A klímatudomány üzenete az élhető jövőért

Tizenegy elismert magyar szaktudós – legtöbbjük az MTA doktora, illetve köztestületének tagja – tíz pontban foglalta össze, hogy a klímatudomány mai álláspontja szerint mit kellene tennünk közösen az élhető jövőért. A szöveg nem hosszú, mégis érdemes időt szánni rá, és mélyebben elgondolkodni a leírtakon. Pontról pontra.

Ha egy mondatban össze kellene foglalni a meteorológia, a kémia, a földtudomány, az ökológia, a közgazdaságtan és a jog területén dolgozó kutatók felhívását, nagyjából ezt írhatnánk: „Nagy a baj, ezt a bajt mi okoztuk, a helyzet súlyosbodik, de ha gyökeresen átalakítjuk a viszonyunkat egymással és a természettel, nincs veszve minden.”

Azt, hogy a klímaváltozásért elsősorban az emberi tevékenység felelős, ma már kevesen vitatják. Egyértelmű adatsorok mutatják azt is, hogy az időjárás szélsőségesebbé válása már ma is jól érzékelhető, és elkerülhetetlen, hogy civilizációnk alkalmazkodjon az egyre fokozódó változásokhoz.

Ami azonban a dokumentum összeállítóinak lényegi üzenete, hogy civilizációnk egy krízishez érkezett, amelyet nem lehet egyszerűen a korábbi gazdasági és társadalmi rendszerek finomhangolásával kezelni. Az őrült tempójú gazdasági növekedés környezeti hatásai és a fogyasztás által táplált társadalmi igények (a klasszikus értelemben vett jólét) kielégítése láthatóan már túlfeszíti bolygónk lehetőségeit.

Ezért alapvető fontosságú lenne, hogy közösen elgondolkodjuk azon, mit is értünk „jó élet” alatt, és ez valójában mennyire köthető a fogyasztáshoz. Bele kellene számítanunk a termékek értékébe környezeti hatásukat is – tehát nem fogadható el egy szennyezőbb alternatíva még akkor sem, ha olcsóbb. Erősebb társadalmi szolidaritásra lenne szükség, és a tehetősebbeknek el kellene ismerniük, hogy jóval nagyobb felelősségük van életmódjuk megváltoztatásában, mint a náluk többször kisebb környezeti lábnyommal élő szegényebb rétegeknek. A szolidaritásnak abban is meg kell nyilvánulnia, hogy a fenntarthatóbb világért tett erőfeszítések ne vegyenek el mozgásteret olyanoktól, akiknek eleve szűkösebbek az életlehetőségeik.

A dokumentum egyik, talán ritkábban hallott alapvetése, hogy a természetes ökoszisztémák megvédése, a természeti stabilitás nagyban segíti a kibocsátáscsökkentést és a bolygó élhetőségének megtartását. Röviden: hiába tűnik valaki számára „feleslegesnek” egy mocsár vagy egy rendezetlennek tűnő gyep, esetleg egy idős, korhadó fákkal, kidőlt törzsekkel teli természetes erdő, már a puszta létével is segít nekünk – jó, ha mi is segítünk neki.

A szerzők fontosnak tartják, hogy a kibocsátáscsökkentés és az alkalmazkodás nem egymás ellenében, hanem egyszerre folytatandó. A felhalmozódó hatások miatt pedig a most végrehajtott kisebb mértékű kibocsátáscsökkentés többet ér, mint a későbbre halasztott grandiózus vállalások.

A klímaváltozás és hatásai vitathatatlanul itt vannak, azonban elkeseredésre nincs idő. Tennivaló viszont annál több!

„Mind az éghajlatváltozás tagadása vagy kisebbítése, mind a felelőtlenül fenyegető és tehetetlenséget sugalmazó üzenetek reményvesztettséget, visszavonulást, tétlenséget okoznak. Minden embernek van módja tenni egy élhetőbb jövőért, hiszen mindenki számos társadalmi szerepében befolyásolja a jövőt; fogyasztóként, választópolgárként, példaképként, befektetőként, munkájában vagy bármilyen egyéb közösségben, másokra is ható tevékenységén keresztül. A megoldásban való sokrétű részesedésünk felismerése a klímaszorongást pozitív, közös cselekvéssé változtathajta” – zárták nyilatkozatukat az aláírók.

Bartholy Judit
meteorológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, az MTA doktora, a földrajztudományok kandidátusa

Felsmann Balázs
közgazdász, az MTA köztestületének tagja

Gelencsér András
vegyészmérnök, a Pannon Egyetem rektora, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja

Haszpra László
meteorológus, tudományos tanácsadó, HUN-REN Atommagkutató Intézet

Köves Alexandra
ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense

Lakatos Mónika
meteorológus, a Hungaromet éghajlati szakértője, az MTA köztestületének tagja

Mádlné Szőnyi Judit
hidrogeológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, az MTA doktora

Pintér László
agrárökológus, a CEU professzora

Sulyok Katalin
jogász, biológus, az ELTE docense

Szathmáry Eörs
Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, az MTA rendes tagja

Ürge-Vorsatz Diána
fizikus, a CEU professzora, az IPCC alelnöke