Az MTA új doktorai 2023-ban

2023. március 28.

Ambrus Attila akadémiai doktori értekezésében a humán dihidrolipoamid-dehidrogenáz (hDLDH) enzimhez köthető betegségek molekuláris patomechanizmusainak felderítése kapcsán elért eredményeit ismertette. A hDLDH számos létfontosságú dehidrogenáz-komplex közös alegysége (E3), amelynek mutációs eredetű funkcióváltozásai általában súlyos lefolyású kórképekhez vezetnek. Kimutatta, hogy a hDLDH bizonyos, betegséget okozó variánsai több reaktív oxigénszármazékot (ROS) képeznek patológiásan releváns körülmények között, mint a vad típusú enzim: a jelenség hozzájárulhat a hDLDH-hiány patomechanizmusaihoz. Szintén kimutatta, hogy a humán alfa-ketoglutarát-dehidrogenáz enzimkomplex (hKDH) E1 komponense, illetve E1-E2 alkomplexe is képes jelentős mennyiségű ROS-t termelni, aminek szerepe lehet E2-, illetve E3-deficienciákban. Kollégáival együtt meghatározta az első patogén humán E3 (hE3) mutáns kristályszerkezetét. További hat hE3 mutáns kristályszerkezetének meghatározása alapján javaslatot tett a vonatkozó molekuláris patomechanizmusokra. Az eddigi legnagyobb felbontású hE3-szerkezet az enzimmechanizmus új részleteire derített fényt. Meghatározta a hKDH E2-komponensének krio-elektronmikroszkópos szerkezetét is, amely az enzimkomplex legteljesebb szerkezeti leírását adja.

Anton István akadémiai doktori értekezésének középpontjában egyes gazdasági állatfajok genomikai vizsgálata áll. Genetikai kapcsoltságot állapított meg szarvasmarhafajtákban a diacilglicerol-O-aciltranszferáz 1, a tiroglobulin és a leptin egypontos nukleotid-polimorfizmusai és az intramuszkuláris zsírtartalom, a tejtermelés és a tej beltartalma között. Teljes genomvizsgálat alapján magyartarka fajtában új lokuszokkal jellemezhető kapcsoltságot állapított meg értékmérő tulajdonságokkal, így az izomszövet zsírtartalmával, a hústenyészérték- és a fertilitástenyészérték-indexszel. Teljes genomvizsgálat alapján magyar szürke szarvasmarhafajtában olyan lokuszokat azonosított, amelyek kapcsoltságot mutatnak a becsült tenyészértékkel és a szarv színével. Eredményei alapján újszerű genomikai tenyészértékbecslési módszer alakítható ki. Új multiplex vizsgálati módszert dolgozott ki a miogenin génpolimorfizmusok egyidejű vizsgálatára sertésfajtákban. A módszer segítségével négy sertésfajtában (magyar nagyfehér, duroc, mangalica és magyar lapály) meghatározta az allél- és genotípus-gyakoriság értékeit, továbbá kapcsoltságot állapított meg a miogenin genotípusok és a napi súlygyarapodás között. Teljes genomvizsgálat alapján magyar nagyfehér fajtában több lokusz esetében is kapcsoltságot állapított meg a szaporasági mutatókkal (összes malac száma, születéskori alomsúly, halva született malacok száma, választáskori alomsúly és a fialások közötti idő).

Benke József akadémiai doktori értekezésének célja az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) hatálybalépésével megújult magyar magánjog általános elvi alapjainak feltárása, a (magyar) magánjog általános elveinek társadalomtörténeti, művelődéstörténeti, valamint filozófiai összefüggéseiben való bemutatása, elemzése, azok rendszerezése és újszerű rendezőelvek mentén való újraértelmezése, újrapozicionálása. Az elemzés hátterét kiváltképpen az a társadalmi viszonyok szintjén bekövetkezett változás nyújtja, amely kifejeződik az 1959-es és a 2013-as Ptk. emberképe közötti különbözőségben is. A magánjog általános elveinek szisztematikus elemzését vertikálisan kialakított rendszerre építve végzi el, ahol az egyes szinteket a magánjog területén is irányadó alapintézmények (pl. a polgári jogegyenlőség), vezéreszmék (pl. a méltányosság és a jogbiztonság), valamint a specifikusan a magánjog területén érvényesülő alapvető elvek (köztük a Ptk. bevezető rendelkezéseiben foglalt magánjogi alapelvek) nyújtják. Újszerű megközelítést mutat az egyes szintek elnevezése, a szintekhez társuló rendezőelv. Szintén új kutatási eredmény az elmúlt évtizedek bírói gyakorlatának részletes elemzése, a magánautonómia optimális feltételeinek és biztosítékainak leírása, a magánjog általános elvei közötti összefüggések, így különösen a kollíziók és azok kizárásának újragondolása és kifejtése, a Ptk. alapelveibe ütköző magatartások adekvát szankcionálása körüli különböző felfogásokra adott meggyőző kritikai válasz, a Ptk. alapelveinek funkció szerinti csoportosítása, valamint a generális klauzulák szerepének kiegyensúlyozott értékelése.

Bereczky Ákos akadémiai doktori értekezésében az alkoholok és növényi olajok dízelmotoros felhasználásának lehetőségeivel kapcsolatos kutatási eredményeit foglalta össze. A gázolajnak a megújuló energiaforrásokkal előállított alkoholokból, nyers növényi olajokból és repceolajból előállított biodízelből készült kettős és hármas elegyeinél meghatározta a fontos fizikai és kémiai tulajdonságokat, valamint elemezte ezeknek az égésre, a motor teljesítményére és a káros anyag kibocsátására gyakorolt hatásait. A feltárt tendenciák ismerete hozzájárulhat a környezetbarát tüzelőanyagok hasznosításához és a globális környezetvédelmi célok eléréséhez, ezért kiemelendő a kutatás társadalmi és gazdasági jelentősége.

Bódy Zsombor akadémiai doktori értekezése fontos hozzájárulás a szocializmus korszakának kevéssé kutatott gazdaságtörténeti kérdéseihez, különösen az azon belül is elhanyagolt vállalattörténeti kutatásokhoz. A dolgozat alapos és kiterjedt levéltári kutatásokon, szakirodalmi forrásbázison és széles körű elméleti olvasottságon alapul. Bemutatja a szakértői csoportok megnövekedett befolyásához vezető okokat, a tulajdonosi rétegek eltűnésével és a központosított gazdaságirányítás kaotikus rendszeréből adódó döntéshozatali lehetőségeket, majd a vállalatnak az 1960-as évek nemzetközi gazdasági környezetéből is következő politikai súlyát. Megvilágítja a szaktudással rendelkező munkások szerepének csökkenését, amely az 1956-ot követő megtorlásokból, valamint a tömeggyártásra való fokozott átállásból is következett. Az 1960-as és 1970-es években létrejött együttműködés a gazdaságpolitikai döntéshozók és a vállalatot irányító szakértői, technokrata csoport között – a piaci kontroll hiányában – végső soron a szocialista nagyvállalat rugalmatlan és gazdaságtalan működéséhez vezetett.

Bondár Mária 2019-ben könyv alakban megjelentetett, akadémiai doktori értekezésként benyújtott munkájában a késő rézkori fémművesség magyarországi emlékeit foglalta össze. Munkája hiánypótló, hiszen a témakörben korábban nem született hasonló összegzés. Az értekezés fontos része a badeni kultúrkör 30, rézleletet is tartalmazó lelőhelyének és az onnan származó 231, eddig ismert késő rézkori leletnek a katalógusszerű leírása. Bondár Mária új tudományos eredménye, hogy anyagvizsgálatokra és készítéstechnikai elemzésekre alapozva kimutatta, hogy a késő rézkori fémművesség nem iparszerű, széles tömegigényeket kielégítő metallurgia volt, ahol a típusok száma is csekély. A korszak tárgyai változatos technikával készültek (kalapálás, hevítés, öntés). Ugyanez a sokszínűség a társadalmi igényekben is kifejeződik. Megállapításait a korszak emblematikus lelete, a vörsi rézdiadém új, korszerű vizsgálatával egészítette ki, ami a korszak temetkezései rítusai szempontjából is jelentős új ismeret. Eredményei megbízható alapot teremtenek ahhoz, hogy jobban megértsük a késő rézkor fémművességének hátterét és kapcsolatrendszerét egy olyan korszak esetében, amelynek fémművességéről – összevetve a megelőző és rá következő időszakokéval – eddig nagyon keveset tudtunk.

Buzási Enikő akadémiai doktori értekezése a 17. század egyik legjelentősebb magyar mecénása, Nádasdy Ferenc országbíró példáján keresztül mutatja be a főúri reprezentáció, azaz a társadalmi státusz felmutatásának eszköztárához tartozó műpártolás kereteit és gyakorlati megvalósulását. Az európai nemesség számára a reprezentáció egyszerre jelentett életstílust és fennmaradási stratégiát. Nádasdy művész- és mesterfoglalkoztatását levéltári alapkutatások során tárta fel a szerző, és szembesítette a dunántúli főúr személyéhez köthető épületekkel, festészeti, szobrászati, grafikai, illetve kincsképző művekkel. Alapvető jellemzőjük az igényesség, a bécsi és európai mintákhoz való igazodás. Ezek leglényegesebbje a sárvári és a pottendorfi vár, díszítésük, gyűjteményeik és berendezésük, a lorettói szervita templom (építészeik Pietro Orsolino, Carlo Martino Carlone és Filiberto Luchese, a stukkátor Andrea Bertinalli), a győri ferencesektől Árpásra került Patrona Hungariae-oltárkép, Jan Thomas műve 1663-ból, illetve a Mausoleum című metszetes kiadvány. Az értekezés több fejezetében tárgyalt kortárs képzőművészeti reprezentáció, az Esterházy, Pálffy, Batthyány családoké nagyobbrészt szintén a jelölt saját művészettörténészi kutatásainak eredménye. Ezek – amellett, hogy bővítik és alátámasztják Nádasdy Ferenc műpártolásának értelmezését – térben és időben átfogóvá szélesítik Buzási Enikőnek az egész korszakra vonatkozó kompetenciáját.

Czirják Gábor akadémiai doktori értekezésében az érző neuronokban, így számos fájdalomérző idegsejt membránjában is nagy számban megtalálható TRESK háttér-K⁺-csatorna (ami főként a sejthártya nyugalmi membránfeszültségét biztosító káliumcsatorna) működését vizsgálta. A TRESK ioncsatorna azonosítását követően olyan molekuláris szintű szabályozó folyamatokat azonosított, amelyek kóros körülmények között megváltoztathatják az ioncsatorna működését, és így különböző, fájdalommal járó kórképek létrejöttében játszhatnak szerepet. Meghatározta az ioncsatorna aktiválódását eredményező, sejtmembránban jelen lévő receptorok típusát, és igazolta, hogy a TRESK ioncsatorna aktivációját a citoplazma kalciumkoncentrációjának növekedése defoszforilációs folyamat eredményeként váltja ki. Emellett számos további molekuláris folyamatot azonosított, amelyek a TRESK csatorna működése révén megváltoztathatják az érző idegsejtek érzékenységét.

Csepregi Márta akadémiai doktori értekezésében a Karjalainen által három keleti hanti (a tremjugani, vaszjugani és likriszovói) területen gyűjtött szövegeket dolgozta fel. A likriszovói szöveganyag újdonsága abban rejlik, hogy ebből a nyelvjárásból mindmáig nem adtak ki szöveget. A 120 éves szövegek azért is egyediek, mert a nyelvjárások egy része már eltűnt, másik része pedig jelentősen megváltozott. Mindhárom nyelvjárásról a szövegeken alapuló nyelvtani leírást kapunk. A közel kétszáz glosszázott példamondat hasznos a jövendő kutatói munka számára is. A szövegek terjedelme is jelentős: összesen több mint tízezer szó szerepel bennük e nyelvjárásokból. Mindhárom nyelvjárás anyagában vannak olyan lexémák is, amelyeket korábban nem jegyeztek le. A mű tudományos eredményei között újdonságnak számít az anyag fonematikus átírása. A szövegek archaikus jellegéből adódóan néhány általános változási tendencia is megfogalmazható volt e nyelvjárásokra vonatkozóan. A megalapozott és gondosan kiérlelt módszertan alkalmazása következtében az értekezés eredményei megbízhatóak és hitelesek.

Csiszár Csaba doktori értekezésében módszereket dolgozott ki a személyközlekedési rendszerek és szolgáltatások informatikai megközelítésű elemzéséhez, fejlesztéséhez és a társadalmi elfogadást is elősegítő integrálásához. A rendszermodellezés segítségével, a közlekedési alap- és információs rendszer egyre szorosabb összekapcsolásával új, eredményesen és gazdaságosan használható, az utazóra és a fenntarthatóságra fókuszáló megoldásokat adott, amelyek alapján átfogóan használható, összetett számítási modellek hozhatók létre. A közlekedés alapfolyamatát és a szervezeti rendszerekben végbemenő folyamatokat tekintette a legfontosabb rendezőelvnek. Üzemi és felhasználói hatékonyságnövelést megvalósító és az érzékelt utazási minőséget fokozó fejlesztéseket alapozott meg. Különös figyelmet fordított a járműtudomány és a közlekedéstudomány egyre intenzívebb kapcsolatára és az egységes szemlélet megerősítésére. Olyan új elméleti struktúrákat dolgozott ki, amelyek megfelelő alapot biztosítanak a közlekedési rendszerek hosszú távú fejlesztéséhez, ugyanakkor rugalmasan alakíthatók és bővíthetők a tudomány, a gyakorlat és az infokommunikációs eszközök fejlődésével párhuzamosan, úgy, hogy a törzsük (bázisuk) változatlan maradhat. A rendszermodellek alapján szimulációs eljárások és döntés-előkészítési modellek fejleszthetők, amelyek a forgatókönyvek szerinti, feltételezett vagy becsült paraméterértékek alapján a jövőbeli helyzetet bemutatva a fejlesztéseket számszerű eredményekkel alapozzák meg.

Csomós György akadémiai doktori értekezésében azt vizsgálta, hogy Földünk jelentősebb városai milyen mértékben járulnak hozzá az új tudományos eredmények létrehozásához. Tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányok széles körű elemzésével kimutatta, hogy a fejlődő országok városai egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a nemzetközi tudományban. Megállapította ugyanakkor, hogy a legnagyobb hatású tudományos eredmények továbbra is döntően a fejlett országok városaiból származnak, amelyek közül kiemelkednek az Egyesült Államok városai. Rámutatott, hogy a kelet-közép-európai országok városai ezen a téren összességében a fejlett országok városaira hasonlítanak. Hálózatelemzési módszerekkel feltárta, hogy a tudományos eredmények egyre nagyobb része születik nemzetközi együttműködésből, bár az utóbbiak zöme viszonylag kisebb földrajzi távolságot ível át. Bebizonyította, hogy a legnagyobb hatású tudományos eredmények közül különösen sok származik nemzetközi együttműködésből, és itt a távoli városok közötti kapcsolatok is sokkal gyakoribbak. Egyben rávilágított arra, hogy az Európai Unió tudománypolitikai intézkedései elősegítik a nemzetközi tudományos együttműködések gyarapodását, és mérséklik a városok közötti földrajzi távolság akadályozó szerepét – miközben a Földünk vezető tudományos hatalmai közötti versengés ezzel ellentétes irányba hat.

Csupor Dezső akadémiai doktori értekezésében növényekből gyógyászati szempontból értékes diterpén-alkaloidok, alkilamidok, fenantrének, polifenolok és furokumarinok izolálását és e vegyületek antiproliferatív, antimikrobiális, daganatos áttétképződésre, gyulladáscsökkentésre, ioncsatornákra, valamint az endogén kannabinoid- és ösztrogénrendszerekre gyakorolt hatását írja le in vitro körülmények között. Újszerű, randomizált, kettős vak, placebokontrollos statisztikai vizsgálatokat végzett, melyek alapján megbízható adatokat nyert a barátcserje, a sáfrány és a galagonya-kámfor készítmények gyógyászati alkalmazására. Kvantitatív analitikai módszereket dolgozott ki máriatövis-készítmények réztartalmának és növényi eredetű étrend-kiegészítőkben levő vegyületek meghatározására. In vivo farmakológiai és toxikológiai vizsgálatokat is végzett, különös tekintettel a diterpén-alkaloidok körében. Azt is megállapította, hogy a fekete nadálytő pirrolizidin-alkaloidjai nem okoznak olyan elméletileg jósolt káros hatást, amely megakadályozná a belőle előállított készítmények külső gyógyító célú alkalmazását.

Csutak Adrienne akadémiai doktori értekezésében refraktív lézersebészeti beavatkozásokat követően feltárta a szaruhártya sebgyógyulásakor az urokináz típusú plazminogén aktivátor (uPA) mintázatát kezelésen átesett páciensek könnymintáiban, és szignifikáns különbséget igazolt normál és komplikált sebgyógyulás esetén a korai és késői posztoperatív időszakban. Könnymintákban vizsgálta a plazminogén aktivátor-plazmin rendszer működését a szaruhártya sebgyógyulási folyamataiban. Humán beteganyagon tett megfigyeléseit állatkísérletekkel támasztotta alá: (1) szerin-proteináz-gátló (aprotinin) alkalmazásával csökkentette a könny uPA-szintjét, és komplikált sebgyógyulás kialakulását indukálta; (2) uPA lokális pótlásával csökkentette a komplikált sebgyógyulás kialakulásának valószínűségét. Bizonyította, hogy az aprotinin képes mind az uPA-aktivitás közvetlen gátlására, mind az uPA gén expressziójának csökkentésre. Igazolta, hogy az aprotinin a DNS-átírás szintjén csökkenti az uPA-termelést a sebgyógyulás során, és az uPA-aktivitás is csökken. Állatkísérletek során tett megfigyelései alátámasztották, hogy a komplikált sebgyógyulás kialakulását egyaránt okozhatja az uPA csökkent expressziója és/vagy a PAI-2 emelkedett koncentrációja. Elsőként írta le a cukorbetegségre jellemző retinopátia könnyproteomikai platformját, és azonosította a szűrésére potenciálisan alkalmazható fehérjéket. Elsőként javasolta a DR automatizált szűrési rendszer és az automata képelemző programok kombinálását könnyproteomikai platformmal. A szaruhártya sejt- és szövetszintű vizsgálataival elsőként írta le a szaruhártya sejt- és idegrostszintű változásait 1-es típusú cukorbetegségben, és javasolta biomarkerként való alkalmazásukat.

Deák András akadémiai doktori értekezésének elkészítéséhez önálló kutatási profillal rendelkező laboratóriumi infrastruktúrát alakított ki plazmonikus nanorendszerek komplex vizsgálatára. Kutatásaiban az optikai spektroszkópiai, anyagtudományi és kolloidkémiai megközelítést ötvözte kis méretskálán, akár egyedi nanorészecskék szintjén lejátszódó fizikai-kémiai folyamatok nyomon követésére és tervezett, szabályozott befolyásolására. Munkájának kiemelendő erőssége a mikrospektroszkópiai mérőállomás tervezése és megvalósítása, amellyel egyetlen nanorészecske optikai spektruma is mérhető. Az igényesen tervezett és kivitelezett kísérletek és unikális mérések mellett kimagasló teljesítmény, hogy kolloidstabilitási és optikai modellszámításokkal támasztotta alá eredményeit. A felületmódosított arany nanorészecskék önszerveződésének és optikai tulajdonságainak kutatása során elért új tudományos eredményei a következő négy témacsoportba rendezhetők: nanorészecskék termikus manipulációja; nanorészecskék tömbfázisú klaszterképződése; inhomogén felületi tulajdonságú nanorészecskék és részecske-heterodimerek; határfelületi arany nanostruktúrák. Az elért eredmények hozzájárulhatnak különböző orvosbiológiai, optoelektronikai, szenzorikai, nanotechnológiai fejlesztések megalapozásához.

Dulai Alfréd akadémiai doktori értekezésében az európai földtörténeti újkori pörgekarúak (brachiopodák) kutatása során több tucat lelőhely és több tízezer példány vizsgálatát végezte el, melynek eredményeként tudományos tekintetben 29 új fajt és 8 új nemzetséget írt le. Munkája azonban nem csupán kiváló rendszertani dolgozat, hanem számos igen fontos őskörnyezettani és ősállatföldrajzi megfigyelést is tartalmaz. Őslénytani vizsgálatait – ahol ez lehetséges – ma is élő formákkal, illetve azok élőhelyével és életmódjával egészítette ki; ezáltal kutatási eredményei jelentős mértékben megnövelték, pontosították, sőt több esetben átírták a pörgekarúakkal kapcsolatos eddigi ismereteinket. Azzal, hogy több, a kréta időszak végével kihaltnak hitt rendszertani egység rétegtani elterjedését kiterjesztette fiatalabb korokra, új megvilágításba helyezte a kihalási esemény pörgekarúakra gyakorolt hatását. Kutatásai nemzetközi szinten is úttörő munkának tekinthetők, ami – több vonatkozásban – alapjaiban változtatta meg a földtörténeti újkor pörgekarúiról korábban alkotott képünket. Mindez alapvető fontosságú hozzájárulást jelent annak kiderítésében, hogy a földtörténetben kiemelt jelentőségű törzs milyen fontos szerepet játszott az európai földtörténeti újkor életföldrajzi történetében.

Duray Gábor akadémiai doktori értekezésében elsőként írt le egy új típusú – a szívritmus-szabályozó készülékek elektródáit érintő – elektródaszétválással járó hibát, mely az érintett elektródák között az összes elektródahiba ötödéért felelős. Ez a felismerés végül ennek az elektródatípusnak a visszahívásához és egy új, jelentős mértékben módosított elektróda bevezetéséhez is hozzájárult. Kimutatta, hogy a háromelektródás, ún. kardiális reszinkronizációs defibrillátor készülékek esetében az ismételt műtétet igénylő szövődmények mintegy két és félszer gyakrabban fordulnak elő az egy- és kételektródás defibrillátor (ICD) készülékek esetén tapasztaltakhoz képest, aminek hátterében a bal kamrai elektródákkal összefüggő szövődmények állnak. Nemzetközi együttműködés keretében felismerte, hogy az elektróda nélküli miniatűr „Micra” szívritmus-szabályozó készülék biztonságosan és hatékonyan alkalmazható. Kidolgozta és leírta az eszköz beültetési technikáját, valamint igazolta különböző tréningprogramok hasonló hatékonyságát. Vizsgálataival alátámasztotta, hogy a teljes egészében a szívbe ültetett „Micra” eszköz képes a beteg fizikai aktivitásának az érzékelésére és az ingerlési szívfrekvencia megemelésére. Kimutatta, hogy a mozgásérzékelést végző szenzor egyes vektorai különbözőképpen érzékelik a beteg testhelyzetét és mozgását, és a mozgásérzékelés minősége a beültetést követő három hónapon túl érdemben már nem változik.

Egedy Tamás akadémiai doktori értekezése városföldrajzzal, elsősorban a posztszocialista városmegújulási folyamatokkal foglalkozik. Vizsgálta a budapesti lakótelepek és az egykori szocialista városok fejlődésének jellegzetességeit, elkészítette a posztszocialista időszak várostörténeti szakaszolását. Feltárta az ún. kreatív gazdaság, vagyis a tudásintenzív, magas információs tartalommal rendelkező, rugalmas és nemzetközi hálózatokban dolgozó ipari és szolgáltató ágazatok hazai térbeli elterjedését, valamint szerepét a nagyvárosok térszerkezetének alakulásában. Megállapította, hogy a fővárosi agglomeráció külső övezetének fejlődése a legintenzívebb, ami hozzájárul a policentrikus városfejlődéshez. Értekezésének fontos eredménye annak igazolása, hogy az ország gazdasági-társadalmi térszerkezetének és fejlettségének klasszikus nyugat–keleti lejtőt mutató alapvonását módosítja, lokálisan ellensúlyozza a fővárostól, illetve a vidéki regionális központoktól való távolság. A meglévő gazdasági-társadalmi különbségek területi kiegyenlítődésében jelentős szerepük lehet a kreatív gazdasági ágazatoknak. Eredményei a geográfián és a regionális tudományokon túl hasznosulhatnak a területfejlesztés, a városgazdaságtan, az urbanisztika vagy a városszociológia terén is.

Erdélyi Miklós akadémiai doktori értekezésében kiemelkedő eredményeket mutatott be a nagy felbontású mikroszkópiás fejlesztések terén. Egyedi építésű, különböző mérési módszereket lehetővé tevő dSTORM (direct Stochastic Optical Reconstruction Microscopy) rendszereket tervezett és épített, amelyek a kétdimenziós képek minőségi romlása nélkül képesek 3D, polarizációérzékeny és többszínű leképezés megvalósítására, akár biológiai mintákon is. A képek kiértékelését segítő szoftverkódokat fejlesztett, és elsőként alkotott meg egy univerzális, a teljes mikroszkóprendszer szimulációjára alkalmas, nyílt forráskódú szoftvert (testSTORM), amely – amellett, hogy segíti az előkészítő munkát és a kísérleti eredmények értelmezését – lehetővé teszi a minta mozgó komponenseinek követését, valamint bizonyos műtermékek kimutatását. A nagy felbontású mikroszkópiában elért eredményei mellett értékesek a vonalpásztázásos tomografikus optikai mikroszkóprendszer kivitelezésére alkalmas módszer kifejlesztése során alkalmazott felismerései is.

Erős Vilmos akadémiai doktori értekezése rendkívül gazdag kézirattári forrásanyag, a hazai és a nemzetközi szakirodalom beható ismerete és felhasználása, illetve saját korábbi historiográfiai munkássága alapján elemzi Szabó István történetírói munkásságát, szakmai kapcsolatrendszerét, politikai tájékozódását. Főhőse összes nyomtatásban megjelent kötetét, tanulmányát, illetve kiadatlan cikkeit, bírálatait, beszédeit és leveleit is felhasználja. Elsősorban a társadalomtörténeti vonatkozásokra összpontosítva mutatja be Szabó útját a helytörténettől a népiségtörténetig. Bár Szabó István munkásságát már sokan, sokféle szempontból értékelték, olyan széleskörűen, mint ahogyan az értekezés szerzője, még senki sem tette. Nemcsak Szabó műveinek kontextusát érzékelteti, hanem történetelméleti alátámasztást is ad mondandójának. Igazolja, hogy a saját iskolát létrehozó Szabó a 20. századi magyar történetírók legjelesebbjei közé tartozik. Az értekezés egyúttal azt is tanúsítja, hogy Erős Vilmos óriási anyagismerettel rendelkező historiográfus. Erényei közül kiemelendő, hogy Szabó példáján keresztül bemutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel a pályájukat még 1945 előtt kezdő történészeknek szembe kellett nézniük a magát marxistának valló történetírás egyeduralomra jutását követően. A mű emellett a 20. századi magyar történetírás – a Szabó munkásságával közvetlen kapcsolatban álló – vitáinak történetére és hátterére vonatkozó ismereteket is lényeges, új elemekkel gyarapítja.

Fedeles Tamás akadémiai doktori értekezésében az 1426–1523 közötti időszakban Rómában felszentelt magyarországi klerikusok mintegy 800 fős csoportját vizsgálja. A kúriai szentelés intézményének késő középkori népszerűségét összetett érvrendszerrel magyarázza, ezek közé sorolja a gyorsított eljárást, az otthoni szentelő személy távollétét, az akadályok alóli felmentéskérést, valamint a visszaéléseket. Megfigyelései szerint a szentelési céllal Rómába menő magyarországi klerikusok általában csoportosan, előre tervezetten, összehangoltan keltek útra a nagyobb biztonság érdekében, s utazási kedvüket befolyásolhatták az olyan kül- és belpolitikai események, mint a polgárháború, a török veszély vagy a járványok. Az értekezés bemutatja azt az eljárásrendet, azokat a hivatalokat, amelyekhez a szentelés végett Rómába érkező egyháziak alkalmazkodtak és fordultak, valamint igazolja, hogy a magyarországi klerikusokra ugyanaz a szabályozott rend vonatkozott, mint a más országokból érkezőkre, ugyanazoknak az alapvető kritériumoknak (rendenként eltérő kor, törvényes származás, testi épség, erkölcsös életvitel, felkészültség és bizonyos rendek esetében javadalom) kellett megfelelniük. A szerző megállapítja, hogy a Magyar Királyság területén működő különböző szintű iskolák alkalmasak voltak a klerikusmesterség alapjainak elsajátítására, ezzel cáfolja a vidéki papság tudatlanságának toposzát, s bizonyítja, hogy az Apostoli Kamara nem támogatta a középkor végi papság képzetlenségének terjedését.

Fekete Andrea akadémiai doktori értekezése három népegészségügyi szempontból kiemelten fontos klinikai problémakört vizsgált alapkutatási módszerek segítségével. Megállapította, hogy cukorbetegségben a vércukor magas szintje állatkísérletekben depresszióra jellemző viselkedést okozott, és feltárta ezen útvonal molekuláris részleteit. Kimutatta, hogy az egyik hosszú távú antidepresszáns gyógyszer jól használható a cukorbetegséghez társuló depresszió alkalmazásában, és leírta ennek biokémiai útvonalát. Elsőként bizonyította, hogy több más olyan gyógyszercsoport is van – melyet egyéb indikációkkal használunk a humángyógyászatban –, amely szintén hatékony a cukorbetegséghez társuló depresszió kezelésében. Vizsgálata rávilágított a vese hegesedésének – ún. fibrotikus elváltozásának – a molekuláris mechanizmusaira, és leírta, hogy ennek egyik kulcsmechanizmusa a fehérjéknek adott típusú szénhidrátokkal történő módosulása. Kimutatta, hogy a vesében lévő hormonális rendszerek egyikének (renin-angiotenzin-aldoszteron) gátlása a fenti folyamatokat mérsékli. Leírta, hogy a vesének bizonyos sejtfelszíni receptorokat aktiváló vegyületet tartalmazó folyadékokban való tárolása jelentősen csökkenti a beültetésre váró vese szerkezeti károsodását. Ugyanezen receptoraktivátorok vesevédő hatása a transzplantációt követően is megmarad, és mindez azt eredményezte, hogy az ilyen kezelés után beültetett vese rövid és középtávú működése javult, csökkent a műtét következtében létrejövő oxigénhiány okozta szöveti károsodás.

Földi Péter akadémiai doktori értekezésében lézerrel vagy mágneses térrel manipulálható kvantumrendszerek dinamikáját írta le. Bár a vizsgált rendszerek már léteztek kísérletekben, alapvető működésük korábban nem volt kielégítően ismert. Földi Péter szisztematikusan leegyszerűsített kvantummechanikai modelleket állított fel, egyrészt lehetséges alkalmazások után kutatva, másrészt a tervezett működés határainak feltárására. Gyűrű alakú nanoméretű vezetőben terjedő elektronokra megmutatta, hogy a bemeneti és a kimeneti csatorna megfelelően tervezett geometriájával az elektron spinjén egy egybites kvantumos logikai kapuművelet valósítható meg. Kétkimenetes kvantumgyűrűben a híres Stern–Gerlach-berendezés elektronspinre vonatkozó megfelelőjét tervezte meg, amelyet az elektronspin mérésére lehet használni. A dekoherencia hatását vizsgálva megmutatta, hogy a csatolt kvantumgyűrűk funkcionalitása egészen addig megmarad, amíg a hálózat vezetőképessége számottevően nem csökken. Időfüggő mágneses terekkel kölcsönhatásban lévő molekuláris mágnesekben található lokalizált spinek spektrumának nagy pontosságú meghatározásával korábban használt közelítések érvényességét cáfolta meg. A széles tiltott sávval rendelkező félvezetők és a nagy intenzitású lézerimpulzusok kölcsönhatásának leírásával kimutatta, hogy a félvezetők elektromos vezetési tulajdonságait nagyon rövid időtartamokra, hangolható módon meg lehet változtatni.

Fried Ilona akadémiai doktori értekezése művelődéstörténeti tanulmány, amelynek gerincét az 1934-es római „Volta konferencia a prózai színházról” adatainak és anyagának részletes feldolgozása és ismertetése alkotja. Munkájában olyan szerkezetet épít fel, amely a konferencia előzményeire és az utóhatásaira egyaránt nagy figyelmet fordít. A disszertáció eredeti kutatási adatokat közöl és elemez, értekezése átfogó, ugyanakkor a téma részleteiben gondolatébresztően elmélyülő munka, amely meggyőzően bizonyítja, hogy egy korszak színháza a politikai, társadalmi és kulturális élet teátrális vonásaival együtt elemezve hoz újszerű, további kutatásokat inspiráló és megalapozó eredményeket. A Nobel-díjas Pirandello közéleti szerepléséről és drámaírói életműve legfontosabb darabjairól a könyv újabb elemzési szempontokkal szolgál a műfaji határátlépések, valamint az olasz színházi hagyományokhoz és részben a politikai kontextushoz való viszony megvilágításával. Munkájának külön értéke, hogy a nemzetközi kapcsolódási pontok felkutatásán túlmenően nagy hangsúlyt fektet a magyar vonatkozások bemutatására, például a magyar dráma és irodalom egyes mestereinek és műveiknek olaszországi sikerére.

Gulyás András akadémiai doktori értekezése a komplex hálózatok tulajdonságainak vizsgálata terén elért új tudományos eredményeket mutat be. A hálózati csomópontok „igényeit” érvényesíteni képes hatékony hálózati modelleket alkotott úgy, hogy a hálózatok szerkezetét funkcióikból következő módon határozta meg. Kutatásai során az egyik legfőbb funkciót, az útvonalválasztást megvalósító és ahhoz hálózati struktúrát létrehozni képes modelleket dolgozott ki, majd vizsgálta a kialakult hálózati szerkezetet és azon belül a működés során megfigyelt utak statisztikáját. Kiemelt figyelmet fordított a hálózatokon belüli navigálhatóságra, valamint a navigáció és a hálózati hierarchia kapcsolatára. A kidolgozott modellek játékelméleti alapúak, amelyek – alkalmas kommunikációs költségfüggvény esetén – képesek kezelni a lehetséges kommunikációs sémákat, és fel tudják fedni a hálózati szerkezetre gyakorolt hatásukat. Az elért új tudományos eredmények lehetővé teszik a komplex hálózati rendszerekben kialakuló útvonalak és a belőlük következő szerkezeti sajátosságok megértését, a navigáció javítását és az összeköttetések előrejelzését. Az ily módon szerzett ismeretek hozzájárulhatnak társadalmi, biológiai, valamint ökológiai folyamatok megértéséhez és előrejelzéséhez. Az elért eredmények eddigi hasznosítása leginkább az agykutatáshoz köthető, ahol a modellezésre és az előrejelzésre is használható módszereknek kiemelt szerepük van.

Halász Iván akadémiai doktori értekezése az első Csehszlovák Köztársaság létrejöttét követő száz évet áttekintve vizsgálja a csehszlovák, a cseh és a szlovák államfői tisztség jellegzetességeit. Az értekezés kiindulópontját két alapvető tézis képezi. Az első szerint a köztársasági elnöki intézmény egyszemélyi (monokratikus) jellege, valamint szimbolikus volta miatt különösen alkalmas az állami és intézményi folytonosság megjelenítésére. Ezzel függ össze az a szerep is, amelyet az államfő az egyes korszakok és rendszerek közötti ellentétek „áthidalásában” játszik. A második tézis szerint – amint az a cseh és a szlovák szakirodalomban is szerepel – a csehszlovák, majd a cseh és a szlovák államfői tisztségben sokkal több a folytonossági elem, mint a diszkontinuitás. A mai napig érezhetők rajta azok a közjogi megoldások és hagyományok, amelyek gyökerei az 1920. évi csehszlovák alkotmányig nyúlnak vissza. Az értekezés harmadik fő megállapítása az, hogy a Szlovákiában 1999-ben, a Cseh Köztársaságban pedig 2012-ben bevezetett közvetlen államfőválasztás által biztosított nagyobb legitimitás a köztársasági elnök jogköreinek jelentősebb megváltoztatása nélkül is megerősítette az elnök közjogi pozícióját, és jelentősen kitágította politikai mozgásterét. A szerző értekezésében széles forrásbázison, döntően cseh, szlovák és lengyel nyelvű források alapján, azok megfelelő interpretációjával, a jogtörténeti és a jogösszehasonlító módszert alkalmazva igazolja téziseit és megállapításait.

Herger Csabáné akadémiai doktori értekezésében a történeti és a jog-összehasonlító módszert szerencsésen ötvözve, újszerűen tárta fel, és a hatályos magyar családjogra nézve is releváns módon elemezte a polgári kor német és magyar házassági vagyonjogi szabályrendszerét. Bemutatta az egyes vagyonjogi jogintézmények történeti gyökereit, összehasonlította a német törvénykönyveket a magyar magánjogi törvénytervezetekkel. Kiemelkedően fontos fejezete a monográfiának a Baranya Vármegyei Levéltárban őrzött, 1848–1918 között keletkezett házassági szerződések és végrendeletek feltárása és szakszerű elemzése. Arra is talált bizonyítékot, hogy a mindennapok gyakorlatában élő jogszokások nem mindig azonosak a később keletkezett törvényekben foglalt rendelkezésekkel. Kiváló, alapos elemzést végzett a német és a magyar jogtudomány jeles képviselőinek a házassági vagyonjogi intézményekről vallott nézeteiről. Figyelemre méltó a történeti jogi iskola képviselői által vallott nézetek összevetése a magyar kodifikációs törekvések képviselőinek álláspontjával, illetve a magyar házassági vagyonjogi intézmények (hozomány, jegyajándék, hitbér, közszerzemény, özvegyi jog) történeti gyökereivel. Fontos meglátása, hogy a polgári korban jelentőssé váló házassági szerződések a 2013. évi V. törvény rendelkezéseinek köszönhetően újból fontos szerepet tölthetnek be a magyar házassági vagyonjogban. Új megközelítést jelent annak bemutatása is, hogyan járultak hozzá a házassági vagyonjogi rendszerek – a vagyonegyesítő, illetve a vagyonelkülönítő rendszer – a női jogegyenlőség felé haladó fejlődéshez.

Hír János akadémiai doktori értekezésében a Pannon-medence középső miocén (kb. 12-16 millió évvel ezelőtti) gerinces faunáin folytatott több évtizedes kutatómunkáját összegzi. Saját gyűjtési módszerének köszönhetően számos új lelőhelyet fedezett fel. Az újonnan feltárt és a már ismert lelőhelyekről több ezer aprógerinces-leletet, például mókusfélék, repülőmókusok, pelék, hajnalegerek és hörcsögfélék fogmaradványait gyűjtötte be. Csekély előzményre támaszkodva, kitartó kutatómunkájával bizonyította, hogy a Pannon-medence 12-16 millió évvel ezelőtti üledékeinek aprógerinces maradványai alkalmasak rétegtani, őskörnyezeti és ősföldrajzi következtetések levonására. A feltárt leletek alapján evolúciós tendenciákat, különbségeket figyelt meg, és a fauna időbeli változásaira következtetett. Az értekezés a Pannon-medence középső miocén rágcsálófaunáinak monográfiája, amely jelentősen hozzájárult az európai miocén emlősfauna fejlődésének és állatföldrajzának jobb megértéséhez, valamint a rágcsálókon is alapuló rétegtani keretek pontosításához. A kutatás eredményei rangos hazai és nemzetközi folyóiratokban jelentek meg.

Hollódy Katalin akadémiai doktori értekezésében gyermekkori ideggyógyászati kórképekkel kapcsolatos kutatásait foglalta össze. Igazolta, hogy a kora- és újszülöttek látásfejlődése során a kétszemes látás a központi idegrendszer éréséhez kötött, és mind koraszülöttekben, mind érett újszülöttekben ugyanabban a születés utáni életkorban jelenik meg. Egy átfogó európai regiszterben egyedüli hazai résztvevőként biztosította a központi idegrendszeri károsodás által okozott gyermekkori bénulásos kórképekben (cerebralis paresis: CP, korábbi nevén Little-kór) szenvedő betegek adatainak nemzetközi megjelenését. Jelentős eredménye a betegség gazdasági terheinek meghatározása. Az idegrendszeri károsodással élő gyermekekben gyakori a központi idegrendszeri eredetű görcsök előfordulása. Megállapította, hogy e görcsállapotok osztályozása még a magasan képzett szakemberek számára is nehéz feladat, és a diagnózis pontosságát a görcsös állapot videón és elektroenkefalogramon (EEG) való egyidejű rögzítése jelentősen növeli. A görcsök gátlására használt egyik gyógyszerrel (vigabatrin) kapcsolatban igazolta, hogy a kezelés gyermekkorban is számottevő arányban okoz látótérkiesést, melynek gyakorisága megnő az egy évnél tartósabb kezelés mellett. A betegek gondozása során van jelentősége azon megállapításának, hogy az egyes gyógyszerek eltérően befolyásolják az agy műszeresen regisztrálható elektromos tevékenységét.

Hosztafi Sándor doktori értekezésében 30 év kutatómunkája során a régóta ismert, de a gyógyászatban még ma is kiterjedten alkalmazott morfinvázas fájdalomcsillapítók, köhögéscsillapítók körében végzett, sokoldalú szintetikus kémiai munkát ismerteti. A morfinváz különböző funkciós csoportjainak szelektív szintetikus átalakításával nagyszámú származékot állított elő. Az átalakítások leggyakoribb helye a négy gyűrűt alkotó morfinváz egyikén, az ún. C gyűrűn történt. Az előállított vegyületek szerkezetét mindig egyértelműen igazolta. Alaposan tanulmányozta a szerkezet-hatás összefüggéseket, a kívánt élettani hatások növelésének és/vagy a nem kívánt mellékhatások csökkentésének a lehetőségeit. Publikációs tevékenysége is jelentős: 144 főleg angol nyelven megjelent folyóiratcikket és 6 könyvfejezetet írt. Megadott szabadalmainak száma: 15. Hosztafi Sándor munkássága nemzetközi viszonylatban is jelentősen hozzájárult az értékes biológiai aktivitással rendelkező morfinvázas vegyületek kémiájának a fejlődéséhez.

Hunyadi Attila akadémiai doktori értekezésében természetes eredetű ekdiszteroidok, protoflavonoidok és antioxidáns metabolitok kémiai átalakítása révén új elemekkel gyarapította a bioaktív vegyületek tárát. Olyan vegyületcsaládok gazdaságos szintézisét is kidolgozta, amelyek jelentős előrelépést jelentenek például a multidrogrezisztens ráksejtek elleni harcban. Munkájának gyakorlati fontosságát jól mutatja, hogy a közreműködésével létrehozott vegyületek előállítása során több technológiai fejlesztéssel is gazdagította a szteroidszármazékok izolálásának és szintézisének tudományterületét. Az újonnan előállított vegyületek biológiai vizsgálata során pedig számos szerkezet-hatás összefüggést állapított meg, többek között gyógyszerrezisztens tumorsejtek vonatkozásában. A konkrét eredményeken túl kutatásai rávilágítanak a természetes vegyületeken alapuló diverzitásorientált származékképzés jelentőségére, mely a kémiai teret számos, a gyógyszerkutatás szempontjából kiemelt figyelmet érdemlő új elemmel bővítheti.

Kecskés D. Gusztáv akadémiai doktori értekezése az 1956-os magyar forradalmat követő menekülthullám nemzetközi dimenzióit vizsgálja, elsősorban a nemzetközi szervezetek szerepére fókuszálva. A disszertáció az első olyan magyar nyelvű szintézisnek tekinthető, amely feltárta az 1950-es évek menekültkezelésében a nemzetközi kormányközi és NGO-szereplők professzionalizálódásának és kooperációjának folyamatát. Rávilágít annak a hidegháborús kegyelmi állapotnak az összetettségére, amely az 1956-os magyarok gyors és hatékony befogadását, illetve tartós integrációját lehetővé tette. Hangsúlyozza, hogy a már korábban is ismert okok (humanitárius ideák, hidegháborús propaganda, a nyugati lakosság szimpátiája, gazdasági megfontolások stb.) mellett a segélyszervezetek és az egyes országok kormányzatának sikeres együttműködése is döntő jelentőségű volt. Azt is sikeresen érzékeltette, hogy az UNHCR és a Vöröskereszt egyaránt a hidegháborús szabályokhoz alkalmazkodó, határozottan Nyugat-barát és hangsúlyosan humanitárius elveket valló entitásként tevékenykedett. A magyar menekültválság idején egyfajta hidat képeztek a két pólus között, bizonyítva ezzel a vasfüggöny operatív (segélyek) és mentális (pl. repatriálásban, keresőszolgálatban való részvétel) átjárhatóságát. Az értekezés további fontos megállapítása, hogy a nemzetközi szervezetek magyar menekültekkel kapcsolatos aktivitása a Kádár-rendszer konszolidációjára is hatást gyakorolt. A dolgozat emellett számba veszi a dekolonizáció és az európai migrációs politika összefüggéseit és kölcsönhatásait is.

Kemecsi Lajos akadémiai doktori értekezésében részben saját alapkutatásai, részben gyakorlati múzeumi tapasztalatai alapján összegezi és szintetizálja a néprajzi muzeológiával kapcsolatos eddigi tudományos eredményeket. Vizsgálja az etnográfia és a múzeum sokrétű kapcsolatrendszerét, és gondosan adatolva elemzi azt az utóbbi évtizedekben felgyorsult folyamatot, amelynek keretében az intézmények a jelenkori társadalmi kihívásokhoz igyekeznek alkalmazkodni. Összegző áttekintést ad az új kiállítási formák, kutatási projektek és interaktív megoldások bevezetéséről, amelyek a 21. századi „társadalmi múzeumok” kialakításánál elengedhetetlenek és jellemzőek. A dolgozat meggyőzően bizonyítja, hogy a tudományos forrásként kezelt gyűjtemények megőrzése, feldolgozása mellett az új kommunikációs rendszerek és az oktatási tevékenység csatornái is hozzájárulnak a múzeumok értékeinek társadalmasításához. A módszertani szempontból változatos disszertáció jól tükrözi a múzeumok tudományos és gyakorlati szerepkörét; a fejezetek az általános témáktól, a néprajzi múzeumok sajátos örökségfenntartó és örökségformáló küldetésétől kezdve a (szabadtéri) néprajzi muzeológia elméleti és gyakorlati kérdésein át a tárgytörténeti és tudománytörténeti áttekintésekig számos témakört áttekintenek és elemeznek. A disszertáció egyik kiemelkedő érdeme és eredménye, hogy szerzője a magyar viszonyokat az európai néprajzi muzeológia horizontjára emeli, és nemzetközi háttér előtt értelmezi a hazai gyakorlat megnyilvánulásait.

Korvin Gábor akadémiai doktori értekezésében geofizikai adatok matematikai feldolgozását és újszerű megközelítését mutatta be. A kőzetekben terjedő szeizmikus hullámok leírására újszerű matematikai tárgyalásmódot dolgozott ki. Az entrópiaelv alapján olyan formulákat vezetett le, amelyekre mindeddig csak tapasztalati leírás létezett. Elméleti közelítéseket adott a kőzetek szeizmikus sebességére és az elektromos áramvezetés irányfüggőségére. A vízmolekulák üledékes kőzetekben ténylegesen bejárt útjára (az ún. tekervényességre, szaknyelven tortuozitásra) fraktálalapú összefüggést vezetett le. Egy ausztráliai gravitációs geofizikai ponthálózat önhasonlóságának mértéke az általánosan várt értéknél egyszerűbbnek adódott; valamint azt is kimutatta, hogy a Szuezi-öböl földtani töréseinek eloszlása függ a vizsgált léptéktől. A lyukacsos szerkezetű (porózus) kőzetek fizikája terén egyenletet állított fel a kaolinit(anyagásvány)-tartalmú homokkövek folyadékáteresztő képességére és az üledékes kőzetek pórusmodelljeire. Kiszámította többek között a kőzet rugalmas állandóit és elektromos ellenállását is.

Kovács Judit akadémiai doktori értekezésében feltárta, hogy az igazságtalanságra nem feltétlenül válaszolunk visszavágással. Észleljük ugyan a bennünket ért igazságtalanságot, de elmarad a megtorlás, és nem azért, mert gyávák vagy gyengék lennénk. Az emberi kapcsolatokban természetesen működik a viszonosság elve, azaz a „jóért jót”, a „rosszért rosszat”. A viszonosságon túl – abban az esetben, ha az emberi kapcsolat fontosságára helyeződik a hangsúly – hajlamosak vagyunk arra, hogy az igazságtalanságra kapcsolatépítő módon válaszoljunk. A szorosabb és hosszabb távon meghatározó kapcsolatainkban a kapcsolatfenntartásra irányuló motivációnk jóval erősebb, így az igazságtalanságra adott válaszaink is inkább építőek, mint rombolóak. Az építőek közé tartozik az igazságtalanságot elkövető részéről a saját maga által előidézett igazságtalanságra adott kapcsolat-helyreállító válasz is, a bocsánatkérés, mely akkor hatékony, ha nemcsak a történtek fölötti sajnálkozást kommunikálja, hanem azt is, hogy az elkövető látja, hogy miben hibázott. Az igazságtalanságra adott lehetséges válaszokat tehát érdemes széleskörűen kezelni és mérni a kutatások során, teret adva azoknak a lehetőségeknek, amelyekben a viszonosság, a visszavágás helyett az építő válaszok kerülnek előtérbe. Az értekezés eredményei a gyakorlatban dolgozó szakemberek számára is új nézőpontot nyújtanak a konfliktusok kezelésében.

Kristóf Gergely akadémiai doktori értekezésében a városi felszín fölötti légköri áramlások modellezési és számítási lehetőségeivel foglalkozik. Egy város megfelelő átszellőzése kulcsfontosságú a szennyező anyagok eltávolítása, tehát a levegőtisztaság szempontjából. Ez alapjaiban befolyásolja az ott lakók pillanatnyi életminőségét és hosszú távú egészségi állapotát. Egy város megtervezése során az átszellőzés hatásának figyelembevétele nem triviális feladat, ehhez bonyolult matematikai modellek nagy teljesítményű számítógépekkel való megoldása szükséges. Ahhoz, hogy a számításokat a mérnöki gyakorlatban megfelelő pontossággal elvégezzük, kifinomult módszereket kell kidolgozni. A szerző ebben az irányban tett jelentős előrelépéseket. Olyan technikákat dolgozott ki, amelyek lehetővé tették kereskedelmi forgalomban lévő szoftverek használatát városok átszellőzésének számítására. Olyan egyszerű, a számítások eredményeire támaszkodó és kézzelfogható mérőszámokat határozott meg, amelyekkel az átszellőzés hatékonysága kiszámítható. Ennek segítségével javaslatot tett optimális beépítési eljárásokra is. Munkássága jelentősen hozzájárul az élhetőbb városi struktúrák kialakításához.

Kunsági-Máté Sándor akadémiai doktori értekezésében a természetben, különösen az élő rendszerekben előforduló aromás molekulák közötti gyenge kölcsönhatások vizsgálata terén végzett kutatómunkáját mutatta be. E kölcsönhatások döntő szerepet játszanak a biológiai makromolekulák szerkezetének kialakításában; megértésük jelentőséggel bír számos, gyakorlati szempontból fontos felhasználás kapcsán, többek között a kémiai érzékelők és az elválasztástechnika területén. Kutatásai során fontos eredményeket ért el az aromás molekulák pi-pi kölcsönhatásának molekulaszerkezeti vonatkozásai, valamint a molekuláris környezetnek a kölcsönhatásra kifejtett hatása terén. Megállapította, hogy a flexibilis molekulavázú „gazda”-molekulák részvételével kialakuló komplexek stabilitásában az entalpia, míg a merev molekulavázú „gazda”-molekulák esetében az entrópia a meghatározó. Eredményei eléréséhez egymást kiegészítő kísérleti, nagy érzékenységű fluoreszcenciás, mikrokalorimetriás módszereket és elméleti kémiai számításokat alkalmazott. Az alapkutatás során szerzett ismereteket sikerrel használta fel a vörösborok színének kialakításában nagy jelentőségű kopigmentáció leírásában, illetve az e folyamatok szabályozására vonatkozó gyakorlati alkalmazás kidolgozásában.

Laczka Csilla akadémiai doktori értekezésének eredményei jelentősen hozzájárulnak egy multispecifikus gyógyszertranszporter, az ABCG2 nevű fehérje működésének megértéséhez. Vizsgálta az ABCG2 szubsztrátfelismerésében és koleszterin általi szabályozásában szerepet játszó fehérjerégiókat. Részt vett egy az ABCG2 fehérjét az ép sejtek felszínén felismerő antitest (5D3) jellemzésében, amely mára kereskedelmi forgalomba került. Elsőként mutatta ki, hogy a rákterápiában használt tirozin-kináz-gátló gyógyszerek kölcsönhatásba lépnek az ABCG2 fehérjével. Vezetésével kilenc éve olyan kutatási irány indult, amely a gyógyszerek transzportjában is szerepet játszó szerves aniontranszporter-polipeptidek (OATP) fluoreszcenciaalapú vizsgálatára alkalmas módszerek fejlesztését célozta meg. Ennek keretében új sejtes modelleket, az OATP-k működésének kimutatására és az OATP fehérjéket kifejező sejtek dúsítására alkalmas festékeket azonosítottak. Ezek segítségével többféle új, érzékeny vizsgálati módszert dolgoztak ki. Elsőként azonosítottak egy olyan próbát, amelynek a segítségével lehetőség nyílik az OATP-k nagy áteresztőképességű vizsgálatára.

Ladányi Andrea akadémiai doktori értekezése az elmúlt közel húsz év alatt végzett kutatásainak eredményeit foglalja össze. Az egyik legagresszívebb emberi daganat, a melanoma (rosszindulatú festékes bőrdaganat) áttétképzésével összefüggésben vizsgálta az immunrendszer sejtjeinek szerepét. Összefüggést talált a melanoma környezetében megjelenő aktivált T-sejtek, dendritikus sejtek és a daganatszövetet beszűrő B-limfociták mennyisége és a túlélés, valamint az áttétképzés között. Többváltozós analízissel a vizsgált markerek kombinációja szignifikáns prognosztikai tényezőnek bizonyult. Elsőként igazolta melanomában tercier nyirokszövet kialakulását és e struktúrák mennyiségének korrelációját, valamint a mikroérsűrűség összefüggését a peritumorális aktivált T-sejt- és dendritikussejt-denzitással. Ugyancsak elsőként igazolta, hogy a regulátoros T-sejtek egy fajtájának felhalmozódása az áttétet tartalmazó őrszemnyirokcsomóban kedvezőtlen prognosztikai faktor. Igazolta, hogy a melanomaáttétek immunterápiája előtt a tumorszövetben detektált immunsejtek sűrűsége összefügg a kezelésre adott válasszal és a túléléssel, azonban a nyirokcsomóáttétekben és a bőráttétekben ebből a szempontból eltérő csoportba tartozó immunsejtek játszanak szerepet. A Magyarországon gyakran előforduló fej-nyaki laphámrákok immunkörnyezetének vizsgálata során megállapította, hogy a progressziómentes túléléssel a dendritikus sejtek mennyisége mutat erős korrelációt.

Majorosné Lublóy Éva Eszter akadémiai doktori értekezése több témakört ölel fel: az előregyártásban használt betonok szükséges felső szilárdsági korlátjának meghatározását, új módszer kidolgozását tűzesetek utáni állapot meghatározására komputertomográf (CT) alkalmazásával, szálerősítésű betonokban a szálgeometria tűzállóságra gyakorolt hatásának meghatározását, valamint portlandcementek hőérzékenységét befolyásoló tényezők definiálását. A szerző valamennyi területen fontos megállapításokat tett. Értékesek azok az általános érvényű megállapításai, amelyek a jövőben olyan vasbeton szerkezetek tervezésénél hasznosíthatók, amelyek várhatóan tűz hatásnak lehetnek kitéve. A CT-alapú mérési módszertan kidolgozásában, valamint a műanyagszál erősítésű betonok és a portlandcementekből készült cementkő tűzállóságát meghatározó tényezők feltárásában elért eredmények nemzetközi szinten is elismerést nyertek.

Majtényi György akadémiai doktori értekezésének fő célkitűzése a Kádár-kor társadalomtörténetének újragondolása, amelyhez a módszertani alapot a mikrotörténeti megközelítés nyújtotta. Az értekezés egyes jól megragadható példákon, esettanulmányokon keresztül mutatja be az egyéni és csoporttapasztalatokat, a hétköznapi emberek és az intézmények közti interakciókat. Feltárja, milyen lehetőségek voltak az egyéni és a csoportos cselekvésre, milyen tényezők hatottak a rezsim össztársadalmi legitimitására. A széles körű hagyományos levéltári és nem hagyományos források – többek között filmtörténeti hagyatékok – feltárása mellett kiemelt szerepet kapott a levéltári források összehasonlításával eddig nem megjelenített szempontok előtérbe állítása, új társadalomtudományi fogalmak (ressentiment, reziliencia, Eigen-Sinn) adaptálása, és általuk a vizsgált korszakkal kapcsolatban rögzült sztereotípiák lebontása, új narratívák megfogalmazása. Az elméleti megközelítés a tematikus feldolgozás helyett lehetővé tette a sokszor kibékíthetetlen honi politikatörténeti és társadalomtörténeti vizsgálatok közös alapra helyezését.

Mészáros Tamás akadémiai doktori értekezésében a fehérjékhez kötődő és az azonosításukra képes egyszálú DNS- és RNS-molekulák (aptamerek) vizsgálatával kapcsolatos eredményeit mutatta be. Különböző fehérjék termelésére alkalmas, búzacsíra-alapú, sejtmentes rendszer metodikai fejlesztését végezte el. A megtermelendő fehérjék aminosavsorrendjét kódoló vektorokat hozott létre, amelyek elősegítik a fehérjék speciális megjelölését és ezzel tisztításukat és detektálásukat is. Az e rendszerekben előállított fehérjéknek megfelelő a biológiai aktivitásuk. Az aptamer jelöltek szűréséhez szükséges nagyszámú, megfelelő mennyiségű és minőségű egyszálú DNS előállítására kifejlesztett egy speciális polimeráz-láncreakción alapuló eljárást. Az aptamer DNS-molekulák érzékenyek az ezeket lebontó enzimekre. Erre lehet megoldás a módosított összetételű aptamerek szintézise. Vizsgálatai során olyan hőstabil DNS-felsokszorozó enzimeket (polimerázokat) azonosított, amelyek alkalmasak a módosított építőelemeket (nukleotidokat) tartalmazó aptamerek felsokszorozására. A technikai folyamatok optimalizálása után több, diagnosztikai potenciállal rendelkező aptamert és L-ribonukleinsavat tartalmazó speciális aptamert (spiegelmert) fejlesztett ki, és ezekből korszerű diagnosztikai eljárásokat dolgozott ki (Ochratoxin A-, ASPV- [almatörzsgödrösödés-vírus], RSV- [légúti óriássejtes vírus] specifikus aptamerek és kardiális troponin I-specifikus spiegelmerek).

Mihucz Viktor akadémiai doktori értekezésében különböző környezeti és biológiai anyagrendszerek potenciálisan mérgező alkotóinak meghatározhatóságát vizsgálta. A potenciálisan mérgező elemek élőlényekben való felhalmozódását különböző tényezők befolyásolják, mint például a méretük, a vízoldhatóságuk, az emberi kitettség mértéke. Az emberi szervezetbe főképpen a táplálékkal jutnak be. Feldúsulásuk az emberi szervezetből való kiürülés képességétől is függ. Az értekezés eredményeinek újdonsága abban rejlik, hogy a mérgező arzén esetében a környezet- és élelmiszer-biztonság hazai helyzetének felmérését összekapcsolta a víz-talaj-növény-állat-élelmiszer táplálékláncban az arzén megjelenésének és hatásainak követésére alkalmas kísérleti módszerek kidolgozásával. Különböző területeken javaslatokat fogalmazott meg a káros hatások kontrolljára és csökkentésére, a jogszabályozási rendszer továbbfejlesztésére és az európai uniós előírások teljesítésére. Az egészségügyi, környezetvédelmi szempontból is rendkívül aktuális vizsgálatokhoz kidolgozott és alkalmazott nagyszámú mérési módszer mindegyike korszerű, és igen hatékonynak bizonyult a tervezett célok elérésében.

Mohay Tamás akadémiai doktori értekezése egy logikusan építkező tudományos pálya összegző betetőzése: a csíksomlyói búcsújárás történetét komplex módon feldolgozó monográfiája az első teljes körű, a múlt és a jelen dimenzióit egyaránt szem előtt tartó magyar kegyhely-monográfia. Az interdiszciplinaritás talaján álló mű sikerrel ötvözi a történettudomány, az egyháztörténet, a történeti néprajz, a jelenkutató vallási néprajz, a vallásszociológia és a kulturális antropológia szemléletét és módszertanát, tárgyát pedig egyházszervezeti és tágabb társadalmi, valamint politikai kontextusokat is figyelembe véve vizsgálja. Erénye a szokatlanul széles körű forráshasználat: a szerző saját, éveken keresztül folyó néprajzi/antropológiai gyűjtőmunkájának anyaga mellett levéltári források, rendi és magánkézben lévő kéziratok, Historia Domusok, rendi feljegyzések, egyéb dokumentumok és sajtóanyagok vizsgálatát is bevonta kutatásába, emellett részletesen dokumentálta a kegyhely és búcsú tárgyi világát is. A mű melléklete forrásközlésként is értékes. Kifejezetten hiánypótló a diktatúra búcsúinak az egyház, a papok és a búcsújárás szervezőinek szemszögéből való bemutatása. A kegyhely történetének feltárása, valamint a jelen események jól megválasztott szempontok szerinti elemzése új eredményekhez vezetett a múlt és a jelen történéseinek mélyebb összefüggéseire vonatkozóan, és rámutatott a csíksomlyói búcsú átalakulásának jellemző folyamataira is.

Molnár Tihamér akadémiai doktori értekezésében a tüneteket még nem okozó, fenyegető agyi érelmeszesedés, az akut agyi érkatasztrófa és a másodlagos stroke esetében olyan biológiai jelzőanyagokat (biomarkereket) keresett, amelyeknek e betegség megelőzésében, kezelésében és a kórlefolyás előrejelzésében lehet szerepe. Eredményeivel alátámasztotta a szívgyógyászatban használt dipiridamolteszt ideggyógyászatban való alkalmazhatóságát, amely segíthet a koszorúérbetegek stroke-kockázatának becslésében. Kimutatta, hogy heveny agyi érkatasztrófa esetén az erek tágulására/szűkülésére ható L-arginin biokémiai útvonalának egyes elemei összefüggést mutatnak az érfali bántalom súlyosságával. Számos más biológiai folyamat elemei között is kereste azokat, amelyek a vizsgált betegségcsoportra nézve jelzésértékű információt hordoznak. Ilyen marker a lektinútvonal, a gyulladásos kaszkádfolyamatok és a véralvadásrendszer különböző faktorai. Részletesen elemezte a különböző biomarkerek egymással való kapcsolatait, azonosította az érelzáródással járó agyi érkatasztrófa vérzéses átalakulását potenciálisan előre jelző molekulát. Eredményei a közvetlen klinikai haszon mellett a kórélettani folyamatok jobb megértését is szolgálják, sőt új terápiás célpontok azonosítását is elősegíthetik. A vérsüllyedés vizsgálata során a vérminták speciális elemzésével kidolgozta az aktivált vérlemezkearány meghatározásának módszerét a vérlemezkék méretének, alaki jegyeinek és az összecsapzódásukban szerepet játszó anyagtartalmuk meghatározásával.

Muzsnay Zoltán akadémiai doktori értekezésének eredményei a differenciálgeometria klasszikus és modern fejezeteihez, a variációszámítás inverz problémájához, a Finsler-geometriához és a holonómia elméletéhez kapcsolódnak. Ezekben az alapvető fontosságú problémakörökben lényegi előrelépést tesz, új eszközöket alkalmaz, és ezáltal számos nyitott problémára ad választ. A disszertációjában bemutatott eredmények közül alapvető fontosságúak azok a tételek, amelyek a Finsler-sokaságok holonómiacsoportjaira vonatkoznak. Eredményeinek jelentőségét az is mutatja, hogy az általa megválaszolt kérdések közvetlenül kapcsolódnak a témakör legismertebb kutatóinak vizsgálataihoz. Többek között választ ad a differenciálgeometria két szaktekintélyének, S. S. Chernnek és Z. Shennek egy 2005-ből származó problémájára is. További eredményei alkalmazhatók Hilbert negyedik problémájának a Finsler-geometria keretében való vizsgálatára, ami azoknak a Finsler-geometriáknak a jellemzését jelenti, amelyekben az egyenesek egyben geodetikus vonalak is.

Nagy Csongor István akadémiai doktori értekezése a kartelljog dogmatikájáról mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban újszerű képet ad. Elméleti vonatkozásban egyebek mellett rámutat arra, hogy a versenyjog számos fogalmi következetlenséget tartalmaz, terminológiája nem elég világos, fontos jelenségek leírására nincsek megfelelő elnevezések. Gyakorlati vonatkozásban elsősorban az uniós és a hazai versenyjog kapcsolatát vizsgálta. Megállapította, hogy az uniós jognak meghatározó a befolyása a hazai versenyjogra, sőt a Kúria döntése egyértelművé tette, hogy az uniós gyakorlatot a magyar ügyekben is alkalmazni kell. Ugyanakkor az uniós versenyjog kiemelt célja a piaci integráció, amely viszont hazai viszonylatban gazdasági okokból kevéssé releváns. Az eltérő gazdasági háttér azzal jár, hogy a piaci integrációt elősegítő normák és gyakorlat tagállami alkalmazásában kisebb-nagyobb zavarok jelentkeznek. A szerző foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy mit kell vizsgálni egyfelől az általános kartelltilalom, másfelől az egyedi mentességek körében. Annak fontosságát hangsúlyozza, hogy az általános kartelltilalom körében a verseny védelmének kell középpontban állnia, a mentesség pedig az együttműködésre ad felhatalmazást, ha az növeli a hatékonyságot. További fontos kutatási eredményt jelent a versenyellenes célú megállapodások listájának bővülésére vonatkozó alapos kritika. A szerző álláspontja szerint a versenyellenes célú megállapodások listájának kizárólag nevesített kategóriákból szabad állnia, és körükben nincs szükség hatásvizsgálatra, mert az aligha segítheti a hatékonyságot.

Nagy Nándor akadémiai doktori értekezésében a bélidegrendszer egyik betegségét vizsgálja. A bélidegrendszer a bélfalban található idegsejtekből és támasztósejtekből álló hálózat, amely fontos szerepet játszik a bélműködés szabályozásában. A Hirschsprung-kór elsősorban a vastagbél idegrendszerét érintő veleszületett betegség, amelynek hátterében az őssejtek bélben való vándorlásának és differenciációjának rendellenessége áll. A szerző célul tűzte ki a betegség hátterében álló embrionális fejlődési folyamatok feltérképezését. Munkája során immuncitokémiai vizsgálatokat embriómanipulációs módszerekkel ötvözve meghatározta a velőcső különböző szakaszaiból kivándorló dúcléceredetű őssejtek vándorlási útját és utóbélben való differenciációját. Új embriómanipulációs technikát vezetett be csirke-fürj, csirke-egér bélkimérák alkalmazásával, és leírta számos faktor szerepét a bélidegrendszer fejlődésében (endothelin-3, sonic hedgehog, BMP-4, WNT-11, CXCL12 és netrin). Igazolta az endotél sejtek és a simaizomréteg irányító szerepét az őssejtek vándorlásában, valamint számos korábban ismeretlen molekulát azonosított a fejlődő bélidegrendszer környezetében, amelyek nagy jelentőséggel bírnak az őssejtterápiás kezelések jövőbeni alkalmazhatósága szempontjából. Mindezen kísérleti eredmények olyan molekuláris stratégiák kidolgozását alapozhatják meg, amelyek lehetőséget nyújthatnak arra, hogy hatékony őssejt-transzplantációs módszert dolgozzanak ki a betegség gyógyítására.

Nagy Nikoletta akadémiai doktori értekezésében az egy-egy gén által meghatározott, ún. monogénes bőrbetegségekben vizsgálta a genetikai háttér és a kórkép megjelenése közötti összefüggéseket, valamint funkcionális vizsgálatok alapján új terápiás lehetőségeket azonosított. Bizonyította, hogy a herediter angioneurotikus ödéma III-as típusa (HAEIII) hátterében a XII. véralvadási faktor génjében megjelenő mutáció áll, illetve azt is igazolta, hogy az ebben a kórképben szenvedő és ezt a mutációt hordozó európai betegek közös őstől származnak. A WNT géncsalád 10A génjében (WNT10A) kialakuló homozigóta nonszensz mutáció Schöpf–Schulz–Passarge-szindróma (SSPS), míg compound heterozigóta misszensz és nonszensz mutációi és homozigóta misszensz mutációja odonto-onychodermális diszplázia (OODD) kialakulását okozza, így ezek ugyanazon betegség eltérő klinikai variánsai. A cathepsin C (CTSC) gén két különböző mutációját ismerte fel, amelyek eltérő klinikai variánsok – a Papillon–Lefèvre-szindróma (PLS) és a Haim–Munk-szindróma (HMS) – kialakulását eredményezik. Az SLC45A2 génben két új mutációt azonosított, amelyek az okulokután albinizmus 4-es típusában játszhatnak szerepet. A CYLD gén mutációi okozhatnak familiáris cylindromatosist, multiplex familiáris trichoepitheliomatózist és Brooke–Spiegler-betegséget is. A génexpressziós vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a recesszív disztrófiás epidermolysis bullosában (RDEB) alkalmazott allogén fibroblaszt-injekciók hatékonyságának hátterében a páciens saját C7-termelődésének fokozódása állhat. Az eredmények új terápiás módszert alapozhatnak meg.

Németh Géza akadémiai doktori értekezésében a magyar nyelv gépi feldolgozásának vizsgálatával elsősorban a gépi beszédkeltés területén ért el új tudományos eredményeket. Különböző eljárásokkal – mint pl. a hangzók és szórészletek összefűzése, felolvasásalapú adatbázis rögzítése – elérte, hogy automatikus gépi válogatással ötvözve olyan beszédszintézis jöjjön létre, amelynek szubjektív megítélésű minősége jobb, mint a korábbi rendszereké. Ezt az eljárást a német nyelvre is alkalmazta. A gépi beszédet jól ismert szövegkörnyezetekben (időjárás-jelentés, pályaudvari hangos információszolgáltatás és árlista-felolvasás) tesztelte. Új módszerekkel sikerült a beszédet statisztikai eljárásokkal elemezni és a hangképzés alapján csoportosítani. Gépi tanulási módszerek felhasználásával tovább javította a magyar nyelvű beszédfelolvasó rendszerek minőségét. Fontos eredménye, hogy a beszédfelolvasást más információs csatornákkal (pl. a látással) is szinkronizálta. Olyan akusztikus jelkészletet dolgozott ki, amely kiegészítheti a szövegfelolvasó rendszereket. Ezek alkalmazását pl. látássérült emberek esetében vizsgálta különböző eszközök (számítógép, mobil készülékek) használatakor.

Olay Csaba akadémiai doktori értekezése a tömegkultúra elméletéről, illetve a magas- és a tömegkultúra olykor konfliktusos viszonyáról szól. Vizsgálja a modernitás kezdete óta tárgyalt dichotómiát, amely a magaskultúra és a populáris kultúra között képződött. Ennek a művészet egészét átható konfliktusnak mind esztétikai, mind pedig történeti hátterét megvilágítja az értekezés. Ennek során a szerző nem egyszerűen rekapitulálja Adorno és Arendt elgondolásait, hanem ütköztetésükkel releváns választ ad az általa feltett kérdésre. A megközelítés újdonsága, hogy nem fölé- vagy alárendelt módon kezeli a kérdéses jelenségeket, hanem belső dinamikus mozgásukat tárja fel. Sem az elitista, sem a hanyatláselvű megközelítést nem tartja elfogadhatónak, hanem a fenti értelemben eltérő igények, szükségletek és indíttatások hálózataként tárgyalja a magas- és a tömegművészeti jelenségeket. A kulturális jelenséget a frankfurti iskola és Hannah Arendt koncepciójának rekonstrukciójával és lényegi elemzésével közelíti meg, amelynek eredményeképpen önálló javaslathoz jut el a magas- és a populáris művészet lényegi eltéréseinek leírásához.

Onder Csaba akadémiai doktori értekezésének érdeme, hogy az eddig ismert 15 írás mellett 10 ismeretlen kézirat feltárásával egészítette ki, s kritikai szövegkiadás formájában rendezte sajtó alá Kölcsey Ferenc nyelvről írott értekezéseit. Kölcsey pályájának mostanáig kevés figyelmet kapó, de fontos területéről ad számot, amely tudománytörténeti szempontól is jelentőséggel bír. A rendkívüli terjedelmű kötet újdonsága, hogy nyelvészeti és irodalmi érdekű, műfaji szempontból kifejezetten heterogén anyag kötetbe rendezését és értő kommentálását tartalmazza. Onder Csaba feltáró munkájának fontos eredménye, hogy a közölt szövegek keletkezési körülményeit és funkcióját rekonstruálva eredeti kontextusukba helyezve mutatja be őket. A kritikai kiadás megfelelő arányú beosztással, áttekinthetően közli a gazdag anyagot. A szövegforrásokhoz készített magyarázó jegyzetapparátus az igen sokrétű anyag hozzáértő, példátlan gazdagságú kommentálásáról tanúskodik. A munka legfőbb értéke abban határozható meg, ahogyan az író pályájának ez a szakasza és a tevékenységi köre részévé válik egy teljesebb életmű-értelmezésnek. Az elvégzett munka óriási előrelépést jelent mind a Kölcsey-filológiában, mind az életmű vonatkozó részének vizsgálatában. A kritikai szövegközlés kifejezetten innovatív értelmezés, egyedi textológiai megoldásokat, komoly eredményeket és újszerű összefüggéseket feltáró tudományos teljesítmény.

Pap Margit akadémiai doktori értekezésének fő eredményei szerint az analitikus függvények speciális Hilbert-tereiben (a Hardy- és a súlyozott Bergman-terekben) az ún. wavelet-program jelentős része végrehajtható, azaz megadható egy olyan anyawavelet, amelyből kiindulva dilatáció és eltolás segítségével teljes ortogonális rendszereket lehet szerkeszteni. Az így keletkező analitikus waveletek további szép és hasznos tulajdonságokkal is bírnak. Pap Margit a Hardy-téren olyan wavelet-, illetve multirezolúciós analízist konstruált meg, amelyben a fentiek szerint létrejövő ortogonális bázis megegyezik az 1925 körül Malmquist és Takenaka által egymástól függetlenül definiált racionális törtfüggvényekből álló, megadott alappontokra vonatkozóan ortogonális rendszerrel. Eredményei alkalmazásaként az optikában igen fontos szerepet játszó, az 1930-as évek óta sokat használt Zernike-polinomokkal való kapcsolatot is kimutatta. Ezek alapján a Zernike-polinomokra egy diszkrét ortogonalitási tulajdonságot és egy korábban csak sejtett addíciós képletet is igazolt. Az eredmények további alkalmazásai várhatók a harmonikus analízis, a jelfeldolgozás és az alakfelismerés területein.

Péntek Márta akadémiai doktori értekezésének középpontjában a krónikus betegségek okozta egészségi állapot, életminőség, munkaképesség-változások, valamint a terápiák által elérhető egészségjavulás mérése és értékelése áll. A betegek és hozzátartozóik, valamint a társadalom nézőpontjából vizsgálta az egészséggel összefüggő életminőséget és jóllétet. Olyan megbízható, a betegek beszámolóin alapuló, hiteles mércék kifejlesztését és hazai adaptálását valósította meg, amelyek lehetővé teszik a krónikus betegségek okozta terhek sztenderd mérését és értékelését a betegek és az őket segítő családtagok körében. A krónikus betegségekben mért eredmények értékeléséhez széles körű, népegészségügyi jelentőségű lakossági felmérései adnak összehasonlítási alapot. Kutatásai betekintést nyújtanak a páciensek egészséggel kapcsolatos szubjektív elgondolásaiba és értékrendjébe, az egészségügyi ellátások során szerzett tapasztalataiba, amelyek meghatározók lehetnek az egészséggel és a terápiában való részvételükkel kapcsolatos döntéseik szempontjából. Módszertani fejlesztései nemzetközi szinten is újszerű megközelítésmóddal gazdagították az egészségnyereség-mérés lehetőségeit. Kutatásai Magyarországot vezető helyzetbe hozták a kelet-közép-európai régióban, és Európa élvonalába emelték az életminőség-mérés területén. Eredményei jól hasznosíthatók a tudományos alapokon nyugvó mindennapi orvosi gyakorlatban, a klinikai vizsgálatokban, a szakmai és finanszírozói döntésekben, s ezáltal segítik a gyógyítás fő célját, a jobb egészség elérését.

Péter Tamás akadémiai doktori értekezésében új módszert dolgozott ki a közúti hálózatok járműforgalmi folyamatainak vizsgálatára, tetszőleges kiterjedésű és szerkezetű felszíni hálózatokra vonatkozóan. Kimutatta, hogy a parkolók ugyanolyan dinamikus szektorelemek, mint a sávbeli szektorok. Közös kooperációs tulajdonságukon kívül járműhossz-kapacitásuk azonos módon jellemezhető a rajtuk elhelyezhető – a forgalmi rend sajátosságait is figyelembe vevő – maximális járműhosszal. A közúti hálózat dinamikus forgalmi modellje egyetlen általános szektorelemtípus sokaságából épül fel. Péter Tamás rámutatott, hogy súlyponti kérdés a szektorok kooperációjának általános leírása, és ez az alapja bármely közúti hálózat egységes dinamikus modellezésének. A járműforgalmi hálózatok egységes modelljét pulzáló, dinamikus gráfként definiálta. Virtuális zárt görbével körülhatárolt tartomány alkalmazásával nem szűnik meg a finom dinamikus kapcsolatrendszer, amely a belső és külső hálózat között létezik, mert a teljes hálózat működése mindenkor a részek dinamikus kooperációja. Megadta a belső és külső hálózat általános forgalmi folyamatait leíró differenciálegyenlet-rendszert.

Póka Róbert akadémiai doktori értekezésében megállapította, hogy gyakoribb a vetélés, illetve a meddőség egy speciális mutáció, az ún. Leiden-mutáció következtében létrejövő aktivált protein C- (APC) rezisztencia esetében, ami a veleszületett trombózishajlam leggyakoribb formája Magyarországon. Eredményei szerint a mutációt hordozókban a trombózis megelőzésére alkalmazott kezelés csökkenti a vetélés előfordulását és a császármetszéssel szülőknél a műtéti vérveszteséget. Igazolta, hogy magas fibrinogénszint mellett a várandósok között gyakrabban alakul ki a magas vérnyomással és fehérjeürítéssel járó kóros állapot, az ún. terhességi toxémia. Bizonyította, hogy a petefészekrák bizonyos típusainak kórjóslatában több genetikailag meghatározott tényezőnek kiemelt szerepe van. Igazolta, hogy a korai méhnyakrák kiterjesztett műtéti kezelését követően – kedvező kórjóslati tényezők fennállása esetén – a fogamzóképesség megőrizhető. Póka Róbert tudományos eredményei gyakori szülészeti és nőgyógyászati kórképek gyógyulási esélyének javításához járultak hozzá.

Pozsgay Balázs akadémiai doktori értekezésében az integrálható spinláncok területén végzett kutatásait foglalta össze. Vizsgálatainak középpontjában az integrálható modellek nem egyensúlyi viselkedésének tanulmányozása áll, mely téma az aktuális nemzetközi kutatási trendek élvonalába tartozik. A bemutatott eredmények a területen végzett közel egy évtizedes intenzív kutatómunkára épülnek. Ezek közül különösen kiemelendő az az eredmény, amely felhívta a figyelmet a szigorúan lokális töltéseket használó, általánosított Gibbs-sokaságon alapuló leírás buktatóira. E felismerés nagy lendületet adott a probléma tisztázásához, ami elvezett a kvázilokális töltéseket is figyelembe vevő helyes megközelítéshez. A kvantumos kvencsek területén Pozsgay Balázs fontos hozzájárulása az integrálható kezdeti feltételek fogalmának bevezetése és az ezzel kapcsolatos technikai eszközök kidolgozása. Az általánosított hidrodinamika területén pedig az áramok várható értékeinek tanulmányozásával ért el alapvető fontosságú eredményeket.

Rajta István akadémiai doktori értekezésében gyorsított ionnyalábokkal végzett, a mikro- és nanométeres felbontású analitikai módszerek továbbfejlesztésében, valamint a fókuszált ionnyalábokkal történő háromdimenziós, mikrométeres skálájú anyagmegmunkálási módszerek kidolgozásában elért eredményeit ismerteti. Eredményei ezek közül az elsőnek említett területen a legfontosabbak: az ionnyalábok méretének tervszerű csökkentése (az irányításával telepített Tandetron részecskegyorsítónál a különleges felbontású nanoszonda tervezése, megépítése és optimalizálása, új mérési módszer kifejlesztése) és analitikai módszer kidolgozása egyetlen besugárzással a szénnél nagyobb rendszámú összes elemre. A megmunkálás területén a protonnyalábírás technikáját továbbfejlesztette és új területekre alkalmazta, ezen belül jelentős eszközfejlesztést végzett: protonnyaláb-írásos módszerrel létrehozott polimer mikrostruktúrákon alapuló fém mikrobélyegzőket, valamint optikai hullámvezetőt és mikroturbinát tervezett és készített.

Rényi-Vámos Ferenc transzlációs jellegű kutatásainak általános célja a tüdőrák biomarker-alapú diagnosztikájának tökéletesítése, új kezelési stratégiák kialakítása, valamint a tumoros elváltozások molekuláris jellemzőinek és a daganat keletkezési folyamatának megismerése. Az akadémiai doktori értekezés alapjául szolgáló kutatási projektek a mellkasi daganatokra jellemző biomarkerek és prognosztikai tényezők tisztázására irányulnak, melyek feltérképezése utat nyithat a személyre szabott terápiák kidolgozásához. Vizsgálatai egyrészt alapkutatások, másrészt klinikai kutatások. A tüdődaganatok mellett vizsgálta a mellkasi szoliter fibrózus tumorokat és a malignus mellhártya-mezoteliómát is. Elsőként igazolta, hogy limfangiogenezis kizárólag az angiogén növekedési típusú tüdődaganatokban jelenik meg, és hogy a nyirokerek sűrűsége összefügg a klinikai viselkedéssel és a nyirokcsomóstátusszal. A szoliter fibrózus tumorok vizsgálata során megállapította, hogy a gyulladásos paraméterek prognosztikai értékkel bírnak e daganatok esetében. Végül vizsgálta a komplementrendszer szerepét malignus mellhártya-mezoteliómában, és igazolta, hogy a keringő C4d-szint korrelál a betegség stádiumával, a tumor méretével, a kemoterápiás válasszal és a túléléssel. Eredményei támpontként szolgálhatnak a mindennapi rutin klinikai gyakorlat számára, és hozzájárulhatnak új terápiás irányelvek kialakításához.

Rétvári Gábor értekezése a távközlő hálózatok, ezen belül a világháló aktuális, gyakorlati problémáinak megoldásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati eredményeket mutat be. Évtizedes nyitott problémát oldva meg kiterjesztette a hálózati kapacitások „fair” allokációjának elméletét az útvonalfüggetlen esetre, megoldásokat adott tetszőleges megengedett forgalom torlódások nélküli átvitelére. Ezen túlmenően először mutatott garantáltan stabil és optimális adaptív útvonalválasztási módszereket. A skálázható útvonalválasztás területén végzett munkája a kompakt útvonalválasztás több fontos területén is jelentős előrelépést hozott. Az eredmények gyakorlati fontosságát IETF-szabványjavaslatok és az USA-ban bejegyzett szabadalmak tanúsítják.

Ronkay Ferenc akadémiai doktori értekezésében a poli(etilén-tereftalát) hulladék újrahasznosítására szolgáló eljárások tudományos hátterének feltárásával foglalkozott. Ez a téma szorosan kapcsolódik napjaink környezetvédelmi kérdéseihez, valamint az anyagtudomány és ezen belül a nanotechnológia kutatási fókuszterületeihez. Kimutatta, hogy az egyensúlyi olvadási hőmérséklet mikor határozható meg a Hoffmann–Weeks-módszerrel. Új összefüggéseket vezetett le az izoterm kristályosodás idejének és hőmérsékletének számítására. Meghatározta a PET-ből előállított haboknál a cellaméret-eloszlás sűrűségfüggvényét. Kimutatta, hogy a PET/polietilén keverékben a fázisinverzió közelében kialakuló, egymásba hatoló folytonos fázisok miatt javulnak a mechanikai tulajdonságok. A PET öregedésének vizsgálatára a tengerfelszíni környezetet szimuláló módszert dolgozott ki.

Sáfrán György akadémiai doktori értekezésében a vékonyrétegek előállítására, kialakulási mechanizmusaira, a rétegek fizikai-kémiai tulajdonságaira és alkalmazásaira vonatkozóan mutatott be nemzetközileg is jelentős, új tudományos eredményeket. Módszereket és eszközöket dolgozott ki széles paramétertartományban vékonyrétegrendszerek hatékony előállítására és tulajdonságaik meghatározására. Az általa kidolgozott műszaki megoldások előrelépést jelentenek a kutatás technológiájában, és ezzel hozzájárulnak a vékonyréteg-technológia fejlődését segítő alapkutatási ismeretek elmélyítéséhez. A szupravezető volfrámrétegek anyagszerkezetének jellemzése és javítása, valamint a normálvezető-szupravezető fázisátmenet hatékony méréséhez kifejlesztett kapcsolóeszköz és áramköri megoldás a világegyetemben feltételezett sötét anyag kutatására szolgáló részecskedetektorok tesztelésében hasznosult. A feltárt összetételfüggő tulajdonságok napelemek és optoelektronikai eszközök széles skálájának fejlesztését teszik lehetővé. A javasolt mikrokombinatorikus gyártás és vizsgálati módszer nagymértékben megkönnyíti a két- és háromkomponensű vékonyrétegrendszerek összetételfüggő tulajdonságainak feltárását és adatbázisba gyűjtését.

Schmal Dániel akadémiai doktori értekezése a modernitás kialakulásának egyik legfontosabb vonatkozását, a modern én születését mutatja be. A modernitás áttörését szokásosan a 17–18. századra teszik. Schmal Dániel e folyamat megindulását két-három évszázaddal korábbra datálja, egyszersmind újraértelmezi a modernitás mibenlétét. Ennek megragadására három központi fogalom köré épülő szempontrendszert dolgoz ki. Az élet és a gondolkodás különféle területeinek differenciálódása következtében az énnek egymástól független szerepek sokaságát kell betöltenie. A különféle szerepek megkívánják az én új egységének létrehozását, integrálását. A differenciálódás és az integrálódás kiváltják a fokozott reflexió igényét. A dolgozat mélységükben elemzi a 16–17. századi skolasztika vitáit. Ez a tematikus bővítés, valamint az átfogó problémafölvetés a kanonizált filozófusokat – Descartes, Locke és Leibniz elemzéseit az énről, illetve a személyről – és a hátteret adó irányokat, kisebb szerzőket egyaránt új megvilágításba helyezi. A dolgozat egyik legjelentősebb eredménye a descartes-i én különböző dimenzióinak fölvázolása. Az értekezés az utóbbi idők magyar filozófiatörténeti kutatásainak kiemelkedő teljesítménye. Eredeti, sok tekintetben újszerű képet nyújt egy teljes történeti korszakról, ezen belül pedig az egyik legjelentősebb filozófiai probléma megoldásáról. Nem pusztán egy történeti szempontból érdekes kérdést elemez, hanem korunk egyik kulcsproblémájának genezisét tárja fel.

A növekedési faktorok bonyolult jelátviteli hálózatok útján szabályozzák sejtjeink osztódását és túlélését. Mivel a jelpályák túlzott aktivitása daganatok kialakulásához vezethet, megismerésük elengedhetetlen a hatékony terápiás eljárások kifejlesztéséhez. Sebestyén Anna akadémiai doktori értekezésében ennek a mechanizmusnak néhány kulcsfontosságú jelátviteli fehérjéjét vizsgálta. Több daganatsejtvonalban, illetve immunszupresszív kezelés következtében vesetranszplantáltakban kialakult vesedaganatokban kimutatta az mTORC2 fehérjekomplex fokozott aktivitását, illetve ennek prognosztikai jelentőségét. Az mTOR-aktivációval kapcsolatban számos daganattípusban írt le jellegzetes anyagcsere-változásokat, melyek befolyásolják a daganatsejtek kezelésekkel szembeni rezisztenssé válását. Különböző daganatsejtvonalakban igazolta az mTOR-utat, illetve a bioenergetikai alkalmazkodást gátló kezelések más antitumorszerekre érzékenyítő hatását. Fontos megfigyeléseket tett a NOTCH1, valamit TGF-béta jelátviteli utak onkológiai jelentőségével kapcsolatban, felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a jelpályák specifikus terápiás célpontként értékelhetők. Nemzetközi szinten is jelentős tudományos eredményeivel hozzájárult a daganatok kialakulását okozó bonyolult biokémiai folyamatok megértéséhez.

Sikné Lányi Cecília akadémiai doktori értekezésében azt a kérdéskört vizsgálta, hogy a weboldalak, illetve virtuális környezetek fejlesztésénél gyakran elhanyagolják a vizuális akadálymentességre való törekvést, pedig a felhasználók majd 10%-a tekinthető valamilyen szempontból akadályozottnak. Kutatásai során azt vizsgálta, hogyan torzulnak a virtuális világok képei a valóságosakhoz képest, illetve hogyan lehetne a virtuális környezeteket minél szélesebb körben jól használhatóvá tenni. Mérések alapján megállapította, hogy a képregénykészítők és a játékfejlesztők nem valósághű színeket használnak, és ez befolyásolja a rögzült színeinket (az ún. memóriaszíneket). Kimutatta, hogy a játékfüggő és a nem játékfüggő egyetemisták memóriaszínei jelentősen eltérnek. Vizsgálta a rehabilitációs játékok és az egyetemi weboldalak színkezelését különféle színtévesztési problémák szempontjából. Összegyűjtötte a magyarországi felsőoktatási intézmények honlapjain előforduló leggyakoribb akadálymentességi problémákat a színhelyes tervezés szempontjából, majd kidolgozott egy 12 pontból álló egyszerűsített szempontrendszert a weboldalak akadálymentességi problémáinak enyhítésére. Megalkotta a készségfejlesztő és a rehabilitációs célú játékok személyre szabhatóságának tervezési követelményeit és tesztelési módszerét is.

Simon Attila akadémiai doktori értekezése a barátság (philia) és a megértés (szüneszisz) arisztotelészi fogalmaival foglalkozik. A dolgozat új eredményei a philia és a szüneszisz fogalmainak az összekapcsolása és egymásra tekintő vizsgálata, a philia fogalmának egy sajátos szempontú értelmezése, mely szerint Arisztotelésznél a jellemen alapuló barátságban a személyes barátság mozzanatai is jelen vannak. Ez a felfogás a szakirodalom túlnyomó részével szemben fogalmazódik meg, és a szerző lendületesen és meggyőzően érvel mellette. A dolgozat jelentős új eredménye a barátság fogalmának az időbeliséggel való összekapcsolása és annak bizonyítása, hogy Arisztotelésznél nem statikus, hanem dinamikus, időbeli kiterjedésben és változásban álló viszonyt jelent a philia. Ehhez kapcsolódik az interpretatív mimézis fogalmának az újszerű értelmezése. A szünesziszről jelen értekezés előtt egyáltalán nem készült még átfogó elemzés. Vizsgálódásai a szüneszisz három aspektusát (erkölcsi, politikai, esztétikai) elemezve a kutatás teljesen új irányát jelölik ki. A szüneszisznek az esztétikai megértésben játszott szerepéről szóló elemzés még ötlet formájában sem merült fel korábban a szakirodalomban.

Simon Gyula akadémiai doktori értekezésében két a mérnöki gyakorlat szempontjából egyaránt fontos tématerülettel foglalkozik. Ezek a periodikus gerjesztéssel végrehajtott frekvenciatartománybeli rendszer-identifikáció, valamint a futási időt felhasználó pozícióbecslési feladat megoldása több szenzor együttes alkalmazásával. Az első tématerületen a dolgozat új, a számítási és tárolási igény szempontjából egyaránt hatékony és robusztus eljárást javasolt ismeretlen frekvenciájú szinuszos gerjesztésre adott válasz spektrumának becslésére. A második tématerületen a konszenzusfüggvény bevezetésével és meghatározásának kidolgozásával új, a szenzorhibákkal szemben nagymértékben robusztus megoldást dolgozott ki egy diszkrét eseményű jelforrás (például lövések) pozíciójának becslésére. A módszert általánosította folytonos jelforrás (például beszédhang) lokalizációjára és az irányszöget is figyelembe vevő esetre. Az értekezésben tárgyalt módszerek helyességét és hatékonyságát szimulációs eljárással és kísérletekkel támasztotta alá. A megoldások ipari projektekben, szabadalom formájában, továbbá nemzetközi versenyen is sikeresnek bizonyultak, egyes eljárások bekerültek a mérnöki gyakorlatban elterjedt, tudományos számításokat támogató fejlesztőkörnyezet egyik kiegészítésébe is.

Szabados Ágnes értekezésében olyan kvantumkémiai számításos módszereket dolgozott ki, melyek alkalmasak egyensúlyi szerkezetükből kimozdított molekulák és zárt elektronhéjjal nem jellemezhető átmenetifém komplexek elektronszerkezetének a leírására. Multikonfigurációs perturbációszámítás-alapú eljáráscsaládot vezetett be, és végrehajtotta a spinkomponens-skálázás elméleti megalapozását. A természettudományok és ezen belül a kémia erősen kísérleti jellege a számítástechnika szédületes fejlődése nyomán átalakulóban van: az elméleti kémia és a kvantumkémiai számítások segítségével egyre több olyan információ is rendelkezésre áll, amelyet kísérleti úton nem lehet megkapni. Ezek az új ismeretek jól használhatók a kémiai jelenségek megértésében és új kísérletek megtervezésében. Szabados Ágnes munkássága is ehhez a területhez köthető: minél pontosabbá és minél hatékonyabbá tenni a rendelkezésre álló módszereket, illetve újakat kifejleszteni, amelyekkel pontosabb eredményekhez juthatunk. Kutatásai során arra törekedett, hogy elméleti modelljeit összhangba hozza a kémiai szemlélettel, például az ún. geminálokon alapuló modellek összefüggésbe hozhatók a kémia klasszikus Lewis-szerkezetével.

Széchenyi Ágnes akadémiai doktori értekezése hatalmas tényanyagot megmozgatva, összegző módon tárgyalja Schöpflin Aladár pályáját és annak kapcsolat-, sajtó-, művelődés- és irodalomtörténeti összefüggéseit. Az értekezés új tudományos eredménye, hogy a 20. század eleji irodalomszemlélet nem írható le egymástól élesen elhatárolt, modern és konzervatív irodalmi szemléletmódok kétosztatú tereként. Ennek megfelelően a szerző sikeresen mutatja be Schöpflin kritikusi pozícióját olyan irodalomtörténeti kontextusban, amely nemcsak a modern és a konzervatív irodalomszemlélet különbségeire érzékeny, hanem az átmeneteikre is. Az értekezés így érdemben és új eredményekkel járul hozzá a 20. századi magyar irodalmi modernség árnyaltabb értelmezéséhez, valamint több mérvadó fórumának (pl. Vasárnapi Újság, Nyugat, Franklin Társulat, Baumgarten Alapítvány) alaposabb ismeretéhez.

Szentmáry Nóra akadémiai doktori értekezésének témája a teljes vastagságú szaruhártya-átültetés, az ún. perforáló keratoplasztika (PKP). A szaruhártya a szem rostos burkának legelső, átlátszó része, 42 dioptria törőerővel, amit már felszínének kisfokú egyenetlensége is jelentősen megváltoztathat. Az elmúlt évtizedekben a szaruhártyasebészek az átültetett szaruhártya átlátszóságának megőrzése mellett a beteg számára megfelelő fénytörést (refrakciót) és látóélességet biztosító műtéti eredmény elérésére is törekszenek. Megvizsgálta, hogy milyen szaruhártya-betegségek esetén volt szükség PKP-ra, és a kimetszési (trepanációs) technikák hogyan befolyásolták a PKP-műtét refraktív/optikai sikerét 2006-tól 2017-ig Magyarországon, illetve 2001-től 2018-ig Németországban. Megállapította, hogy a kézi trepanációs PKP a legjobb korrigált látóélesség elérésében kedvezőbb volt, mint az excimer lézeres trepanáció. A műtét után hosszú távon mért astigmia – amikor a szem görbületi hibája miatt a fénysugarak nem egy fókuszpontban találkoznak – és a cornea felszíni egyenetlensége a kerek geometriájú PKP után kisebb fokú volt excimer lézeres trepanáció, mint motoros trepanálás után. Ellipszis alakú PKP-műtét után a látóélesség javult, de a varratszedést követően az astigmia veszélye növekedett. Megállapította, hogy ismételt PKP esetén – az astigmia mértékének növekedését elkerülendő – a teljes varratszedést a lehető legkésőbbi időpontra kell halasztani. Eredményei hozzájárulnak a PKP-műtétek hatékonyabb alkalmazásához a hazai és a nemzetközi szemészetben.

Szombathy Zoltán akadémiai doktori értekezése a magyar tudományban elsőként ad átfogó képet az afrikai iszlámról, annak fontosabb aspektusairól: olyan térséggel foglalkozott az iszlám világon belül, amelyről átfogó elemzések nem születtek még nemzetközi téren sem. A szerző a téma első magyar nyelvű monográfiáját alkotta meg, sőt munkája nemzetközileg is versenyképes. Ebben a több afrikai nyelvben való magas szintű jártasságán kívül az iszlám kiemelkedő ismerete is segítette, továbbá az, hogy belülről képes láttatni az afrikai muszlim közösségek életét, s így sikerült a fekete-afrikai iszlámot egyetlen nagy egységként bemutatnia. Az egyes térségek különbözőségeinek a bemutatása mellett abból indult ki, hogy a fekete-afrikai iszlám vallásgyakorlásnak és társadalomnak számtalan olyan vonása van, amely a kontinens nagy részén hasonló képet mutat, és ezeket a közös vonásokat sikerült is megragadnia. A szerző társadalmi jelenségnek tekinti az iszlámot, és ennek megfelelően egyenként tárgyalja egyes formáit (pl. vallás, művelődés, történelem stb.). A dolgozat másik fő érdeme a hatalmas, több mint 500 tételes bibliográfia. Komoly tudományos eredménye a dolgozatnak az adatbősége, amely meggyőző erővel támasztja alá újszerű megállapításait, valamint a mű teljesen eredeti szerkezete, amelynek révén sikerül új megvilágításba helyeznie korábbról ismert tényeket is. A disszertáció sokrétű és megbízható monográfia.

Táncsics András akadémiai doktori értekezésének középpontjában a kőolaj-eredetű szénhidrogének, elsősorban a környezetet igen erősen szennyező benzol- és alkilbenzol-származékok (BTEX-vegyületek) mikroaerob körülmények közötti biodegradációjának vizsgálata, illetve az e folyamatban részt vevő mikrobaközösségek és enzimek szerepének feltárása állt. Kutatásaiban a klasszikus és a molekuláris mikrobiológiai módszereket ötvözve igazolta, hogy a BTEX-vegyületek mikroaerob körülmények közötti lebontása eltér a tisztán aerob és anaerob lebontási útvonalaktól, volumenét tekintve pedig jelentős folyamat. Kimutatta, hogy a régóta szennyezett, oxigénlimitált talajvizek mikrobaközösségeiben többnyire a Burkholderiales rendbe tartozó baktériumfajok a dominánsak. Sikeresen izolált egy a munkacsoportja által Zoogloea oleivorans néven leírt baktériumfajt, melynek segítségével rekonstruálta a toluol mikroaerofil körülmények közötti lebontásának biokémiai útvonalát. Meghatározta két általa izolált Malikia spinosa-baktériumtörzs genomját, és azonosította a benzol, toluol és az etilbenzol lebontásért felelős géneket. Eredményeinek köszönhetően pontosabb képet alkothatunk a kőolaj-eredetű aromás szénhidrogénekkel szennyezett felszín alatti közegek mikrobiális közösségeiről, illetve arról, hogy a közösségalkotó mikroszervezetek hogyan vesznek részt a benzol- és alkilbenzol-származékok lebontásában. Felfedezései a környezetvédelmi hasznosítás szempontjából is ígéretesek.

Tóth Erika akadémiai doktori értekezésében környezetbiológiai és ipari szempontból jelentős kérdéseket válaszolt meg a prokariótataxonómia és diverzitáskutatás eszközeivel. Miázisos (légylárvák által fertőzött) sebek bakteriológiai vizsgálata során légycsapdázó anyagot fejlesztett. Hazánkban elsőként vezette be a rutin laboratóriumi tevékenységbe a kemotaxonómiai módszereket. Kutatócsoportjának tagjaival légzési kinonokat és sejtmembránalkotó zsírsavakat együttesen vizsgáló technikát optimalizált mikrobaközösségek tanulmányozására, mellyel egy szennyvíztisztító üzemben hozzájárult a biogáztermelés optimalizálásához. Tenyésztéses és molekuláris biológiai módszerekkel kutatta egy ultratiszta vizet felhasználó erőmű víztisztító üzemét, új táptalajokat fejlesztett és optimalizált, melyeket üzemi körülmények között is sikeresen adaptált. Részt vett magyarországi fürdőmedencék vizsgálatában és annak kimutatásában, hogy a töltő-ürítő rendszerűek nagyobb potenciális veszélyt jelentenek a fürdőzőkre, mint a vízforgatással működtetett egyéb technológiák. A Fertő tó mikrobiális közösségeit vizsgálva megállapította, hogy a nádas általi borítottság jelentősen befolyásolja a jelen lévő prokariótaközösségek diverzitását. Számos taxonómiai kutatásban közreműködött, sikeresen tenyésztett ki a tudományra nézve új baktériumtaxonokat, eddig összesen 44 prokarióta nemzetség/faj polifázikus (hagyományos és genetikai módszerek együttes alkalmazásával való) leírásában vett részt.

Tóth Judit akadémiai doktori disszertációjában a DNS-ben található hibajavító mechanizmusok egyikével kapcsolatos kulcsenzim, a dezoxitimidin-trifoszfát (dTTP) bioszintéziséért felelős fontos enzim, a humán dUTPáz molekuláris jellemzését végezte el. E feladatot a kutatásainak középpontjában álló dUTPáz enzim emberben és baktériumban való működési mechanizmusának feltárásával összefüggésben oldotta meg. Az enzim normális működése során csökkenti a DNS-be hibaként beépülhető uracil mennyiségét, ezáltal biztosítva a bennünk tárolt genetikai információ épségének megőrzését. Bioinformatikai modellezésen alapuló célzott kísérletekkel tisztázta a dUTPáz katalizálta reakció fő lépéseit. A vizsgálatokhoz több technológiai fejlesztést, illetve újítást is bevezetett, köztük a dNTP‐k újfajta radioaktív jelölését, illetve a molekulák egy új enzimatikus eljáráson alapuló mennyiségi meghatározását. A munka értékét jelentősen növeli az eredményekben rejlő terápiás potenciál, minthogy sikerült azonosítania a dUTPáz inhibitorát, amely fejlesztési célmolekula lehet daganatos betegségek és vírusfertőzés esetén. Létrehozott egy új adatbázist, mely a kísérletesen meghatározott dNTP-mennyiségeket és külső hatásokra bekövetkező változásaikat tartalmazza, így fejlesztési folyamatok alapjául szolgál.

Tóth Szilvia Zita akadémiai doktori értekezésében a zöld algák és a növények, ezen belül is a lúdfű C-vitamin-termelésével, valamint az algák stressz hatására történő H₂-gáz-termelésével foglalkozik. Munkája során bizonyította, hogy a zöld algákban és a növényekben a C-vitamin bioszintézisének útvonala azonos. Stressz hatására azonban a sajátos szabályozásnak köszönhetően a zöld algák képesek a C-vitamin-tartalmukat rendkívül gyorsan nagymértékben megemelni, míg a növények állandóan magas C-vitamin-szintet tartanak fenn. A C-vitamin hőstressz esetén védi a fotoszintézis egyik nélkülözhetetlen elemét, a második fotokémiai rendszert a degradációtól. A nagy koncentrációban jelen lévő C-vitamin szerepet játszik a sejtek öregedésében. Felfedezte, hogy a C-vitamin fénystressz elleni védelemben betöltött szerepe jelentősen különbözik a növényekben és a zöld algákban. A zöld algák esetében a C-vitamin nem csak hőstressz, hanem kénmegvonás esetén is elektront szolgáltat a fotoszintetikus apparátus számára. A zöld algákban a kénhiányra olyan mértékben felhalmozódhat a C-vitamin, hogy az már károsítja a fotoszintetikus vízbontásért felelős fehérjekomplexet, ami viszont elősegíti a hidrogéntermelés megindulását. Tóth Szilvia Zita létrehozott egy fotoreaktort, melyben képes a zöld alga H₂-gáz-termelését tartósan fenntartani, ez környezetkímélő, megújuló energiaforrásként szolgálhat.

Tőzsér János akadémiai doktori értekezése a metafilozófia területéhez sorolható. A disszertáció a filozófia szerepét vizsgáló vitához szól hozzá, és eredeti álláspontot védelmez ebben a kérdésben. A disszertáció tézise szerint a filozófia mint episztemikus vállalkozás kudarcot vallott, mivel a nyugati filozófia története során nem sikerült szubsztantív filozófiai igazságok tudására szert tenni. Mindennek bemutatása az analitikus filozófia retorikai keretében a szkeptikus attitűd kiemelkedő teljesítménye. A filozófiai érvek és vélemények kapcsán a szerző hatalmas ismeretanyagot mozgat meg. A szerző generációjának egyik kiemelkedő, originális gondolkodója. Munkája az analitikus filozófián kívül álló hagyomány felől is magasra értékelhető, és a kontinentális filozófia művelői számára is fontos tanulságokkal szolgál. Legfontosabb új tudományos eredménye az, hogy a metaszkeptikus attitűdöt és ismert érveléstechnikáit egy új etikai-egzisztenciális metafilozófiai problematika inaugurálására használja fel. Az értekezés igazolta, hogy a szkeptikus attitűd a filozófia alapkérdéseihez hasznosan kombinálható az analitikus filozófia fogalomelemző eljárásaival. Ennek eredményeként a dolgozat bemutatta, hogy a mai filozófia tartalmi tézisei mint általánosítások nem tarthatók. Ami az értekezés témájához kapcsolódó művei visszhangját illeti, kevés filozófusnak sikerült az elmúlt évtizedekben akkora hatást kiváltania, olyan izgalmas vitákat generálnia, mint neki.

Tringli István akadémiai doktori értekezésében egy a társadalom- és a jogtörténet metszéspontján elhelyezkedő, a középkori élet mindennapjait átszövő jogintézményt, jelesül a hatalmaskodást vizsgálta közel fél évezredes idősíkon. Az 1526 előtti magyar hétköznapok szerves részét alkotó hatalmaskodás jogintézményét a jelölt teljesen új megvilágításba helyezte azáltal, hogy ráirányította a figyelmet arra, miszerint a középkori mindennapok szerves részét alkotta a jogos erőszak alkalmazása. A szerző a középkori világ megváltozását, ezzel párhuzamosan a hatalmaskodások megszűnését a kora újkori állam kialakulásához, az erőszak monopolizálásához kapcsolta. A hiánypótló doktori műben Tringli István az önhatalmú jogérvényesítés és hatalmaskodás magyar középkori történetének teljességre törekvő feldolgozását végezte el, amely jelentős új eredményekkel gyarapította mind a hazai, mind pedig a nemzetközi középkortörténeti kutatásokat, de emellett a jog- és a néprajztudomány számára is új ismereteket kínál.

Varga Andrea akadémiai doktori értekezésében a Pannon-medence déli részét alkotó földtani nagyszerkezeti egység, a Tiszai-(fő)egység paleozoikumi (szilur–perm, 444 és 270 millió évvel ezelőtti időtartam) kőzetrétegtani egységeinek képződési körülményeivel és rokonságával foglalkozott. A vizsgált kőzeteket esetenként több kilométer vastag, fiatal üledék fedi, ezért a kőzetek jórészt csak mélyfúrásokból ismertek. Az egyes geológiai egységek (formációk) ősföldrajzi helyzetének és képződésének megismerése csak rendkívül részletes ásványtani-kőzettani kutatással, valamint a fluidumok okozta kőzetelváltozások vizsgálatával volt lehetséges. Feltárta a nagyszerkezeti egységet alkotó négy formáció (Szalatnaki Agyagpala Formáció, Tésenyi Homokkő Formáció, Korpádi Homokkő Formáció és Gyűrűfűi Riolit Formáció) kőzetképződési párhuzamosságait és különbségeit, és pontosította vagy újraértelmezte az eredetüket. Az aljzatkőzetekről kapott geológiai ismeretek pontosításával eredményei a felszín alatti folyamatok jobb megértéséhez is hozzájárulnak, és jelentősek a jövőbeli nyersanyagkutatási (szénhidrogén és felszín alatti víz) és hulladéktárolási projektek szempontjából.

Várkonyi Judit akadémiai doktori értekezésében három jelenleg még gyógyíthatatlan hematológiai betegséggel kapcsolatban végzett kutatásainak eredményeit mutatja be: ezek a kórképek a mielodiszpláziás szindróma, a myeloma multiplex és a szisztémás masztocitózis. A mielodiszplázia az őssejteket érintő megbetegedés, mely jellemzően vérszegénységgel jár együtt. A betegek ezért rendszeres vérátömlesztésben részesülnek. Nem ritka, hogy e betegséghez még egy örökletes vasanyagcsere-elváltozás is társul, így a betegnek adott transzfúzió vastúlterheléshez vezet. Várkonyi Judit kutatásai során azonosított ilyen betegeket, és felderítette az elváltozás hátterében álló genetikai eltéréseket. Nemzetközi együttműködés keretében a mielodiszpláziás szindróma új alcsoportjait azonosította, és kimutatott több mielodiszpláziára hajlamosító genetikai tényezőt (eltérő genetikai polimorfizmust). A myeloma multiplex a második leggyakoribb rosszindulatú hematológiai betegség. Megvizsgálta e kórkép lefolyását különböző genetikai hátterű betegekben, és megállapította, hogy ebben a kórképben bizonyos enzimekre vonatkozó genetikai változatok jelentősen eltérő túlélési időt eredményeznek. A hízósejtek burjánzásából származó betegség, a szisztémás masztocitózis kutatása terén talált olyan genetikai eltéréseket, amelyek számottevően magasabb arányban jelentek meg ebben a betegségben. Ezek kiemelten az interleukin-6 génjében, illetve ennek interleukin-receptorának génjében fordultak elő. Klinikai vizsgálatai során megállapította, hogy ebben a kórképben a magas eozinofil-granulocita arány, illetve az emelkedett abszolút eozinofil-sejtszám kedvezőtlen prognosztikai marker.

Veress Emőd akadémiai doktori értekezése hiánypótló jelentőségű mű, mert tárgya, a szindikátusi szerződés – mint a gazdasági társaságok hatékonyabb működtetésére irányuló atipikus (innominát) kooperációs szerződés – hasonlóan alapos elemzésére a hazai szakirodalomban hosszú évtizedek óta nem került sor. Különösen aktuálissá teszi a munkát az a tény, hogy a 2014-ben hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv olyan új felfogásban és módszerrel szabályozza a gazdasági társaságok jogát, ami a szindikátusi szerződések világát is jelentősen érinti. Kiemelendő tudományos eredmény az a szerződéstipológia, amelynek keretében a szerző hét szempont szerint csoportosítja a szindikátusi szerződéseket, megkülönböztetve – többek között – az előszerződést, a megalakulást, illetve a működést befolyásoló, a nyilvános és a titkos formákat. Az értekezés a hazai szakirodalomban úttörő módon igazolta, hogy a társasági szerződés és a szindikátusi szerződés között nem áll fenn hierarchikus viszony. További fontos kutatási eredmény az a következtetés, miszerint a szindikátusi szerződés fogalmi elhatárolását nem az alanyi kör felől kell elvégezni, mert életszerű, hogy a szindikátusi szerződésben az adott gazdasági társaságban tagsági minőséggel nem rendelkező harmadik személyek, így a gazdasági társaság hitelezői, vezető tisztségviselői, sőt akár a szindikátusi szerződésen keresztül szabályozott gazdasági társaság is részt vehetnek. Tanulságosak a szerzőnek a szindikátusi szerződés megszegéséből fakadó jogkövetkezményekre (tipikusan a kártérítésre) vonatkozó megállapításai is.

Wein-Csizér Kata akadémiai doktori értekezésében elvégzett hiánypótló, átfogó empirikus vizsgálatsorozata a tanári motivációk feltárására irányult. Kutatásai mind a tanári attitűdök megértéséhez, mind a helyes attitűdök kialakításához nélkülözhetetlen elméleti és gyakorlati eredményekkel szolgáltak. Magyarországon elsőként tárta fel és elemezte az angoltanári motivációt befolyásoló tényezőket és egymással való összefüggéseiket. A bemutatott eredmények közelebb visznek bennünket a nyelvtanulással kapcsolatos problémák megértéséhez is. Új tudományos eredménye a nyelvtanári motiváció pontos értelmezése. Olyan kérdőíves eszközöket fejlesztett, amelyekkel fel lehet tárni a nyelvtanári motiváció regionális különbségeit, monitorozni lehet időbeli alakulását, és fel lehet mérni egyes beavatkozások hatását. A nyelvtanári motiváció két fő dimenzióját (a motivált tanítási viselkedést és a motivált szakmai fejlődést) különböztette meg, és kimutatta, hogy szignifikáns kapcsolat van e kettő között, valamint igazolta, hogy a motivált szakmai fejlődésre a tanítással kapcsolatos affektív attitűdök hatnak (azaz a szakmai fejlődésnek elsősorban érzelmi megalapozottsága van). Részletesen feltérképezte a nyelvtanári motivációt meghatározó tényezőket. Ezek között kiemelt szerepet tölt be a reflexió, amely hat a tanítással kapcsolatos affektív tényezőkre, valamint a szakmai fejlődés megtapasztalására is.

Z. Karvalics László akadémiai doktori értekezésében periodizációs nézőpontú vizsgálatot és egy új rendszerépítési kísérletet mutat be egy történeti időszak, az ún. hosszú 20. század meghatározására és belső korszakolására, valamint a rendszerkontrolljára javasolt problematikákról. A főleg amerikai szakirodalomra építő szintézise és rendszerelmélete a történeti eseményekhez nem kötött periodizációs kísérletet javasol az eseménytörténeti történettudomány rendszerezése ellenében. A szerző makrotörténeti látásmódja, a disszertációban pedig a szociológia, a kibernetika, az informatika, a gazdaságtudomány és elsősorban az információs társadalom történeti eredményeinek összehajlításával és értelmezésével létrejött eredmények értékelendők főképpen. Ezek alapján az értekezés szerzője újfajta kronológiai rendszerezést indítványoz, azaz egy ún. szimbiogenetikus és a kontrollstruktúrák változásaira fókuszáló elvet proponál. A másfél évszázadra nyúló 20. század átfogó képénél a dolgozatban többet kapunk: nem egyszerűen világtörténelmi megközelítést, hanem a világtörténelemnek a szerző szándéka szerinti új magyarázatát, melynek kulcsfogalma az információ.

Zöldy Máté akadémiai doktori értekezésében a fenntartható mobilitás kérdéskörei szerepelnek: egyrészt a járművek hajtóanyagai (a hagyományos hajtóanyagok összetételének módosítása, az alternatív – hulladék- és megújuló alapú – üzemanyagok alkalmazástechnikája) és ezek hatékony és a környezetet minél kevésbé terhelő felhasználása, másrészt pedig a hajtáslánc elemeinek (az erőátviteli rendszer, az energiaátalakító rendszer) fejlesztése. Célja a szükséges mobilitásra való törekvés és ennek az erőforrások végességét figyelembe vevő kiszolgálása. Kísérletekkel igazolta, hogy az utólagosan felszerelt, a cseppfolyósított finomítói gázt adagoló rendszerek nem hatásosak. A kipufogógázt visszavezető rendszerek között hasznossági sorrendet állapított meg. Meghatározta, hogy a gázolajhoz milyen arányban célszerű keverni sűrűség- és súrlódásmódosító anyagokat, etanolt, hidrogénezett növényi olajat és butanolt. Kutatásai felhívják a figyelmet arra, hogy bár a mobilitás kihívásait komplexen szükséges megoldani, átfordításuk az egyének mindennapi döntéseire alapvetően szükséges ahhoz, hogy a fenntartható mobilitás meg tudjon valósulni.