A földi éghajlat és a komplex jelenségek fizikájának mélyebb megértését segítik az idei fizikai Nobel-díjasok eredményei
Syukuro Manabe és Klaus Hasselmann a Föld éghajlatának fizikai modellezéséért, valamint Giorgio Parisi a rendezetlen anyagok és véletlen folyamatok leírásában végzett korszakalkotó munkájáért megosztva kapták az idei fizikai Nobel-díjat.
A díjat 25–25–50%-ban osztották meg a három díjazott között.
Syukuro Manabe 1960-as években vezetett éghajlatmodellező kutatócsoportja bemutatta, miként vezet a légköri szén-dioxid-szint emelkedése a felszíni hőmérséklet növekedéséhez. Manabe emellett elsőként vizsgálta a sugárzási egyensúly és a légtömegek függőleges mozgásának kapcsolatát. Eredményei megalapozták a jelenleg is használatos klímamodellek fejlesztését.
Klaus Hasselmann az időjárás és a nagyobb időléptékű éghajlati jelenségek közti kapcsolatot kutatta, rávilágítva arra, hogy miként lehetnek a klímamodellek megbízhatóak az időjárás rövid távon kaotikus, változákony viselkedése mellett is. Olyan módszereket dolgozott ki, melyekkel azonosíthatók a természetes folyamatok és az emberi tevékenység éghajlatra gyakorolt hatásai. E módszerek segítettek bizonyítani, hogy a jelenlegi légköri hőmérséklet-emelkedés az emberi szén-dioxid-kibocsátásnak tudható be.
Giorgio Parisi eredményei a komplex rendszerek jobb megértésében hoztak áttörést. Munkája nyomán számos, látszólag véletlenszerű szerkezetű anyag, illetve véletlennek tűnő jelenség leírása vált lehetővé – nemcsak a fizikában, hanem olyan egymástól távol eső tudományterületeken, mint a matematika, a biológia, az idegtudomány vagy a gépi tanulás.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia teljes sajtóközleménye angol nyelven itt olvasható.
Syukuro Manabe, Klaus Hasselmann és Giorgio Parisi Forrás: nobelprize.org
