Ablak bezárása X

Eötvös 2020+: az Akadémia nagyot lépett a Kormány innovációs céljainak támogatásában

Tömeges kártétel, növekvő elterjedés, szódabikarbóna és futókacsa – internetes felmérés a spanyol csupaszcsigáról

Hazánkban 1986-ban jelezték először a spanyol csupaszcsiga (Arion vulgaris) jelenlétét, azóta nagy területen terjedt el a kártevő. Az MTA ATK Növényvédelmi Intézete, a Magyar Természettudományi Múzeum és az agroinform.hu mezőgazdasági portál közös felmérést készített, hogy megismerjék a faj terjedésének dinamikáját és az okozott kár mértékét.

2018. november 28.

„Egy online kitölthető kérdőív segítségével arra kerestük a választ, hogy az emberek észlelik-e a környezetükben a spanyol meztelencsigát” – mutatta be a vizsgálat célkitűzését Dr. Páll-Gergely Barna, az MTA ATK Növényvédelmi Intézetének MTA Prémium Posztdoktor kutatója. A kérdőívben kérdéseket tettek fel a következőkre vonatkozóan:

  • hol és mikor látták a fajt,
  • amennyiben van kertjük, okozott-e nekik károkat, továbbá
  • védekeznek-e ellene valamilyen módszerrel?

Az augusztusban közzétett online kérdőívet szeptember végéig 853 válaszadó töltötte ki. Elsősorban a Dunántúlról és Budapestről jelentették a kártevőt, de az Alföldről és az északi megyékből is érkeztek adatok. Régiónkénti eloszlásban megállapítható, hogy a legtöbb adat a Zalai-dombvidékről, és a Kemeneshátról, valamint a Bakony-vidékről és a Budapestről érkezett. A felmérésből kiderült, hogy a meztelencsiga elsősorban konyha- és virágoskertekben fordul elő, de egyéb területeken – szántóföldön, falusi utcákon, erdőben – is megfigyelték. A válaszolók általában nagy számban észlelték a kártevőt, ahol pedig több éve jelen van, ott tömeges elterjedésről adtak hírt. A megfigyelők többsége szerint a csiga nem válogat a táplálékban, szinte mindent „letarol”. Ha az idei felmérés eredményeit összehasonlítjuk a korábbi, 2010-es felmérés adataival, úgy tűnik, hogy a faj északi és keleti-délkeleti irányba terjed az országban.

A megfigyelt csigák előfordulásának helye és mértéke (piros: 2010-es felmérés, szürke: 2018-as felmérés) Forrás: MTA ATK Növényvédelmi Intézet

A felmérésből kiderül, hogy a kerttulajdonosok változatos módon próbálnak fellépni a károkozás ellen, de az is látszik, hogy eredményes védekezés esetén sem sikerül hosszútávon megakadályozni a csiga visszatérését. Az egyik legelterjedtebb a fizikai módszer: összeszedik, eltapossák vagy valamilyen szerszámmal (pl. kapa) kettévágják őket.

Nagyon sokan használtak valamilyen vegyi anyagot az irtáshoz. A legelterjedtebbek a só, mészpor, gipsz, hamu, szódabikarbóna, az ecet és az ammónium-nitrát voltak. Számos kerttulajdonos említette a hagyományos sörös csapdák kihelyezését is. Ezek magukhoz vonzzák az állatokat, amelyek beleesve elpusztulnak az 5% körüli alkoholban. Biológiai védekezésként az indiai futókacsát említették a válaszadók; hosszútávon ez bizonyul a leghatékonyabb módszernek. A kémiai védekezésben a metaldehid tartalmú csigaölő szerek mellett egyéb technológiák kifejlesztése és használata is szükséges lenne, mivel előbbiek veszélyt jelenthetnek egyes háziállatokra, és kisgyermekes családok is tartózkodnak a kertbe való kihelyezésüktől.

Mindezek ellenére fontos kiemelni, hogy a válaszok alapján több-kevesebb sikeres irtás mellett is hangsúlyozták a beküldők, hogy hosszútávon újra és újra tömegesen megjelenik a kártevő, az utánpótlás végtelen. Az eddigi adatok alapján a spanyol csupaszcsiga nagy területen van jelen Magyarországon, könnyen alkalmazkodik, és nem válogat a táplálékban, így tömeges elterjedésük és kártételük igen sok fejtörést okoz a gazdálkodónak és a kiskerttulajdonosoknak.