„Nem végeztük el a házi feladatunkat” – interjú Stipsicz Andrással, az ERC irányító testületének új magyar tagjával

Az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) irányító testülete a Tudományos Tanács (Scientific Council), amelyben 22 európai kutató dolgozik, három nagy tudományterületre osztva. Elnöke jelenleg egy neves német biológus, Maria Leptin. Ez a testület felel az ERC-pályázatok jelenének és jövőjének irányításáért, és igyekszik minden tudományterületet lefedni. A matematikát eddig Lovász László képviselte, most az ő helyére választották meg Stipsicz Andrást, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgatóját, aki 2025. április 1-jétől kezdheti meg munkáját a testületnél.

Mit jelenthet Magyarország számára ez a pozíció?

Az ERC nem csupán pénzügyi támogatást nyújt, hanem egy nagyon szigorú minőségbiztosítási rendszert is, amely komoly elismerést jelent az adott kutatások számára. Magyarország, mint kisebb tudományos közösség, számára kiemelten fontos, hogy részt vegyen az európai tudomány vérkeringésében. A kutatásaink számára ez nemcsak anyagi támogatást, hanem szakmai hitelességet is jelent. Számomra és az intézetem számára, amelyet képviselek, ez különösen nagy jelentőséggel bír, és büszkeséggel tölt el, hogy hozzájárulhatok mindehhez.

A Rényi Intézet kiemelkedően sikeres az ERC-pályázatok terén, de ezzel a tisztséggel az asztal másik oldalára kerül. Itt mi lesz a feladata?

Nagyon megörültem, amikor felkértek, mert több szempontból érintett vagyok. Volt egy ERC projektem 12 éve, most is fut egy, és intézetvezetőként átlátom a gazdasági és adminisztratív folyamatokat is. Emellett az elmúlt években részt vettem a bíráló panel munkájában, így jelentős tapasztalatot szereztem. Ezeket a tapasztalatokat most megoszthatom, és célom, hogy a meglévő folyamatokat a tudomány változó irányaihoz igazítsuk, miközben növeljük a pályázati forma láthatóságát.

Korábban voltak 7-9 hazai nyertes ERC-pályázatot hozó évek is, az elmúlt időszakban azonban jelentősen visszaesett a magyar ERC nyertesek száma. Mi lehet az oka ennek, és hogyan lehet kitörni ebből a helyzetből?

Azt semmiképp sem gondolom, hogy a kutatói minőség romlott volna, bár a rengeteg átalakítás biztosan nem segítette a kutatók koncentrációját. Leginkább azonban arról van szó, hogy nem végeztük el a házi feladatunkat, amit például a csehek és a lengyelek igen. Egy sikeres pályázathoz elengedhetetlen egy speciális nyelvezet, struktúra elsajátítása és komoly háttértámogatás kiépítése. A Rényiben mi ezt elkezdtük, és több-kevesebb sikerrel haladunk vele, sok más kutatóhely azonban még adós maradt ezzel. A pályázati folyamat kétlépcsős: először a jó pályázatokat választják ki, majd a nyertesek között már szerencsének is szerepe van, hiszen apróságokon múlik a döntés. Az alapos kutatási terv kidolgozása kulcsfontosságú, mert itt már majdnem eldől a pályázat sorsa. De az interjú jelenti az utolsó, döntő fázist – amire viszont jól fel lehet készíteni a kutatókat. Magyarországon azonban úgy látom, ezt a házi feladatot még nem végeztük el megfelelően. A kutatóintézetek és a kutatók is legjobb tudásuk szerint megírták ezeket a pályázatokat, de nem volt meg annak a fajta tapasztalatnak az átadása, ami itt nélkülözhetetlen.

Tervezik, hogy a most megújuló HUN-REN-ben ez kiemelt projekt lesz, vagy az Akadémia tudna segíteni ebben?

Az Akadémián működik ERC iroda, és szerveznek is az ERC-pályázatok interjúira felkészítő alkalmakat, de ezekből valószínűleg még többre volna szükség. A HUN-REN-ben mindenesetre ez biztosan kiemelt téma lesz, mivel – lehet, hogy durván fogalmazok – tarthatatlan az a helyzet, hogy ilyen gyenge teljesítményt mutasson fel egy amúgy komoly tudományos háttérrel rendelkező ország. Ki kell építenünk a pályázati folyamat támogatásának általános és témaspecifikus háttérintézményeit. Minden témában, legyen az matematika, fizika vagy bármi más, külön-külön össze kell gyűjteni a tapasztalatokat, és ezek alapján segítséget nyújtani a kutatóknak. Másképp nem fogják tudni, hogy mi az a struktúra, mi az a nyelvezet, amit ezekben a pályázatokban elvárnak, és ami alapján a legjobb eredmények láthatóvá válnak. Jó eredmények pedig jellemzően vannak, de azt tálalni is kell. Szokták mondani, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ez lehet, hogy régen igaz volt. De most mindennek kell cégér.

Miben tud még segíteni a magyar kutatói társadalomnak?

Nagy kihívásnak érzem ezt a feladatot, és bízom benne, hogy ha csak kis mértékben is, de hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az az áldatlan állapot, hogy a magyar kutatói közösség egy része ki van zárva az európai pályázatokból, véget érjen. Ez a helyzet egy, a mienkhez hasonló kisebb kutatói közösség számára különösen fájdalmas, hiszen nálunk kevesebb az egyetem és kutatócsoport, amelyek egymást támogathatnák vagy serkenthetnék, mint a nagyobb országokban.

Az alapítványi egyetemek körül kialakult helyzetre gondol?

Igen. Az ERC tudományos tanácsának lehet egy minimális hatása arra, hogy kiálljon amellett, hogy ez a fajta bojkott nem hatékony, és, különösen ha a diákságra gondolunk, nem is jó célcsoportot büntet. Ők teljesen ártatlanok ebben, és ha belegondolunk, hogy az Erasmus az egyetemi hallgatók tanulmányai során egy körülbelül egy-másfél éves időszakban vehető igénybe, sokak számára, népiesen szólva, ez a hajó már elment.