Az Univerzum tágulásának meglepő története – Adam Riess Nobel-díjas asztrofizikus előadása videón

Az MTA Székház Dísztermében láthattuk vendégül a 2011-es fizikai Nobel-díj egyik kitüntetettjét, Adam Riesst, aki amellett, hogy bemutatta a tudományos közéletet felkavaró felfedezésének történetét, arról is beszélt, hogy mindennek milyen messzire mutató következményei vannak az asztrofizikában. Előadásának felvétele elérhető cikkünkből.

2023. április 19.

Edwin Hubble 1929-es felfedezése óta tudjuk, hogy az univerzum tágul, nyolcvan évvel később pedig kiderült, hogy a tágulás üteme egyre gyorsul. Ez a meglepő eredmény olyannyira fontos mérföldkő volt az asztrofizikában és a kozmológiában, hogy 2011-ben fizikai Nobel-díjat ért.

A Magyar Fotóink az eseményrőlTudományos Akadémia és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont közös szervezésében az MTA Székház Dísztermében egy előadás és néhány kérdés erejéig vendégül láthattuk a három kitüntetett egyikét, Adam Riesst, aki a Nobel-díj és számos egyéb elismeréseken mellett túlzás nélkül csillagászati idézettségi mutatókkal rendelkezik. Emellett pedig egészen kiváló előadó.

Adam Riess az Ia típusú szupernovák vizsgálatával kísérelte meg kimérni az univerzum tágulásának ütemét, és ezt a csillagászat történetének lehető legalkalmasabb pillanatában tette. Éppen az 1990-es évek elején kezdte meg ugyanis működését a Hubble űrtávcső, melynek felvételeiből korábban elképzelhetetlen mennyiségű és minőségű adatot lehetett kinyerni távoli galaxisok szupernováiról. Így eshetett meg, hogy kutatócsoport-vezetőként Adam Riess mindössze 28 évesen publikálhatta élete felfedezését, melynek következményeit azóta is is próbálja megemészteni az asztrofizikusok közössége.

A következmények pedig számosak és messzire vezetők. A gyorsuló tágulásnak ugyanis kell, hogy legyen valami oka, és a világot leíró jelenlegi fizikai modellek erről az okról igazából semmit nem tudnak mondani. A legtöbb kutató valamiféle "sötét energiát" vél a háttérben, mely a gravitáció ellen hat. A mérésekből és számításokból látszik, hogy ha így áll a helyzet, akkor univerzumunk összenergiájának nagyjából 70%-át ez a sötét energia teszi ki. Az elméletalkotóknak a világűrt fürkésző eszközök tervezőivel és felhasználóival együtt kell e probléma nyomába eredniük. Hogy mik a kilátásaik, arról sokat megtudhatunk Adam Riess előadásából, melynek felvétele alább látható: