„Tiszta forrásból a teljes emberért” – Művészeti estek az Akadémián XIII.

„Lehet-e az adventi hangversenyre alkalmasabb szereplőt találni, mint a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola világhírű Jubilate Leánykara és Vegyeskara? A szinte angyalian gyönyörű hangok,

a transzcendensbe repítő harmóniák világnézettől függetlenül érintik meg belső világunkat, és elindíthatják azt a lelki folyamatot, amely elvezethet bennünket az ünnep lényegéhez, az önzetlen emberszeretet megszületéséhez”

– ezekkel a szavakkal köszöntötte Freund Tamás a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjének résztvevőit a Pesti Vigadóban.

Freund Tamás köszöntőbeszédet mond a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén a Pesti Vigadóban Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A művészeti esten a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate Leánykarának és Vegyeskarának adventi-karácsonyi hangversenye különböző korszakokban született zenei darabokból válogató, évszázadokat átfogó kórusmű-repertoárjával, a kórus tagjainak nemcsak a színpadot, hanem a Vigadó dísztermének teljes terét betöltő, különleges térhasználatával és a világszínvonalú művészi előadással felemelő és felejthetetlen élményt nyújtott a hallgatóságnak.

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate Leánykara a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén a Pesti Vigadóban Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az iskola a Kodály-módszer által nemzedékről nemzedékre bizonyítja, hogy „a zeneileg képzett, énekelni szerető, kottaolvasó fiatalok az élet minden más területén is kreatívabbak és boldogabbak, örömforrásaik egészségesek és kimeríthetetlenek lesznek. Ugyanakkor a kóruséneklésben a közösségi lét mindennapos megélése,

a közös alkotótevékenységben való örömszerzés és katarzis megerősíti a hitet az együttműködő szellem erejében, és a közösségért való önfeláldozó magatartásra tanít”

– mondta Freund Tamás. „Nevelést, iskolát csak tiszta és teljes emberképre, tiszta forrásból táplálkozó koncepcióra szabad építeni” – idézte Sapszon Ferenc szavait az Akadémia elnöke.

Sapszon Ferenc Liszt Ferenc-, Kossuth- és Prima Primissima díjas karnagy köszöntőjében pedig így vallott a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában folyó zenei nevelésről:

„A teljes ember nevelését szolgáljuk.”

Sapszon Ferenc az általa alapított Jubilate Leánykart vezényli a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén a Pesti Vigadóban Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az iskolaalapító karnagy hangsúlyozta, hogy bár 1988-ban alapított iskolájuk fiatal, zenei és zenepedagógiai gyökerei valójában 1500 évesek: a gregorián schola világából származnak. „A kórusiskola teljes embereket nevel, éppen ezért van szüksége a zenére, zenélésre. Mert ahogyan Kodály is mondja: »zene nélkül nincs teljes ember«”.

A Sapszon Ferenc és leánya, Sapszon Borbála karvezető, zenepedagógus vezetésével működő Jubilate Leánykar a hazai és nemzetközi kulturális-művészeti élet elismert, állandó szereplője. A kórus számos nemzetközi díj kitüntetettje: legutóbb az idei 5. Beira Nemzetközi Kórusverseny nagydíját nyerték el Portugáliában. Repertoárjuk a gregoriántól a kortárs művekig terjed.

Sapszon Borbála a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate Leánykarát vezényli a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén a Pesti Vigadóban Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A Pesti Vigadóban felhangzó adventi-karácsonyi koncertjükben Giulio Caccini (c. 1550 – 1618) Ave Maria, Jan Campanus Vodňanský (1572–1622) Rorando coeli, Iacobus Gallus (1550–1591) Pueri concinite, Felix Mendelssohn Bartoldy (1809–1847) Veni Domine, Robert Prizemann (1952–2021) Ave Maria, Michael McGlynn (1964–) Mariam Matrem, Kodály Zoltán (1882–1967) Könyörgés (1945), Harmatozzatok! (1935) és Karácsonyi pásztortánc (1935), Huszár Lajos (1948–) Dies sanctificatus, George Gerschwin (1898–1937) és Ward Swingle (1927–2015) I got rhythm, Szergej Rahmanyinov (1873–1943) Bogoroditse Devo és Kodály Zoltán Adventi ének című művei hangzottak el.

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Vegyeskara a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén a Pesti Vigadóban Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A hangszeres szólókat szintén a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei játszották: Elek Leon fuvolán, Hochstein Lili furulyán, Regőczi Anna gordonkán, Soós Karinka hárfán és Verbay Csaba hegedűn, valamint Nagy Ákos, a kórusiskola tanára zongorán működött közre. A növendékek közül szólót énekelt Fabiny Lujza, Kemenes Villő, Lakatos Lelle, Meszéna Ildikó, Mitró Luca, Nagy Borbála és Werner Mária.

Regőczi Anna (gordonka), Fabiny Lujza (ének), Nagy Borbála (ének) és Verbay Csaba (hegedű) Robert Prizemann Ave Maria című művének szólórészében Sapszon Ferenc vezénylésével a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén a Pesti Vigadóban Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A hagyományoknak megfelelően a művészeti est képzőművészettel és a bor művészetével folytatódott a Magyar Tudományos Akadémia Kodály- és Vörösmarty-termében. A vendégek először a baróti születésű Incze Mózes festőművész kiállításának bemutatóján vehettek részt. „Incze Mózes munkáit finom és szürreális, álomszerű ábrázolások jellemzik. Képein gyakran fedezhetők fel magányos figurák és elgondolkodtató jelenetek, amelyek az emberi lét belső világát, a lélek útkeresését tükrözik. Színvilága és kompozíciói letisztultak, ugyanakkor intenzív érzelmi mélységet hordoznak. Alkotásai különös, gyakran melankolikus atmoszférával bírnak, amely egyszerre vonzó és elidegenítő”– méltatta a művész munkáit Domián Emese, az est háziasszonya.

Incze Mózes festményeiről mesél a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A kurátorként Varga Edina festő- és textilművész közreműködésével rendezett tárlat megnyitóján Incze Mózes saját festményeiről, munkásságáról így vallott: „Tele vagyok kérdőjelekkel és lehetséges lezárásokkal, amelyek nem történtek meg a vásznon. A továbblépés izgalma az, amit én mindig örömmel keresek.

A képek csöndben vannak. A festészet olyan műfaj, amelyen valójában olvasunk, és az olvasás a mi hangunkon szólal meg.”

Incze Mózes: Bizonyosság Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A művészeti est vendégei a kiállításmegnyitó közben már a 2024-ben „Középbirtok” kategóriában „Magyarország Legszebb Szőlőbirtokának” választott szekszárdi Vida Borbirtokról származó borokat kóstolgathatták. Vida Péter borász – aki 2011-ben az „Év Bortermelője Magyarországon” díj nyertese lett – borait Japántól Hongkongon át az Egyesült Királyságig a világ számos pontján szeretik. Nagy eredményeit leginkább a hazai szőlőfajtákból készült kiváló boraival éri el: kadarkájának és kékfrankosának saját, egyedi stílusa van, és a legjobbak közé tartoznak. A rozétól a testes vörösborig terjedő széles választék jellemzi a pincészetét. Vida Péter legismertebb bora a 2003-ban megalkotott La Vida, ez a játékos, mégis nagyon kifejező spanyolos névre keresztelt, merlot-alapú szekszárdi cuvée. A név játékosságát az adja, hogy a híres borász vezetékneve, a Vida spanyolul „élet”-et jelent, azon belül is az életnek egy megszentelt, kiteljesedett formáját.

Vida Péter a bor csodájáról beszél a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjén Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Vida Péter a művészeti est borkóstolóján így beszélt a bor csodájáról: „A bor: csoda. Születése nem mindennapi. Csak csöndben kell maradni közben, és figyelni.

A bor: isteni csoda, az élővilág és az emberiség diadala.

Pontosan úgy születik, mint mi, és úgy kell vele bánni, mint a gyerekünkkel: végtelen szeretettel kell állnunk mögötte, és terelgetnünk az életét anélkül, hogy észrevenné.”

A jelenlévők a Vida Családi Borbirtok borait kóstolgatva hallgathatták Vida Péter borbemutatóját és a közelgő karácsonyhoz is illő szavait: „Az igazi borkóstoló otthon van: amikor egy pohár bor mellett leülünk azzal, akit szeretünk, és elkezdünk beszélgetni.”

A Vida Családi Borbitok borai a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XIII. estjének borbemutatóján Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás