Nem a túlélés, hanem a fejlődés a cél – Interjú Domokos Péterrel, a Kutatási Kiválósági Tanács elnökével, az NKFIH társelnökével

mta.hu: Egyre többször lehet pozitív véleményeket hallani a Nemzeti Kutatási Kiválósági Programról, leánykori nevén OTKA-ról. Melyek azok a legutóbbi változások, amelyeket Ön a legfontosabbnak tart?

Domokos Péter: Egyértelműen kiemelkedik jelentőségével az a változás, hogy az NKKP pályázati keretösszege 2025-ben 40 milliárd forintra emelkedett. 2024-ben 19 milliárd, az azt megelőző években pedig az OTKA-nak 13 milliárd forint volt a teljes forrása. Nagyon fontos emellett, hogy a keretösszeg megemelésével együtt új célokat határoztunk meg a program számára. Egyrészt fejlesztésre törekszünk, arra, hogy a négyéves NKKP-projektek látható előrelépést hozzanak a kutatócsoportok számára kutatói erőforrásban és a kutatáshoz használt eszközeikben. A projektfinanszírozási és intézményfinanszírozási feladatokat határozottan szétválasztjuk, és csak az előbbieket kívánjuk támogatni: ezek között kiemelten a PhD-diákok és posztdoktorok foglalkoztatását. Nem engedünk olyan költségekre pályázni, amelyeket az egyetemeknek és kutatóintézeteknek kellene biztosítani egy jól működő kutatási ökoszisztémában. Másrészt rendkívül fontos változás a megreformált doktori képzés és az NKKP összekapcsolása, így alakítjuk ki a nyugati világban szokásos „research fellowship” rendszerét a PhD megszerzésén dolgozó, egyetemen vagy kutatóintézetben kutatómunkát végző fiatalok számára. Végül a hazai laboratóriumi kísérletes kutatások megkülönböztetett támogatásának jegyében külön keretet adtunk a költséges fogyóeszközök és kisebb műszerek beszerzésére.

Domokos Péter Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

A Kutatási Kiválósági Tanács az NKFIH teljes portfólióján belül a nevéből is adódóan a kiválósági programokkal foglalkozik. Mekkora összeget jelent a gyakorlatban, és hogyan viszonyul mindez az NKFIH egyéb támogatásaihoz?

A Kutatási Kiválósági Tanács a Kutatási Alap forrásaira kiírt pályázati rendszerekért felelős, amelyek 2025-ben és jövőre is 47 milliárd forintot tesznek ki. Ez nagyjából a teljes NKFI Alap 40%-a. A Kutatási Alapban domináns az NKKP program, amely speciális, hiszen nagyon sok, több mint 300 darab 100-150 millió Ft-os pályázatot támogat.

Tudományos társelnökként részt vesz a többi programrész kiírásainak tervezésében is? Jelenleg milyen arányban támogat az NKFIH felfedező, illetve célvezérelt kutatásokat? Láthatók ezen a téren trendjellegű változások?

Igen, más programok kiírásában is számítanak a véleményemre és tapasztalataimra. Részt vettem a misszióvezérelt kutatási pályázat kialakításában is, amelynek a kiírása nemsokára megjelenik, és 20 milliárd forint lesz a keretösszege. Ez tehát lényegesen kisebb, mint a kutatócsoportok széles körét megszólító NKKP. A misszióvezérelt kutatási projekteknél megadott tématerületeken a projekt végére egy jól meghatározott eredményt, egy kifejlesztett megoldást, eszközt kell bemutatni, amely már túl van az alapkutatásra jellemző koncepcionális validáláson. A különböző programok keretösszegei az elmúlt években egyéb okokból változtak, például az NKKP kerete lényegesen megnőtt, ezért ebben nem érdemes trendet keresni. Az a tendencia viszont nyilvánvalóan érzékelhető, hogy a szakpolitika a nemzetközileg is kiváló szintű felfedező kutatások mellett erősíteni akarja a gazdasági életbe bekapcsolható kutatási tevékenységet. Tehát preferenciája van azoknak a kutatási témáknak, amelyek spin-off cégekhez és az azok keretében folytatható piacképes technológiai fejlesztéshez vezethetnek. Erre a kutatói közösségnek és az intézetek vezetőinek érdemes társadalmi elvárásként tekinteni. Szerintem ezekre az irányokra is vonatkozik a kiválóság elvárása, mert az tud előállni versenyképes fejlesztési tervvel, aki valaminek a kutatásában, mérésében vagy előállításában a világ élvonalában van, és meghaladja az ismert technológiai szintet.

Az Ön társelnöksége előtt több kritika érte a programot az elbírálási folyamat átláthatóságával kapcsolatban. Milyen intézkedéseket hoztak a döntéshozatal függetlenségének és hitelességének erősítésére? Hogyan biztosítják, hogy a bírálók munkáját semmilyen irányból ne befolyásolják?

Az értékelési és kiválasztási folyamat nyilvános és átlátható, amelyet lépésről lépésre ismertetünk az NKKP pályázati felhívásában. A pályázat értékelési rendszere szorosan követi az ERC grantok eljárását. Még a 2025. évi kiírás lebonyolításakor is végeztünk módosításokat, amelyekkel az ERC módszereihez közelítettük a saját eljárásunkat. Erre példa, hogy a külső szakértőktől nem kérünk numerikus pontozást, hanem csak szöveges értékelést a pályázat újdonságáról, jelentőségéről és megvalósíthatóságáról, illetve állásfoglalást a támogathatóságáról. Ezzel kivédjük azt a korábban sokat kritizált jelenséget, hogy a külső bírálók egyénileg, a habitusuknak megfelelően és nem összehangoltan pontoznak. Az ERC nagyon gondosan mérlegeli, hogy mi az optimális megoldás az egyes lépéseknél, és döntései meghozatalához nagy mintával, valamint a pályázati bíráltatásban nagyon tapasztalt munkatársakkal rendelkezik. Erre a tudásra mi nyugodtan támaszkodhatunk.

Mindez persze csak a forma. A megvalósítás minősége, a döntéshozatal függetlensége és a hosszú távon megszerezhető hitelesség a részt vevő szakértők hozzáértésén és hozzáállásán múlik. A Kutatási Kiválósági Tanács hét tagja felelős azért, hogy a 14 meghatározott tudományterületen az értékelő testületek, panelek összetétele a lehető legjobb legyen. A panelek munkájába menet közben nem avatkozik be a KKT, előzetesen adunk instrukciókat a kiválasztás szempontjaira, amelyek természetesen a pályázati felhívásban is megjelennek.

Gyakori felvetés, hogy az átláthatóság növeléséhez a panelek tagjainak névsora legyen nyilvános. Erről az ERC-ben is vita van, mert számottevő befolyásolási kísérletet lehet tapasztalni a pályázók és intézeteik részéről. Az ERC-ben jelenleg csak a panelek aktív elnökei ismertek. A tagok egy része ugyan kikövetkeztethető a korábbi évekből, de ez nem hivatalos publikálás. Mi is ezt a protokollt tervezzük, tehát majd utólag hozzuk nyilvánosságra a panelek összetételét.

Változott-e az értékelők kiválasztásának folyamata társelnöksége alatt? Milyen szempontok alapján kerülnek be az új szakértők? Alkalmaznak-e külföldi szakértőket a bírálati folyamatban? Hogyan kezelik az esetleges összeférhetetlenségeket?

A korábbi 7 fős paneleket 12 főre bővítettük, elsődlegesen a szélesebb szakterületi lefedésre törekedtünk. A panelek összeállításához használtuk az NKFIH-ban meglévő szakértői adatbázisokat, emellett az MTA tudományos osztályaitól is kértünk javaslatot. Összességében a panelekben a tagok több mint fele volt külföldi kutató, ami már véd a bennfentességtől. A külső bírálók túlnyomó részben külföldiek. Igyekeztünk ügyesebben felkérni őket a bírálatok elkészítésére, és ez sikerült is, mert lényegesen javult az elfogadott felkérések aránya. Ebben még jövőre tudunk javulni egy kicsit a jobb időzítéssel. Az összeférhetetlenség kezelése teljesen megegyezik az ERC-ban alkalmazott szabályokkal.

Korábban a legtöbb kritikát talán az alacsony sikerarány miatt kapta Nemzeti Kiválósági Kutatási Program. Hogyan alakult ez a mutató az elmúlt évhez képest? Egy kiválósági program milyen széles skáláját tudja lefedni a kutatói karriernek? Az egyes karrierszakaszok pályázataiban milyen sikerarányt tartana ideálisnak? Mi a stratégiai cél: elsősorban a legszűkebb elit támogatása vagy egy szélesebb kutatói kör számára elérhetővé tenni a támogatásokat?

A 2025. évi pályázaton 23% volt a sikerarány, ezt megfelelőnek tartom, az ideális szerintem a 25% közelében van. Az NKKP STARTING és ADVANCED nem exkluzív pályázati programok, amelyek csak a kutatók legfelsőbb elitjének lennének elérhetőek, és ennek megfelelően az elnyerhető összegek sem jelentenek kiemelkedő támogatást egy-egy kutatócsoportnak. Ez a felfedező kutatásokat folytató kutatók számára a pályázati rendszer gerince, amelyben a többség forráshoz juthat kutatói tevékenységének folyamatos fejlesztéséhez, négyéves ütemekben, egy szakértő bizottságok előtt megméretett projekt mentén.

A „kiválóság” a pályázó kutatóval és a pályázatban leírt tudományos tervvel kapcsolatos elvárás. Ugyanakkor egy tudományos kutatásban erős országban – és hazánkban a hagyományaink alapján ezt kell ambicionálnunk – a kutatói kezdeményezésű kutatási pályázat benyújtására a vezető kutatók túlnyomó többségének meg kell ütnie azt a kiválósági szintet, ami az NKKP-ben elvárás. Ez csak annyit jelent, hogy az egyetemeken és az intézetekben nemzetközi tapasztalattal és ismertséggel rendelkező kutatóknak kell alkalmazásban lenni, akik képesek olyan kutatási tervet összeállítani, amely jelentős újdonságot ígér nemzetközi szakértők szerint, és amelyben az eredmények eléréséhez megfelelő és hatékony módszereket alkalmaznak. Vagy esetleg ilyen kutatócsoportban dolgozó és a csoportban fontos szerepet betöltő kutatóknak lenne helyük az intézményeinkben. Ez minden kutatói korosztályra vonatkozik. A 25%-os sikerráta esetén négyéves periódusban a kutatók hozzájuthatnak az igényelt forráshoz, ezen belül leginkább a PhD-diákok bevonásához a saját kutatásaikba. Ebbe az arányba beleszámolom, hogy egy kutató több projektet vezethet, ami egy kutatócsoporti szerkezetben természetes igény.

Az NKKP rendszerében van egy exkluzív kategória, a HIGHLIGHT, amely valóban csak egy szűkebb körnek nyújt támogatást. Ezt a kiemelt támogatást olyan vezető kutatók nyerhetik el, akik nagy összegű nemzetközi pályázatokkal bizonyították kiemelkedő eredményességüket, valamint iskolateremtő képességüket.

Melyek voltak a legfontosabb visszajelzések a kutatóktól és intézményektől, és ezek közül mit vesznek majd figyelembe a következő pályázatok kiírásakor?

Sok időt fordítottunk arra, hogy kutatókkal konzultáljunk. Tavaly az MTA tudományos osztályaitól megkaptuk a 2024. évi pályázatról összegyűjtött véleményeket, amelyeket alaposan áttanulmányoztunk, öt osztály elnökével és képviselőivel személyesen is találkoztunk. Éves rendszerességgel egyeztetünk a Fiatal Kutatók Akadémiájának vezetőivel és egy-egy diszciplínát képviselő kutatókkal. Nagyon sok észrevételt és javaslatot kapunk. Sokszor nyitott kapukat döngetnek a kutatók, mert már elő van készítve a javasolt változtatás, de persze nekünk így is jól jön a javaslat, mert visszaigazolja a döntésünket.

Visszatérő kérés, hogy legyen több panel. Az értékelésre fordítható pénzkeret és emberi erőforrás korlátozza a panelek számát. A mostani felosztás ugyanakkor tapasztalataink szerint jól működik, a panelek terhelése elég egyenletes. Többször előjön még az ERC-ben létező Consolidator kategória megfelelőjének hiánya az NKKP-ban. Idén megnéztük, hogy a STARTING-ból éppen kimaradó, még fiatalabb pályázó vezető kutatók sikerrátája alacsonyabb volt, mint a 23%. Ezért és a panelektől kapott visszajelzések alapján módosítunk az életkori korlátokon, és jövőre kiterjesztjük a STARTING kategória életkori határát PhD plusz 10 évre. Ezt egyébként az FKA is javasolta, illetve az ERC-ban is kiterjesztették a Starting Grant kategóriát erre a határra.

Úgy gondolom, hogy a 2026. évi pályázati kiírással az NKKP már konvergál a végső formájához, amelyben majd hosszú távon működhet, mert mostantól már a stabilitás és kiszámíthatóság lesz az egyik legfontosabb elvárás felénk.

Hogyan tudnak majd ebben a rendszerben hatékonyan pályázni a társadalom- és bölcsészettudományok művelői, milyen esélyekkel indulnak ezek a jelenleg egyre nehezebb helyzetben lévő kutatók az erőforrásokért?

Nem látok lényeges problémát. Egy pályázati rendszer nyilván nem egyformán jól illeszkedik minden tudományterület jellegzetességeihez. Korábban a tudományterületek egységes kezelése a természettudományok számára jelentett hátrányt. Lehet, hogy összességében több forrást adtak a természettudományos zsűriknek, de azt nem vették figyelembe, hogy projektszinten van szükség több pénzre a költségigényes laboratóriumi kutatásokhoz. Ezt most orvosoltuk a dologi többletkerettel, miközben a nyerési esélyeket tartjuk nagyjából egyenletesen a panelek között. Tehát ugyanakkora 20-25% esély van nyerni a humán területeken egy STARTING, mint kémiában egy ADVANCED pályázattal. Mivel a személyi költségek az elvárt fiatal kutatói alkalmazásokkal magasra emelkednek, és egyformán jelentkeznek a bölcsészet-, társadalom- és természettudományoknál, a mostani rendszer homogenitása nem jelent preferenciát vagy hátrányt valamely terület számára. A matematikai és a bölcsészettudományi területeken, ahol a kutatást inkább egyéni kutatók végzik, egy projekt költségvetése relatíve bőségesebb, mint a csoportszerkezetben dolgozó természet- és társadalomtudósok esetében. Ugyanakkor éppen ez a két terület az, ahol a legnehezebb biztosítani, hogy a panelek szakértelme egységesen és jól lefedje a kutatások teljes spektrumát.

Az NKFIH egyre hangsúlyosabban törekszik a mesterséges intelligencia bevonására a pályázatok értékelésébe. Elsősorban a szűkös értékelői kapacitások miatt van erre szükség, vagy az értékelés minőségét szeretnék ezzel javítani?

Készülünk rá valóban. A minőséget szeretnénk javítani. Azt fontos megemlíteni, hogy a bírálóknak a titoktartási kötelezettség miatt csak nagyon kontrolláltan lenne szabad használni nyelvi modelleket a bírálat elkészítéséhez. Nem táplálhatják be ellenőrizetlenül más kutatók projektjeit nyelvi modellekbe, amelyek aztán ezekből tanulnak, és ezek alapján írják meg más pályázók kutatási terveit. Ezért a mesterséges intelligenciát már a hivatalban megfelelő módon be kell vetni, hogy segítséget nyújtsunk a bírálóknak, de emellett alkalmas a formai ellenőrzésre, a bírálóktól érkező szövegek átnézésére is. Több munkafázis van a pályázati értékelésben, amelyek ismétlődnek és tanulhatóak, amelyeket a mesterséges intelligenciával hatékonyan el tudunk majd végezni.

Hogyan illeszkednek az NKKP-pályázatok a kutatói életpályamodell egyéb pályázataihoz? Hogy látja, hol vannak még lefedetlen területek a kutatók támogatásában? Milyen az együttműködés más szervezetekkel, például az Akadémiával?

Az NKKP a hatását a teljes kutatói életpálya mentén kifejti: nemzetközileg versenyképes projektek finanszírozásával támogatja kutatók és kutatócsoportok jelentős előrelépését életkortól függetlenül. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a kutatói életpályamodell fenntartása döntő mértékben az intézmények felelőssége. Az intézmények biztosítják a kutatói léthez a hosszú távú stabilitást, és erre a stabilitásra alapozva lehet a kutatók közötti versenyt megteremteni a pályázati rendszereken keresztül. Ezzel összhangban van az, hogy az NKKP-ban nem engedjük, hogy a kutatásvezető bért vegyen fel a pályázati költség terhére. Az intézmények feladata és felelőssége, hogy a jó kutatásvezetőket anyagilag is megbecsüljék. Ha ez nem működik, akkor az intézmények költségvetésében az arányokkal baj van, és bár a pályázati rendszerből meg lehet próbálni a rossz rendszert toldozni-foltozni, nem ez a megoldás az alacsony kutatói bérek problémájára.

Az a terület, ahol az NKKP kiegészítésre szorul, a csoportok elindításának támogatása. Meg kell keresni a kiemelkedően tehetséges fiatal kutatókat, akik egy-két posztdoktori állomáshely után képesek csoportot alakítani, és a jövőben a hazai kutatói állomány élvonalát biztosítani. Nekik az induláshoz jelentős egyszeri összeget kell adni. Ebben lehet hatásos az Akadémia a Lendület Programon keresztül, de erre az intézményeknek is gondolniuk kell saját erőforrásaik terhére, mert a kutatói állomány és a kutatási témák megújításának ez a nemzetközileg elfogadott eszköze.

Vannak-e adatok arra, hogy az NKKP-pályázatokon való sikeresség mennyiben növeli külföldi pályázatok elnyerésének az esélyét? Vannak-e rávezető pályázataik például az ERC-pályázatokra? Mennyire torzítja a hazai pályázási gyakorlatot az alapítványi egyetemek kizárása az EU-s pályázati forrásokból?

Az NKKP-ben van egy alprogram, az EXCELLENCE, amelynek részben célja, hogy az ERC Grant pályázaton a második fordulóba jutott pályázóinkat átsegítse a következő pályázat lehetséges beadásáig terjedő időszakon. Őket esélyes pályázónak gondoljuk, továbbá eleve elfogadjuk az ERC értékelését arra vonatkozóan, hogy kiváló kutatók, és kiváló kutatási tervvel jelentkeztek, tehát nem kockázatos a támogatásuk az NKKP-ban. Egyéb rávezető pályázatunk nincs, és azt gondolom, hogy minden kutatásvezetőnek elég ambiciózusnak kell lennie ahhoz, hogy egyszer próbára tegye magát az ERC megmérettetésén.

Az elmúlt két évben az NKKP jelentős változásokon ment át, ennek eredményeit még nyilván nem lehet mérni, de nagy hangsúlyt fektetünk a rendszer folyamatos monitorozására. A korábban elmondottakból látszik, hogy transzformatív hatást várok az NKKP-tól az egész magyar alapkutatásban, a doktori képzéstől kezdve az intézményvezetők felelősségvállalásáig. A cél a színvonal emelése, tehát elvárjuk a nemzetközi sikeresség növekedését, de ennek van egy saját, többéves időskálája. Abban csak bízni tudok, hogy az EU szankciói addigra már nem lesznek életben.

Hogyan fogalmazná meg röviden az NKKP jövőképét?

Az NKKP jövőjét egy olyan kutatási szférában látom pozitív szerepben, amelyben az intézményi háttér biztosítja a stabilitást, az NKKP-pályázatok pedig a magas szintű kutatáshoz szükséges versenyt teremtik meg. Nem a túlélésért, hanem a fejlődésért.