Források az 1994. évi akadémiai törvény keletkezéstörténetéhez

Hogyan született meg az Akadémia önkormányzatának, vagyonának és finanszírozásának, valamint kutatóhálózatának jelenleg hatályos jogszabályi háttere? A tudománytörténeti jelentőségű források elé Zsoldos Attila akadémikus, az MTA II. Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke írt bevezetőt.

2018. július 2. Zsoldos Attila

„Tudománypolitika? Nincs-e ellentmondás ez összetett szó két alkateleme közt […]? Szabad-e politikáról egyáltalában beszélni, ha tudományról van szó, hiszen jaj a tudománynak, ha politika szüremkedik be abba. A kifejezés kétségtelenül nem egészen szerencsés, de […] hangsúlyozni kell, hogy itt a politika nem az úgynevezett napi, vagy pártpolitikát jelenti, hanem a kormányzatnak tervszerű és rendszeres tevékenységét a tudományos élet felvirágoztatása érdekében” írta 1927-ben gróf Klebelsberg Kuno (1875–1932) vallás- és közoktatási miniszter a Magyary Zoltán (1888–1945) által szerkesztett, A magyar tudománypolitika alapvetése címet viselő vaskos kötet előszavában.[1]

A mind a kortársak, mind az utókor által nagyra becsült miniszter álláspontját két évtized leforgása alatt elsöpörte a történelem, egyúttal azonban igazolta is. A „tudományos élet felvirágoztatásá”-nak új elveit akkor már a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége alá rendelt, 1948 nyarán létrehozott Tudományos Bizottság dolgozta ki: „Tudománypolitikánk most következő szakaszának alapvető feladata tudományos gépezetünk mozgósítása a tervgazdálkodás szolgálatában. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, gyökeresen át kell alakítani ezt a gépezetet, meg kell szüntetni anarchiáját és izolált sejtekre bontottságát, és átgondolt, a termelés szükségleteivel konkrét kapcsolatban álló munkatervnek kell alárendelni”.[2] Az elhatározást, amint az közismert, tettek követték, s 1949 őszére befejeződött a Magyar Tudományos Akadémia szovjet mintát követő átalakítása, azon módszer szerint, amelyet egy pártdokumentum még az év nyarán így fogalmazott meg: „az Akadémiát csupán »korszerűen átszervezzük«, valójában azonban azt érjük el az átszervezéssel, hogy […] az Akadémia a párt intencióinak megfelelően irányíthatóvá válik anélkül, hogy a régi Akadémiát formálisan szétvertük volna”.[3]

Aligha lehetett tehát kérdéses a magyarországi demokratikus átalakulás idején, az 1980–1990-es évek fordulóján, hogy a Magyar Tudományos Akadémia — miként az élet szinte minden területe — mélyreható reformra szorul. Az éles közéleti vitákkal kísért folyamatot az 1994-ben elfogadott XL. törvény juttatta nyugvópontra.

Kosáry Domokos (1913-2007)

Ennek előkészítésében oroszlánrészt vállalt magára az Akadémia 1990-ben megválasztott elnöke, Kosáry Domokos (1913–2007). Az Akadémia átszervezése érdekében végzett munkájába engednek bepillantást az alábbiakban közölt dokumentumok: az akadémiai törvényjavaslat „sarkalatos pontjai”-t a hozzájuk fűzött magyarázatokkal összegző írása, valamint az országgyűlési képviselőkhöz eljuttatott, az Akadémia álláspontját részletesen kifejtő s éppen nem mellesleg: ma is tanulságos röpirat. Ezeket egészíti ki a korszak miniszterelnökeivel, Antall Józseffel (1932–1993) és Boross Péterrel folytatott levelezése.

A figyelmes olvasó számára bizonyára feltűnik, hogy az Akadémia önkormányzatának, vagyonának és finanszírozásának, valamint kutatóhálózatának kérdései már akkor is a „sarkalatos pontok” élén álltak, ami magától értetődő: autonómia ugyanis vagyon és finanszírozás híján legfeljebb papíron létezhet, a valóságban azonban nem, a kutatóhálózat pedig az Akadémia vagyonának a része, a szónak mind materiális, mind eszmei értelmében.

Kosáry Domokos levele Antall Józsefhez
Az Akadémia működésének szilárd alapot biztosító pénzügyi háttér kialakítása fennállása óta az intézmény égető gondjainak egyike. Az Akadémia létrehozását kezdeményező Széchenyi István, valamint társai adományai az induláshoz elegendőek voltak ugyan, s a későbbiekben is számíthatott az Akadémia hasonló felajánlásokra, mindez azonban a folyamatosan bővülő tudományos tevékenység kiadásait csak szűkösen fedezte. Az első világháború és az azt követő összeomlás az akadémiai vagyon nagy részét is maga alá temette. Az újrakezdéshez nélkülözhetetlen segítséget adott az 1923. évi I. törvény, melynek 1. §-a kimondja: „A nemzet jövőjébe vetett tántoríthatatlan hitéről és életerejéről azzal is tanúságot tesz, hogy a magyar tudományos munka folytonosságát mostoha helyzetében is biztosítja. Ennek előmozdítására az állam a magyar tudományosság legfőbb szervének, a Magyar Tudományos Akadémiának (könyvkiadásra, folyóiratok fenntartására, tudományos pályadíjakra és tudományos megbízásokra stb.) évi 12 millió korona rendes segélyt biztosít az állammal való elszámolás kötelezettsége nélkül.”[4] Tovább javította az Akadémia helyzetét, amikor gróf Vigyázó Ferenc (1874–1928) tekintélyes vagyona egészét az intézményre hagyta. Az újabb világháború, majd az államosítás, valamint a forint 1946. évi bevezetését megelőző infláció azonban ismét megfosztotta az Akadémiát vagyonától. Az 1949. évi XXVII. törvény, mely az Akadémia szovjet mintát követő átalakításának folyamatát zárta le, kimondta, hogy az „Akadémia működésével kapcsolatos személyi és dologi kiadások fedezetéről az állami költségvetésben külön cím alatt kell gondoskodni”,[5] s ezt a rendelkezést a pártállam későbbi jogszabályai (1960, 1969, 1979, 1986) is fenntartották.

1990 után magától értetődően merült fel a magánszemélyek, egyházak és más intézmények által az előző évtizedek során elszenvedett vagyoni sérelmek orvoslásának kérdése. Az ezzel kapcsolatos, egymástól olykor gyökeresen eltérő álláspontok közül végül az kerekedett felül, mely az egykor államosított javak visszaszolgáltatása helyett bizonyos kivételekkel a részleges kárpótlást részesítette előnyben.

Antall József levele Kosáry Domokosnak

A Magyar Tudományos Akadémiát illetően a kérdés, amint azt az itt közreadott dokumentumok tanúsítják, az új akadémiai törvény megalkotását megelőző viták folyamán merült fel. Az országgyűlési képviselők számára készített röpirat utalásából egyértelműen kiderül, hogy az akadémiai törvényt előkészítő tárgyalások során szóba került az Akadémia finanszírozásának alapítványi formában történő átszervezése, amelyben az intézménynek átadandó vagyon jövedelmei fedeznék a kiadásokat a továbbiakban. Az Országgyűlés azonban végül más megoldást választott: az Akadémia álláspontját elfogadva fenntartotta a költségvetési támogatást, s egyúttal kárpótlás helyett átadta az intézménynek az Akadémia által az idő szerint használt ingatlanok egy részét mint törzsvagyont.

Kosáry Domokos levele Boross Péterhez

Utóbb, 2007-ben az Akadémiára bízott ingatlan vagyon a vagyontörvénnyel az MTA tulajdonába került. Az 1994. évi akadémiai törvény hatályba lépése óta a Magyar Tudományos Akadémia – a törvény meghatározása szerint: „önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestület”[6] – egyenrangú félként működik együtt partnereivel, így a különböző minisztériumokkal és más állami szervekkel.


Felhasznált irodalom:

A magyar tudománypolitika alapvetése. Szerk. Magyary Zoltán. Kiadja a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1927.

Pótó János: Harmadik nekifutásra. A Magyar Tudományos Akadémia „átszervezése”, 1948–1949. Történelmi Szemle, 1994, 36. évf., 79–110.

Kónya Sándor: „… Magyar Akadémia állíttassék fel…”. Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei. Új sorozat 32. [107.]) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1994.

[1] Klebelsberg Kuno: Előszó. In: A magyar tudománypolitika alapvetése. Szerk. Magyary Zoltán. Kiadja a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1927, iii.

[2] Idézi Pótó János: Harmadik nekifutásra. A Magyar Tudományos Akadémia „átszervezése”, 1948–1949. Történelmi Szemle, 1994, 36. évf., 80. (5. sz. jegyz.).

[3] Idézi Pótó J.: i. m. 99.

[4] Kónya Sándor: „… Magyar Akadémia állíttassék fel…”. Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei. Új sorozat 32. [107.]) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1994, 242.

[5] Uo. 308.

[6] Akadémiai szabályozások (Akadémiai törvény, Alapszabály, Ügyrend)