiválasztása kapcsolódik Széchenyi szellemiségéhez, aki szerint „Ki fákat ültet, előre tudhatja hihetőleg, mily növések lehet s lenni fog, ha azon helyet, hova ülteti, előbb gondosan megvizsgálja. Így a nemzetek növését, kifejlődését s éltek hosszát is néminemű igazsággal előre jövendölhetni, ha alapjok vagy szellemek miségét szorgalommal nyomozzuk, s azt átlátni lelki erőnk megengedi – vagy inkább, ha testi gyáva létünk lelkünk tehetségit nem gátolja.” Bartha Dénes utalt arra, hogy gróf Széchényi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna az 1750-es évek közepe táján mintegy 600 hársfából ültetett a nagycenki kastály bejárata elől induló kettős fasort.