Hogyan óvjuk meg az egészségügyi személyzetet a COVID-19-fertőzéstől?

Az FEAM vezetősége mindenekelőtt két alapvető fontosságú tényre hívja fel a figyelmet a COVID-19 elleni védekezésben:

• Tekintettel a járvány hosszú lefolyására, egy adott RT-qPCR teszt csak a teszt elvégzésekor releváns, és a változó körülmények figyelembe vételével meg kell ismételni.
• Amennyiben rendelkezésre áll és igazoltan hatékony, az antitest-tesztet be kell vezetni az egészségügyi dolgozók körében, hogy képet kapjunk a COVID-19 elleni immunitásukról.

Az RT-qPCR teszt igen érzékeny eszköz, melyet kifejezetten a COVID-19 genomjára specializáltak. A teszt azonban negatív eredményt mutathat, amennyiben a fertőzés nagyon friss, a vírus- és RNS- termelés alacsony, ha bomlási mechanizmusok aktiválódnak az orrgarat szövetében, illetve amikor rosszul végzik el a mintavételt. Ezekben a betegekben a hamis negatív eredményt követően kialakul a fertőzés, és fertőzőkké válnak kórházi tartózkodásuk alatt. Emiatt azok az egészségügyi dolgozók, akik nincsenek megfelelően védve és a betegek negatív teszteredményei miatt biztonságban érzik magukat, fertőzésnek lehetnek kitéve, nem is beszélve a többi kórteremben tartózkodó betegről. A COVID-19 fertőzés lefolyása lehet enyhe vagy szubklinikai, míg másoknál kialakulhat súlyos betegség.

Ebből következően az, hogy elszigetelik a fertőzött betegeket azoktól, akik negatív teszteredményt produkáltak, még nem szünteti meg a folyamatos fertőződés lehetőségét. A FEAM állásfoglalása szerint amennyiben rendelkezésre állnak a megfelelő védőfelszerelések, a helyes gyakorlat az lenne, ha minden felvett beteget fertőzőként kezelnének a kórtermekben és a vizsgálatok idején is.

Jelenleg is folynak a kutatások annak megállapítására, hogy a COVID-19 ellen termelődő antitestek jelenléte semlegesíti-e a vírust, és védelmet nyújt-e az újrafertőzés ellen.

Az állásfoglalás kitér arra is, hogy mindezeken túl oda kell figyelni a rendkívül nehéz körülmények között dolgozó egészségügyi szakemberek mentális egészségére és jóllétére, akik saját életüket kockáztatják nap mint nap úgy, hogy még nem látszik, mikor érhet véget a világjárvány. Ahogy a krízis folytatódik és a betegek száma egyre növekszik, az intézmények egészségügyi dolgozói kénytelenek szembesülni az egyre fokozódó munkaerő-, gyógyszer-, felszerelés- és ágyhiánnyal. A túlélési arány változó, de a legsúlyosabban érintett, lélegeztetőgépen lévő betegek körében 50% körül lehet. Vannak továbbá olyan betegek, akik egyéb súlyos betegségekben is szenvednek, és nem felelnek meg a lélegeztetés kritériumainak. Az ő esetükben az orvosok igen nehéz döntésekre kényszerülhetnek, amikor az ellátási prioritásokat kell szem előtt tartaniuk. A poszttraumás stressz ismert állapot a rendkívül nehéz klinikai körülmények között dolgozó az egészségügyi szakemberek körében. Ezért rendkívül fontos, hogy az egészségügyi rendszerek ezt komolyan vegyék figyelembe, amikor a COVID-19-válságnak az orvosok mentális egészségére gyakorolt hatásával foglalkoznak.

Az állásfoglalás szerzői

George E. Griffin
elnök,
Egyesült Királyság Orvostudományi Akadémia;
a londoni St. George Egyetem fertőző betegségek emeritus professzora;
az Angliai Közegészségügyi Igazgatóság tagja

Maria do Céu Machado
alelnök,
Portugál Orvostudományi Akadémia;
gyermekgyógyász professzor,
Lisszaboni Egyetem

Stefan Constantinescu
alelnök,
a belga és a román orvostudományi akadémia tagja;
a Université Catholique de Louvain Intézet professzora

Bernard Charpentier
volt elnök,
Francia Orvostudományi Akadémia;
a Kreml-Bicêtre Egyetemi Kórház nefrológia, dialízis, transzplantáció osztályának korábbi vezetője

Françoise Meunier
alelnök,
Belga Királyi Orvostudományi Akadémia

Jean-Michel Foidart
kincstárnok,
Belga Királyi Orvostudományi Akadémia;
a Université de Liège nőgyógyászati és szülészeti osztályának korábbi vezetője