Az általános iskolában tanuló roma és nem roma gyerekek közti barátságok segítik a társadalom összetartozását

Milyen hatása van a jó tanulmányi eredménynek?

A teljes tanulmány ide kattintva elérhetőA jó tanulmányi eredményű roma tanulóknak több nem roma barátjuk és kevesebb nem roma ellenségük van,

mint a rosszul tanuló roma fiataloknak. Közvetett bizonyítékok utalnak arra, hogy a hatás oksági jellegű lehet. Ez az összefüggés ugyanis robusztusan teljesül, ha a tanulmányi eredményességet tanulmányi átlagban mérjük, mely információ jól ismert az osztálytársak körében, viszont egyáltalán nem teljesül akkor, ha teszteredményben mérjük, ami érthető, hiszen az osztálytársak egyáltalán nem ismerik egymás teszteredményeit. A hatás erősségéhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a magyarországi általános iskolások tartós osztályközösségekben, egymást jól ismerve töltik el az általános iskola nyolc évét. A jó teljesítményt barátsággal díjazzák a nem roma diákok, és ezt színvak módon teszik.

1. ábra: A jobban tanuló diákoknak (akár romák, akár nem romák) több nem roma barátjuk van, mint a rosszul tanulóknak barátságok száma = bejövő baráti bejelölések száma, (0,1)-re standardizálva GPA = félév végi tanulmányi átlageredmény

A roma tanulók egyáltalán nem büntetik barátságmegvonással jól teljesítő etnikai csoporttársaikat. A mérések alapján úgy tűnik, a magyarországi roma általános iskolások körében nincs jelen az Egyesült Államok fekete bőrű diákjai köréből ismert, a jó teljesítményt elítélő mentalitás – a „stréber feketék csak majmolják a fehéreket” („acting White”) –, ami a saját csoportjuk oldaláról igen nagy rombolást vihetne végbe az iskolai teljesítmény növelésére irányuló motivációkban.

2. ábra: A roma tanulók nem büntetik jól tanuló roma osztálytársaikat: a jól tanuló roma diákoknak nincs kevesebb roma barátjuk barátságok száma = bejövő baráti bejelölések száma, (0,1)-re standardizálva GPA = félév végi tanulmányi átlageredmény

Az interetnikus barátságok és ellenségeskedések létrejöttét alapvetően két hatás befolyásolja: a tanulók iskolai eredményei, illetve az, hogy a diákok milyen mértékben vannak kitéve egymás társaságának az osztályban.

Egyrészt minél több a jó teljesítményű roma diák, annál több barátsággal és annál kevesebb ellenségeskedéssel számolhatunk.

Másrészt a keveredés önmagában is növeli az interetnikus barátságok esélyét, azonban egyúttal az ellenségeskedések valószínűségét is.

1. táblázat: Különböző oktatáspolitikai beavatkozások következtében, az alaphelyzethez képest a nem roma tanulók közül hány százaléknak lenne legalább egy roma barátja vagy legalább egy roma ellensége?

Miért szükséges mérni a roma – nem roma kapcsolatokat?

A különböző etnikumú kamaszok között kialakuló kapcsolatok minősége jelentős mértékben alakítja a felnőttkori csoportközi kapcsolatokat, és rajtuk keresztül hatással van a társadalom összetartozására.

Az etnikai különbségeket áthidaló barátságok elősegíthetik azt, hogy a – nemritkán a lakóhelyükön is a többségi társadalomtól elkülönülten élő – hátrányos helyzetű fiatalok megtalálják a helyüket felnőtt életükben a szélesebb társadalomban.

A csoporthatárokon átnyúló barátságok a többséghez tartozó fiatalok magatartását is formálják: az élet más területein is hozzásegíthetik őket egy türelmesebb, érzékenyebb viselkedési mód elsajátításához.

Ilyen pozitív forgatókönyvek csak akkor valósulhatnak meg, ha a különböző etnikai csoportok tagjainak alkalmuk van egymással közös terekben rendszeresen találkozni.

A kamaszok világában nyilvánvalóan az iskolai osztályterem a legfontosabb ilyen közös tér. Ha a különböző etnikai csoportok tagjait elkülönülten oktatják az iskolákban, akkor erre elvileg sincs lehetőség. A keveredés a csoporthatárokon átnyúló barátságok létrejöttének szükséges feltétele. Az etnikai csoportok közötti keveredés másfelől rosszul is elsülhet: a térbeli közelség és az eltérő társas tapasztalatok ellenségeskedésekhez is vezethetnek. Társadalompolitikai szempontból ezért fontos feladat megérteni, milyen feltételek képesek elősegíteni azt, hogy az etnikai keveredés az osztálytermekben minél nagyobb mértékben barátságokban öltsön testet, és a lehetőségekhez képest minimálisak legyenek a csoportközi különbségek feszültségkeltő hatásai. Mérési eredmények nélkül az ellentétes előjelű hatások relatív erősségét (a barátságok és ellenségeskedések egymáshoz viszonyított mértékét) nem lehet megjósolni.

Az iskolai teljesítmény szerepe

Az iskolai teljesítmény természetesen önmagáért is értékes: a tudás utat nyit a társadalmi sikeresség felé. Ez az oktatás legfontosabb célja. A kamaszok világában azonban van egy közvetlenebb hajtóerő is: a kortárscsoport elismerése. Vajon az iskolai teljesítmény mindenki számára ilyen mozgatórugónak tekinthető?

A hátrányos helyzetű etnikai csoport tagjait – ha jól teljesítenek – ugyanúgy elismerik-e a többségi csoport tagjai, mint a saját etnikai csoportjuk jó teljesítményű tagjait? És ha hátrányos helyzetből nehéz jól teljesíteni (márpedig nehéz), vajon nem büntetik-e a hátrányos helyzetű etnikai csoport gyengén teljesítő tagjai azokat, akik minden hátrányuk ellenére is képesek tanulmányi teljesítményükkel előrejutni?

Fontos dilemma ez, mert ha a többség nem ugyanúgy díjazza a teljesítményt egy hátrányos helyzetű csoport esetében, mint saját csoporttagjai esetében, és/vagy ha a kisebbség a barátság megvonásával bünteti saját csoportjának jól teljesítő tagjait, akkor ezek a negatív ösztönzők a kortárscsoportok oldaláról megkérdőjelezik az iskolai teljesítmény értékét, mely nélkül aligha lehet a hátrányos helyzetből kitörni. Mérési eredmények nélkül nem tudhatjuk, hogyan működnek meghatározott helyzetekben ezek az ösztönzők.

Az osztálytermi keveredés mértéke

Az osztálytermen belüli etnikai keveredés különböző szintjein – melynek szélső pólusai a teljes elkülönülés, illetve az integrált oktatás – különböző mértékűek lehetnek a kisebbségi tanulók nyereségei és veszteségei, barátságaik, illetve ellenségeik együttes számát tekintve. Mivel minden homogén csoporton belül erősek az összetartó erők – hasonló a hasonlóval szeret barátkozni –, mérési eredmények nélkül nem tudhatjuk, hogy a kisebbségi csoport tagjai nem veszítenek-e túlságosan sok kapcsolatot a saját etnikai csoportjukból egyszerűen csak azért, mert a keveredés miatt kevesebben lettek az osztályukban azok, akikkel könnyű barátkozni. Ez abban az esetben is előfordulhat, ha a kisebbségi csoport nem bünteti barátságmegvonással saját jól teljesítő tagjait. Ugyanez természetesen, fordított előjellel, az ellenségeskedésekre is érvényes.

Az elkészült tanulmány ezeket az erőket próbálta megmérni magyarországi oktatási közegben olyan terepeken, ahol különböző részarányban van jelen az iskolákban egy rendkívüli mértékű társadalmi hátrányokkal jellemezhető etnikai kisebbség és egy viszonylag homogén többség. A vizsgálat tárgya a roma és nem roma tanulók kapcsolata.

Társadalompolitikai következtetések

A kutatók az eredményeiket szimulációs számításokkal próbálták az oktatáspolitikai javaslatok nyelvére lefordítani, és azok várható következményeit számszerűsíteni. Az interetnikus barátságokra és ellenségeskedésekre vonatkozó, előbb ismertetett eredményeket kombinálták egy, a roma tanulók mintáját is tartalmazó nagymintás országos reprezentatív tanulói felmérés – a Tárki Életpálya-felvétel 2006–2012 – adataival[2], és abból megbecsülték, hogy alternatív oktatáspolitikai forgatókönyvek esetén hogyan változna a roma tanulók (barátságban mért) elfogadottságának és elutasítottságának mértéke országosan a nem roma tanulók részéről.

Három alternatíva merült fel a roma tanulók teljes deszegregációjának, illetve teljes tanulmányi felzárkóztatásának, valamint e két beavatkozás együttes alkalmazása kapcsolati következményeinek vizsgálatát illetően. A teljes deszegregáció azt jelentené, ha a roma tanulók arányát az ország összes iskolájának összes osztálytermében az országos átlagnak megfelelő százalékarányban egységesítenénk. A teljes tanulmányi felzárkózás azt jelentené, ha a roma tanulók egységesen reprodukálni tudnák a nem roma diákoknak a Tárki Életpálya-felvétel 2006-os adataiban mért átlagos tanulmányi teljesítményeit. Egy harmadik beavatkozás az lenne, ha mindkét lépés egyszerre megvalósulna. Ezek a nagy léptékű társadalmi beavatkozások nyilvánvalóan a kézzelfogható beavatkozások szélső pólusait képviselik, és gyakorlati megvalósításuk sok erőforrást és számtalan társadalomtechnikai és oktatáspolitikai részletkérdés megoldását feltételezik. A beavatkozások tendenciái és várható következményei azonban kisebb léptékű gyakorlati cselekvések számára is iránymutatók lehetnek.

A szimulációs számítások szerint az oktatáspolitika a kombinált stratégiával tudná a leghatékonyabban segíteni az interetnikus barátságokat az iskolában: egyfelől, ha vegyes osztályok létrehozásával teremtene lehetőséget a roma és nem roma gyerekek közötti kontaktusokra, másfelől, ha a roma tanulókra is kiterjedő oktatási reformokkal javítaná a hátrányos helyzetű tanulók iskolai teljesítményét, és így azzal növelné a roma és nem roma tanulók közötti barátkozások esélyét, hogy csökkenti a köztük meglevő társadalmi távolságot.

¹ Az eredmények nemzetközi összehasonlíthatóságának érdekében az amerikai National Longitudinal Study of Adolescent to Adult Health (AddHealth: https://www.cpc.unc.edu/projects/addhealth ) szociometria-kérdéseit vettük alapul.

² A Tárki Életpálya-felvétel 2006–2012 adatfelvételről részletes beszámolót lásd itt: http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2017/11/13_Hajdu_Kertesi_Kezdi_TRIP2014.pdf