„Szellemi öröksége iránymutató” – A Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkárára emlékeztek

Az MTA főtitkára emlékbeszédében azt mondta: Szily Kálmán életműve él. „Velünk van úgy is, hogy talán nem is tudunk róla. Például, ha egyszerű érdeklődőkként, akár nyári vízparti olvasmányként kezünkbe vesszük a Természet Világa folyóirat valamelyik számát: a 155 éve töretlenül népszerű ismeretterjesztő lapot ugyanis Szily Kálmán kezdeményezésére indította a Királyi Magyar Természettudományi Társulat, akkor még Természettudományi Közlöny néven. Vagy ha a matematika iránt érdeklődve Bolyai Farkas és Carl Friedrich Gauss levelezéséről vagy Bolyai János híres „temesvári leveléről” hallunk, amelyek első közreadása szintén Szily Kálmánnak köszönhető. Vagy ha bárhol az országban Herman Ottó nevével találkozunk: a híres zoológust és néprajzkutatót ugyanis Szily Kálmán karolta fel akkor, amikor a tudományos körök még nem ismerték el őt. Vagy ha csak elsétálunk a Műegyetem mellett, amelynek tanára, dékánja és rektora is volt. Igaz, az intézmény akkor még a Múzeum körúti épületben, a mai ELTE BTK épületében működött – de hát amellett is elsétálhatunk. Vagy ha elsétálunk a Magyar Tudományos Akadémia Székháza előtt,

amelynek több mint tizenöt éven át főtitkára, majd húsz éven át főkönyvtárosa és közel hatvan éven át tagja volt Szily Kálmán."

Kollár László Péter Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Kollár László Péter az egykori tudós életművét méltatva Ilosvay Lajost, a Magyar Tudományos Akadémia egykori alelnökét idézte, aki száz évvel ezelőtt így búcsúztatta Szily Kálmánt: „Szily Kálmán »a legnagyobb magyar«, Széchenyi István tanításának híveként azt vallotta, hogy

a legsürgősebb nemzeti érdek a műveltség és a tanultság fokozása.

Az egyéni dicsőséget feláldozva a fontosabbnak ítélt közérdek szolgálatába állította istenadta tehetségét. Még fiatal professzorsága idejében célul tűzte ki a természettudományoknak minél szélesebb körben való terjesztését, mert a természettudományos gondolkodásmód térfoglalásától remélte gazdasági viszonyaink egészségesebb fejlődését, valamint sok balítélet kiküszöbölését is. Kutató, szervező és végrehajtó tehetsége a magasröptű szellemétől kijelölt úton haladva mindig megtalálta azt a munkakört, amelyben legeredményesebben teljesíthette a hazája iránt tartozó kötelességeket. A természet rendje szerint az, ami benne halandó, visszatér az anyaföldbe, hogy részt vegyen anyagforgalmában: de szelleme és alkotásai itt maradnak közöttünk, hogy emlékeztessenek az eszményi célok önzetlen szolgálatára.”

A megemlékezésen elhangzott Szily Kálmánnak a Természettudományi Közlöny 1891-es 23. számában megjelent Hírlapjaink és a Magyar Tudományos Akadémia című írása. Ebben a néhai akadémiai vezető egyebek mellett arról írt, hogy „...ma már minden művelt államban kell lenni a tudomány egy olyan menedékhelyének, a hol a tudományt, tekintet nélkül az alkalomszerűségre, a belőle meríthető haszonra, tekintet nélkül, hogy a szaktársak körén kívül kelt-e érdeket, tisztán magáért a tudományért művelhetik.”

Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Az ünnepségen koszorút helyezett el a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Kollár László Péter főtitkár, illetve Lamm Vanda és Hudecz Ferenc alelnökök; az MTA Könyvtár és Információs Központ képviseletében Hay Diana, az Akadémiai Levéltár igazgatója; a Szily Kálmán-díj több kitüntetettje; a Magyar Mérnöki Kamara képviseletében Dr. Rátkai Gábor főtitkár; Szily Kálmán egykori alma matere, a pesti Piarista Gimnázium öregdiákjait képviselő Magyar Piarista Diákszövetség tiszteletbeli elnöke, Dr. Oberfrank Ferenc, valamint Tóth Zsolt, a Nemzeti Örökség Intézete társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója.

Az emlékünnepségen készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A rendezvény szervezői köszönetüket fejezték ki a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatójának, Móczár Gábornak és munkatársainak, akik lehetővé tették a méltó megemlékezést a Fiumei úti Sírkertben.