A Trianonhoz vezető út: historiográfiai áttekintés Romsics Ignáctól
A trianoni békeszerződés a magyar historiográfiában és a magyar politikai gondolkodásban is folyamatosan élénk viták tárgyát képezte az elmúlt 100 évben. A Magyar Tudomány című folyóirat tematikus számában megjelent tanulmányában Romsics Ignác akadémikus, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora e különböző történelmi korokra jellemző és egymással ellentétes ideológiai perspektívák által meghatározott értelmezéseknek a jellegzetes jegyeit vizsgálja.
Az 1920-as trianoni békeszerződés értelmében Magyarország területe 329 ezer négyzetkilométerről (Horvátországot nem számítva 282 ezer négyzetkilométerről) 93 ezer négyzetkilométerre, lakosságának száma pedig 20,8, illetve 18,2 millióról 7,9 millióra csökkent. Az elcsatolt területeken élő 10,6 millió főből 3,3 millió, vagyis 30,2% volt magyar.
Magyar határkő a magyar-ukrán-román hármashatáron Garbolcnál 2013. május 10-én Fotó: MTI / Balázs AttilaA trianoni békeszerződés mind a magyar historiográfiában, mind a magyar politikai gondolkodásban folyamatosan élénk viták tárgyát képezte az elmúlt 100 évben. Romsics Ignác konklúziója szerint az 1980-as évek végére a magyar történészek többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy a történelmi Magyarország felbomlását alapvetően négy tényező okozta. Ezek a következők voltak: (1) az ország soknemzetiségű jellege és a különböző nacionalizmusok explozív ereje; (2) a szomszédos országok, különösen Szerbia és Románia irredenta politikája; (3) a Nagy Háború győztes nagyhatalmainak stratégiai érdekei; (4) a Kárpát-medencében a háború után kialakult kaotikus állapot és a forradalmi kormányok inkompetenciája. Az 1989–90-es rendszerváltás óta a békeszerződés értelmezései fokozatosan diverzifikálódtak, aminek következtében a korábbi konszenzus egyre inkább felbomlani látszik.
A magánéleti tragédiát minden ember nehezen dolgozza fel. A nemzeti tragédiákkal ugyanígy vagyunk. Egyrészt nehéz elfogadni az új, a korábbinál előnytelenebb helyzetet, másrészt nem könnyű elkerülni a felelősségáthárító magyarázatok csapdáit.
A magyar békeszerződés aláírása a Nagy-Trianon-palota Cotelle termében (1920. június 4.) Fotó: Ministère des Affaires Étrangères, Archives Diplomatiques Nem elsősorban azért, mert a szerződés értelmében Magyarország elveszítette területének és nemzeti vagyonának mintegy kétharmadát. Hanem azért, mert az elcsatolt területeken több mint 3 millió magyar is élt. Ráadásul majdnem egyharmaduk közvetlenül az új határok túloldalán, vagyis az új Magyarország magyarjaitól karnyújtási távolságra. Ez még azok számára is nehézzé, sőt gyakran lehetetlenné tette a döntésbe való tartós belenyugvást, akik egyébként elfogadták a multietnikus Magyarország nemzetiségeinek a saját állam alapításához való jogát.
A nem várt és hatalmas sokk miatt évtizedekig burjánoztak a meseszerű és felelősségáthárító magyarázatok. Ezek egy része még ma is él. Az évtizedek során a magyar történetírás ugyanakkor egy olyan racionális magyarázó sémát is kidolgozott, amelynek nemcsak Budapesten, hanem a világ bármely pontján hitele van. Romsics Ignác írásában ennek kialakulását követi nyomon, utalva az ettől eltérő véleményekre is.
