A regenerációs orvoslás kilátásait a csodadoktorok és a laza szabályozás rontja

A regenerációs orvoslás célja a károsodott funkciók helyreállítása az egyes sejtek, szövetek újraképzése vagy helyettesítése révén, kismolekulájú gyógyszerek, biológiai terápia, őssejt- és génterápia segítségével. A terület az orvostudomány és a molekuláris biológia, valamint az anyagtudomány és a műszaki tudományok különböző megközelítéseit egyesíti, és jelenleg gyógyíthatatlannak számító betegségek, tünetcsoportok gyógyítását ígéri. A regeneratív orvoslás nagy lehetőségeket kínál, és nagy is iránta a lelkesedés, azonban a várakozások távol esnek ezen új terület realitásaitól, pontosabban attól, ahogyan és amennyire a regeneratív orvoslás módszereit jelenleg a klinikai gyakorlatban alkalmazni lehet – Challenges and potential in regenerative medicine – EASAC policy report 40. A jelentés innen tölthető le az EASAC honlapjáról. A jelentés szerkesztőbizottságának magyar tagja is volt; Masszi Tamás kommentárja összefoglalónk végén olvasható.figyelmeztet közös jelentésében az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) és az Európai Orvostudományi Akadémiák Szövetsége (Federation of European Academies of Medicine, FEAM).

A regenerációs orvoslás alapja az emberi szervezet természetes regenerációs képességének felerősítése, új technológiákkal való jobb kihasználása. A regenerációs képesség a számos szervben megtalálható őssejteknek köszönhető. A csak embrionális korban megtalálható, úgynevezett pluripotens őssejtek felfedezésével nagyban bővültek a regenerációs orvosi módszerek lehetőségei, ugyanis ezek az őssejtek még valamennyi testi szövetté képesek alakulni. A felnőtt szervezet szövetéből kinyert sejt „visszaprogramozásával” létrehozott őssejt, az indukált pluripotens őssejt alkalmazása pedig a terápia mellékhatásainak és kockázatainak jelentős csökkentését ígéri.

„A regeneratív orvoslás kihívásai és lehetőségei” című jelentés borítója Forrás: EASAC

Egyes őssejtkezelések már elérhetők a kórházakban, más eljárások, mint például egyes szövetépítési módszerek (akár természetes vázra, akár biokompatibilis anyagok és 3D nyomtatás felhasználásával) klinikai vizsgálat alatt állnak. Az EASAC és a FEAM jelentése az itt említett módszerekkel, eljárásokkal foglalkozik, de a rákbetegségek kutatásában alkalmazott őssejt- és génterápiás megoldásokkal nem, mert ezen eljárások fő célja a daganat eltávolítása, nem pedig a sérült szövetek regenerálása.

Fontos megjegyezni, hogy az őssejtterápia sem egyetemes gyógymód. Jelentősége abban áll, hogy a kutatások jelen állása szerint segítségével középtávon lehetségessé válhat néhány súlyos betegség – többek között az amiotrófiás laterálszklerózis (A mozgató idegsejtek súlyosbodó degenerációjával, majd pusztulásával járó kórkép.ALS, más néven Lou Gehrig-betegség), az Alzheimer-kór, a cisztás fibrózis, az 1-es típusú cukorbetegség, a gerincvelő-sérülés, az időskori makuladegeneráció, a leukémia vagy a Parkinson-kór – esetében a betegek állapotának számottevő javítása vagy még jobb esetben a gyógyítása.

A verseny árnyoldalai

A globális gyógyszer- és egészségügyi piacon éles a verseny. Ez fokozódó nyomást helyez a szabályozó hatóságokra, s néhányuk a regenerációs orvoslás kapcsán egyre inkább megengedő gyakorlatot folytat – állapítja meg a téma friss szakirodalma alapján az EASAC és a FEAM jelentése.

„A szakemberek arra számítanak, hogy a következő néhány évben gyorsan fog bővülni a regenerációs terápiák piaca. Teljesen természetes, hogy a biotechnológiai ipar és a kétségbeesett helyzetben lévő betegek egyaránt nagy reményekkel tekintenek rá – mondja Giulio Cossu, a Manchesteri Egyetem professzora. – Azonban az őssejt- és génterápiák engedélyeztetésének felgyorsítása kockázatos trend a betegek szempontjából.”

A felfokozott várakozás érthető, hiszen a regenerációs orvoslás lényege a genetikai rendellenességek és más, súlyos betegségek kezelése. Ámde számos kór esetén több meggyőző kutatási eredményre, a kezelés hatásosságára vonatkozó bizonyítékra lenne szükség, különösen a bonyolult hátterű, poligenetikus és az örökletes degeneratív rendellenességek esetén. Fontos szempont az is, hogy a regenerációs orvoslási kutatások valóban a jelenleg gyógyíthatatlan betegségek kezelésére irányuljanak; a szépészeti alkalmazási cél jelenleg helytelen az EASAC és a FEAM szakértői szerint.

A regenerációs orvoslási módszereket bizonyítékokra alapozva szükséges bevezetni a klinikai gyakorlatba. „Ha nem vizsgáljuk meg alaposan e folyamat kulcsfontosságú tudományos kérdéseit, akkor elvesztegetjük a kutatási erőfeszítéseket és a ráfordított befektetéseket is” – teszi hozzá Giulio Cossu, a jelentést író és szerkesztő EASAC-FEAM munkacsoport tagja.

Csodakezelések és etikátlan ajánlatok

Mindeddig a regenerációs orvoslás csak néhány klinikailag indokolt esetben bizonyult hatásosnak, ilyenek például egyes bőrbetegségek. Ennek ellenére egyre több, a hatósági szabályozást megkerülő klinika kínálja a betegeknek a gyógyulás széles lehetőségeit, rendszerint valamilyen őssejtterápiára hivatkozva, hiányosan jellemzett eljárásokkal dolgozva, a kezelés hatásos voltát alig-alig bizonyítva. „Rendszerint interneten hirdetik a szolgáltatásaikat, a fő cél pedig a profit” – magyarázza az EASAC élettudományi programjának igazgatója, Robin Fears.

Az EASAC és a FEAM jelentése arra szólítja fel az Európai Unió illetékes intézményeit, hogy álljanak ellen a nyomásnak, és a betegek érdekeit helyezzék az első helyre. „Amikor egyes tagállamok nemzetgazdaságuk érdekében gyengítik a hatósági engedélyezés standardjait, akkor különösen fontossá válik, hogy az EU, mint jelentős nemzetközi szereplő, megvédje a nemzetközi együttműködésen alapuló egészségügyi engedélyeztetési elveket” – mondja George Griffin, a dokumentumot író munkacsoport társelnöke.

Az Európai Unióban élő betegek jelenleg négy módon részesülhetnek regeneratív orvosi eljárásban:

• Ha a terápia a klinikai vizsgálatokon hatásosnak bizonyult, és az illetékes hatóság is engedélyezte az alkalmazását.
• Ha a beteg klinikai vizsgálat résztvevője.
• A beteg – szigorú feltételek teljesülése esetén – humanitárius okokból részesülhet nem engedélyezett terápiában, amennyiben állapotára engedélyezett terápia nem létezik, és klinikai vizsgálatban sem tud részt venni.
• Ha a beteg közvetlenül maga vásárolja meg a terápiát egy olyan magánklinikán, amelynek szóban forgó tevékenységét nem vizsgálta és nem is hagyta jóvá valamely szabályozó testület.

A dokumentumot író-szerkesztő szakértők elismerik: természetes, hogy a betegek a lehető leghamarabb hatásos terápiákhoz szeretnének jutni, de elemzésükből kiderült, hogy nem érdemes lazítani az engedélyeztetési eljárások szigorán. E folyamatnak átláthatónak és bizonyítékon alapulónak kell maradnia, mert különben az uniós és a tagállami hatóságok, szabályozó intézmények aláássák az orvostudományba vetett közbizalmat.

Ennek elkerülése érdekében az EASAC és a FEAM szakemberei többek között az alábbiakat javasolják az uniós és tagállami szinten működő illetékes intézményeknek, döntéshozóknak:

Mozdítsák elő a korrekten művelt orvosbiológiai kutatások ügyét, azaz támogassák az alapkutatástól kezdve a klinikai vizsgálatokig bezárólag. Az EU kötelezze el magát a helyesen előkészített, megtervezett vizsgálatok mellett, objektíven határozza meg a célokat, a kísérletek elvárt kimenetelét, és tegye hozzáférhetővé az érdeklődők számára.

Az elvárt kimenetelek precíz meghatározása a betegek érdekeit is szolgálja. Akár elfogad egy bizonyos új terápiát a beteg, akár nem, fontos kritérium, hogy nem várható el tőle a klinikai vizsgálati költségek megfizetése.

A mértéktartó, arányos, kiszámítható és ellentmondásmentes hatósági engedélyezési eljárás alapja a megbízható és reprodukálható eredményeket adó tudományos kutatás. Az EU illetékes intézményeinek meg kell akadályozniuk, hogy regeneratív orvoslási eljárások szabályozatlan módon alkalmazási engedélyt kapjanak, akár csak ideiglenesen is. Az orvosetikai és szabályozói oldalról felmerülő vitás pontokat a kellő szigorral uniós szinten kell kezelni.

A hatóságoknak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a kutatók követik a felelős tudományos kutatásra vonatkozó szakmai és etikai irányelveket, és eredményeiket szintén ezek figyelembevételével ültetik át a klinikai gyakorlatba.

Fontos az orvosképzés anyagába beilleszteni a regeneratív orvoslásról szóló ismereteket.

Párbeszédbe kell lépni a nagyközönséggel és a betegtársadalommal, le kell leplezni a hamis információkat és a félretájékoztatást, ugyanakkor teret kell adni a megbízható információforrásoknak. Őssejtterápiák esetén például a Nemzetközi Őssejtkutatási Társaság (International Society for Stem Cell Research, ISSCR) A Closer Look at Stem Cells (Közelebbi áttekintés az őssejtekről) című ismeretterjesztő internetes oldala.

Kommentár

Masszi Tamás, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinika hematológusa:

Meghívást kaptam az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete és az Európai Orvostudományi Akadémiák Szövetsége által szervezett vállalkozásra, ami azt célozta, hogy 15 európai szakember közösen tekintse át a regeneratív medicina jelenlegi helyzetét az Európai Unióban, és próbáljon meg javaslatokat megfogalmazni a terület fejlődését elősegítendő.

A fenti beszámolóban olvasható a több ülés eredményeként megjelent dokumentum rövidített magyar összefoglalása.

Magyar emberként és olyan klinikusként, aki szakmai pályafutásából több évtizedet töltött hemopoetikus őssejt-transzplantációval, kétszeresen is különösen pozitív érzés volt ennek a bizottságnak a munkájában részt venni. A regeneratív medicina gyökerei ugyanis az őssejtteóriából erednek, s a vérképző őssejtek elméletének egyik megalkotója az a Lajtha László, aki az azonos nevű kiváló magyar zeneszerző orvos fiaként az 1950–60-as években Angliában nemzetközi hírű őssejttenyésztő laboratóriumot hozott létre (1). Az őssejtek gyakorlati felhasználása pedig a hemopoetikus őssejtátültetéssel kezdődött Franciaországban és az Egyesült Államokban. A klinikai megvalósításért E. Donall Thomas kapott Nobel-díjat 1990-ben, de hazánkban Kelemen Endre már az 1970-es évek elején is végzett sikeres csontvelő-transzplantációt a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (2). És hogy az őssejtes regenerációnak nem csak a vérképzés helyreállításában van szerepe, az szintén magyar kutatónak, Mezey Évának köszönhető, aki az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetben (National Institutes of Health, NIH) végzett munkássága kapcsán publikálta 2003-ban, hogy a transzplantált csontvelői sejtek új neuronokat hozhatnak létre az emberi agyban (3).

Ha a napokban az olvasó megnyitja a clinicaltrials.gov webhelyet, akkor azzal szembesül, hogy 300-nál több jegyzett klinikai vizsgálat zajlik világszerte, amely különböző szövetek és szervek regenerációját célozza őssejtes terápiák segítségével, s a betegségek spektruma igen széles: a vérképzőszervi betegségeken túl vesebetegségek, bőrgyógyászati kórképek, csont- és ízületi betegségek, májbetegségek, központi idegrendszeri megbetegedések, szisztémás immunbetegségek, kardiológiai kórképek és szemészeti-látásjavító vizsgálatok sorakoznak.

Visszatekintve látható, hogy a csontvelő-átültetésnek mintegy három évtizedre volt szüksége, hogy az eredménytelen próbálkozásokból kuratív rutinterápiává válhasson. A többi terület ma még vergődik, több-kevesebb eredménnyel, s az Európai Uniónak az a dolga, hogy a megfelelő források biztosításával a kutatásokat támogassa, a megfelelő szabályozókkal az eredmények kialakulását segítse, a bizalmat tönkretevő sarlatánok működését pedig akadályozza. Nekünk magyaroknak pedig csak annyi a dolgunk, mint ami eddig is volt: az őssejtkutatásokban és klinikai alkalmazásukban az élmezőnyben maradni.

Hivatkozások

1. Lajtha LG, Phil D: Problems of bone marrow cell kinetics. Postrad Med J 1962, 38: 41–47.
2. Bach I, Tulassay Zs, Horváth T, Triska É, Gulya E, Kelemen E: Csontvelő átültetés Myelobromol-panmyelophthisisben valódi polycythaemiás betegen. Magyar Belorv Arch 1976, 29: 193–204.
3. Mezey É, Key S, Vogelsang G, Szalayova I, Lange GD, Crain B: Transplanted bone marrow generates new neurons in human brains. PNAS 2003, 100: 1364–1369.