A természet értékeit nem hagyhatjuk ki a gazdasági számításokból – Báldi András a Dasgupta-jelentésről

Miért áll közel egy ökológus szívéhez egy közgazdászprofesszor és egy általa készített jelentés?

Sir Partha Dasgupta Cambridge-ben tanult, majd ott lett professzor. Amellett, hogy számos rangos kitüntetés birtokosa, és a világ legelismertebb közgazdászai közé tartozik, munkássága számunkra igazán azért figyelemre méltó, mert ő készítette el a The Economics of Biodiversity című áttekintő tanulmányt. Vagyis a biodiverzitás gazdasági jelentőségéről szóló egyik legfontosabb dokumentumot nem biológusok vagy ökológusok írták, hanem egy nagynevű közgazdász!

Ez azért különösen fontos, mert így nem „kívülről” próbálnak a természetvédelmi szakemberek szót érteni a gazdaságpolitikai döntéshozókkal, hanem egy gazdasági gondolkodó mondja ki: nem lehet az emberiség jövőjét megtervezni a biológiai sokféleség figyelembevétele nélkül.

Érdekesség, hogy pályája elején Dasgupta még „klasszikus” közgazdászként indult, és csak később fordult a környezeti és természeti kérdések felé. Az előadás során többször hangsúlyozta, hogy eredetileg a földrajz érdekelte – talán ezért is érdeklődött mindig a természet iránt.

Hogy mennyire reformközgazdász, azt nehéz megmondani – de az biztos, hogy Cambridge professzoraként nem tartozik a „szélsőséges újítók” közé. Inkább olyan gondolkodó, aki a hagyományos közgazdaságtani keretek között, de új szempontokat beemelve próbálta közelebb hozni egymáshoz a természetet és a gazdaságot.

És végül annyit azért meg kell jegyeznem, a jelentés nem az ökológus szívéhez, hanem az eszéhez áll közel.

Sir Partha Dasgupta az Akadémia székházában megtartott előadásán Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

Milyen célból kérték fel a jelentés összeállítására?

Ezt a kérdést én is feltettem Sir Parthának a panelbeszélgetésben, azt mondta, nem tudja pontosan, mi volt a kezdeményezés háttere. Annyi biztos, hogy a brit pénzügyminiszter kérte fel a jelentés elkészítésére, és kapott mellé egy szakértői csapatot is. De hogy miért pont akkor, és milyen politikai vagy szakmai indíttatásból, azt maga Dasgupta sem tudta – vagy legalábbis nem akarta részletezni.

A jelentés 2021-ben jelent meg, és érdekes módon nem kapcsolódott közvetlenül egyetlen konkrét eseményhez sem. Ugyanakkor a következő évben, 2022-ben megszületett a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia, amely elméleti síkon áttörést jelentett a globális természetvédelemben. Ez többek között azt is kimondja, hogy évente 200 milliárd dollárt kellene biztosítani a világ biodiverzitásának megőrzésére.

Tehát „benne volt a levegőben” a téma, a pénz és a biodiverzitás. Az ENSZ is évek óta foglalkozik az ökoszisztéma-számlázás kérdésével (System of Environmental-Economic Accounting, SEEA), bár ez inkább háttérben zajló szakmai munka volt, kevés nemzetközi láthatósággal.

Dasgupta jelentésének viszont nagy visszhangja lett. Saját weboldalán láthatók a gratulációk, köztük négy közgazdasági Nobel-díjas is méltatta a munkáját David Attenborough és vezető ökológusok mellett. A jelentés ugyan nem tartalmaz új empirikus kutatásokat, de átfogóan bemutatja, hogyan lehetne a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat természeti tőke formájában integrálni a gazdasági gondolkodásba. Dasgupta három fő tőkekategóriával dolgozik: humántőke, produkciós tőke és természeti tőke – és hangsúlyozza, hogy ezeket egyenrangúan kellene kezelni a fenntartható fejlődés érdekében.

Ha nagyon röviden össze lehet foglalni, akkor mi a tanulság, az ajánlás?

A jelentés fő üzenete az, hogy jóllétünket csak akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha a gazdasági szempontok mellett a természet értékeit, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is figyelembe vesszük.

Ez felvet egy izgalmas kérdést: hogyan viszonyuljunk a természet értékeléséhez? Forintosítsunk mindent, vagy próbáljunk meg új, nem pénzbeli mérőszámokat bevezetni? A gazdasági gyakorlat gyakran az előbbit választja – „ha valamit pénzben ki tudunk fejezni, akkor kezelhetővé válik”. E logika mentén például egy erdő vagy vizes élőhely értékét is megpróbálják pénzre váltani a szolgáltatásai alapján.

Dasgupta szerint a természeti értékeket be kell építeni a gazdasági rendszerünkbe, méghozzá a közgazdaságtan eszköztárával. Ez a megközelítés elsősorban monetáris alapú: a természet értékeit pénzben próbálja kifejezni, hogy bekerülhessenek a döntéshozatali folyamatokba. Ebbe a gondolkodásba illik például a karbonadó vagy más, természetre gyakorolt hatást „árba foglaló” megoldás. Sokan idegenkednek a forintosítástól – joggal. Hiszen ez azt a benyomást keltheti, hogy minden „megvehető”. A Dasgupta-jelentéssel szembeni legfőbb elméleti kritika is ebből fakad: nem forradalmasítja a rendszert, hanem inkább a meglévő gazdasági keretek között próbál stabilitást teremteni azzal, hogy új típusú „tőkét” – a természeti tőkét – von be. Ugyanakkor ez mégis egy lehetséges út afelé, hogy a GDP helyett vagy mellett más jólléti mérőszámokat is használjunk. Ilyen alternatív mutatókon dolgozik például a Magyar Nemzeti Bank vagy Kőrösi Csaba és a Kék Bolygó Alapítvány is, akik szintén a fenntartható fejlődés új gazdasági mérőszámainak kidolgozását célozzák.

A Sir Partha Dasgupta előadása után tartott kerekasztal-beszélgetés résztvevői, jobbról a második Báldi András Forrás: mta.hu/Szigeti Tamás

De ha jól értem, ez a rendszer továbbra sem veti el a hagyományos közgazdaságtan növekedés-központú gondolkodását?

Igen, ez fontos különbség: a Dasgupta-jelentés nem a nemnövekedés (degrowth) programja mellett érvel, hanem a jelenlegi gazdasági rendszer fenntarthatóvá tételére törekszik. Ez egyben a legfőbb kritika is vele szemben – hogy nem kérdőjelezi meg alapjaiban a fogyasztói társadalmat, hanem azon belül próbál megoldásokat kínálni. Nem arról van tehát szó, hogy „megszüntetjük a növekedést”, hanem arról, hogy azt más alapokon próbáljuk fenntartani.

A jelentés 2021-ben jelent meg – felmerül a kérdés, hogy azóta születtek-e konkrét gyakorlati lépések, volt-e kézzelfogható hatása a Dasgupta-jelentésnek. Mesélt-e erről a professzor, említett-e jó példákat arra, hogyan hasznosultak a megfogalmazott gondolatok a gyakorlatban?

Amikor rákérdeztem arra, hogy a jelentésnek volt-e gyakorlati hatása, vagy követi-e az azóta történt fejleményeket, azt mondta, ő ezzel már nem foglalkozik. Ő kutató és oktató, a jelentést elkészítette, de a további életútját nem követi. Ugyanakkor az biztos, hogy a jelentés szorosan illeszkedik az Európai Unió zöld megállapodásához (Green Deal). Amikor Ursula von der Leyen bizottsági elnökként bemutatta az EU új stratégiáit, közülük a biodiverzitás-stratégia volt az első, és ez összhangban állt a Dasgupta-jelentés szellemiségével, azaz a biodiverzitás előresorolásával. A fő üzenet az volt: a biológiai sokféleség nemcsak az életben maradásunkat, hanem a jóllétünket is biztosítja. Élni ugyanis lehet minimalista körülmények között is – gondoljunk a szegénységben élő térségekre –, de a jelenlegi, kényelemmel teli életformánk elképzelhetetlen a természet által nyújtott szolgáltatások nélkül.

A Dasgupta-jelentés csakúgy, mint az EU biodiverzitás-stratégiája, azt hangsúlyozza: a természeti tőkét a humán- és termelési tőke mellé kell helyeznünk a gazdasági tervezésben. Ha ezt nem tesszük meg, a rendszer előbb-utóbb felborul. És itt jön a politikai vetület: ha a természeti értékeket nem lehet közvetlenül pénzre váltani vagy bolti értékként kezelni, akkor ezek csak nemzetközi megállapodásokon keresztül érvényesíthetők. Viszont ha egyes szereplők – például olyan politikai irányzatok, mint Trumpé – ezekből az egyezségekből kihátrálnak, vagy nem veszik őket komolyan, akkor az egész rendszer sérül. A természet védelme ugyanis nem hoz azonnali üzleti hasznot, és pont ezért van szükség nemzeteken átívelő, hosszú távú együttműködésre, különben egyes országok „csalnak”, és ezzel rövid távon előnyhöz jutnak, miközben a közös rendszer károsodik.

Európa még fogja tudni tartani magát valamennyire?

Felmerül a kérdés, hogy a háttérben mennyire él még a zöld gondolkodás. Korábban hallani lehetett, hogy Ursula von der Leyen sem akarta teljesen elengedni ezeket a zöld ügyeket második terminusában sem. Ugyanakkor látszik, hogy magas szinten a hangsúly egyre inkább a fegyverkezésre, a gazdaságra helyeződik át. Kérdés, hogy mikor jut el az EU oda, hogy a pénzeket elvonja a kutatásoktól, például a Horizont Európa program költségvetésének csökkentésével.

Itthon léteznek jó gyakorlatok?

Magyarországon a természet gazdasági értékelésének elméleti megalapozása erős – kiváló szakembereink vannak ezen a területen. Ez már önmagában is jelentős előrelépés. Említhetném Kelemen Esztert, aki az ENSZ biodiverzitással foglalkozó platformja, az IPBES a biodiverzitás értékeléséről szóló átfogó tanulmányának egyik vezető kutatója volt.

De nemcsak az elméleti tudás, hanem konkrét esettanulmányok is léteznek. Például a Nemzeti Ökoszisztéma-szolgáltatás értékelés és térképezés programja keretében Szerényi Zsuzsannáék a Budapesti Corvinus Egyetemről a hazai erdők közgazdasági értékét vizsgálták. Kimutatták, hogy csak a turizmus terén a Pilis évente mintegy 4 milliárd forint gazdasági hasznot termel. Egy erdőnek sokféle értéke van a tűzifán túl!

Ha már erdő és tűzifa. A favágást is lehet többféleképpen csinálni. Tarvágás esetén az addig erdőként működő ökoszisztéma megszűnik létezni, még akkor is, ha a nyilvántartás szerint erdőnek számít. Nem az – nincsenek fák, nincsenek erdei növények és állatok, annak vége. Ugyanakkor a szálalásos módszerrel elkerülhető a tarvágás, amikor csak egy-egy fát, kisebb csoportot vágnak ki. Ekkor, mondjuk, egy domboldal még erdő marad, csak kevesebb fával. De tarvágással ugyan egy része erdő marad, de a tarvágott rész elvész. És itt jön egy elgondolkodtató eredmény Csépányi Péter PhD dolgozatából: számításai szerint a szálalóvágás nemcsak környezetileg fenntarthatóbb, hanem gazdaságilag is versenyképes, sőt bizonyos esetekben még előnyösebb is lehet a tarvágásos erdőgazdálkodáshoz képest. Ez és még sok más példa van arra, hogy lehetséges úgy erdő-, mező- vagy vízgazdálkodni, hogy ne sérüljenek a természeti értékek, ne csökkenjen a természeti tőke, és a gazdasági haszon is megmaradjon. Csak élni kellene ezzel a tudással….