Meghatványozódó értékek – Művészeti estek az Akadémián XII.
Bellini, Verdi, Liszt, Schumann és Mozart mesterművei, Barabás Márton festő- és szobrászművész alkotásai és a Bárdos Sarolta borász vezette Tokaj Nobilis Szőlőbirtok borai álltak a „Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián” című rendezvénysorozat tizenkettedik estjének fókuszában. A három világhírű, egyaránt Kossuth- és Liszt-díjas magyar zeneművész – Kolonits Klára és Bretz Gábor operaénekesek, valamint Balázs János zongoraművész – Pesti Vigadóban adott koncertjén, majd az MTA Székház Vörösmarty- és Kodály-termében rendezett kiállításmegnyitón és borbemutatón a jelenlévők megtapasztalhatták, hogy a művészet képes felragyogtatni, meghatványozni az élet értékeit.
„Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg. Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon.
A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza”
– idézte a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián című rendezvénysorozat tizenkettedik estjén mondott köszöntőjében Freund Tamás Kodály Zoltánt, az Akadémia egykori elnökét.
Az élet értékeit meghatványozó zenének – valamint a képzőművészetnek és a bor művészetének – teret adó művészeti estsorozat kapcsán Freund Tamás köszönetet mondott Vizi E. Szilveszternek, az Akadémiai Klub Egyesület leköszönő elnökének, hogy három éven át elkötelezetten támogatta a rendezvénysorozatot, és köszöntötte Vékás Lajost, az egyesület egyhangú szavazással megválasztott új elnökét.
Vékás Lajos köszöntőbeszédében Schumann és Liszt dalkompozícióit elemezve így fogalmazott: „A dal a legintimebb zenei műfaj: a költészet és a zenei hangzás összhangjának és feszültségének művészete.” Kodály Zoltánt idézve pedig hangsúlyozta, hogy
„az emberi hang a legnemesebb hangszer”.
Az akadémiai művészeti estek tizenkettedik alkalmának zenei részében e „legnemesebb hangszeré” volt a főszerep. A koncerten a bel canto és a romantikus zene gyöngyszemei hangzottak el világhírű művészek előadásában: Kolonits Klára drámai koloratúrszoprán énekest, a Magyar Állami Operaház magánénekesnőjét, valamint Bretz Gábor basszbariton operaénekest, érdemes művészt Balázs János zongoraművész, a világ neves hangversenytermeinek állandó szereplője kísérte.
A koncert első darabjaként Vincenzo Bellini Norma című operájának Casta Diva cavatinája hangzott el Kolonits Klára előadásában. A bel canto e különösen kiemelkedő gyöngyszemét a világ legnagyobb szopránjai szerepeltetik műsorukon. Az ária párjaként Bellini Az alvajárójából hallgathatták meg a jelenlévők Rodolfo áriáját. A tiszta énekhang szépségére építő, az érzelmek finom megjelenítésére koncentráló áriát Bretz Gábor énekelte.
Ezt követően a zongora került a középpontba: Balázs János Liszt Ferenc Rigoletto parafrázisát játszotta egy-egy saját, bravúros zenei elemet is belerejtve a műbe. A zongoraművet Giuseppe Verdi Ernani című operájának egyik drámai csúcspontja, a szerelmi csalódásával és bosszúvágyával szembesülő Silva gróf cavatinája követte Bretz Gábor előadásában, ezután pedig Liszt Ferenc Marie d’Agoult grófnőnek írt, mély vonzalommal és nehézségekkel átszőtt kapcsolatukat kifejező Ha álmom mély című dalát énekelte Kolonits Klára. A két dalt követően ismét egy önálló zongoramű hangzott el: Liszt Ferenc feldolgozása Robert Schumann Widmung című szerelmi dalára. A Widmung Robert Schumann Myrthen című – nászajándékként kedvesének, Clarának komponált – dalgyűjteményének első darabja, amely Liszt Ferenc zongoraátiratában új dimenziókat nyer, a zongora révén a dallamok még inkább kiteljesednek és intenzívebbé válnak.
Az est zenei programját Wolfgang Amadeus Mozart a tragédia és a komédia elemeit zseniálisan ötvöző operájának, a Don Giovanninak izgalmas részlete, Zerlina és Don Giovanni duettje zárta.
Barabás Márton kiállított alkotásai a forma és a szín különleges találkozásai: az ábrázoló művészet és az absztrakt művészet határán állnak. Az MTA Székház Kodály- és Vörösmarty-termében látható kiállítás egyik részének fő témája a zongora. Barabás Márton zongoratémájú, a festészet és a szobrászat metszéspontjában születő műveit az értékmentés szándéka hívta életre. „Az elhasználódott, lehangolódott zongorákat gyakran pincékben, falhoz penészedve találja meg az ember. A cél az, hogy ne legyen a zongora az enyészeté” – vallja a képzőművész.
A kiállítás másik részét olyan kulturális, tudományos folyóiratok címlapjai – és az ezekből készített nagyobb alkotások – töltik ki, amelyeken Barabás Márton munkái szerepeltek. Feledy Balázs a képzőművész bemutatása során hangsúlyozta, hogy Barabás Márton elméletileg is képzett alkotó, aki filozófiával, művészet- és tudománytörténettel is foglalkozik, művei pedig „egyedi, besorolhatatlan teljesítményei a kortárs magyar képzőművészetnek”.
Az estet végül a hagyományoknak megfelelően a bor művészete zárta. A Tokaj-Hegyalján fekvő Bodrogkeresztúron működő családi borászat, a Tokaj Nobilis Szőlőbirtok vezetője, Bárdos Sarolta borász mesélt hivatásáról, a családi szőlőbirtokról, majd bemutatta a birtok néhány elismert borát és egy pezsgőjét. A 2007-ben alapított birtokon nagy szakmai tudással készített borok már ismertek és keresettek a borkedvelők és a szakma körében is: 2022-ben a londoni Decanter Magazin a 2021-es évjáratú Barakonyi dűlő hárslevelűt választotta Az Év Bora díjra, idén pedig Bárdos Sarolta kapta meg a szakma egyik legnagyobb elismerését, a Borászok Borásza díjat, amelynek odaítéléséről az ország 50 legjobb bortermelője dönt.
„Nem mennyiségben, hanem minőségben szeretnék fejlődni” – mondta Bárdos Sarolta hivatásáról. Célja, hogy öregbíthesse a magyar tokaji hírét: furmintból, hárslevelűből, kővérszőlőből és sárgamuskotályból készülő száraz borai hangsúlyosan mutatják be a fajta és a bodrogkeresztúri terroir egyediségét. A kispincészetek világában Bárdos Sarolta 15 évvel ezelőtt az elsők között pezsgőt is kezdett készíteni: az alapbor és a pezsgősítés minden munkafolyamatát maga végzi. Előadásából pedig a bor- és pezsgőkóstoló közben azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy az őzek a muskotályszőlőt szeretik.