„Tettel, nem puszta szóval” – A Collectio Rozsondaiana története

I. Előhang

„Életem egyik legszebb napja volt. Nagyon szeretem az Akadémiát” – nyilatkozta Rozsondai Marianne arról a napról, amelyen 2025 júliusában könyvadományuk életük egyik legfontosabb színterére, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába került. Rozsondai Marianne több mint negyven éven át, Rozsondai Béla pedig egy évtizedig dolgozott az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében.

64 önálló kiadású kötetből álló, 15. századi ősnyomtatványokat és 16. század eleji nyomtatott könyveket tartalmazó gyűjteményüket hálából adták az Akadémiának.

A gyűjteményt nem sokkal azelőtt vásárolták nyugdíjas éveikre félretett pénzükből azzal a szándékkal, hogy az Akadémiáé és így az egész nemzeté legyen.

Felajánlásukban gróf Széchenyi István, gróf Teleki József és nemzedékük erkölcsi öröksége él tovább.

A Collectio Rozsondaiana egy része az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye egyik szobájában
(A Collectio Rozsondaianát bemutató ünnepélyes sajtótájékoztatón készült fényképek galériája a képre kattintva tekinthető meg.) Fotó: MTA KIK

A könyvgyűjtemény egyes darabjairól és az adományozás személyes hátteréről meghitt, bensőséges körben mesélt Rozsondai Marianne 2025. december 8-án az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében. Ezt követően egy ünnepélyes sajtótájékoztatón Freund Tamás, az MTA elnöke és Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója köszöntötte az adományozó házaspárt.

II. A Collectio Rozsondaiana

„Nagyon lehet szeretni az ősnyomtatványokat, a régi könyveket és történetüket.

Mindig meghat, amikor egy ilyen könyvet tartok a kezemben. Vajon kinek a kezén ment át? Kezemben a történelem”

– meséli Rozsondai Marianne, ahogy a könyvespolc felé nyúl, és találomra kiválaszt egy-egy példányt a Rozsondai-gyűjteményből. A könyv kinyílik, és mesélni kezd. Rozsondai Marianne a tolmácsa.

„Kezemben a történelem...” – Rozsondai Marianne a Collectio Rozsondaiana könyveiről mesél (a képen balra Rozsondai Béla) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„Ez itt egy Temesvári Pelbárt. Látszik, hogy az iniciálék helyét a nyomda kihagyta, hogy kézzel, színessel kifesthessék. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes prédikációit egész Európa ismerte. […] Ez pedig Szent Ágoston. A Szentháromságról. Egy pergamenkódex-kötésben van. A bejegyzés szerint egy nyitrai kanonoké volt. A gyűjtők törekednek a magyar vonatkozású régi könyvek beszerzésére. […] Ezek pedig Iuvenalis szatírái, budai reneszánsz kötésben...” – meséli Rozsondai Marianne, és hosszan folytatódik a sor.

Augustinus De Trinitate (Szent Ágoston: A Szentháromságról) című művének első lapja, a cím alatt a nyitrai kanonoki tulajdoni bejegyzés Fotó: MTA KIK

A Collectio Rozsondaiana 55 ősnyomtatványt tartalmaz: olyan könyveket, amelyek 1500. december 31-ig, vagyis a könyvnyomtatás első mintegy fél évszázadában jelentek meg.

A gyűjtemény fennmaradó 9 kötetét is 1501 és 1510 között nyomtatták Európa kulturális központjainak nyomdáiban. A könyvgyűjtemény 46 darabja az Akadémia könyvtárában ún. „első példány”. Ez azt jelenti, hogy a könyvtárnak korábban nem volt példánya a könyvből. Az „első példányok” között pedig

15 olyan kötet van, amely nincs meg egyetlen más magyar könyvtárban sem.

Rozsondai Marianne kezében Osvaldus de Lasko (Laskai Osvát) Sermones domicales Biga salutis intitulati című műve (Hagenau, 1499) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

„A régi könyvek mindenkor időtálló értéket képviselnek. Anyagi értékük is egyre növekszik. Mivel rongypapírra nyomtatták őket, így gondos őrzéssel évszázadokig gyönyörködhetnek bennük utódaink is.

Minden egyes példány a védett kulturális örökség része”

– mondta a gyűjtemény adományozása kapcsán Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója. „A könyvek szövegként napjainkban ma már a világhálón is könnyen hozzáférhetők. De a könyv története egyedi. A tulajdonosi bejegyzések rámutatnak könyvsorsokra” – hangsúlyozta Monok István főigazgató. A könyvek történetét az is sajátossá teszi, hogy sok esetben már egy-egy könyvborító önmagában is gazdag történeti forrás, hiszen nem volt ritka, hogy egy könyvet régi kódexlapokba kötöttek.

Freund Tamás, az MTA elnöke a Rozsondai házaspár könyvadományát megköszönve így fogalmazott:

„Minden műnek, kötetnek, könyvgyűjteménynek sajátos története van. Mostantól kutatók, igényes érdeklődők csodálják meg és törekszenek feltárni a Collectio Rozsondaiana titkait.”

A Rozsondai házaspár (középen), valamint Freund Tamás, az MTA elnöke (balra) és Monok István, az MTA KIK főigazgatója (jobbra) az Akadémia székházában 2025. december 8-án Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A legnevesebb ókori szerzők közül többek között Arisztotelész, Josephus Flavius, Ovidius, Plautus, Seneca, Suetonius és Szent Ágoston műveit, a középkoriak közül pedig például Aquinói Szent Tamás, Kempis Tamás, Petrarca vagy Savonarola műveit rejtik a Collectio Rozsondaiana ősnyomtatványai és régi könyvei.

A könyvek Itália, Svájc, Franciaország és Németország területén, Róma, Firenze, Bologna, Velence, Párizs, Lyon, Strassburg, Hagenau, Basel, Köln, Nürnberg, Augsburg és Passau nyomdáiban láttak napvilágot. Különösen kedves lehet számunkra a gyűjtemény négy darabja: az Európa-szerte híres, Pelbartus de Themeswar, vagyis Temesvári Pelbárt (1435–1504) ferences szerzetes, skolasztikus író és prédikátor latin nyelvű beszédeit tartalmazó kötetek.

Pelbartus de Themeswar beszédeinek kötése, Hagenau, 1499 Fotó: MTA KIK

III. „Adom a munkámat, és beleszövöm a szívemet...” – az adományozás megindító története

„Csak hálával és köszönettel gondolhatok arra, hogy felnőttkorom negyvenkét évét itt tölthettem.

Ez életem színtere. Arany János itt dolgozott, ebben a szobában, az ajtó mögött a főtitkári lak volt. A falon Széchenyi István faliórája. Lehet ezt nem figyelmbe venni?”

– emlékezik itt töltött éveire és az Akadémia elmúlt két évszázadára Rozsondai Marianne egykori munkahelyi szobájában, az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében.

Rozsondai Marianne CSc a magyar és európai könyvtörténet nemzetközileg elismert kutatója. Tudományos és szakmai életpályája az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményéhez kötődik, ahol először végzős egyetemista korában gyakornokként, majd több mint négy évtizeden át könyvtárosként dolgozott. Életük férjével, Rozsondai Bélával, az elméleti kémia professzorával szakmailag is összefonódott. A molekulaszerkezet-kutatással foglalkozó vegyészmérnök nyugdíjba vonulása után ugyanis az Akadémia könyvtárának informatikai fejlesztéseiben vett részt. Emellett egy évtizeden átívelő munkával

Rozsondai Marianne-nal együtt készítették el a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára ősnyomtatványainak katalógusát, amely egy szerte a világon használt kézikönyv.

Monok István főigazgató és Rozsondai Marianne az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye egyik szobájában, Arany János akadémiai titoknok (főtitkár) egykori dolgozószobájában. Az asztalon a Rozsondai házaspár által szerkesztett Catalogue of the Incunables in the Library and Information Centre of the Hungarian Academy of Sciences (Budapest: Argumentum, 2013) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Mivel mindketten ismert és elismert szakemberek, műgyűjtő barátaik és ismerőseik révén látókörükbe kerültek Lőrincze Péter és hitvese, Kovács Katalin könyvei: egy gondosan válogatott ősnyomtatvány-, illetve korai 16. századi nyomtatványgyűjtemény, amelynek egyes darabjai eredeti, 15. századi kötésben, ráadásul némelyik budai kötésben maradt fenn.

Rozsondai Marianne és a Collectio Rozsondaiana az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Amikor a Lőrincze–Kovács-bibliotéka eladása felmerült, Rozsondai Marianne és Rozsondai Béla vásárolták meg.

Nem maguknak. Már akkor tudták, hogy a különleges könyvgyűjteményt szeretett könyvtáruknak ajándékozzák majd.

„Amikor ötödéves hallgatóként idejöttem gyakorlatra, dr. Sáfrán Györgyi, jeles Arany János-kutató körbevezetett a székházban – emlékezik a kezdetekre Rozsondai Marianne. – A Felolvasóterem emelvényét egy olyan szőnyeg borította, amelyet az Akadémia palotájának építésekor Bohus Jánosné felhívására magyar asszonyok készítettek. Önálló keresetük nem lévén ők nem adhattak pénzt az Akadémiának. Ezért szőttek. És közben ezt érezhették:

»ha nem adhatok pénzt, akkor adom a munkámat, és beleszövöm a szívemet«. Ez volt az első emlékem az Akadémiáról. Hogy adni. És mindennap szembesültem ezzel.

Szerencsés és boldog életem volt. És szerencsés voltam a párommal. Nekünk egyenes ági leszármazottunk nincs. Volt viszont egy nyugdíj-előtakarékosságunk. És feltettem magamnak a kérdést, hogy hát kell nekem az? De az Akadémiának kell.”

Rozsondai Marianne kezében Josephus Flavius De bello Judaico című műve (Róma, 1475) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

IV. Évszázadok erkölcsi öröksége

A 200 éves Magyar Tudományos Akadémia közadakozásból született – és a közösségért van. A Rozsondai házaspár nemes gesztusában is

„sokkal többet kell látnunk, mint puszta jótékonyságot. Meg kell látnunk benne Széchenyi és társai erkölcsi örökségét, példájának hatását”

– mondta a Collectio Rozsondaianát bemutató ünnepélyes sajtótájékoztatón Freund Tamás.

Rozsondai Marianne és Rozsondai Béla átveszik az MTA alapításának 200. jubileuma alkalmából veretett ezüst emlékérmet Freund Tamástól, az MTA elnökétől Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A Magyar Tudós Társaság megalapítását Széchenyi István 1825. november 3-i országgyűlési felajánlásához köti a történelmi emlékezet. Ez a pillanat és gesztus valóban kitüntetett helyet foglal el történelmünkben. Széchenyi felajánlását egy nemzet követte, tette országos példává vált.

Néhány hónappal Széchenyi tette után

gróf Teleki József adományozta családja generációk óta gyűjtött, harmincezer kötetes könyvtárát „a nevezett társaságnak és a haza összes polgárainak használatára”.

Közadakozásból épült fel négy évtizeddel később az Akadémia székháza is:

az akkori adományozási mozgalmat báró Sina Simon nagy összegű felajánlása indította el.

Rozsondai Marianne elbeszéléséből ennek kapcsán megtudhattuk, hogy amikor például László Károly honvéd százados, aki az 1850-es években egy ideig Mexikóban élt, tudomást szerzett a székház építéséről, két tonna mahagónifát küldött Mexikóból az Akadémiának: ebből a fából készült többek között a Felolvasóterem egyes részeinek faburkolata is. A Magyar Tudományos Akadémia alapításának 100. jubileumára pedig gróf Vigyázó Sándor hagyta ingatlanjait és nagy értékű könyvgyűjteményét az Akadémiára, amelynek

könyvtárát az elmúlt kétszáz év során folyamatosan adományozások is gyarapították,

köztük Ráth György, Pulszky Ferenc, Madách Imre és mások ajándékai – hangsúlyozta Rozsondai Marianne Arany János Széchenyi emlékezete című versét idézve:

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul.”

Rozsondai Marianne emlékeztetett arra is, hogy az Akadémia homlokzatán feliratok hívják fel a figyelmünket arra a lelkületre, amely az Akadémiát létrehozta. Az első feliraton ez áll: „Hazafiak alapították MDCCCXXV.” A harmadikon pedig ezt olvashatjuk: „Nemzeti részvét emelte MDCCCLX.”

„A részvét pedig ezt jelenti: részvétel. Összefogás. Ebben van az erő, és ez jelentheti a jövőt”

– zárta vallomását Rozsondai Marianne.

Rozsondai Marianne (MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, 2025. december 8.) Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

V. Utóhang: „[…] tettel, nem puszta szóval […]”

Széchenyi István utolsó éveiben döblingi íróasztalán mindig ott állt egy festmény. A képet az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye őrzi. A festmény Kőrösi Csoma Sándor nyughelyét ábrázolta az indiai Dardzsilingben. A „legnagyobb magyar” mélyen tisztelte az erdélyi tudóst, aki több mint tíz nyelven írt és olvasott, aki szegényen, egyedül, gyalog indult útnak, hogy megkeresse a magyarok őshazáját, és útja során megalkotta a világ első tibeti–angol szótárát is, amely a mai napig a tibetológia alapműve.

Szeretett festményét Széchenyi „a magyar T. Akadémiának ajándékul” szánva rézkeretbe foglaltatta, és többek között az alábbi szavakat íratta a keretre üzenetül:

„Vegyetek példát, hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval […]”

Rozsondai Marianne és Rozsondai Béla követték e példát. Az Akadémia könyvtárának ajándékozott gyűjteményüket az intézmény „A Rozsondai házaspár ajándéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában” néven őrzi meg.