In memoriam Csapó Benő (1953–2023)

Csapó Benő (1953–2023) Fotó: mta.hu

Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, becsülték és szerették, hogy Csapó Benő professzor, a neveléstudományi kutatás és pedagógusképzés egyik legkiemelkedőbb képviselője elhunyt. Professzor Úr mind a hazai, mind a nemzetközi pedagógiai kutatás egyik legmeghatározóbb, legeredményesebb képviselője, iskolateremtő egyéniség volt. Több mint négy évtizedes kutatói munkássága során alapvetően megújította a neveléstudományi kutatásokat, valamint a tanárképzés és tanártovábbképzés területét. Kutatásai és tevékenysége fókuszában a hazai közoktatás eredményességének, minőségének és hatékonyságának fejlesztése állt, hazai és nemzetközi munkássága jelentősen hozzájárult a pedagógiai értékelési kultúra fejlődéséhez.

Csapó Benőt 2023 márciusában tanítványai, barátai, szerzőtársai, munkatársai és tisztelői köszöntötték 70. születésnapján [https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/unnepi-konferencia-csapo-beno-tiszteletere]. A rendezvényre a világ minden tájáról érkeztek kollégái, pályatársai, tanítványai, hogy köszöntsék őt, aki mind a hazai, mind a nemzetközi neveléstudományi kutatás és képzés terén maradandót alkotott. Tanárok, a neveléstudomány területén dolgozó hazai és nemzetközi szakemberek és kutatók generációit indította el a pályájukon. Csapó Benő egészen haláláig a Dugonics Társaság elnöke (2019–), a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programjának vezetője (2020–) és Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke (2022–) volt.

Tanulmányait a Szentgáli Általános Iskolában kezdte, majd a Lovassy László Gimnáziumban érettségizett Veszprémben. Kémia–fizika szakos középiskolai tanári oklevelét 1977-ben vehette át a József Attila Tudományegyetemen. 1979-ben egyetemi doktori, 1985-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1996-ban habilitált, 2002-ben pedig megkapta az MTA doktora címet. Teljes szakmai pályafutása a szegedi egyetemhez kötődik, először tudományos asszisztensként (1976) dolgozott, majd tudományos segédmunkatársi (1977), tanársegédi (1979), adjunktusi (1982), docensi (1988) és egyetemi tanári (1997) kinevezést kapott; 2023 márciusa óta az egyetem professor emeritusa volt. A Pedagógiai Tanszéket 1995–99 és 2006–14 között, az Oktatáselmélet Tanszéket 2014–15-ben vezette, közben 2007-ben megalapította a Neveléstudományi Intézetet, amelynek 2017-ig volt a vezetője. 2003-ban a vezetésével kezdte meg működését a Neveléstudományi Doktori Iskola, amelyet 2022-ig irányított. Témavezetése alatt 22 doktori hallgató védte meg disszertációját, akik közül szinte mindenki a felsőoktatásban dolgozik, többen egyetemi professzorok a neveléstudomány területén.

1990 óta tagja az MTA Pedagógiai Bizottságának, 1991 óta a Magyar Pedagógia című folyóirat főszerkesztője. 2002 óta az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának tagja, 2017–21 között társelnöke, majd haláláig elnöke volt. Az első konferencia elnökeként vezető szerepet vállalt az MTA Pedagógiai Bizottsága keretein belül 2001 óta évente megrendezett, majd azóta az ország legrangosabb neveléstudományi konferenciájává vált Országos Neveléstudományi Konferencia elindításában, fenntartásában, folyamatos fejlesztésében.

2003-ban elindította a Pedagógiai Értékelési Konferenciát, amelyet 2012 óta nemzetközi konferenciaként rendeznek meg minden évben Szegeden. A hazai neveléstudományi kutatásoknak a nemzetközi áramba való minél hatékonyabb bekapcsolása érdekében 2009-ben megszervezett egy nemzetközi műhely-konferenciát, a Szeged Workshop on Educational Evaluationt (SWEE), melynek hatása a nemzetközi együttműködésekre olyan jelentős volt, hogy a műhely-konferencia a rákövetkező hét évben ismételten megszervezésre került. Ez idő alatt az intenzív személyes konzultációra tervezett, alapvetően szűkebb körű nemzetközi fórum kinőtte eredeti kereteit, és az időközben kétnyelvűvé vált Pedagógiai Értékelési Konferenciába integrálódva folytatódott.

A Magyar Tudományos Akadémia Közoktatás-fejlesztési Kutatási Programjának vezetőjeként jelentősen hozzájárult a magyarországi neveléstudományi kutatások nemzetközi színtéren való erőteljes megjelenéséhez, a hazai kutatási műhelyek megerősítéséhez, fejlesztéséhez.

A Brémai Egyetemen Humboldt-ösztöndíjas kutatóként dolgozott 1989-ben, 1994–95-ben Stanfordban, a Center for Advanced Study in the Behavioral Sciences meghívott kutatója volt. Több nemzetközi kutatási programban vett részt. 1988-től 1991-ig a matematikatanulást vizsgáló projekt (Center for Human Growth and Development, University of Michigan) magyarországi munkáinak irányítója, 1997–99 között a demokratikus gondolkodás fejlesztésével kapcsolatos program (Institute for Educational Inquiry, University of Washington) résztvevője volt. 2000–04 között tagja volt az OECD PISA keretében a problémamegoldó gondolkodás, majd 2009–13 között a dinamikus problémamegoldás vizsgálatát kidolgozó munkacsoportoknak. 2009–10-ben az Assessment and Teaching of 21st Century Skills (Cisco, Intel, Microsoft) programban a Working Group on Technological Issues vezetője volt. 2012–15 között a Strategies for Assessment of Inquiry Learning in Science című EU FP7 projekt tartalmi kereteket kidolgozó munkacsomagját irányította. 2005–14 között a PISA Governing Board tagja, 2008–14 között alelnöke volt.

Tagja volt a Learning and Instruction, az International Journal of Educational Research, a Thinking Skills and Creativity, a Cambridge Journal of Education, az Educational Assessment, a Journal of Education for Teaching, a Technology, Knowledge and Learning, a Journal of Dynamic Decision Making és a European Journal of Psychology of Education folyóiratok szerkesztőbizottságának. A European Association for Research on Learning and Instruction kétszer (1997-ben és 1999-ben) választotta vezetősége tagjává. E szervezet 2007-ben Budapesten megrendezett, a tanulással és oktatással foglalkozó kutatók legrangosabb európai konferenciájának (12th Biennial Conference for Research on Learning and Instruction) elnöke volt.

Az 1990-es évektől több nagyszabású projektet vezetett, mint például az Iskolai Tudás projektet, az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport keretében megvalósuló Longitudinális Fejlődésvizsgálat programot (2003–), az Oktatáselméleti Kutatócsoportban megvalósult Hátrányos helyzetű tanulók értékelése és differenciált fejlesztése projektet (2003–07), a szintén az Oktatáselméleti Kutatócsoport keretében megvalósult Diagnosztikus Mérések Fejlesztése projektet (első fázis: 2009–12, második fázis: 2012–15) és a Diagnosztikus Értékelési Rendszer Továbbfejlesztése projektet (2017–20).

2001-től 2022-ig vezette az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoportot, amelynek keretében elindította a Szegedi Iskolai Longitudinális Programot (Hungarian Educational Longitudinal Program, HELP). Az országos reprezentatív mintával dolgozó program kiemelt célja, hogy az egyéni fejlődési pályák elemzésével, modellezésével hozzájáruljon az iskolai kudarcok, lemaradások okainak feltérképezéséhez, a lemaradások mechanizmusainak mélyebb megértéséhez. A 2003 óta gyűjtött adatok a négyévenkénti újabb mintákkal lehetővé teszik a jelenségek stabilitásának és az oktatásban lezajlott változások hatásának elemzését. A program mind hazai, mind nemzetközi szinten kiemelkedő és egyedülálló. Szintén a Képességfejlődés Kutatócsoport keretében az óvoda-iskola átmenet támogatása céljából elindította és irányította egy online iskolakészültség mérőeszközcsomag kidolgozását.

2003-tól vezette az általa alapított Oktatáselméleti Kutatócsoportot. A kutatócsoport 2009 és 2020 között vezetése alatt három fázisban valósította meg a Diagnosztikus mérések fejlesztése programot, ami egy személyre szóló visszajelzést biztosító rendszer magyarországi kiépítését célozta. A fejlesztőmunka a diagnosztikus rendszer összes lényeges elemére kiterjedt. Vezetése alatt dolgozták ki a diagnosztikus méréseket tudományosan megalapozó sztenderdeket. A projekt keretében megvalósult az eDia online platform és rendszer kidolgozása, amely a kidolgozott elméleti keretekre építve, több mint 20 000 interaktív feladat segítségével az 1–6. évfolyamos diákok készségeit, képességeit mérő, fejlődésüket egyénileg követő, a tanulási problémákat feltáró, nemzetközi szinten is kiemelkedő elektronikus mérési-értékelési rendszer. Kezdeményezésére ugyanezen elektronikus platformot alkalmazva indultak el 2015-től a Szegedi Tudományegyetemen az egyetemi bemeneti kompetenciamérések.

Széles körű nemzetközi kapcsolatai és munkája a hazai pedagógiai kutatást bekapcsolta a nemzetközi neveléstudományi kutatások fő áramába, sőt jó néhány területen a világ élvonalába helyezte. Elméleti és gyakorlatorientált kutatásaival, széles körben hivatkozott tanulmányaival és köteteivel, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerével megalapozta és elindította a hazai neveléstudományi kutatások megújítását, nemzetközi szinten is láthatóvá tételét. Jelentős szerepet vállalt a közoktatás reformjában, a kutatásalapú tanárképzés megvalósításában, valamint a tudományos eredmények disszeminációjában. Fő kutatási területei a kognitív fejlődés, az ismeretek közvetítésének és a képességek fejlesztésének integrálása, a tudás szerveződése, a pedagógiai értékelés és a technológiaalapú tesztelés. Egész életében küzdött azért, hogy nagyobb teret kapjon az empirikus neveléstudományi kutatások támogatása, hangsúlyozta a tanárképzés minőségének kiemelkedő fontosságát. Számos fórumon kiemelte, hogy az oktatás fejlesztésébe invesztált források rendkívüli megtérülést eredményeznek, képesek új pályára állítani egy ország gazdasági fejlődését. Ahogy a 2008-ban megjelent, ma is aktuális Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért című kötetben megfogalmazta: „A közoktatás fejlesztésének igazi tartalékát a tanulás hatékonyságának javítása jelenti: ugyanannyi iskolában eltöltött idő alatt a tanulóknak nem csupán több, de sokkal jobb minőségű, alaposabban megértett és szélesebb körben alkalmazható tudásra kell szert tenniük. Ezt a fejlődést — hasonlóan a társadalom és a gazdaság más területeihez — csak a tudományos kutatásra támaszkodva lehet elérni. […] A nemzetközi példák mindenekelőtt arra hívják fel a figyelmet, hogy áttörést csak jelentős erőfeszítésekkel lehet elérni, a problémák súlyával nem összemérhető kisebb javítgatások ezen a területen nem vezetnek eredményre. […] A kutatásoknak elsősorban a problémák kezelésére kell irányulniuk, így segíteniük kell a kedvezőtlen szociális státusú családok gyermekeinek tanulását, hozzá kell járulniuk a lemorzsolódás csökkentéséhez, javítaniuk kell az iskolát elhagyó tanulók tudásának minőségét.”

Fontosabb könyvei: A kombinatív képesség struktúrája és fejlődése (Akadémiai Kiadó, 1988); Kognitív pedagógia (Akadémiai Kiadó, 1992); A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése (Akadémiai Kiadó, 2003); Tudás és iskola (Műszaki Kiadó, 2004). Szerkesztésében jelentek meg Az iskolai tudás (Osiris, 1998), Az iskolai műveltség (Osiris, 2002) és a Mérlegen a magyar iskola (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2012) című kötetek, társszerkesztője volt a Teaching and learning thinking skills (Swets & Zeitlinger, 1999), a The nature of problem solving: Using research to inspire 21st century learning (OECD, 2017) köteteknek és a diagnosztikus értékelés tartalmi kereteit bemutató kilenc kötetnek (2011–15). Szakmai publikációinak száma közel 550, a munkáira való független hivatkozások száma meghaladja az 5800-at, Hirsch-indexe 34.

1997-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott, 2015-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki, 2016-ban Szeged, 2017-ben Szentgál díszpolgárává választották. 2019-ben megkapta a Helsinki Egyetem díszdoktori címét, 2020-ben az SZTE Innovációs Díjában részesült, 2022-ben tagjai közé fogadta az International Academy of Education.

Elhivatottságát mutatja, hogy Csapó Benő a külföldi felkérések ellenére 1976-tól folyamatosan dolgozott a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetében (korábban a József Attila Tudományegyetem Pedagógia-Pszichológia Intézetében), segítve és támogatva a körülötte tanuló és dolgozó hallgatókat, kollégákat, kutatókat. Szerepe és személyisége meghatározó. A Szegedi Műhely motorja, innovatív ötleteivel, gondolataival, minőség iránti elkötelezettségével meghatározó személyisége volt. Csapó Benő 2023 márciusában töltötte be 70. életévét.

Szerette a művészetet, értett a fotózáshoz. Vitorlázás iránti szenvedélyét több kollégájának, doktori hallgatójának átadta. Feleségével kettesben a világ számos országát bejárta motoron. Szerette a minőséget, és konzekvensen ragaszkodott hozzá az élet minden területén. Hihetetlen nagyvonalú volt, és óriási volt az emberekbe vetett bizalma. Mintaértékűen tudott a legőrültebb helyzetekben is higgadt maradni és felelősségteljes döntést hozni. Igazi innovátor volt. Sokszínű, eredményekben rendkívül gazdag tudományos pályafutása minden kutató számára példaként szolgál. Több ezer tanítványa és tisztelője nevében ezúton búcsúzunk Professzor Úrtól! Nyugodj békében, Benő!

Molnár Gyöngyvér
intézetvezető egyetemi tanár
Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet