Az intenzív kecske és az ökológiai káposzta – Az Akadémián mutatták be az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének új, a regeneratív mezőgazdaságról szóló jelentését

Korunk környezeti problémáinak jelentős része az agráriumhoz kapcsolódik. Már a mezőgazdaságban is sokszorosan túlléptük azokat a vörös vonalakat, amelyek a bolygó teljesítőképességének határait jelentik, és amelyeket nem szabadna átlépni, ha nem szeretnénk a földi ökoszisztémákat tönkretenni –mondta Báldi András, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos tanácsadója, az EASAC Environment Steering Paneljének tagja. A mezőgazdaság környezeti károkozása rendkívül sok komponensből tevődik össze, de szembetűnő az egyre növekvő földhasználat, a biodiverzitás csökkentése, a nitrogén és a foszfor anyagforgalmának drasztikus megváltoztatása, illetve a vízfelhasználás, amely egyes térségekben mára ugyancsak túllépte a bolygó eltartóképességét.

Báldi András Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

„Ha sikerülne úgy átalakítani
a mezőgazdálkodást, hogy ezen ökológiai vörös vonalakat ne lépje át, mégis működőképes maradjon, akkor úgy szüntethetnénk meg a környezeti problémáink jelentős részét, hogy közben még éheznünk sem kellene” – folytatja Báldi András. Az intenzív mezőgazdaság működtetésének hatalmas a klimatikus hatása, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás harmadáért felelős, és az energiaellátásához hatalmas mennyiségű fosszilis üzemanyagot használ fel. A vegyszerhasználat végletesen lecsökkentheti
a biológiai sokféleséget. Az ökológus idézte saját kutatásukat, amelyben
a hiperintenzíven művelt holland gyepek (amelyek inkább műtrágyázott fűültetvényeknek feleltek meg) méhfaunáját hasonlították össze
a természeteshez közeli kiskunsági gyepek méheivel. Az eredmény az volt, hogy míg a magyar gyepen 126 különféle méhfaj élt, a holland gyepen négy.

Persze, az érem másik oldala, hogy a holland mezőgazdaság termelékenysége sokkal nagyobb a magyarénál. A nagy kérdés tehát az, fogalmaz az ökológus, hogy

hogyan érhetjük el, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon, vagyis úgy védjük a környezetet a mezőgazdaság káros hatásaitól, hogy közben az élelmiszer-termelés produktivitása se csökkenjen.

E probléma megoldására számos elképzelés született az elmúlt évtizedekben, de kevés ötletet valósítottak meg még a gyakorlatban. Az EASAC regeneratív mezőgazdaságról szóló jelentése azzal a céllal íródott, hogy szakpolitikai tanácsot adjon az európai döntéshozóknak a szükséges gyakorlati lépéseket illetően. A reformok nem lesznek egyszerűek, hiszen talán semmilyen iparág nem rendelkezik a mezőgazdasági termelőkéhez hasonló lobbierővel.

Az Európai Unió klímaváltozási stratégiáiban óriási lehetőségek rejlenek, de azt a kutatók is elismerik, hogy ha minden célkitűzésük megvalósulna, akkor
a szükségesnél kisebb hely maradna az élelmiszer-termelésre. Ezért a mostani EASAC-jelentés célja az is, hogy számos opciót tegyen le az asztalra
a regeneratív (vagyis a természetes élőhelyek és az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások megmaradását, megújulását biztosító) mezőgazdaság megvalósítása érdekében, és

e lehetőségek közül a helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelően, dinamikusan tudjanak választani a gazdálkodók és a velük együttműködő ökológusok.

Valkó Orsolya Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Emiatt kompromisszumokat kell kötnie mindkét félnek, a termelőknek és az ökológusoknak is.„A mezőgazdasági termelés sokszínűbbé tétele bizonyítottan nagyon jót tehet a biodiverzitásnak és az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak, sőt a termelés hatékonysága is növelhető általa – mondta Valkó Orsolya, aki ugyancsak az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos tanácsadója, és az EASAC regeneratív mezőgazdaság munkacsoportjának társelnöke. – A jelentésben nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy mely változtatásokat hol lehet alkalmazni, és hol nem előnyösek. A probléma nehézségét az adja, hogy a mezőgazdaság és az élővilág ugyanazt a területet, ugyanazokat az erőforrásokat szeretné »használni«.”

A mi üzenetünk az, hogy azokon a helyeken, ahol a biodiverzitás védelme elsődleges, ott azokat a szempontokat kell figyelembe venni, míg az elsődlegesen mezőgazdasági célú területeken az élelmiszer-termelést kell előtérbe helyezni.”

A kiemelt biodiverzitású területeken is lehet bizonyos mértékben mezőgazdálkodást folytatni a kutatók szerint, de ez esetben általában nem
a mennyiségi, hanem a minőségi termelés lehetősége jöhet szóba.
A regeneratív mezőgazdaság koncepciója igen rugalmas: mindenféle módszert megenged, ha a beavatkozás eredményeképpen olyan működőképes mezőgazdasági termelés jön létre, amely egyúttal a biodiverzitás védelméhez, illetve a klímaváltozás csökkentéséhez is hozzájárul. E célok a terület adottságaitól függően számos eljárással megvalósíthatók. Vannak helyek, ahol a szántás csökkentése vagy teljes beszüntetése a helyes módszer, vagy annak biztosítása, hogy a teljes vegetációs időszakban legyen zöldnövény-borítás
a földeken. A mezőgazdasági területeket sok helyütt érdemes időben és térben is változatosabbá tenni, ezt a célt szolgálja a vetésforgók alkalmazása, illetve
a sorközökbe telepített másfajta növényzet. A mozaikosságot az is növelheti, ha a szántóföldeket és az erdőművelés által kezelt fás foltokat felváltva alakítják ki.

A jelentés megállapítása szerint ezek a módszerek nagyon ígéretes eredményeket hoznak egy-egy kísérleti farm szintjén, de rendszerszintű javulást akkor hoznának, ha koordinálva lehetne őket alkalmazni. Ha egy térségben összehangolva telepítünk például virágsávokat, ahogy ezt az Ökológiai Kutatóközpont kutatásai kimutatták, annak rendkívül pozitív hatásai lehetnek az egész táj működésére. Így a jótékony hatások nemcsak az adott gazdálkodó földjén jelentkeznek, hanem sokkal tágabb léptékben.

„Egyik javaslatunk szerint olyan támogatási rendszereket lenne előnyös kialakítani, amelyek arra ösztönöznék a gazdákat, hogy ne csak önmagukban, hanem közösségekké alakulva tegyenek ökológiai szemléletű változtatásokat. Így a siker is nagyobb lehetne – folytatta Valkó Orsolya. – És itt egyszerre beszélünk a mezőgazdasági termelés és az ökoszisztéma megőrzésének sikeréről. Rövid távon ezek egymás ellen hathatnak, de ha fenn tudjuk tartani
a talaj egészségét, meg tudjuk tartani a vizet, meg tudjuk kötni a szén-dioxidot, azzal nemcsak az élőlényeknek kedvezünk, hanem azt is lehetővé tesszük, hogy majd ötven év múlva is lehet mezőgazdasági termelést folytatni az adott területen. De mindig kompromisszumot kell kötni, mert nem várható, hogy minden fél változatlanul ugyanazt csinálhatja ugyanolyan eredményekkel,
mint eddig.”

Teljes rendszer-átalakításra lenne szükség
a mezőgazdaságban ahhoz, hogy az élelmiszer-termelés fenntartható pályára álljon.

Az Európai Unió stratégiái a legutóbbi hónapokig reménnyel kecsegtettek, hogy a hosszan tartó békeidőszak jóléti társadalmai tudnak erre erőforrásokat áldozni. De félő, hogy az ukrajnai háború mindent megváltoztatott.

„Most kiesett a világ élelmiszer-ellátásából két nagyon jelentős termelő ország, Oroszország és Ukrajna, és azonnal megjelentek azok a hangok, amelyek szerint vissza kell fogni az összes ökológiai reformot, és csak a termelés
a lényeg, mert nem lesz mit ennünk. Olyan érvekkel találkozunk, amelyek fél évszázaddal ezelőtt voltak dominánsak a Nyugaton – figyelmeztet Báldi András. – Pedig éppen most lenne itt az a pillanat, amikor sokkal gyorsabban lehetne megvalósítani az átalakítást, és a mezőgazdasági termelést összehangolhatnánk a lokális adottságokkal. Ezzel nemcsak éveket spórolnánk, de erősen lecsökkenthetnénk a mezőgazdaság szénhidrogénexport- és műtrágyaexport-függőségét és műtrágya-felhasználását. Így nemcsak a párizsi klímacélok megvalósításáért tehetnénk, hanem az energiakitettségünket is csökkenthetnénk, aminek egyértelmű nemzetbiztonsági előnyei lennének.”

A teljes jelentés az alábbi ábrára kattintva olvasható.