Végső búcsút vettek Hámori Józseftől

A Farkasréti temetőben hétfőn utolsó útjára kísérték Hámori József agykutatót, az MTA rendes tagját, korábbi alelnökét. Freund Tamás, az Akadémia elnöke gyászbeszédében a klasszikus és örök humán értékeket, a modern természettudományos tudást és az istenhitet egy személyben megtestesítő emberként méltatta az életének 89. évében, 2021. május 1-jén elhunyt professzort.

2021. május 31.
Hámori József (1932–2021) Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Hámori József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa,
a nemzeti kulturális örökség volt minisztere, a Magyar UNESCO Bizottság korábbi elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke az idegrendszer és az idegelemek közötti kapcsolatok funkciós szerkezetének neves kutatója volt, munkássága jelentős az agyi idegek kutatása területén.

Vendégkutatóként, vendégtanárként dolgozott több európai és amerikai egyetemen, folyamatos tudományos együttműködést tartott fenn nemzetközi neurobiológiai laboratóriumokkal és azok vezetőivel.

Hámori József az MTA rendes tagja volt, 2002 és 2008 között a Magyar Tudományos Akadémia élettudományi alelnökeként tevékenykedett.

Több tanulmányútján foglalkozott a magasabb rendű emlősök látórendszerének szerkezetével és fejlődésével. Ennek eredményeként Magyarországon – Roska Tamás akadémikussal együttműködve – új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgozott ki. Kiemelkedően eredményes kutatói eredményeit 1994-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.

Kétszáznál több közleményt, számos könyvet és könyvfejezetet írt. Több mint ötven éven át vett részt a biológus- és orvosi graduális, valamint posztgraduális oktatásban. Pécsett és Budapesten PhD-hallgatók programvezetőjeként oktatott. 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszékének professzora volt 2002-ig. 1992 és 1994 között a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora, 1993-ban és 1994-ben pedig a Magyar Rektori Konferencia elnöke volt. 1998 és 2000 között az első Orbán-kormány nemzeti kulturális örökség minisztere, 2000 és 2002 között a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadója, majd a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnöke volt. 1999-ben az UNESCO által szervezett Tudomány Világkonferenciája elnöke, 2000-től 2012-ig a Magyar UNESCO Bizottság elnöke volt. 2000 és 2017 között a Magyar Örökség Díj Bizottság elnökeként is tevékenykedett.

Kiváló hazai és nemzetközi szakmai munkássága, embersége, határozott jelleme és értékrendje sokak számára volt példa. Születési helyén, Fegyverneken és Szolnokon is díszpolgárrá választották. Haláláig töltötte be a Szolnok Megyéből Elszármazottak Egyesületének elnöki tisztét. Tagja volt a Százak Tanácsának, a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságnak és a Miniszterelnökség felügyelete mellett működő Idősügyi Tanácsnak.

Hámori Józsefet hétfőn kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben családtagjai, barátai, munkatársai és tanítványai. Sírjánál Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke búcsúzott tőle.


Hámori József Széchenyi-díjas biológus ravatala a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában 2021. május 31-én Fotó: MTI / Mónus Márton
Orbán Viktor miniszterelnök virágot helyez el Hámori József ravatalánál a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában Fotó: MTI / Mónus Márton
Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere beszédet mond Hámori József búcsúztatásán a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában Fotó: MTI / Mónus Márton
Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke beszédet mond Hámori József búcsúztatásán a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában Fotó: MTI / Mónus Márton

Freund Tamás beszéde

Tisztelt gyászoló Család! Tisztelt búcsúzó és emlékező Egybegyűltek!

Azt hiszem, valamennyien fel tudjuk idézni gyermekkorunk egy-egy élményét, egy tanáregyéniséget vagy egy könyvet, amely meghatározta pályaválasztásunkat. Az enyémet jelentős mértékben egy könyv határozta meg: egy a gimnázium 3. osztálya számára írt biológia-tankönyv, amely szinte kizárólag az agyról szólt, és amelynek szerzője Hámori József volt. Az idegsejtek csodálatos világának izgalmas bemutatásával egy életre elkötelezett az agykutatás mellett. Álomszerű volt a folytatás, hiszen három év múlva abban a Szentágothai-féle Anatómiai Intézetben találtam magam tudományos diákkörösként, ahol az elektronmikroszkópos laboratóriumot Hámori József vezette.

Szerencsés ember volt. Olyan családba született, amelyben a tudomány, a művészet és a hit a mindennapok részét képezte. Az orvos apa és bölcsész édesanya életre szóló szellemi útravalóval látta el nyolc gyermekét. Hámori József pedig jól sáfárkodott a családtól kapott értékekkel. A szülői ház, az otthonról kapott alapok fontosságát több vele készült interjúban is hangsúlyozta, kiváltképp a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a zene szeretetének kapcsán, amit édesanyja adott át neki.

Szerencséje később sem hagyta cserben, hiszen 1958-ban immár diplomás biológusként a magyar idegtudomány egyik legendás iskolájába, a Szentágothai János vezette Anatómiai Intézetbe került a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Olyan közösségbe, ahol – a szülői házhoz hasonlóan – a tudomány, a művészet és a hit alkotott hatalmas szellemi energiákat felszabadító hármas egységet.

Rengeteg verset, memoritert tudott – utóbbiakat latinul is –, amelyeket gyakran fel is használt előadásaiban, írásaiban. Nemegyszer hallatszott dolgozószobájából énekszó már kora reggel, amikor csak úgy, a maga örömére dalolt sajátságos, nem igazán képzett, de mindenképp határozott, erőteljes hangján. A lakásán rendezett vacsorákon pedig rendszeresen szórakoztatta vendégeit kitűnő zongorajátékával.

Az agykutatás eredményei ma már fényesen igazolják, hogy a művészetek által gazdagított érzelemvilág hatékonyabbá teszi a tanulást, tartósabbá és egyedibbé az elraktározott emléknyomokat, fokozva a kreativitást nem csupán a művészetek, hanem a tudomány területén is. Hámori professzor élete és életműve mindennek ékes bizonyítéka – igazi reneszánsz személyiség volt. Tudomány és művészet az emberi kultúra két egymást kiegészítő, egymást folytonosan stimuláló és provokáló egysége. Babits Mihály szavaival:

„Tudományt és művészetet nem lehet egyszerre definiálni, mert nagy dolgok: nincs definíció, mely őket kimerítené. Íme azonban egyik oldaluk: ők a világról való Tudatunk legkincsesebb gyűjtőkamarái: a művészet az érzetek és érzések, a tudomány a belőlük leülepedett fogalmak drága gyűjteménye. Az élet friss szőlejéből pompás bort sajtolunk és hasznos ecetet: azokat hordjuk e végérhetetlen, homályos pincékbe.”

Hámori József azon ritka egyéniségek közé tartozott, akik az érzeteink és érzéseink „szőlejének” műveléséhez és az abból sajtolt bor készítéséhez is kiválóan értettek.

A Magyar Örökség Díjbizottsága elnökeként döntései a kollektív bölcsesség jegyében születtek. A díjátadó ünnepségek elnöki megnyitóit hallgatva egy a magyar történelmet, zenét, irodalmat és általában a magyarság sorskérdéseit kitűnően ismerő és annak történéseire érzékenyen reagáló ember alakja rajzolódott ki előttünk.

A tudományhoz való viszonya is a reneszánszban gyökerező, a jót, a szépet és a hasznosat egységben szemlélő viszony volt. A mai tudománypolitikának üzen egy régebben elhangzott mondata:

„A tudományos kutatás nem egyszerűen tudásipar, hanem az emberi kultúra integráns része, alkotóeleme, amelyben a kutató sikere és sikerélménye közvetlenül fordítható át társadalmi sikerre.”

Hámori József kutatóként is úgy tartotta, hogy az emberi agy a természetes evolúció általi Teremtés egyik legszebb és legtitokzatosabb műve, legkomplexebb terméke. Saját kutatásai a gerincesek központi idegrendszere, elsősorban a kisagy és a látórendszer szinaptikus szerveződésének felderítését célozták. Pályája során több mint 200 tudományos közleményt, több könyvet és könyvfejezetet írt. Eredményei jelentősek a fejlődő és érett látóközpontok, valamint a kisagy szinaptológiája és morfológiai plaszticitásának vizsgálata terén. Elsőként sikerült leírnia a felnőtt állatok agykéreg alatti központjában és a kisagykéregben az indukálható plaszticitás jelenségét, valamint az információ feldolgozásában kiemelt szerepet játszó komplex szinapszisok szerkezetét. Fontos szerepet tulajdonított az agyféltekék munkamegosztásának, és nemegyszer felhívta rá a figyelmet, hogy az oktatásnak támogatnia kellene a fejlődő agy e lehetőségeinek minél teljesebb kihasználását.

Mindenképpen említést érdemelnek tudós barátjával, a néhai Roska Tamás akadémikussal elért úttörő eredményeik: egy új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgoztak ki a különböző információs technológiák, új számítógépes megoldások és a neurobiológiai-biotechnológiai ismeretek összekapcsolása révén, amiért Széchenyi-díjban részesültek.

Miközben szinapszisok és molekulák eloszlását vizsgálta, az idegsejtek nyúlványainak kapcsolatait kutatta, és agyterületek működését tárta fel, mindig nyitott volt a tágabb perspektívára is: a kutatásaiból kiindulva éppúgy elmélkedett a muzsika befogadásáról, mint a nyelv és a gondolkodás kapcsolatáról vagy éppen a játék öröméről.

Nem lehet eleget hangsúlyozni a minőségi, közérthető, szigorúan a tényekre épülő tudományos ismeretterjesztés fontosságát, amelyet Hámori József – nem csak a TIT elnökeként – egész munkássága során fontosnak tartott. Közleményeivel és előadásaival tevőlegesen is bizonyította a természettudományos ismeretek magas szintű közkinccsé tételének a nemzet szellemi felemelkedésében játszott vitathatatlan szerepét. Csak néhány munkáját említem meg példaként, melyek az idegtudomány népszerűsítését, a különböző műveltségi területek, a tudomány és a művészet közötti szellemi kapcsolat megteremtését és erősítését szolgálták: A tudomány szépsége; Agy és tudat; Agy – Hit – Számítógép; Agy és nyelv; Az anyanyelv szerepe a magyarság jövőjében; Az emberi agy és a játék; Hit és természettudomány; Agy és zene – és a sort még hosszan folytathatnánk.

Kitűnő előadó volt, és élvezte is a szereplést. A legtöbb felkérésre igent mondott, lett légyen szó tévéfelvételről, kerekasztal-beszélgetésről vagy ismeretterjesztő előadásról. Különösen szívén viselte a művészeti tárgyak általános iskolai oktatását, de az agyi aszimmetriával, a két agyfélteke munkamegosztásával, a kreativitással és az emberi elme egyéb rejtelmeivel kapcsolatos témákban is élvezetes, sokak számára emlékezetes előadásokat tartott. Előadói képességeit az oktatásban is kamatoztatta, korábban Pécsett, az utóbbi 15-20 évben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán. Szerette a hallgatókat, és előadásai során gyakran lepte meg őket olyan kérdésekkel, kérésekkel, mint hogy soroljanak fel magyar Nobel-díjasokat, mondjanak el legalább egy strófát A walesi bárdokból, énekeljék el a Felszállott a pávát, dúdolják el az Örömódát a IX. szimfóniából, vagy sorolják fel néhány Rejtő-regény címét.

A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszékének vezetőjeként kiemelkedő szerepet játszott a biológiaoktatás egyetemi szintűre emelésében, közreműködött több jegyzet, tankönyv elkészítésében. Idegtudományi tárgyú PhD-kurzusaira a világ minden részéből érkeztek előadók, és az ország számos felsőoktatási intézményéből jöttek hallgatók. 1992 és 1994 között a Janus Pannonius Tudományegyetem rektoraként és a Magyar Rektori Konferencia elnökeként is eredményesen tevékenykedett a felsőoktatás reformjában.

A kreatív ember egyik leglényegesebb személyiségjegyének a kíváncsiságot tartotta. Közéleti szereplőként is főként a világ és a másik ember iránti nyitottság jellemezte. „Agyakat” – válaszolta egyszer arra a kérdésre, hogy mit keres egy agykutató a kulturális minisztériumban. A szellemet, az alkotóerőt vitte magával, és próbálta magához vonzani akkor is, amikor a napi politika embert próbáló színterein tette a dolgát. Ebben az időszakban sem tudott megválni tudományos felfedező munkájától. Hetente kétszer bement a laborjába, és folytatta kutatásait, miközben járta az országot, és programokat indított, hogy a művelődési házak megmentésével a magyar vidéken is legyen otthona és tere a kultúrának.

Hámori József céltudatos volt, de tevékenysége soha nem volt öncélú. Egyszer azt mondta, hogy „magyar az, aki sorsközösséget vállal a magyarsággal, és életművével, tevékenységével annak hasznára van”. Ezt az elvet képviselte agykutatóként, egyetemi tanárként, miniszterként, akadémiai vezetőként egyaránt.

Mindig mélységesen hitt abban, amit csinált, és meg volt győződve arról, hogy a tudomány nem ateista, miként arról is, hogy morális értékrend nélkül nem művelhető. Egyszerre volt természettudományos gondolkodó és hívő ember, aki e két megközelítést harmonikus egységgé alakította. Ebben közös atyai mesterünk, Szentágothai János meggyőző érvelése is segítette, aki így írt a hit és tudomány összeegyeztethetőségéről: „A tudomány alapkérdése: Mi van, és ami van, annak mi az oka? A vallásoké: Mi értelme a világegyetemnek, és mi az értelme ebben az emberi tudatnak (…) Mi az értelme az én saját létemnek?” „…ezeket a kérdéseket a tudomány nemhogy megválaszolni, de feltenni sem tudja.”- írja Szentágothai egy másik cikkében.

Tisztelt Gyászolók! Tisztelt Emlékezők!

Amikor valaki örökre eltávozik közülünk, mi, e Földön tovább élők óhatatlanul egyfajta számvetést végzünk. Mit tett életében, mit hagy maga után az, akit szerettünk és tiszteltünk. Hámori József életművének jelentőségét az a hatalmas hiányérzet jelzi, amelyet most halála miatt átélünk. Egy a klasszikus és örök humán értékeket, a modern természettudományos tudást és az istenhitet egy személyben megtestesítő embertől búcsúzunk.

Ő hitt abban, hogy halálunk után átlépünk az életből a létbe, ahová Teremtő-eredetű lelkünk meghívást kapott. Az élet térben és időben zajlik, valamennyien feltartóztathatatlanul rohanunk a nekünk szabott idő beteljesedése, utunk vége felé. A létezés azonban anyagtól, időtől független, hiszen ezek a dimenziók talán egy ősrobbanással jelentek meg az Örök Létező, a Teremtő akaratából, aki saját képére és hasonlatosságára – azaz benne gyökerező lélekkel megáldva – az embert is megteremtette. Így nyugodtan hihetjük mi is, hogy Hámori József, kedves tudóstársunk már az öröklét állapotában van. Ott vár bennünket, ahol a tökéletes tudás, szépség és szeretet lakozik, amit általa már itt a Földön is fel-felvillantott számunkra a Teremtő. Emléke, sziporkázó intellektusa tovább él nemcsak családjának, hanem mindazoknak a belső világában, akiknek megadatott, hogy ismerhették.

Ahogyan József Attila írja:

„Por és Istenpor vagyunk.

Visszahullván

A por a porral elkeveredik,

Visszahullván

Igy keveredik el Istennel a lélek.”

Tisztelt Hámori Professzor Úr, kedves Jóska, azzal a megnyugvással bocsátunk utolsó utadra, hogy bár fizikai tested visszahull, és porral keveredik, lelked már együtt van az öröklétben a Teremtővel. Nyugodj békében!

Budapest, 2021. május 31.

Freund Tamás