Neumann János öröksége kötelez – Videón az MTA Székházban rendezett tanácskozás

A konferencián készült felvétel első része:

A konferencián készült felvétel második része:

„Neumann János öröksége arra kötelez, hogy tanácskozásunk ne csupán megemlékezés legyen, hanem Neumann szellemében a jövő felelős építése. Hogyan valósulhat meg ez egy konferencián? A találkozások révén. Ebben is példa lehet Neumann János, aki szinte

elképzelhetetlen intelligenciáján túl figyelemre méltó menedzser is volt, aki képes együtt dolgozni különféle emberekkel.

Egy nemzetközi konferencia nem csupán a legaktuálisabb tudományos tények közzétételének fóruma, hanem találkozásoknak, tudományos együttműködések kezdetének is színtere lehet. Találkozásoknak, amelyek akár a tudomány történetét is átalakíthatják” – mondta a tanácskozást köszöntő beszédében Kollár László Péter, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.

Kollár László Péter Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Rédei Miklós, a London School of Economics filozófiaprofesszora előadásában áttekintést adott Neumann János munkásságának néhány jellemző vonásáról, megemlítve azokat a tudományterületeket, amelyeken dolgozott. Kitért a matematikusnak a Manhattan-projektben, a számítógép-építészetben, a játékelméletben és az Egyesült Államok kormányzati tanácsadójaként végzett munkájára is.

Abraham Neyman matematikus, a Federmann Racionalitás Központ tagja, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professor emeritusa azt az utat tekintette át, amelyet Neumann János bejárt az 1928-as, a játékok matematikai elméletének megszületését jelentő minmax-tételétől a sztochasztikus játékok modern elméletének kialakulásáig.

A konferencián készült képgaléria a fotóra kattintva nézhető meg Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Szász Domokos akadémikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusa Neumann ergodikus tételéről beszélt. Az anyag alkotóelemei közötti kölcsönhatásokat szabályozó mikroszkopikus törvényszerűségekből a makroszkopikus világ magyarázata a 19. századi születése óta a statisztikai fizika egyik központi célja a valószínűségelmélet mellett. Az utóbbira építve Neumann 1932-es, látszólag egyszerű ergodikus tétele fektette le az előbbi szigorú megértésének alapjait. (Ennek eredményeként pl. a nagy számok törvényében a nyomás mint határérték bukkan fel.) Munkái matematikusok és fizikusok generációira egyaránt hatással voltak (többek között Lovász László nagy hálózatokat leíró gráfhatárérték-elméletére). Az előadás felvázolt néhányat az időközben felmerült fejlemények közül.

Sándor Imre, az MTA tagja a kvantum-számítástechnika és -kommunikáció kapcsolatát tekintette át. A kvantummechanika mérnöki alkalmazása jelentős előrelépést jelent mind a számítástechnikában, mind a távközlésben. Számos kihívás azonban még nyitva van. Bár hónapról hónapra ígéretes eredményeket publikálnak, az elméleti hatékonysági határok még mindig nem ismertek, és a kvantumszámítógépek és -eszközök megbízható megvalósítása megoldatlan problémákkal küzd. Az előadó röviden ismertette azokat az újdonságokat, amelyek a természet kvantumos viselkedéséből erednek. Áttekintette a kvantumszámítógépek és a kvantumkommunikáció történetét és lehetséges alkalmazási területeit.

Peter J. Denning, az egyesült államokbeli Naval Postgraduate School Computer Science-ből azt mutatta be, hogy mi az a „számítási gondolkodás”, és milyen kihívásokat jelent a kutatóknak.

Jim Keller, a University of Missouri professor emeritusa a mesterséges intelligencia fejlődésével kapcsolatos álláspontjáról beszélt. Előadásában arra is kitért, hogyan reagált volna szerinte Neumann János a mesterséges intelligenciára.