Interaktív térképen a magyar népzene – úton a digitális bölcsészet felé

Kétszázezer adatsor – az MTA BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívuma a magyar népzene- és néptánckutatás felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye. E nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló adatbázisból a kutatók a közelmúltban mindenki számára elérhetővé tettek több mint tizenkétezer órányi hanganyagot. Az archívum nemcsak az adatok mennyisége és értéke miatt figyelemreméltó, hanem azért is, mert az ott dolgozó kutatók a legkorszerűbb elveket érvényesítik az adatok digitális feldolgozásának módszertanában, illetve az így kialakított online publikációs stratégiában. Bolya Mátyás, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete tudományos munkatársának, a Népzenei Archívum vezetőjének írása.

2019. május 20. Bolya Mátyás

Napjainkban a publikációs gyakorlat gyors és drámai változásának lehetünk tanúi. Míg akár néhány évvel ezelőtt a papíralapú közlemény volt az egyetlen elfogadott publikációs platform, ma már a tudományos kommunikáció egyre inkább az online térbe helyeződik át. Megjelentek az online folyóiratok, repozitóriumok, a tudományos teljesítmény mérésének pedig az új, adatbázis-szemléletű normái. Magyarországon a kutatók tevékenységét és kapcsolati hálóját mérő online platform a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT). Az MTMT első verziói a természettudósok publikációs szokásaihoz alkalmazkodtak, a bölcsészettudomány szempontjai csak később jelentek meg. Ma már adatbázis és tudományos adat is rögzíthető a rendszerben. Tudományos adatnak számít például egy népdal lejegyzése is.

Információéhség a digitális térben

A publikációs platform eltolódásához összetett folyamatok vezettek. Az adatok gyors kereshetősége és ellenőrizhetősége részegítően hatott a felhasználókra, csillapíthatatlan információéhséget generálva tudományos téren is. Megjelent az open access elve, a társadalom számára pedig fontossá vált, hogy a közpénzből finanszírozott tudományos munka transzparens legyen. Az érdeklődők köre jelentősen kiszélesedett, és elvesztette homogenitását. Minden, a digitális térben megjelenő adat és szerző azonosíthatóvá vált. Ennek köszönhetően a tanulmányok lábjegyzetei életre kelnek, és egyetlen kattintással ellenőrizhetővé válik a teljes forráslánc.

Párostánc (1969) Fotó:db.zti.hu

Például egy néptánclejegyzés mellett megjelenik a vonatkozó filmrészlet, a kották^{^[1]} mellett pedig a hangfelvétel. Érthető, hogy ez a gyorsan lejátszódó folyamat alapjaiban rengette meg a hagyományos publikációs gyakorlaton szocializálódott tudományos világot.

Eközben – ahogy a tudománytörténetben már számtalanszor megtörtént – a technológia visszahatotta kutatási módszerekre, és megszületett a digitális bölcsészet fogalma.

Erről a folyamatról írta szemléletesen Nagy Károly Zsolt, a MTA BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa:

„Az utóbbi években egyre több olyan kutatás készül [...] a bölcsészet és társtudományai területén, mely afféle sajátos, »digitális ugarfeltörésként« is értelmezhető. Ezek a művek olyan területekre terjesztik ugyanis ki a digitális kultúra érvényességét, melyeket addig e kultúrával ellentétesnek gondolt a közvélemény vagy éppen az adott terület »őslakossága«. A mára gyakorlatilag bevett »digitális bölcsészet« kifejezés például néhány éve Magyarországon még afféle »fából vaskarikának« számított, hiszen a digitális kultúrára jellemzőnek vélt kvantifikáló, tárgyiasító, áruképző szemléleténél kevés dolog áll távolabb attól, amit a bölcsészetről gondoltak a bölcsészek. A helyzet azonban változik.”

Tehát a digitális bölcsészet nem csupán azt jelenti, hogy virtuózan alkalmazzuk a digitális technológia adta lehetőségeket a bölcsészettudomány területén, hanem felismerjük, hogy e lehetőségek visszahatnak a kutatás módszertanára, alapjaiban változtatva meg a kérdésfeltevés mibenlétét és a felhasznált források körét.

Új online publikációs stratégia

2018-ban – a 2017-ben megkezdett, a korábbi évek tapasztalatait felhasználó tervezési fázis után – átfogó, online publikációs stratégia körvonalazódott az MTA BTK Zenetudományi Intézetben is az elképzeléseim alapján. Ez a koncepció igyekszik lépést tartani a technika fejlődésével és úgy használni ki a legmodernebb technikai lehetőségeket, hogy közben tiszteletben tartja a múlt tudományos eredményeit és publikációs szokásait is. Ez nem könnyű feladat. Miközben a technika fejlődése szinte követhetetlen tempót diktál, a szűkös anyagi lehetőségek, illetve a hagyományos publikációs gyakorlat berögzülései lassítják a felzárkózási folyamatot.

A publikációs stratégia főbb elemei

A legfontosabb elem az archiválás és a szolgáltatás koncepcionális szétválasztása.

Az előbbi a megőrzést helyezi a fókuszba, utóbbi pedig az adatelérést.

A szolgáltatáshoz optimalizált fájlméretek és fájlformátumok kellenek, valamint megfelelő – vagyis fenntartható, fejleszthető, korlátlan elérésű – szoftverkörnyezet. Ehhez kapcsolódik a megfelelő publikációs platform – és üzemeltetési konstrukció – kialakítása. A tapasztalatok szerint egy ilyen platform üzemeltetése meghaladja egy kutatóintézet lehetőségeit, ezért vezető piaci szereplőket kell bevonni a munkába. Az MTA BTK Zenetudományi Intézet esetében az Arcanum Adatbázis Kft.^{^[2]} biztosítja a megfelelő fejlesztési és üzemeltetési hátteret.

Legényes Magyarvistáról
Forrás: Néptánc Tudástár

A második elem az analóg adatok feldolgozásának megszervezése. Meghatároztuk a különböző feldolgozási fázisok mélységét és valós szakemberigényét. Esetünkben

a folklórkutatók mellé adatbázisokkal foglalkozó szakembereket vontunk be a munkába

, már a tervezés fázisában. Azokat a munkafolyamatokat, amelyeket egy általános adatfeldolgozó is el tud végezni elválasztottuk azoktól, amelyek egyértelműen kutatói feladatnak minősülnek. Első lépésben a gyűjtemények fizikai egységeinek digitális modellezése történt meg.^{^[3]} Ezután az így létrejött, önmagukban is kereshető és permanens linkekkel oldalanként hivatkozható gyűjteményi egységeket összekötöttük a metaadatokat tartalmazó adatbázissal.^{^[4]}

A harmadik elem – amely már a tervezés fázisában kiemelt fontosságú – a publikálandó gyűjteményi egységek belső összefüggéseinek felismerése és megjelenítése.

A mai tudományszemlélet ugyanis nem adatokat közöl, hanem kulturális kontextusokat dekódol, értelmez és publikál.

Ezt a nagyon fontos alapelvet csak szuperadatbázisok építésével lehet megvalósítani. Tehát a korábban különálló, egymással nem kommunikáló, zárt adatbázisok helyébe szuperadatbázisokban definiált részhalmazok lépnek.

Végül a negyedik elem a célcsoport meghatározása, keresési preferenciáik felmérése, majd ezek ismeretében az adatbázis optimalizálása, a publikált anyagban várható hibaszázalék meghatározása és a fejlesztési fázisok megtervezése volt. Ez a szempont

hangsúlyosan jelenik meg a keresőmotorok algoritmusának és felhasználói felületének tervezésében.

A magyar népzene központi gyűjteménye

Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Hangarchívum^{^[5]} a magyar népzene- és néptánckutatás segédanyagaként jött létre, felölelve az elmúlt évszázad szinte valamennyi népzenei vonatkozású gyűjtését. A gyűjtemény gondozását és gyarapítását 1953-tól az MTA Kodály Zoltán által alapított Népzenekutató Csoportja, 1974-től pedig az egyesített Zenetudományi Intézet mindenkori folklórosztályai vállalták fel.

Az 1960-as évek óta az archívum a magyar népzene és néptánc központi gyűjteményévé nőtte ki magát, és európai összehasonlításban is kimagasló jelentőségre tett szert.

Mint tudományos gyűjtemény elsődlegesen a tudományos kutatást és közreadást szolgálja. E célok megvalósításához kötelességének tekinti az itt őrzött felvételek és dokumentációk gondozását és átörökítését az utókorra.

Az archívum mintegy 20 000 órányi hangfelvételt őriz. Ebből hozzávetőlegesen 14 500 óra az eredeti hanghordozóval együtt tárolt, saját tulajdonú felvétel. A további 5500 órányi felvétel más gyűjteményekből került át, vagy más gyűjtemény felvételeinek itt őrzött másolata. Ez utóbbiak közül a legjelentősebb a Néprajzi Múzeum fonográfhenger-gyűjteménye,^{^[6]} amelynek zenei anyaga analóg és digitális másolatban is elérhető. A magyar népzene és néptánc dokumentumai mellett számos felvétel található az archívumban szerte a világból, a legjelentősebb ilyen gyűjteményi egységek a magyarsággal együtt élő népektől, más európai országokból, Ázsiából, Óceániából, Afrikából és Dél-Amerikából származnak.

Etnográfiai kincsesbánya egy kattintásra

Az archívum anyagainak egy részét érintő digitális közreadás a gyűjtemény két – mennyiségben és értékes korai felvételek tekintetében is – jelentős egységét tartalmazza, amelyek kiválasztása eltérő szempontok szerint történt. A Kodály-rend^{^[7]} – Kodály Zoltán kéziratos dallamgyűjteménye – közel 30 000 adata a rend eredeti lejegyzéseivel kiegészítve jelenik meg.

Kodály-rend – Kodály Zoltán kéziratos dallamgyűjteménye (1905–1958) Kodály-rend, 4. dosszié (224-318)KR_00254 Forrás: library.hungaricana.hu

A lejegyzéseket a fizikai tárolás rendszerében adjuk közre, virtuális dossziékba rendezve, a kották mellett az egységeket elválasztó borítókkal együtt. A másik egység az 1940-es évek végétől az 1990-es évekig tartó időszak jellemző hangrögzítési és archiválási technológiája alapján határozható meg. Ezekben az években mágneses elven működő hangrögzítés folyt (eleinte Webster-magnókkal drótokra, később, egy technológiai váltás után magnetofonszalagokra), majd a felvételeket egyedi hanglemezekre vágták kutatói használatra (ezek az úgynevezett AP lemezek^{^[8]}). E két egység összesen 200 000 adatsort és több mint 10 000 órányi hangfelvételt tartalmaz.

Egy a sok ezer, tudományosan feldolgozott hanganyag közül

Hangfelvétel	Mg - 00513B
Kezdősor / Megnevezés	Széles a Duna, keskeny a partja
Használat helye	Vadász [Arad]
Gyűjtés helye	Budaörs
Dátum	1955.03.22
Gyűjtő	Kammerer László; Lévayné Gábor Judit
Adatközlő	Czibula Györgyné Pál Zsuzsanna
Megszólaltatás módja	ének
Műfaj	párosító
Kadencia	1 (1) 1
Szótagszám	10.10.8+8.5
Kotta	https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZTI_AP_01141-01170/?jump=ZTI_AP_01154g
Hordozók	ZTI_Mg_00513; ZTI_AP_01154g