Katy Perry „a 2025-ös év ecetmuslicája” – ilyen egy fergeteges középiskolai Alumni-előadás

„Ez több volt, mint jó” – ezt a lakonikus rövidségű, de kamaszoktól kétségtelenül hatalmas dicséretnek számító megjegyzést a makói Galamb József Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola emeleti színháztermében csíptük el, ahonnan a tavaszi szünet előtti utolsó napon 60-70 diák tódult a folyosóra. Az értékelést az egyik diák vetette oda társának, és nem titok: Kiss L. László asztrofizikus, akadémikus érdemelte ki, aki pár pillanattal korábban hatalmas tapsot kapva fejezte be másfél órás, azaz tinédzserórával mérve tikkasztóan hosszúnak mondható előadását.

A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet igazgatója, napjaink egyik legismertebb, legnépszerűbb hazai csillagásza a Magyar Tudományos Akadémia Alumni Programjának keretében látogatott el a hagymatermesztésről nevezetes csongrádi város középiskolájába. De miképp kerül egy platformra a makói vöröshagyma, a mezőgazdasági középiskola és a YouTube-on csaknem harmincezer követőt felsorakoztató csillagász? A kérdésre az MTA Alumni Programja ad választ.

A Magyar Tudományos Akadémia által 2020-ban elindított program fő célja, hogy felhívja a középiskolások figyelmét a kritikai gondolkodás fontosságára, bemutassa a tudományos módszerek hatékonyságát, és képet adjon arról, miképp is működik a tudomány. A programba regisztrált hazai és határon túli magyar középiskolák aktív kutatókat kérhetnek fel, hogy tartsanak előadásokat a diákoknak a tudomány és a kutatás világáról, beszélgessenek velük a kutatói életről. Az előadásra felkérhető alumnis kutatók száma megközelíti az 1600-at, így a középiskolásoknak feltálalható témák rendkívül változatosak. Nem csoda hát, hogy a rutinos beszélőnek számító Kiss László különösebb erőfeszítés nélkül tudta beilleszteni ismeretterjesztő előadását az Alumni-programot szervező mezőgazdasági iskola profiljába: „Növények és állatok a világűrben” címmel foglalta össze az űrkutatás történetének állatokról szóló fejezeteit, és vázolta föl a súlytalanság körülményei között végzett, még mindig gyerekcipőben járó űrállomási növénytermesztés fejlődését, illetve a földön kívüli talajok (regolitok), a Hold- és Mars-művelés kihívásait.

A mikrofonnál: Kiss László

A bevezetőben rettentő hosszúnak tűnő másfél órát írtunk, de valójában gyorsan elröppenő 90 percig tartott csak Kiss László standupos fellépésnek is beillő előadása. Mint az videóriportunkból is kiderül, a hagyományosnak mondható, de humorral bőségesen átszőtt tudományos prezentáció ugyanis csak egyórás volt, amit tízperces kötetlen hangvételű felvezető előzött meg, majd húszperces interaktív vetélkedő zárt, tréfás okostelefonos teszttel kérve számon az órán tanultakat.

Az előadás első felében arra a kérdésre kereste a választ a csillagász, hogy mit egyenek az űrhajósok, ha egyszer a közeljövőben olyan hosszú ideig kell majd az űrben tartózkodniuk, hogy a magukkal csomagolt, méregdrágán az űrbe vitt elemózsia már nem lesz elég. Elmagyarázta a diákoknak, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén már évek óta zajlanak kisméretű, mesterséges világítással felszerelt üvegházszerű dobozokban mikrogravitációs növénytermesztési kísérletek, egész ígéretes eredményekkel (volt, hogy az ISS-en dolgozó űrhajósok már tudtak némi salátát és zöldséget is szüretelni és el is fogyasztani a Földről kapott ellátmány mellé).

A kérdéskör másik felében Kiss László kitért arra a lehetőségre is, hogyan tud majd más égitesteken növényeket termeszteni az ember, ha egyszer rálép a bolygóközi fajjá válás útjára. Felelevenítette a Matt Damon főszereplésével készült Mentőexpedíció című sci-fiben látottakat, rámutatva, hogy a fő gondot az jelentheti majd, hogy a Holdon vagy a Marson (a két legközelebbi esélyes kolonizációs helyszínen) nincs a földihez hasonló, szerves anyagokban gazdag talaj (azaz fölső humuszréteg), csupán kőzetpor, regolit – igaz az elegendő ásványi anyagot tartalmazhat a növények számára. Napjaink kutatói nagyjából hasonló kihívással állnak szemben, mint amit Matt Damon a filmben megoldott: saját székletét szerves trágyaként használva termesztett krumplit a marsi regolitban. Erre a megközelítésre ékes példaképp a MATE Műszaki Intézetében folyó kutatásokat hozta Kiss László: az agrártudományi egyetem gödöllői kísérleti telepén szimulált holdi talajba ültettek mustármagokat a kutatók, és a megfelelő körülmények közt azok ki is hajtottak. Úgy tűnik tehát, hogy valamikor a távoli jövőben a Naprendszer első földön kívüli emberkolóniái képesek lehetnek a túlélés érdekében regolitműveléssel előteremteni a betevő falatot.

Kiss László Makón (a fotóra kattintva képgaléria nyílik!) Fotó: Nagy Attila Károly / MTA

A növények után az állatokra tért át a csillagász, felelevenítve a hosszú évekig tartó folyamatot, amely az űrkorszak kezdetén elvezetett addig, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok embereket mertek életveszélyes rakéták kabinjaiba ültetni és föllőni az űrbe. Az űrhajózás állatkísérletekkel teli szakasza a II. világháború lezárulta után szinte azonnal kezdetét is vette, és ha megkérdeznénk az utca emberét, hogy melyik állat járt először az űrben, akkor a legtöbben valószínűleg a szovjet űrprogram hősét, Lajka kutyát említenék. Pedig a visszatérés közben elpusztult moszkvai kóbor ebnek voltak előfutárai: az első állatok, amelyek az űrbe jutottak, és épségben vissza is tértek, apró legyecskék voltak. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA elődje 1947. február 20-án egy, a náciktól lefoglalt V–2 rakétán 109 kilométeres magasságig lőtt föl ecetmuslicákat (Drosophila melanogaster), amelyek a három percig tartó szuborbitális űrrepülés alatt pár pillanatig első földi élőlényekként tapasztalhatták meg a súlytalanság állapotát. „Három perc, 109 kilométeres űrugrás, egy kicsi súlytalanság, na mire emlékeztet benneteket mindez?” – kérdezte a diákokat Kiss László, majd felidézte, hogy Katy Perry amerikai popénekesnő pont ilyen űrrepülésen vett részt pár nappal korábban, a Blue Origin New Shepard rakétáján.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Katy Perry a 2025-ös év ecetmuslicája

– helyezte űrtörténeti kontextusba az űrturizmus amerikai vívmányát az előadó, nem kis derültséget váltva ki ezzel a hallgatóságból.

Miközben az iskola udvarán mit sem sejtve szundikált Pajkos és Szende, az iskola két terápiás, afféle érzelmi támogatóként szolgáló golden retriever kutyája, addig a csillagász végigvette a szovjetek és az amerikaiak neves emlősállatait, kutyákat és majmokat, amelyek az utat törték az első űrhajósok, Jurij Gagarin és Alan Shepard előtt. Kiss László nem hallgatta el, hogy az első állati kozmonauták és asztronauták sorsa a halál volt, életükkel fizettek azért, hogy a tudósok kideríthessék, túlélhetik-e majd az emberek az űrben uralkodó ismeretlen körülményeket, a rakéták gyorsulását, a kozmikus sugárzást, a visszatérést.

Mondandója utolsó szakaszában már békésebb vizekre evezett a csillagász, akitől a diákok azt is megtudhatták, hogy az emberes űrrepülés kezdetével nem ért véget az állatok kozmikus kalandja, sőt egyre több faj járt már a különféle űrállomásokon: a macskáktól kezdve a teknősökön, egereken, fonálférgeken, hangyákon, pókokon, csótányokon, halakon át a madarakig, medúzákig, polipokig terjed az űrhajózó fauna széles palettája. Az előadást „szigorú” számonkérés követte. „És nem azt kérem, hogy mindenki tegye el a telefonját, hanem hogy mindenki vegye elő a telefonját” – szólította fel a vendégtanár a diákokat, akik a vetítővásznon látható QR-kód segítségével beléphettek egy játékos kvízbe, majd az ott sorjázó tréfás feleletválasztós kérdéseken átküzdve magukat versenyezhettek az értékes csillagászati témájú díjakért (mivel ez itt nem a reklám helye, nem írjuk le, mit nyertek a legügyesebbek, videóinkból úgyis kiderül).

Kiss László előadásának teljes felvétele alább tekinthető meg: