Színek, hangok, távlatok – interkulturális brazil–magyar művészeti est az Akadémián
A brazil zeneirodalom gyöngyszemei, őshonos brazíliai madarakról készült metszetek, a brazil repülés története és a dél-brazíliai Vale dos Vinhedos borvidék borai teremtették meg az atmoszféráját annak az interkulturális művészeti estnek, amit a Brazil Szövetségi Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Klub szervezésében tartottak az MTA Székházban.
„A repülés, a madarak, a kórusmuzsika és a borászat művészete az alkalmi szemlélő számára nem sok közös vonást mutatnak. Pedig egy dolog biztosan összeköti őket, mégpedig a harmónia” – mondta köszöntőjében Hudecz Ferenc a Brazil Szövetségi Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Klub Egyesület szervezésében megvalósuló művészeti esten az MTA Székház Nagytermében 2025. április 14-én.
Az Akadémia természettudományi alelnöke a jelenlévők figyelmébe ajánlotta Freund Tamás elnöki programjának egyik fontos szándékát:
„hogy az Akadémia ne csak a tudományos tudás »szentélye« legyen, hanem a művészetek és a tudományok közötti szoros kapcsolat bemutatásának helyszíne is.
Egy olyan belső kapcsolaté, amely titokzatos harmóniából és egyensúlyból fakad, mivel a művészetek és a tudomány gyakorlása ösztönözni és erősíteni tudja egymást.”

A Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián című sorozat immár évek óta ezt az elképzelést valósítja meg. Ennek a művészetek és tudományok közötti találkozást ösztönző szándéknak újabb hajtása volt a Susan Kleebank brazil nagykövet asszony kezdeményezésére létrejött brazil–magyar kulturális est is – az Akadémia alapításának 200. évfordulója előtt is tisztelegve –, amely talán nem egyszeri, hanem inkább első alkalom volt a jövőbeni interkulturális rendezvények sorában.

Az MTA alelnöke Susan Kleebank kezdeményezését megköszönve elmondta:
„új színt szeretnénk adni az akadémiai művészeti fogadások hagyományának, hogy ezzel is ápoljuk a hosszú évek óta tartó tudományos együttműködéseken túlmutató nemzetközi kapcsolatainkat”.
Az esten az alapításának 75. évfordulóját 2024-ben ünneplő Magyar Nemzeti Férfikar adott koncertet Riederauer Richárd karigazgató vezénylésével: előadásukban a brazil zeneirodalom különlegességeit hallgathatták meg a jelenlévők. Roberto Menescal, Heitor Villa-Lobos, Antonio Carlos Jobim és Adoniran Barbosa művein át izgalmas kóruszenei harmóniákkal találkozhattak a koncert hallgatói, az est egyik zenei kuriózumát pedig Osvaldo Lacerda Fuga Proverbial című műve jelentette: egy olyan kórusmű, amely hangjegyek helyett csak beszédet tartalmaz, és az élőbeszéd eredendő zenei ritmusára épít.

A kórusművek mellől nem hiányozhatott a jellegzetes brazil hangszeres tánczene sem: João Pernambuco és Robert Baden Powell művei Stummer Márton gitárművész előadásában hangzottak el, űtőhangszereken Czibere József játszott. Az esten zongorán Nagy László Adrián, basszusgitáron Berkesi Alex közreműködött, szólót Thiago Bertoldi, Geleta Viktor, Marozsán Zoltán, Nagy Bertalan és Zajkás Boldizsár énekeltek.

A koncert után két tárlatot is megtekinthettek a jelenlévők, amelyek természet, művészet és tudomány összetartozására is ráirányították a figyelmet. A Jenevora Searight brit képzőművész színes metszeteinek reprodukcióiból nyílt tárlat Brazília őshonos madarait mutatja be, a repüléstörténeti roll-up kiállítás pedig a „Brazília hozzájárulása a repülés történetéhez: Santos Dumont-tól az EMBRAER-ig” címet viseli.
Jenevora Searight Rio de Janeiróban töltött hosszú évei alatt megfigyelte, majd művészi eszközökkel ábrázolta a Brazíliában honos madarakat – megmutatva őket így az egész világnak.

A repüléstörténeti roll-up kiállítás pedig – Susan Kleebank nagykövet asszony szavait idézve – „bemutatja a brazil repülés fejlődését az EMBRAER vállalat legújabb kutatási és fejlesztési eredményein keresztül”. A kiállítás kapcsán Hudecz Ferenc így fogalmazott: „Az emberiség repülési ambíciója egyidős a történelemmel. A repülés úttörőinek minden korszakban számos tulajdonságban osztozniuk kellett a mai tudósokkal is:
szigorú munkamorálra, kitartásra van szükség, hogy a kudarcokon túllássanak, és jelentős mennyiségű bátorságra, hogy az ismeretlenbe ugorjanak.”

És talán ugyanerre a bátorságra van szüksége egy a természet és tudomány szeretetének összhangjára, ember és természet közös munkájára építő borásznak is. Luísa Valduga az est zárlataként borkóstolóval és vetítéssel egybekötött előadásban mutatta be borászati közösségüket, munkájukat, elkalauzolva a jelenlévőket a dél-brazíliai Rio Grande do Sul állam Vale dos Vinhedos borvidékére, a Casa Valduga borászatba.
