Székfoglaló előadás és Tudósok hangversenye - Megkezdődött az MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya júniusi programsorozata

Nélkülözhetetlen az a munka, amelynek keretében a kutatók feltárják, rendszerezik, leírják és megértetik a laikusokkal az irodalomtudomány, a nyelvtudomány, a klasszika-filológia, a néprajztudomány, az orientalisztika, valamint a zenetudomány új eredményeit, és megőrzik azok értékeit a jövendő generációk számára. Erről is beszélt a Sokszínű tudomány című programsorozat júniusi rendezvényeit megnyitó köszöntőjében Freund Tamás, az MTA elnöke. A bicentenáriumi eseményeken egész hónapban konferenciák, kiállítások, hangversenyek, könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések, székfoglalók és kreatív programok várják a szakmabelieket és a magyar nyelv- és irodalomtudomány iránt érdeklődőket az MTA székházában.

2025. június 3.

„…a magyar nemzet jövőjének kérdése – meggyőződésem szerint – a kultúra kérdése…” – idézte a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökét, a szépíróként, tudományszervezőként és oktatáspolitikusként egyaránt maradandót alkotó báró Eötvös József gondolatát Freund Tamás.

Freund Tamás Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás (A rendezvényen készített képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg.)

Mint mondta, „az 1869-ben született gondolatok érvényességét két évvel a kiegyezés után minden bizonnyal kevesen vonták kétségbe a kortársak közül. A korszellemet az is jelezte, hogy éppen ebben az évben hagyta jóvá az uralkodó az MTA új alapszabályát, amely visszatérést jelentett az Akadémia reformkori célkitűzéséhez, a tudomány és irodalom magyar nyelven való műveléséhez és terjesztéséhez.

A nemzeti identitás, valamint az örök emberi értékek megőrzéséhez hozzájáruló, kultúrának nevezett szellemi kincsestár fontossága mellett azonban ma, a 21. század elején a globalizálódó világban a mesterséges intelligencia térhódítása idején sem lehet elégszer és elég hangsúlyosan érvelni."

A folyamatosan változó közegben szükség van biztos pontokra, például a tudomány és a kultúra eligazodást segítő, útjelzőként is működő bizonyosságára. Mindaz, amit a nagyszülők, szülők és pedagógusok gyermek- és tinédzserkorban továbbadnak, a tudományból fakad. Kutatók tárják fel, rendszerezik, írják le és értetik meg a laikusokkal az irodalomtudomány, a nyelvtudomány, a klasszika-filológia, a néprajztudomány, az orientalisztika, valamint a zenetudomány új eredményeit, és őrzik meg értékeiket a jövendő generációk számára. „Ki más lenne képes erre az értékmentésre, és ki más is végezné el ez a munkát, ha nem a magyar kutatók?” – tette fel a kérdést Freund Tamás, utalva arra, hogy a természettudományokban magától értetődő nemzetközi kooperáció nagyon ritka az olyan kutatási programokban, amelyek egy, a nagy világnyelvekhez képest kevesek által beszélt nyelvhez és területileg is viszonylag jól behatárolható nemzeti kultúrához köthetők.

„Ezért a magyar kutatóknak kell a nemzeti nyelvvel és kultúrával foglalkozniuk. Egy, az eredetileg a magyar nyelv ápolására létrehozott nemzeti intézményhez kötődve pedig ez magától értetődő is.”

Freund Tamás szerint sokan írnak és beszélnek mostanában a bölcsészettudományok válságáról. Arról, hogy az eredményeket túlnyomó többségében számokkal, idézettséggel, különféle indexekkel leíró és minősítő tudományterületekhez képest bajban vannak a teljesítményüket szabadalmakkal és egzakt mérésekkel alátámasztani nem tudó, a publikációikat is a teljesen eltérő tudományági sajátosságokhoz igazító bölcsészettudományok. „Én azt gondolom, hogy a vészharang kongatása helyett inkább stratégiaalkotásra van szükség. Az Akadémia hagyományaiból és jelenlegi helyzetéből is levonhatjuk azt a következtetést, hogy a korábbiaknál nagyobb lehetőségeket kellene biztosítanunk azoknak a tudományterületeknek, amelyek az I. Osztályhoz is tartoznak, s amelyeken a gyakran rendkívül költséges természettudományi és műszaki kutatásokhoz képest sokkal kevesebb pénzből lehet jelentős eredményeket elérni.”

Freund Tamás köszöntője ide kattintva olvasható.

Az elnöki köszöntőt követően Borsos Balázs, az MTA rendes tagja, az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnöke tartott székfoglaló előadást Élj gyorsan, kutass szenvedélyesen, halj meg fiatalon? Oscar Baumann és Jankó János: párhuzamos életrajzok, életrajzi párhuzamok címmel. Laudációt mondott Paládi-Kovács Attila, az MTA rendes tagja.

Borsos Balázs Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

(A nyitóünnepségről készített felvételt a közeljövőben publikáljuk. A székfoglaló előadásról készült összeállítás pedig külön is megnézhető lesz az Akadémiai székfoglaló előadások sorozatban.)

Sokszínű tudomány – Bicentenáriumi rendezvénysorozat az Akadémia tudományos osztályai, valamint hazai és határon túli szervezetek rendezésében

Megmutatni a tudomány változatosságát, visszatekinteni az elmúlt 200 év meghatározó személyiségeire és pillanataira, ízelítőt adni a legizgalmasabb és legértékesebb új tudományos eredményekből – ez a célja a Magyar Tudományos Akadémia 11 tudományos osztálya, valamint hazai és határon túli tudományos és kulturális szervezetek által rendezett eseménysorozatnak, amely egy-egy hónapon keresztül egy régió vagy szervezet tudományos tevékenységét, illetve az adott tudományos osztályhoz tartozó tudományterületeket helyezi majd a fókuszba.
A sort 2025 májusában, az MTA 199. közgyűlését követően a határon túli magyar szervezetek nyitották. Júniusban az MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya mutatkozik be, majd a nyári szünet után a XI. Fizikai Tudományok Osztálya programjaival folytatódik az eseménysorozat.
A „tudományhónapok” során változatos programokon – előadások és konferenciák mellett kiállításokon, koncerteken, könyvbemutatókon – várják a tudományok iránt érdeklődőket. Az egyes osztályok saját programhónapjuk ideje alatt az MTA székházának aulájában önálló tárlatot is rendeznek.

A nyitóünnepség különleges programja volt a Tudósok hangversenye. Ennek keretében a tudományos osztályhoz tartozó hat tudományterület fő hivatásként nem zenész kutatói adtak hangversenyt, ily módon is bemutatva az osztály sokszínű tudományterületeit.

A koncertet a klasszika-filológusok képviseletében Déri Balázs PhD (ELTE BTK, professor emeritus) és a Praetorius Kamarakórus nyitotta.
A klasszika-filológus, orientalista, majd muzikológus végzettségű Déri Balázs által alapított, nem hivatásos Praetorius Kamarakórus negyven éve Kéringer László karvezető, énekművész társvezetésével működik. Elsősorban gregorián éneket és korai polifóniát énekelnek. A műsor három tétele három zenetörténeti korszakot képvisel. A néhány másodperces, igen tömör Deus adiuvat me gregorián antifóna (latin szövege: Zsoltárok 53/54,6) a római rítus nagypénteki éjszakai virrasztó istentiszteletének (a matutinumnak) éneke. A kétrészes Sicut cervus desiderat / Sitivit anima mea motetta szövege a 41/42. zsoltárból vétetett; a nagyszombati vigíliaszertartás ún. tractus-tétele. Az ötszáz éve született Palestrina egyik leghíresebb műve, a reneszánsz vokálpolifónia egyik mintadarabja a szerző halála után, 1604-ben jelent meg (Motecta festorum, Liber 2). Claudio Monteverdi virtuóz szoprán- vagy tenorszólóra írott, basso continuo-kíséretes motettájának (Laudate Dominum in sanctis eius) szövege a 150. zsoltár (SV 287, megjelent: Selva morale et spirituale, Venezia 1641).

A nyelvtudomány művelői közül Lax Éva PhD (nyelvtörténész, énekes, ELTE BTK, nyugalmazott egyetemi docens) két áriát adott elő Joseph Haydn Arianna a Naxos (Ariadné Naxoszban) című szólókantátájából. Zongorán kísérte Balog Zsolt DLA. A szólókantátát Haydn 1790-ben írta énekhangra, billentyűs kísérettel. A kantáta témája Ariadné és Thészeusz mitológiai története, annak is az utolsó része, amikor Thészeusz hűtlenül otthagyja Ariadnét Naxosz szigetén. A teljes kantáta két hosszú recitativóból és két áriából áll. Az itt elhangzó első ária („Dove sei, mio bel tesoro...”) az álomból ébredő Ariadné fájdalmas hangja, aki hiába keresi hűtlen kedvesét. A második ária („Ah! che morir vorrei...”), amely egyben a kantáta befejezése, kétrészes. A lassú rész Ariadné elkeseredettségét és halálvágyát festi le, míg a rákövetkező gyors rész már a sértettség és a harag kifejezése. A mollban íródott ária utolsó dúr akkordja talán azt a pillanatot szimbolizálja, mikor megjelenik a szerelmes Dionüszosz mint deus ex machina, és magával ragadja Ariadnét.



Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Németh Zsombor PhD (hegedűművész és zenetörténész, HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, tudományos segédmunkatárs) és a Simplicissimus Ensemble képviselte a koncerten a zenetudományi kutatókat. A Németh Zsombor művészeti vezető (barokkhegedű), Megyery Noémi (barokkhegedű), Vizeli Máté (barokkbrácsa), Geiger Estilla (barokkcselló), Harmath Viktória (barokklant) összetételű zenekar Georg Philipp Telemann Ouverture burlesque című művét adta elő. Németh Zsombor a budapesti Bartók Archívum munkatársa. Emellett hegedűművészként is aktív: hangszeres előadóművészi tevékenysége azonban – némileg talán meglepő módon – nem a 20., hanem a 17–18. századra, a barokk zenére összpontosul. A Simplicissimus Ensemble-t egyetemi évei alatt, 2012-ben hívta életre néhány zeneakadémiai hallgatótársával. E korhű hangszereken játszó, változó összeállítású kamaraegyüttes célja nem csupán az adott korszak hangzásvilágának és előadói stílusának hiteles visszaadása, hanem az is, hogy előadásukban a zeneművek hasonló revelációval hassanak, mint saját korukban. A névválasztással az együttes az 1600-as években aktív német író és komponista, a magyar zenei életről is tudósító Daniel Speer előtt tiszteleg, aki Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus álnéven publikálta műveit. A Simplicissimus Ensemble ez alkalommal Speer egy valamivel később élt honfitársa, Georg Philipp Telemann B-dúr „burleszk” szvitjét adta elő, amely a rövid nyitány után a comedia dell’arte ismert alakjait – Scaramuccia, Arlecchino, Colombina, Pierrot, Mezzetino – jeleníti meg.

Magyar költők megzenésített műveit adták elő az irodalomtudományi szekcióból Csörsz Rumen István PhD (irodalomtörténész, HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet, tudományos főmunkatárs; Lendület kutatócsoport-vezető) és társai: Káli Anita doktoranda (nagybőgő); Szatmári Áron PhD (harmonika); Radnai Dániel doktorandusz (gitár); Sztankovits Gergely könyvtáros (gitár); valamint Kiss Margit PhD, Sarankó Márta honlapszerkesztő, Tüskés Anna PhD; Visy Beatrix PhD (kórus). Műsorukban Vörösmarty Mihály Fóti dal című művének részletei (1842; Thern Károly dallamával, 1844 k.), Arany János A világ (1852; a költő egyik saját szerzésű dallamával) és József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat (1937; Radványi Balázs zenéje 1974-ből, a Kaláka együttes szíves engedélyével) című megzenésített versei szerepeltek.

Az orientalisták közül Somfai Kara Dávid PhD (turkológus és mongolista, HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet, tudományos főmunkatárs) a belső-ázsiai (altaj-telengit, kazak és baskír) zenéből adott ízelítőt. Először egy altaj-telengit epikus ének (kaj) hangzott el. Az altaj-telengit az Altaj-hegység északi részén élő kicsiny, türk nyelvű népcsoport. Gazdag epikus hagyományokkal rendelkezik, amely a pogány türk mitológiából táplálkozik, és amely a Fehérlófia meséjéből a magyar folklórban is ismert. Ezt követően egy kazak népdal szólalt meg dombra kísérettel. A kazakok a kipcsak-türk népek legnagyobb számú népcsoportja. Az Altajtól a Kaszpi-tengerig húzódó hatalmas pusztaság nomád lakói. Legfőbb hangszerük a közép-ázsiai eredetű dombra. A nyugat-kazak népdaloknak pedig magyar párhuzamaik is vannak. Az utolsó műsorszám egy baskurt népdal volt kúraj-furulyán. Az Urál-hegység déli részén élő baskurt (baskír) nép manapság kipcsak nyelven beszél, mitológiájuk ősi iráni eredetű. Nemzeti hangszerük a fűféle szárából készült kúraj-furulya, amelyet torokénekkel társítva szólaltatnak meg.

A néprajzkutatók dunántúli népdalokat adtak elő hosszúfurulya-kísérettel.
A baskír kuraj hangzásának távoli párhuzamaként először a magyar népdal legrégibb stílusához tartozó, emblematikus páva-dallam csendült fel hosszúfurulya-kísérettel, Olsvai Imre nemespátrói gyűjtéséből.



Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

E kvintváltó szerkezetű, pentaton hangsorú rabének keletkezési helye a népzenekutatók szerint az egykori Magna Hungaria lehetett, ahol a magyarok, a cseremiszek és a déli csuvasok is valamelyik török néptől vehették át ezt a dallamformát. A második – a mohácsi csatában odaveszett II. Lajos halálát elbeszélő Lajos király leesett a lováról… – ormánsági ének szövegében a műköltészet jegyeit hordozza, dallama viszont régi stílusú. Ezzel utaltak a 2026. évi Mohács 500 nevű évfordulós, nagy projektre, amelynek alkalmából Juhász Katalin szerkesztésében néprajzi kutatások eredményeit tartalmazó kötet készül a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban. Az előadók Juhász Katalin PhD néprajzkutató, népdalénekes (HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet, tudományos főmunkatárs) és Szabó Zoltán néprajzkutató, népzenetanár (Óbudai Népzenei Iskola) voltak.

A 17–18. századi közköltészet írásos szövegemlékei mellett a népi gyűjtésekben is nagy számban lelhetők fel a hajdani szövegek és dallamok. Ebből adott ízelítőt a kutatókból álló, 1992 óta működő Carmina Danubiana együttes. Az 1695 körüli Thoroczkai Zsigmond-énekeskönyvben fennmaradt Rigócskám, rigócskám… népi dallamra kobozkísérettel, a zalai párosítók dudakísérettel hangzottak el. Előadták: Csörsz Rumen István PhD irodalomtörténész és régizenész (HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet, tudományos főmunkatárs; Lendület kutatócsoport-vezető); Juhász Katalin PhD néprajzkutató, népdalénekes (HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet, tudományos főmunkatárs); Szabó Zoltán néprajzkutató, népzenetanár (Óbudai Népzenei Iskola).

A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum, valamint a Néprajztudományi Intézet Történeti Néprajzi Osztály és Adattár munkatársai közül a kutatás és az archívumi munka mellett sokan a néptánc- és népzenei revival aktív résztvevői is. A kutatások közül kiemelkedik Fülemile Ágnes és Balogh Balázs három évtizedes kalotaszegi kutatása, amelynek eredményeként nemcsak jelentős tanulmányok és kötetek születtek, de a térség magyarsága is megerősödve tudott bekapcsolódni a legrangosabb népművészeti és kulturális programokba. A két intézet munkatársainak előadásában kalotaszegi hajnali nóta hangzott el, majd kalotaszegi táncokat is bemutattak.



Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A zenekar tagjai voltak: Bednárik János PhD (Néprajztudományi Intézet, tudományos munkatárs); Endrődiné Pásku Veronika (Zenetudományi Intézet, fiatal kutató); Lipták Dániel PhD (Zenetudományi Intézet, tudományos munkatárs); Páll Éva (Zenetudományi Intézet, archívumi szakasszisztens) – hegedű; Erdélyi-Molnár Klára (Zenetudományi Intézet, archívumi szakasszisztens, részlegvezető); Pávai István PhD, kontra (Zenetudományi Intézet, nyugalmazott tudományos főmunkatárs); Páll Balázs nagybőgő.
Táncosként közreműködött: Cseh Fruzsina PhD (Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatárs); Horváth-May Dániel (Zenetudományi Intézet, tudományos szakalkalmazott); Karácsony Zoltán PhD (Zenetudományi Intézet, tudományos munkatárs, részlegvezető); Keresztény Csenge (Zenetudományi Intézet, ügyvivő szakértő); Szabó Bálint (Zenetudományi Intézet, archívumi munkatárs); Varga Sándor PhD (Zenetudományi Intézet, tudományos főmunkatárs).

Akadémiai „Ki nyer ma?”, Akadémiai „Lyukasóra”, egy tudományról szóló délelőtt középiskolásoknak „nem középiskolás fokon”, konferencia a dezinformációról, a művészetek és a tudományok kapcsolatáról vagy arról, mit tehet nyelvünk a magyar tudományért, Kaláka-koncert és a zenészként is aktív tudósok hangversenye – a bicentenáriumi év Sokszínű tudomány című programsorozatában a Magyar Tudományos Akadémia tudományos osztályai közül elsőként az I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya mutatkozik be.

Szervezésükben egész júniusban konferenciák, kiállítások, hangversenyek, könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések, székfoglalók és kreatív programok várják a szakmabelieket és a magyar nyelv- és irodalomtudomány iránt érdeklődőket az MTA székházában.

További részletek a júniusi programokról ide kattintva olvashatók.