Akadémiai kutató vándorló fái is indulnak az Év fája címért
Az október közepén lezáruló játékos megmérettetésen a nevezetes fák mellett ezúttal egy különleges, ősi kultúrtáj képviselője is versenybe száll. Ismerje meg a fáslegelőket, a Kasztói Őstölgyest és a megőrzésükön dolgozó Varga Anna ökológust!
Minden évben megrendezik az Az idei "Év fája" verseny döntősei itt láthatók„Év fája” szavazást, melyen egy-egy helyi közösség számára különösen kedves vagy éppen izgalmas múltú, hatalmas, öreg fák közül választhatunk. Az idei mezőny egyik indulója, a Bogyiszló határában fekvő Kasztói Őstölgyes több szempontból is különösen érdekes. Egyrészt nem egyetlen fáról van szó, hanem több öreg tölgyről, melyek egy kalandos sorsú réten állnak.
A Kasztói Őstölgyes Forrás: Az Év fája/Ádám SzabolcsA rét a Duna medrének elterelése miatt a Duna–Tisza közéből a Dunántúlra került – ezért is hívják e hatalmas tölgyeket „vándorló fáknak”, noha maguk egy tapodtat sem mozdultak arról a helyről, ahol egy kis makkból kicsíráztak valamikor déd- vagy ükapáink korában. Másrészt ez az öreg tölgyes egy akadémiai kutatás résztvevője, így sokat elárulhat „testvéreiről”, a fáslegelőkről, melyek még szép számban megtalálhatók Magyarországon.
De mik is azok a fáslegelők, és miért ilyen különlegesek? Nos, a beszédes név sok mindent elárul: olyan területekről van szó, melyeken hosszú idő óta állatokat legeltetnek, miközben árnyékuk, illetve termésük miatt meghagyták rajtuk a fákat, melyek így szép kort élhettek meg. Ilyen például a Bogyiszló határában fekvő egykori községi legelő részeként máig fennmaradt Kasztói Őstölgyes, a „vándorló fák” lakhelye. A fáslegelőkön a gyep és az erdő közötti, mozaikos növényzet található, ezért – és nem csak a famatuzsálemek miatt – természetvédelmi szempontból különös értéket képviselnek.
Azonban a fáslegelőhöz éppúgy hozzátartozik a legeltető ember, mint maguk az öreg fák. Ha megszűnik a legeltetés, a fák közti gyepet lassan benövik a cserjék, és végül beerdősül a terület. Mivel a rendszerváltás után drámaian csökkent a legeltetett állatok száma, a fáslegelők fenntartása is veszélybe került, ráadásul lassan feledésbe merül az a sok évszázados tudás is, amit a pásztorok és a legelőre kijáró helyiek felhalmoztak.
Fáslegelők Magyarországon Forrás: Varga AnnaEzt a hagyományos ökológiai tudást, népi természetismeretet szeretné feltérképezni Varga Anna, az MTA Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, aki hisz benne, hogy ennek birtokában van igazán esély megőrizni ezeket a különleges élőhelyeket. Az AGFORWARD projekt keretében szeretne választ kapni azokra a kérdésekre is, hogy a mai körülmények között milyen lehetőségek volnának arra, hogy e területeket továbbra is fáslegelőként használják. Az is nagy kérdés, hogy vajon a helyi lakosokat hogyan lehetne ráébreszteni e gazdálkodási mód értékeire.
Bogyiszlón, úgy tűnik, még nem merült feledésbe az ősi tudás, hiszen az Év fája-nevezést nem Varga Anna vagy más ökológus kezdeményezte, hanem maguk a falusiak, és a kutató csak később kapcsolódott be, hogy segítse az ügyüket. Érdemes elolvasni történetüket az Év fája oldalán, de persze a többi versenyző is megérdemli a figyelmünket. A szavazás október 16-án zárul.
