Lovász László üzenete a vasárnapi demonstráció résztvevőihez
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma által „Szabadságot a tudománynak! Szabadságot az Akadémiának!” jelszó alatt szervezett demonstráció több ezer résztvevője június 2-án, vasárnap 17 óra előtt érkezett az MTA Székháza elé, ahol a szervezők felolvasták Lovász László, az MTA elnökének üzenetét is. Az üzenetet szó szerint közöljük.
Kedves Kutatótársaim!
Kedves Barátaink, Támogatóink!
Az elmúlt egy esztendő az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia egyik legnehezebb éve volt. A történet vége még nem ismert. Jelenleg még nem tudjuk, hogy a tudomány autonómiájának megőrzése érdekében tett akadémiai erőfeszítéseket siker koronázza-e.
Bízom abban, hogy az akadémikusok, a legkiválóbb fiatal kutatókból álló lendületesek, az akadémiai dolgozók, a teljes magyar kutatói közösség túlnyomó többsége, valamint a magyar tudomány ügye iránt elkötelezett magyar és külföldi támogatóink által megfogalmazott érveket nemcsak meghallgatják, hanem meg is fontolják a döntéshozók.
Addig is tárgyalnunk kell! Nem szabad szem elől téveszteni a fő célt: azt, hogy az intézethálózat kutatói itthon, politikai nyomástól mentesen, a nemzetközi normáknak megfelelő témaválasztási szabadságban, előre tervezhető anyagi alapokon tudják folytatni kutatásaikat. Amíg ezeknek a céloknak az irányába reményünk van lépni, nem dobhatjuk a gyeplőt a lovak közé.
Kedves Kollégák!
Az elmúlt egy esztendő kihívásokkal teli, embert próbáló év volt. Mi, kutatók szívesebben foglalkoztunk volna a tudomány művelésével.
Mégsem tekintem elvesztegetett időszaknak a tavaly nyár eleje óta eltelt hónapokat. A magyar tudomány képviselői ugyanis korábban ritkán tapasztalható egységet mutattak. Megrendítő látni, hogy a különböző tudományterületekről érkezett, kutatói életpályájuk különböző szakaszában járó, eltérő világnézetű és habitusú kutatók milyen aggodalommal emelték fel szavukat a tudomány szabadsága mellett, és milyen egységesen álltak ki amellett, hogy az MTA kutatóhálózata maradjon az Akadémiánál. Milyen hatalmas munkát végeztek a vezetők, a fiatal kutatók, az MTA Titkársága.
Köszönöm mindannyiuknak a munkát, a szolidaritást!
Nagy lépés az is, hogy az Akadémia minden döntéshozó szerve kinyilvánította: kész a kutatóhálózat rendszerének megújítására, hogy az eddigieknél is jobban támogathassuk a Kormány céljait, az ország, a nemzet felemelkedését.
Kedves Barátaim!
Ígérem, hogy érezve a bizalmukat, a következő, valószínűleg sorsdöntő napokban is arra törekszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia maradjon az, aminek ma még mondhatjuk: alapítója, Széchenyi István szellemi örökségének őrzője, a magyar nyelv és kultúra ápolója, a hiteles tudomány legfontosabb hazai központja.
