Zöldkémia nélkül nem oldható meg a környezeti krízis

0:00 | Intro
0:34 | Köszöntő: Janáky Csaba elektrokémikus, az ülés házigazdája
3:25 | Zöldkémia grammokban és millió tonnákban – Mika László Tamás, az MTA doktora
23:01 | Olefin-metatézis: modern katalitikus rendszerek a fenntarthatóság szolgálatában – Tuba Róbert PhD
45:30 | A Körforgásos Gazdaság Technológiai Platform bemutatása – Birkner Zoltán PhD
1:04:13 | A nukleáris energia szerepe a dekarbonizációban. Szektorintegrációs lehetőségek – Mészáros Virág
1:25:40 | Tiszta ivóvíz – szerves mikroszennyezők a dunai vízbázisban és a parti szűrésű ivóvízellátó rendszerben – Vargha Márta PhD
1:45:17 | Az antropogén aeroszol részecskék szerepe a globális éghajlat módosításában – Gelencsér András, az MTA levelező tagja
2:03:57 | Zárszó: Janáky Csaba

Az előadóülés nyitóelőadásában Mika László Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára a zöldkémia általános célkitűzéseit ismertette. Bár manapság nem túl jó a kémia sajtója, és egyes véleményformálók általában a kémiát, a kémikusokat, illetve a méreggel azonosított jelentésű „vegyi anyagokat” okolják szinte minden környezetszennyezésért és ezeken keresztül számos betegségért, szerinte azt látnunk kell, hogy modern életmódunk elképzelhetetlen kémia nélkül. A vegyészeti kutatások, illetve a vegyipari termelés állítja elő azokat az anyagokat, amelyek gyakorlatilag a fejlett civilizációt működtetik.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vegyipar által előállított vegyületek némelyike ne jelentene környezeti kockázatot, viszont a kémia kizárásával éppen e problémák megoldásának lehetőségét szalasztanánk el. A vegyipar által előállított anyagok száma és mennyisége is csillagászati, hiszen

jelenleg több mint 133 millió különböző vegyi anyag ismert,

és ezek többségét az elmúlt száz évben fejlesztették ki.

„Legtöbbször sem az átlagember, sem a tudós nem vesz tudomást arról, hogy percenként milyen rengeteg hordó kőolajat dolgoz fel egy kőolaj-finomító, hogy elő tudják állítani mindazokat a molekulákat, amelyeket aztán gyógyszerek, növényvédő szerek, polimerek, szépségápolási cikkek és mindennapi használati tárgyak előállítására használnak. Mindennapi életünk elképzelhetetlen a kémia nélkül, és mindennek az alapja nagyobbrészt a kőolaj és földgáz – mondta el előadásában Mika László Tamás.

Éppen e fejlődés tette lehetővé, hogy a modern kémiai kutatás már sokszor egy új anyag ipari bevezetése előtt felismeri a benne rejlő környezeti és egészségügyi kockázatokat, és így

már a tervezés során is érvényesíteni lehet a környezettudatos elveket,

a későbbi problémák megelőzése érdekében. És e szemlélet teszi lehetővé, hogy a mindennapi életben is meghatározó vegyületeket úgy válthassuk ki kevésbé veszélyes alternatívákra, hogy eközben a szolgáltatásaik ne sérüljenek.

A tanácskozáson készült képgaléria a fotóra kattintva tekinthető meg. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az előadóülés ezt követő előadásai a zöldkémia, illetve a környezeti terhelést csökkenteni igyekvő társtudomány-területek sokféle törekvését mutatták be. Volt szó például a modern és fenntartható katalitikus rendszerekről, amelyek nemcsak különféle vegyipari termékek előállításában, de lebontásukban is fontos szerepet játszanak. Sőt, olyan kémiai átalakítások is megvalósíthatók a segítségükkel, amelyek során nem keletkeznek melléktermékek.

Gelencsér András, az MTA levelező tagja, az MTA-Pannon Egyetem Levegőkémia Kutatócsoport vezetője előadásában egy igen furcsa, sőt abszurd jelenséggel foglalkozott: az úgynevezett „globális elhomályosodással”, amelynek révén a múlt század nyolcvanas éveiig a földi légkörbe jutó, légszennyezési eredetű aeroszol lassította az üvegházhatású gázok okozta globális felmelegedést. Ironikus módon, miután a vegyipari fejlődés, illetve a környezetvédelmi szabályok szigorodása révén gyökeresen tisztulni kezdett a légkör, a kilencvenes évektől már a szennyező aeroszol sem tudta megfékezni a szén-dioxid, a metán és más üvegházhatású molekulák melegítő effektusát.

„Az aeroszol éghajlati hatása jellemző változáson ment át az elmúlt száz évben. Azt látjuk, hogy a második világháború után igen nagy volt az aeroszolhatás jelentősége, magyarul igen szennyezett volt a globális légkör. Ennek következtében érvényesült a globális elhomályosulás – mondta el Gelencsér András. – A trend a nyolcvanas évek táján megállt, majd megfordult, és ma ellentétes irányú folyamatnak vagyunk tanúi, vagyis a globális légkör napjainkban tisztul. Ha úgy tetszik, a „globális felvilágosodás napjait” éljük. Az 1940–1980-as évek között a globális átlaghőmérséklet stagnált, mert a légszennyező szilárd részecskék nagyjából kioltották vagy kompenzálták az üvegházhatású részecskék hatását.”

Az előrejelzések szerint a jövőben, amikor fokozatosan ki fogják vezetni a fosszilis energiaforrásokat, valószínűleg tovább fog csökkeni az aeroszolhatás, hiszen e szennyező anyagok főként a kőolaj- és földgázszármazékok elégetéséből keletkeznek.

Egy másik előadásban a nukleáris energia dekarbonizációban játszott szerepéről volt szó, illetve bemutatták a Körforgásos Gazdaság Technológiai Platformot is. Ettől igen eltérő volt a dunai vízbázisban, illetve a parti szűrésű ivóvízrendszerben fellelhető mikroszennyezők méréséről és ezek hatásáról szóló előadás. E mikroszennyezők igen nagy egészségügyi kockázatot rejtenek magukban, ráadásul közülük sok nem tekint vissza hosszú történetre, így nem is feltétlenül ismerjük a hosszú távú hatásait.

A Tiszta Ivóvíz projekt célkitűzése, hogy számos új szennyezőanyag, például több mint negyven szerves mikroszennyező útja váljon végigkövethetővé a Dunától a háztartásokban lévő vízcsapokig. E szennyezőanyagok között találunk gyógyszer- és növényvédőszer-maradvány molekulákat, amelyek koncentrációja helyszín szerint és időben is változik, így nagy a hosszan tartó monitoring jelentősége.

„A Tiszta Ivóvíz program célja, hogy a budapesti vízbázistól a fogyasztókig keressen új vízminőségi kockázatokat, részben szerves mikroszennyezőket, de sok más anyagot is. Vizsgáljuk a mikrobiológiai közösségeket és az antibiotikum-rezisztens kórokozók sorsát is – mondta el előadásában Vargha Márta, a Nemzeti Népegészségügyi Központ Vízhigiénés Laboratórium vezetője. – E jelenségeket rendszerszemlélettel vizsgáljuk, vagyis az a kérdésünk, hogy különböző hidrológiai, meteorológiai, klimatológiai szcenáriók esetén hogyan fog változni ezen anyagok mennyisége, illetve az ivóvíz mennyiségére gyakorolt hatásuk.”