Zavaráson innen és túl: a városi élőhelyvédelem legfontosabb kérdései – Összeállítás videóval az AE Budapest Knowledge Hub előadóüléséről
Miért jó a városi embernek, ha vadvirágos rétek és konyhakertek keresztezik az útját a lakóhelyén? Vajon segíti-e az alkalmazkodást, hogy a városi békák egy jelentős része nemet vált? Okosabbak-e a városi madarak, mint a természetes élőhelyeken élő társaik? Ezekről a kérdésekről is szó volt az AE Budapest Knowledge Hub előadóülésén, amelynek fókuszában a városi természetközeli élőhelyek megőrzése, illetve visszaállítása állt.
A Föld felszínének csupán mintegy 3%-a urbanizált, mégis az emberiség több mint fele városokban él. Az urbanizáció összetett folyamatának hatásai a 21. század legsúlyosabb kihívását jelentik mind környezeti, mind gazdasági és társadalmi szempontból. Nem véletlen, hogy leginkább negatív kontextusban hallunk róla, pedig – mint Török Péter, az AE Budapest Hub „Városi fenntarthatóság” tematikus program társelnökének köszöntőjében elhangzott – a fenntarthatóság szempontjából számos lehetőséggel számolhatunk az okosvárosoktól kezdve a zöld felületek kialakításán át a természetes vagy természetközeli élőhelyek megőrzéségig és ezzel együtt a környezeti nevelésig.
Török Péter Fotó: mta.hu / Szigeti TamásA városi élőhelyek megőrzése, helyreállítása éppúgy nélkülözhetetlen, mint az, hogy az urbanizációnak e természetes közösségekre gyakorolt hatásait minél alaposabban megismerjük. Ez a céljuk azoknak a szakembereknek, akik a 2023. március 22-én az MTA Székházban tartott előadóülésen bemutatták a témával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiket.
Zöld terek a városban
Monika Egerer előadásában München és Berlin városi közösségi kertjeit vizsgálta. Rámutatott arra, hogy a fenntartható élelmiszer-termelés megvalósítására kialakított két egymással szembeállított koncepció, a land sparing és a land sharing a városi zöld terek tervezésével és használatával kapcsolatban is vita tárgyát képezi.
Az előbbi a kifejezetten városi funkciókat kiszolgáló, sűrűn beépített terek, városmagok mellett, ám a városias résztől szigetszerűen elkülönülő nagy kiterjedésű zöldfelületek létesítését részesíti előnyben, míg a land sharing a beépített tereket mozaikosan szabdaló, kisebb kiterjedésű, egymással összeköttetésben lévő, a városias részhez szervesen kapcsolódó zöldfelületekét. A kutatás eredményei szerint a – land sharing jegyében –
jól megtervezett, változatos célra használt városi kertek hozzájárulnak a zöldterületek közötti összeköttetés megteremtéséhez, a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez és a biodiverzitás növeléséhez.
Hasonló eredményre jutott Christina Fischer is, az Anhalt Egyetem kutatója is, aki igazolta, hogy az autóutak mentén létesített vadvirágos sávok növelik a biodiverzitást, és nagyobb számban vonzzák a beporzókat. Az persze további vizsgálatokat igényel, hogy nem jönnek-e létre ökológiai csapdák ezeken a területeken.
A városi élőhelyeken a zavarás és természetesség mértékétől függően egymástól igen eltérő minőségű zöldterületek vannak, amelyekhez különbözőképpen alkalmazkodnak az ott élő közösségek. Carlo Ricotta a városi növények alkalmazkodási stratégiáit vizsgálta a levelek méretének és szárazanyag-tartalmának figyelembevételével. Hogy milyen eredménnyel, itt hallgatható meg.
Beporzók az emberek közelében
A beporzók szerepe mind ökológiai, mind gazdasági szempontból felbecsülhetetlen. Több előadás is foglalkozott azzal, milyen hatással van az emberi tevékenység a városi beporzóközösségekre, és hogyan növelhető a beporzók előfordulása és diverzitása a városi élőhelyeken. A városokban összességében homogénebb beporzóközösségek élnek, ám a jó minőségű, virágos növényekben gazdag városi élőhelyeken nagyszámú, sok fajból álló közösségek fordulnak elő. Ezért rendkívül fontos a beporzóbarát városi élőhelyek megteremtése és fenntartása a hosszú távú megőrzésben.
A méhek funkcionális jellegzetességei (testméretük, táplálékspektrumuk, szaporodásuk, repülési idejük) meghatározzák, mennyire képesek alkalmazkodni az emberi tevékenységnek (zavarásnak) kitett területeken. Weronika Banaszak-Cibicka, a Poznańi Egyetem kutatója e jellegzetességeket vizsgálva arra jutott, hogy a városokban előforduló méhek gyakori, világszerte elterjedt, társas fajokat képviselnek hosszú aktivitási időszakkal. Az emberi zavarásra érzékenyebb magányos fajok, amelyek esetleg fészekparaziták is, rövidebb aktivitási időszakkal, ritkábban fordulnak elő városi élőhelyeken. Kutatásainak többi eredményéről itt hallhatunk.
További képek a tanácskozásról a fotóra kattintva nézhetők meg Fotó: mta.hu / Szigeti TamásFederico Morelli Prágából többek között arra világított rá, mennyire fontos madarak esetében a városi zöldterületek gondos megtervezése taxonómiai, funkcionális és filogenetikai szempontból is. Egyik megállapítása, hogy a madarak közti gyenge filogenetikus kapcsolat (vagyis távoli rokonság) nagymértékben csökkenti a versengést és a biotikus homogenizációt (ami a társadalmi globalizáció fogalmához hasonlítható az élővilágban), valamint többféle ökológiai funkció ellátását teszi lehetővé.
Stenger-Kovács Csilla, a Pannon Egyetem kutatója a mezőgazdasági célú földhasználat, valamint az urbanizáció vízi ökoszisztémákra gyakorolt komplex hatásait mutatta be. A kutató a vizek ökológiai minőségének egyik indikátorszervezetével, a kovaalgákkal (diatóma) foglalkozik. Kutatásában a hagyományos megközelítéstől eltérően nem a fajok sokféleségét vette számba, hanem funkcionális alapon vizsgálta a vízi kovaalga-közösségeket. Hogy mire jutott, kiderült az előadásából.
Kétéltűek és urbanizáció
A kutatási perspektívát tekintve üdítő színfolt volt Bókony Veronika előadása, aki evolúciós ökológusként elsősorban fajpopulációkat, nem pedig sokfajos közösségeket vizsgál. Az urbanizáció hatásai (légszennyezettség, fény- és zajszennyezés, vízszennyezés, városi hőszigethatás, emberi zavarás stb.) ugyanis nem csak közösségi szinten mutatkoznak.
A városi egyedek viselkedésükben és külső jegyeikben is eltérnek nem városi fajtársaiktól.
E különbségek egy része segíti az alkalmazkodást, mások nem. Bókony a barna varangy és az erdei béka funkcionális jellegének vizsgálatával mutatta meg, hogyan birkóznak meg a kétéltűek az urbanizáció hatásaival. Az eredmények szerint a vizsgált egyedeket nagyfokú fenotipikus plaszticitás jellemzi, amit többek között a környezeti változásra adott hormonális stresszválasz jellegzetességei vagy a megnövekedett toxintermelés mutatnak. E fenotipikus plaszticitásnak azonban ára van. A városi területen vizsgált nőstény erdei békák például sokkal vastagabb zselébölcsőt „építenek” petéik köré, mint vadon élő társaik, valószínűleg a ragadozók és szennyezőanyagok elleni védekezésből. A megfigyelések szerint azonban az ilyen bölcsőből induló utódok lassabban fejlődnek, és a testtömegük is kisebb.
Megfigyelték továbbá, hogy különféle korai környezeti hatások (hőhullám, szennyezés) megzavarhatják az ebihal fejlődését, és a kifejlett állat fenotípusos ivara megváltozhat. A városi környezetben vizsgált erdei békák mintegy egyötödére volt jellemző az ivarváltás. Hogy az ivarváltás segíti-e az alkalmazkodást, vagy éppen gátolja, kiderült az előadásból.
Batáry Péter és munkatársai releváns tanulmányok eredményeinek metaanalízisével vizsgálták, hogyan változnak a madárközösségek egy urbanizációs gradiens mentén.
Tóthmérész Béla definiálta, majd a talajfelszínen élő futóbogarak vizsgálatával tesztelte a homogenizációs hipotézist. Kutatási eredményei szerint
nagyobb fajgazdagság jellemzi a városi élőhelyeket, és számos olyan fajt is kimutattak, amelyek csak városi környezetben voltak jelen,
sem a külvárosi, sem a vidéki élőhelyeken nem fordultak elő. A fajok túlnyomó többsége azonban generalista, vagyis sokféle környezeti feltételt elviselő, tág tűrésű faj volt. A kutatás részletei megismerhetők az előadásból.
Alkalmazkodó madarak
Az urbanizáció, gondolhatnánk, pozitív hatással van a madarak kognitív képességeire. Olykor elárasztják a netet olyan videók, amelyeken madarak kotorásznak a városi közterek kukáiban, felnyitogatják az elhagyott ételes dobozokat, vagy éppen cigarettacsikkeket szedegetnek.
Valóban más kognitív képességekkel bírnak a városi madarak, mint a természetes élőhelyeken előforduló társaik? Vincze Ernő a madarak problémamegoldó képességének tesztelésével megmutatta, hogy összességében nem, azonban bizonyos esetekben a jobb kognitív képességeknek lehet szerepük a városi környezethez való alkalmazkodásban.
Az angol nyelvű konferencia első szekciójának előadásai az alábbi felvételen tekinthetők meg:
A második szekció előadásai pedig itt érhetők el:
