Ablak bezárása X

Eötvös 2020+: az Akadémia nagyot lépett a Kormány innovációs céljainak támogatásában

Tovább kell növelni az Akadémia súlyát – interjú Lovász Lászlóval a folytatásról

Új célokat fogalmaztak meg a Magyar Tudományos Akadémia vezetői, hogy tovább növeljék az Akadémia súlyát a nemzetközi tudományban, a társadalom és a kormány előtt. Átfogó kutatási programok indulnak az ország számára fontos témákban, és konkrét lépések történnek annak érdekében, hogy a magyar kutatókat felkészítsék a nemzetközi „üzemmódra”. Az MTA mindkét területen együttműködne az egyetemekkel és más szereplőkkel is.

2016. február 8.

Elnöksége félidejében mit tart eddigi legfontosabb eredményeinek?

Lovász László: Legfontosabb célomnak azt tartottam, hogy az átszervezett kutatóhálózatban nyugodt körülmények között folyjon a munka, a kutatók a tudományra tudjanak koncentrálni. Ezt, ha nem is teljesen zökkenőmentesen, de sikerült megvalósítani.

Nagyon fontos eredménynek tartom azt is, hogy tovább nyitottunk a társadalom felé. A Magyar Tudomány Ünnepének sikeres rendezvénysorozata, a Fény Éve programjai vagy például az alternatív medicinával foglalkozó orvostudományi konferenciánk is mutatja, hogy a tudomány iránti érdeklődés megvan a társadalomban, és ezt az érdeklődést ki kell elégíteni, ki kell használni.

Fotó: mta.hu/Mudra László

Ugyancsak jelentősek a nemzetközi kapcsolatok erősítésében elért eredményeink. E tekintetben elnökségem alatt a World Science Forum volt a legnagyobb szabású esemény, amelynek során mintegy 900 vezető tudós, tudománypolitikus, tudományos újságíró találkozott és beszélgetett olyan fontos kérdésekről, mint a környezetvédelem vagy a tudományos tanácsadás rendszere. De legalább ennyire fontosak voltak a kapcsolódó rendezvények is, például az ERC: European Research Council, az alapkutatásokat támogató legfontosabb európai intézmény.ERC elnökének találkozója a magyar ERC-nyertesekkel, amelyen hosszan tárgyalták, hogyan lehetne a régió pályázati sikerességét növelni.

Mik a legfontosabb további céljai?

Úgy gondolom, hogy legfőbb feladatom az Akadémia folyamatos működésének biztosítása, támogatása: idetartozik az osztályok tevékenysége, a tagválasztás, a kutatóintézetek és -csoportok működése, a pályázatok és mindezek költségvetése.

Néhány nagyobb ügyet kiemelek. Szeretném jelentősen bővíteni az Akadémia aktivitását az ország fontos kérdéseit, lehetőségeit vizsgáló nagy kutatási programok elindításában. Más jellegű, de ugyancsak kiemelt feladatunknak tekintjük, hogy

konkrét lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy a magyar kutatók sikeresebbek legyenek a nemzetközi pályázatokon.

Tavaly volt 150 éves az MTA Székháza. Az itt őrzött kincseket, kéziratokat szeretnénk a jelenleginél szélesebb körben bemutatni a nagyközönségnek, főleg a fiataloknak. Ez a tervünk összekapcsolódik a Székház felújításával.

Hogyan kell elképzelni az említett nagy kutatási programokat? Ki irányítaná őket? Milyen témák jöhetnek szóba?

Ezeknek a programoknak az lenne a feladatuk, hogy kijelöljék a témában folytatandó kutatások fő irányait, megszervezzék a kutatásokat, illetve tudományosan megalapozott, független véleményeket készítsenek a társadalom, a döntéshozók és adott esetben a versenyszféra számára az országnak fontos, stratégiai kérdésekben. Olyan programok ezek, amelyek hosszú távra tekintenek előre, ily módon nem a napi politikai döntések támogatását vagy bírálatát jelentenék. A Magyar Tudományos Akadémia a legnagyobb közbizalmat élvező, a tudományos életben meghatározó, országos intézmény, így az a legjobb, ha mi vállaljuk fel ezeknek a programoknak az elindítását és sok esetben a vezetését is. Ugyanakkor nemcsak a mi kutatóközpontjaink és kutatóintézeteink vennének részt a kutatásban, hanem az egyetemek és más kutatóhelyek is.

Ilyen lenne például egy agrárkutatási program, amelyben részünkről a megújulás előtt álló martonvásári központunk venne részt, együttműködve a Szegedi Biológiai Kutatóközponttal és agrárprofilú egyetemekkel. Egy másik ilyen nagy program indulhatna a víz és környezet témakörében, itt a feladatok felmérésére már tavaly nyáron létrehoztunk egy ad hoc bizottságot, amely a napokban számol be első eredményeiről. Ezekhez a példákhoz sorolható a közoktatás megújítását támogató szakmódszertani pályázatunk is, amelyet programmá bővítünk, további forrásokkal és a jelenleginél is szorosabb együttműködésben az oktatási kormányzattal.

Szeretném, ha a most alakuló programok tartalmához a májusi közgyűlés résztvevőinek is módja lenne érdemben hozzászólni. Rendszert szeretnénk kialakítani arra is, hogy a

hasonló stratégiai kérdések ne véletlenszerűen vagy az aktuális divat szerint kerüljenek napirendre, hanem a tudós közösség érdeklődése és szaktudása alapján.

Ehhez osztályrendezvényeken vagy az Akadémiai Klubban vitákat, kerekasztal-beszélgetéseket tervezünk, amelyek remélhetőleg megmutatják, hogy milyen az egyes témák súlya, lehetősége. Tárgyalunk a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal és az Emberi Erőforrások Minisztériumával is arról, hogyan lehet az ilyen programokat összehangolni.

Fotó: mta.hu/Mudra László

Komoly előnyünk, hogy az Akadémia „több lábon áll”: magas szakmai hozzáértést képviselnek az osztályok, a kutatóintézetek, a szakmai bizottságok, a területi bizottságok, a határon túli tagjaink és szervezeteink. Az általános kutatási programok megfogalmazásában, az erőforrások felmérésében, a kutatások felügyeletében, az eredmények ismertetésében nélkülözhetetlen a szerepük.

Hogyan látja a magyar tudományosság nemzetközi súlyát? Hogyan lehetne ezt növelni, vannak-e erre terveik?

Alapvető feladatunk, hogy a magyar tudományosság nemzetközi súlyát növeljük. Van mire építeni, hiszen a A kétévente megtartott World Science Forum a világ egyetlen olyan tudományos fóruma, amelyen a tudomány képviselői intézményes keretek között, összetett szempontrendszer szerint folytathatnak párbeszédet a társadalommal és a döntéshozókkal.World Science Forum sikere vagy az ERC-pályázatokon elért eredmények azt mutatják, hogy a magyar tudomány vezető szerepet játszik a régióban. De ezek a sikerek csak viszonylagosak, és a fejlettebb európai államokhoz mérve eléggé nagy az elmaradásunk. Jobban fel kell készíteni a kutatókat arra, hogy hogyan kell egy európai forrásra pályázni.

Ennek érdekében létrehozunk egy a mostaninál hatékonyabb és szélesebb körben működő rendszert, amelyben a kutatóintézeteknek is kulcsszerep jut. Az intézeteknek kell kiválasztani azokat a kutatókat, akik – esetleg évekkel később – sikerrel indulhatnak majd nemzetközi pályázatokon, és erre felkészíteni őket.

A Lendület-pályázatok értékelési módszereit közelítjük az ERC-pályázatokéihoz, hogy ezáltal is tapasztalatot szerezzenek a fiatal kutatók, például arról, hogyan kell szerepelni egy interjún. Az eredményes működéshez nagyon számítunk az MTA külső tagjaira, illetve általában a külföldön dolgozó, a pályázásban nagy tapasztalatokkal bíró magyar kutatókra.

A nemzetközi pályázatokon való eredményesebb szereplés előkészítése érdekében találkozókat, előadásokat, képzéseket is szervezünk. Ezt a fiatal egyetemi kutatók is igénybe vehetik, hiszen az Akadémiának kötelessége, hogy az egész magyar tudományos közösségre figyeljen. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a brüsszeli tudományos szervezetekben zajló változásokat, és tájékoztatni a felmerülő lehetőségekről, sőt megpróbálni új lehetőségeket teremteni.

Mi a véleménye az MTA kutatóhálózatának jelenlegi működéséről? Tervez-e változtatásokat?

Azzal kezdem, hogy az MTA kutatóhálózata az ország tudományos életének alapvető pillére. Egy-egy kutatóintézetnek az ország minden egyetemének rendelkezésére kell állnia például azáltal, hogy kutatói egyetemen tanítanak, vagy megfordítva, kiváló diákokat és oktatókat fogadnak hosszabb vagy rövidebb időre. Most készül egy együttműködési szerződésünk az EMMI-vel, amelyben tartalmas együttműködési lehetőségeket tárunk fel, illetve foglalunk írásba.

Szeretném, ha az egyetemek az MTA kutatóhálózatára nem mint vetélytársra, hanem mint közös kincsre tekintenének.

A kutatóhálózat működésére rátérve, továbbra is úgy látom, ahogyan annak idején a programomban írtam: nem tervezek gyökeres átalakításokat, de finomhangolásra szükség van. Néhány korrekciót már elvégeztünk, például a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetet átsoroltuk egy másik központba, mert az új helyén jobban menedzselhetőnek tűnik. Most neveztünk ki új főigazgatókat, és mindegyik központtal részletesen megbeszéljük a terveit és a gondjait. Úgy gondolom, hogy a kutatóhálózat működése alapvetően rendben van. Közismertek a Természettudományi Kutatóközpont működési zavarai, de máshol nem tudok ehhez mérhető problémáról.

Hol tartanak a Természettudományi Kutatóközpontban folyó vizsgálatok?

Rövidesen befejeződik a TTK szakmai átvilágítása. Az itt dolgozó 54 kutatócsoport munkájáról, tudományos teljesítményéről és a csoportvezetők által jelzett problémákról részletes felmérés készül. A vizsgálatot végző bizottság ennek alapján fogalmazza meg értékelését, illetve javaslatait. Ezeket még februárban várjuk, utána dönt a vezetés a szükséges lépésekről. Amint azt a tavaly novemberi kutatói fórumon is elmondtuk,

a fő cél az, hogy a financiális gondok ne akadályozzák a kutatást, és a kutatóintézet ne veszítsen értékes kutatókat pénzügyi problémák miatt.

Ehhez természetesen a kutatók együttműködése, önmérséklete is szükséges, hiszen bármilyen többletforrást csak egy másik intézet vagy pályázat terhére tudunk rendelkezésre bocsátani. A pénzügyi vizsgálat várhatóan március elején fejeződik be.

Előreláthatóan milyen következtetések vonhatók le a TTK-val kapcsolatos problémákból az egész kutatóhálózatra nézve?

Biztos vagyok benne, hogy a kutatóközpontok gazdálkodását jobban kell szabályozni. Ne fordulhasson elő, hogy a TTK-éhoz hasonló, a kutatást veszélyeztető pénzügyi zavarok állnak elő a működésben. Át kell gondolni az információáramlás, ellenőrzés, beszámolás részleteit is.

Mik lesznek a finomhangolás további elemei?

A nagyobb központokon belül átgondoljuk az egyes intézetek szerepét, az intézetigazgatók mozgásterét, lehetőségeit, az egyes irányítási szintek egymáshoz való viszonyát, akár kutatóközpontra szabottan. A cél, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a központokon belüli együttműködés. Ezenkívül erősíteni kell a különféle intézeteink együttműködését a már említett, nagy társadalmi kérdésekkel foglalkozó kutatási programokban.

Milyen nagyobb beruházások várhatók a kutatóhálózatban?

Megkötöttük a szerződéseket az épülő Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóház hátralévő munkálatainak kivitelezésére, ezek az év végére elkészülnek, tehát 2017 elején be lehet költözni az épületbe.

Igen jelentős, 7,8 milliárdos beruházás lesz a martonvásári agrárcentrum, erről már kormányhatározat született.

A centrummal és környezetével egy igen fontos erőforrás jön létre a magyar mezőgazdaság számára. Konkrét ígéretünk van az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet új épületének kormányzati finanszírozására is. Ezenkívül napirenden van az SZBK felújításának befejezése és a Nyelvtudományi Intézet felújítása is.

Fotó: mta.hu/Mudra László

Hogyan viszonyul 2016-ban az Akadémia az alkalmazott kutatásokhoz és az innovációhoz?

Fontosnak tartom, hogy javítani kell a versenyszférával való együttműködésünket. Jelenleg is ezt a célt szolgálják a kiválósági centrumaink és a Célzott Lendület program, de keressük, hogy milyen más lehetőségeink vannak még a területen. Az alapkutatási eredmények társadalmi hasznosulása azonban nemcsak a versenyszférában képzelhető el, hanem például a kormányzati munkában is: egy társadalomtudományi alapkutatás alapján időben és jobb módszerekkel tudjuk felmérni a magyar társadalom helyzetét,

és fel tudunk készülni olyan helyzetekre, mint például a migráció.

Emeli-e az Akadémia a kutatói béreket?

Célunk az, hogy tartsuk a paritást az egyetemi és az akadémiai bérek között. A jövő évi emelést azonban többletforrás nélkül nem tudjuk megvalósítani – azt hiszem, az egyetemek sem –, és az ideit is csak részben, szeptembertől, de azt is csak akkor, ha a jövő évi fedezet biztosnak tekinthető. Teljesen egyetértek a béremelés szükségességével, ám súlyos hiba lenne ehhez a kutatás finanszírozásától vagy a pályázatoktól vonni el erőforrást, mert az lassú, de biztos sorvadáshoz vezetne. Ezért nagyon bízom benne, hogy megkapjuk a béremeléshez szükséges többletforrást.

Sikerült-e fenntartani az Akadémia iránt megnyilvánuló közbizalmat?

Pofont kapok jobbról és balról is, ami azt jelentheti, hogy tényleg igyekszem távol tartani magam minden politikai oldaltól.

Úgy látom, hogy az Akadémia képes a politikán felülemelkedve, az egyes tagok politikai nézetétől függetlenül működni. Ezzel fontos példát nyújthatunk az egész társadalomnak.

Beleszólhat-e az Akadémia abba, hogy melyik kutató mikor és mit nyilatkozik? Mi a véleménye arról, hogy az egyes akadémiai kutatócsoportok, bizottságok, sőt egyes kutatók véleményét gyakran az MTA véleményeként tálalják a nyilvánosság előtt?

A magánvélemény szent és szabad. Azzal sincs semmi baj, ha az Akadémia kutatócsoportjai, bizottságai felvetnek olyan témákat, megfogalmaznak olyan álláspontokat, amelyek vitát indíthatnak. Attól Akadémia az Akadémia, hogy önálló gondolatokkal rendelkező emberekből áll!

Attól Akadémia az Akadémia, hogy önálló gondolatokkal rendelkező emberekből áll.

Amíg a vélemények tudományos igényűek, tudományosan megalapozottak, addig nincs baj. Ha egy kérdésről tudományos vita folyik, akkor annak egy konferencián vagy tudományos folyóiratokban kell lezajlania, nem a napi sajtó hasábjain. Mindezeket azonban nem a teljes intézmény véleményeként kell tekinteni: az egy másik műfaj, és csak a Közgyűlés, illetve az Elnökség nyilváníthatja ki nagyon komoly procedúra, háttérvizsgálatok, egyeztetések alapján.

Elfogadja-e az újabb három évre szóló kihívást, ha jelölik 2017-ben?

Igen. Sok olyan elképzelésem van, amelyek megvalósítása túlnyúlik egy perióduson. Ha az egészségem megengedi, ha úgy érzem, hogy megvan rá az igény, és elég jól végeztem a munkámat ahhoz, hogy érdemes legyen folytatni, akkor vállalom, illetve megpályázom.