Bolyai-ösztöndíjjal Dohnányi Ernő nyomában

Dohnányi Ernő, az ünnepelt komponista, zongoraművész és karmester, Bartók és Kodály kortársa s a két világháború közti magyar zenei élet egyik legbefolyásosabb alakja volt – kezében összpontosult a Zeneakadémia, a Filharmóniai Társaság Zenekara és a Magyar Rádió zenei vezetése. Szimfonikus, kamarazenei és zongoraműveit Európa-szerte és Amerikában is játszották; a mai közönség Gyermekdal-variációit és Szimfonikus perceit hallhatja a leggyakrabban. Dohnányi 1944-ben hagyta el Magyarországot, 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1960-ban bekövetkezett haláláig a Florida State University zongora- és zeneszerzés-professzora volt.

Ezzel az időszakkal foglalkozik Kusz Veronika most megjelent monográfiájában, amelynek alapját Fulbright-ösztöndíjasként végzett amerikai forráskutatásai teremtették meg.

A zeneszerző sajátos amerikai körülményeinek bemutatása mellett – a nemzetközi szakirodalomban elsőként – részletesen elemzi Dohnányi izgalmas kései kompozícióit is.

A nagy presztízsű University of California Press kiadónál megjelent, a magyar zene és a magyar zenetudomány számára egyaránt rendkívüli sikernek mondható publikáció jelentősen hozzájárulhat a zeneszerző szélesebb körű megismertetéséhez és rehabilitációjához.

A január végén a Florida State University által rendezett amerikai bemutató után március 3-tól Magyarországon, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében (MTA Kiváló Kutatóhely) is kézbe vehették a művet az érdeklődők.

Kusz Veronika a Zenetudományi Intézetben, a háttérben Dohnányi Ernő könyvtára Fotó: Laskai Anna

A kötet szerzője, Kusz Veronika zenetörténész, a BTK Zenetudományi Intézet munkatársa számos Dohnányiról szóló publikációt, köztük egy 2015-ben megjelent, magyar nyelvű monográfiát jegyez (Dohnányi amerikai évei [Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2015]). 2015 és 2018 között Bolyai János kutatási ösztöndíjas volt, ami nemcsak Amerikában megjelenő könyve munkálatait segítette nagyban, de ösztöndíjas vállalásaképp elkészült a Dohnányi Ernő: válogatott írások és nyilatkozatok (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2020) című gyűjtemény is, amely néhány héten belül szintén megjelenik.

„A Bolyai-ösztöndíj azért jelent fontos támogatást a kutatói pályán, mert egy olyan pillanatban pályázható, amikor a kutatók már »kinőnek« a fiataloknak szóló posztdoktori lehetőségekből, de – legalábbis a bölcsészettudományokban – még nem számítanak érett kutatónak

– mondta Kusz Veronika. – Számomra különösen rokonszenves az, hogy egyszerű a pályázási rendszer; hogy a bírálati folyamat nagyon kiegyensúlyozott és objektív, valamint hogy az ösztöndíj – bár a bírálatok kritériumai szigorúak – mégis nagy szabadságot ad a vállalt kutatáson belül.” A kutató hozzátette: a támogatás anyagilag is jelentős hozzájárulás egy olyan életkorban, amikor sok pályázó kisgyermeket nevel.

Kusz Veronika tudományos munkája elismeréseként a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma által adományozott Bolyai-plakettet vehetett át az MTA elnökétől. Ebben azok az ösztöndíjasok részesülhetnek, akik a hároméves támogatási időszakról szóló záró kutatói jelentésükre kiemelkedő minősítést kapó, Bolyai-emléklappal elismert kiváló kutatók közül is a legkiválóbb teljesítményt nyújtották. „Nagyon büszke vagyok erre az elismerésre és arra, hogy egyike lehettem a három előadónak a Bolyai-napon. Ez azért is töltött el örömmel, mert mindig nagy boldogság nekünk, zenetörténészeknek, ha ez a kicsi és anyaga miatt nehezen megközelíthető szakma szerepelhet más tudományok képviselői előtt” – mondta Kusz Veronika, aki 2019-ben kezdte meg második Bolyai-ösztöndíjas ciklusát.