A „Sasakawa Young Leaders Fellowship Fund (SYLFF)” ösztöndíjprogramot Japán 1987-ben indította útjára. A rendszer célja 35 év alatti fiatalok, potenciális vezetők tudományos továbbképzése a társadalomtudományok területén. Az alapítvány a rendelkezésre álló keret függvényében évente egy alkalommal ítél oda tíz hónapos ösztöndíjakat. Több mint negyedszázada, 1989. november 9-én írta alá a Japan Shipbuilding Industry Foundation és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azt a megállapodást, amelynek nyomán létrejött a magyarországi MTA-SYLFF Fiatal Vezetők Ösztöndíja Alapítvány, és így az ösztöndíj magyarországi doktoranduszok számára is elérhetővé vált. A SYLFF hitvallása és célja a világméretű együttműködés a béke és a haladás érdekében, tudományos, humanitárius és szociális programok megvalósításával. Ehhez a célhoz illeszkedik a 2017. szeptemberi, budapesti kétnapos esemény. A pénteki konferencia, amely az MTA Székház Kistermében zajlik, valamint a másnapi, szigetmonostori workshop központi témája az alulról jövő helyi kezdeményezések szerepe Magyarország fenntartható fejlődésében. A rendezvény egyben tisztelgés a magyarországi SYLFF program alapítványi titkára, Tarnóczy Mariann előtt, aki több mint negyedszázados közreműködés után adja át a stafétabotot.

A témaválasztás adja magát, hiszen – az esemény szervezőit idézve – „a gazdasági és ökológiai fenntarthatóság globális szinten érinti a Föld valamennyi országát. A rendezvény a kisközösségi, alulról jövő kezdeményezések szerepére és jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet.”

A szeptember 8-i budapesti konferencia és a másnapi szigetmonostori workshop szervezőit és előadóit arról kérdeztük, hogy mit kínálnak az esemény résztvevőinek.

Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

Kiss Éva (az MTA CSFK Földrajztudományi Intézet tudományos tanácsadója, a Soproni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára, a konferencia szakmai koordinátora): A pénteki konferencián négy szekcióban összesen 18 előadás lesz, amelyek elsősorban a társadalomtudományok oldaláról közelítik meg a fenntarthatóság kérdését.

Többek között azért is tekinthető különlegesnek a rendezvény, mert az előadások olyan szempontból (pl. pszichológia, nyelv, kultúra, jog stb.) mutatják be a fenntarthatóságot, ami eddig kevés figyelmet kapott. Kivételt jelent bizonyos fokig a földrajztudomány, amely már hosszú ideje kiemelt szerepet játszik a fenntarthatóság kutatásában. Másrészt az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására, az együtt gondolkodásra is lehetőség nyílik az igen színes szombati programok révén. A kétnapos rendezvényen való részvételt mindazoknak ajánlom, akik érdeklődnek a fenntarthatóság kérdései iránt, és akik felelősséget éreznek nemcsak saját sorsukért, hanem másokért, szűkebb és tágabb környezetük kisebb-nagyobb közösségeiért is. De ha úgy tetszik, a Föld, az egész emberiség jövőjéért.

Huszák Loretta szerint a fenntarthatóság olyan kiemelten fontos téma, amelyhez egyaránt csatlakozhatnak a különféle tudományterületek, elsősorban a társadalomtudományok képviselői és a gyakorlati élet szereplői is, hiszen rendelkezésre áll olyan tudás, ami átadható. „Az volt a célunk, hogy kapcsolatot hozzunk létre a helyi szereplők és az akadémiai világ között. A konferencia alapötlete az volt, hogy tanuljunk egymástól – interdiszciplinárisan is, és a gyakorlat-tudomány határvonala mentén is. A SYLFF-ösztöndíjasok nagy része ma valamilyen akadémiai karriert fut be, a fenntarthatóság pedig fontos multidiszciplináris téma. De vajon összeér-e ez az általuk képviselt sokféle tudás és a gyakorlat? Attól tartok, hogy nem nagyon. A civilek sem nagyon keresik meg a tudomány képviselőit, és a társadalomtudomány képviselői sem nyúlnak le gyakran a gyakorlati példákhoz. A hétvégén megtörténik ez a találkozás.”

A fenntarthatóság fogalmának sokféle értelmezése létezik, de mindenképpen komplex társadalmi program szükséges a megvalósításához. Lehetséges-e alulról kezdeményezni egy ilyen programot?

Ez lesz a kerekasztal-beszélgetés témája, amelynek nyitóelőadását Takács-Sánta András, az ELTE Humánökológia mesterszak szakigazgatója és a Kisközösségi Program vezetője fogja tartani. „Természetesen kizárólag alulról, bármilyen kormányzati segítség nélkül nem. Annak ellenére, hogy globális és kormányzati szinten ebben a témában sok a tehetetlenség, alulról sem használjuk ki a meglévő, sokszor szűk mozgásterünket. A mi kutatási és akcióprogramunk célja, hogy az országban minél több helyi, ökologikus közösség létrejöttét segítsük elő. Helyben találjanak egymásra azok, akik kisebb ökológiai lábnyommal szeretnének élni. A fenntarthatóság legnagyobb gátja a társadalom atomizációja. Ismerjük meg egymást, alkossunk közösséget, és akkor akár lobbizni is tudtunk az önkormányzatnál.”

Jakab András, az MTA TK Jogtudományi Intézet igazgatója szerint a gazdaságban és a politikában is motivációs rendszerek működnek, amelyek két irányból tudják segíteni a fenntarthatóságot: felülről, vagyis a jog, a különféle gazdasági szabályozók, illetve alulról, tehát a társadalmi nyomás oldaláról. Milyen jogi struktúrát működtetünk, vagy fogyasztóként milyen terméket vagyunk hajlandók megvenni?

Az alkotmányjogi aspektusban a fenntarthatóság azt jelenti, hogyan tudjuk a politikai közösség hosszú távú érdekeit érvényesíteni, miközben a modern demokratikus politika strukturális jellemzője a választási ciklusokban való, tehát rövid távú gondolkodás. Ezekről a kérdésekről most fejeződik be egy nagyobb OTKA-kutatás, amelyben többek közt a választójog tágításával, a fiatalok, akár a gyermekek érdekeinek választójogi megjelenítésével foglalkoztunk. A jövő nemzedékek jogainak vagy épp a különféle adósságfékeknek a beemelése az alkotmányba mindenképpen hosszú távú felelősséget tételez fel. „Nem gondolnám, hogy az akadémiai világ végső soron felelősséget tud vállalni mindazért, ami egy országban történik – de azért kutatóként igenis felelősséggel tartozunk azért, hogy milyen a szellemi infrastruktúra, milyen gondolatok forognak a közbeszédben, és hogy mi az, amiről bemutatjuk, hogy működésképtelen, és mi az, ami működik.”

Hámori Balázs, a Corvinus Egyetem tanára, az MTA-SYLFF Alapítvány kurátora úgy véli, hogy a társadalom tagjai nincsenek még eléggé tudatában a fenntarthatóság jelentőségének. Részben azért sem, mivel az előrelátás képessége az utóbbi 30-35 évben – többek között a technikai változások felgyorsulása miatt – jelentősen csökkent. A gazdaság is sokféle bizonytalansági tényezőt hordoz magában, ökológiai kérdésekben pedig, ahol a természettudományos ismereteink sem tökéletesek, még nehezebb elérni, hogy az amúgy is bizonytalan tudás hasznosítható részét beépíthessük az életfolyamatainkba. „Nem állítom, hogy szkeptikus vagyok, de azt igen, hogy a mai társadalom szervezeti, intézményi és kulturális háttere nem támogatja eléggé, nem segíti elő igazán az előrelátási képesség javulását.”

A fenntarthatóság azonban nemcsak természettudományi kérdés, mert idetartoznak a biodiverzitás humán tényezői is. Ferenc Viktória nyelvész társadalomtudósként is kapcsolódni tud a témához, amikor a különböző kis nyelvek megmaradásának esélyeit, a nyelvi identitáson keresztül pedig a közösség megmaradásának lehetőségeit, konfliktusait mutatja be. „Ezt a mindennapi közbeszéd részévé kell tennünk, társadalmilag fenntarthatóvá, és összekapcsolni az alulról jövő társadalmi kezdeményezésekkel.”

De mik azok a bizonyos jó gyakorlatok? A sikeres alulról jövő gyakorlati kezdeményezések? A civil nézőpontot jeleníti meg Deák Éva, a Partners Hungary Alapítvány igazgatója. Szervezetük többek között az igen csekély érdekérvényesítési képességgel bíró roma közösségeket támogatja, első lépésként azt segítik megfogalmazni, hogy mire van szükségük. Roma mediátorok, a közösségből jött szakemberek segítenek összekapcsolni az embereket, a helyi közösség képviselőit a helyi intézményrendszer vezetőivel. „Mondok egy példát. Alapvető szükségletről, WC-építésről volt szó, mert sok magyar településen még kültéri illemhely sincsen, különösen a szegregátumokban. A településen elhatározták, hogy ezt megoldják, az önkormányzat vásárolt 30 fából készült illemhelyet, és kihelyezték őket. Jött a tél, és másfél-két hónap múlva már egyetlen illemhely sem maradt a helyén, mert a meleg nagyobb, égetőbb szükségletté vált. Mi ekkor léptünk a történetbe. Bizalmat kértünk a polgármestertől, és leültünk az érintett családokkal. Együtt megterveztük a lépéseket: kinek mire van szüksége, mit tud beleadni a munkába, hogyan kell ezeket megépíteni, mit kell ehhez beszerezni? Mindent az érintettekkel közösen terveztünk meg, a folyamat 3-4 hónapig tartott, majd a munkát is ők maguk tették hozzá. Mi ugyancsak 30 WC-t vittünk a családokhoz. És ma? Mindegyik a helyén van. Mert magukért tették. A fenntarthatóság egyik kulcsa ugyanis az, ha tudom, hogy magamért cselekszem.”

Kunsági Andrea pszichológus – szintén a SYLFF-ösztöndíjasok társaságától – a Pszichológia és menedzsment szekciót vezeti majd a konferencián. Ennek a tudománynak éppen az a szemlélete, hogy hogyan tud segíteni a kommunikáció, a tudásátadás. A szekcióban főleg a társadalmi vállalkozásokról lesz szó, arra fókuszálva, hogy melyek a tévutak, az anomáliák, és melyek a sikeres megoldások. „Egymástól tanulhatjuk el azt a tudást, amely működik, és amely segíti a fenntarthatóságot. Léteznek olyan szervezetek, amelyek kifejezetten arra állítanak össze programokat, hogy hogyan tanítsák meg az alulról szerveződőknek a szervezeti gazdálkodást, a kapcsolattartást, az információcserét. Gyakran ez is úgy kezdődik, hogy valaki önmagáért tesz, például fogyatékosok szülei összeállnak valamilyen kezdeményezést működtetni. Nem biztos, hogy minden szükséges tudásuk megvan a fenntartható működéshez, de máshol már ott van ez a tudás, és akkor érdemes onnan eltanulni.”

Lőrincz Viktor vezeti majd „A fenntarthatóság jogi és politikai aspektusai” elnevezésű szekciót. A szintén volt SYLFF-ösztöndíjas kutató szerint a témáról szó lesz a nemzetközi magánjog és kereskedelmi jog szempontjából. „Bár léteznek jó kezdeményezések, amelyek arra készítik fel a diákokat, hogy hogyan lehet hatékonyan fellépni és élni jogaikkal, az állampolgári ismeretek óra ehhez nem elég. Fontos arról is szólni, honnan tudnak informálódni, és melyek a megbízható információk a döntésekhez.”

Vajon a Sasakawa Alapítvány folytatni fogja-e a fenntarthatóság eszméjének támogatását?

Hámori Balázs szerint az alapítvány fő célja, vagyis a béke és a békés haladást elősegítő, korszerű társadalomszemléletet képviselő fiatal vezetők támogatása egyértelműen összefügg a fenntartható fejlődéssel. Ehhez folytonos kommunikáció, kooperatív konzultáció szükséges, ahogyan a fenntartható fejlődés is csak a különböző részérdekek folyamatos egyeztetésével alakítható ki.

„Bár jelenleg ez még nem természetes része az akadémiai gondolkodásnak – legalábbis az eddig beérkező pályázatok nem tükrözik vissza e téma fontosságának társadalomtudományi felismerését –, a fenntarthatósággal kapcsolatos és az alapítvány szellemének megfelelő kutatások, konzultációk, doktori munkák támogatásra számíthatnak.”

Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

A pénteki konferencia kínálatából csak néhány gondolatot emeltünk ki, hiszen számos más előadás is elhangzik majd, és a szombati, szigetmonostori program ugyancsak színes gyakorlati példákat és élményeket kínál, fenntarthatóságról való együtt gondolkodásra biztatva a résztvevőket és a helyi kezdeményezőket.

Sipos Júlia