Elhunyt Vajda Mihály filozófus, az MTA rendes tagja

Vajda MIhály (1935-2023) Fotó: fuhu.hu

Személyében a Lukács György tanítványaiból álló budapesti iskola egyik legismertebb tagját, a nemzetközileg elismert gondolkodót, tanárt és kollégát gyászolja.

Érettségi után a Lenin Intézetben tanult, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán szerzett filozófia–német szakos diplomát, ahol Lukáccsal is szorosabb kapcsolatba kerül. 1961-től a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett, 1967-ben védte meg kandidátusi értekezését. Az intézetből 1973-ban politikai alkalmatlanság címén elbocsátották, szabadúszó fordítóként és nyelvtanárként tevékenykedett. 1977-től Brémában vendégprofesszor, az 1980-as években többször tanított New Yorkban, 1991–1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban. Rehabilitálását követően 1990-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) Filozófia Tanszékének egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagja lett. 2005-től professor emeritus, 2009-ig az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója volt.

Vajda pályája elején Lukács nyomán a „marxizmus reneszánszára” törekedett, s eközben Husserl fenomenológiájának irányába tájékozódott. A program megvalósíthatóságát idővel kétségesnek tartotta, mivel „a polgári társadalom transzcendálhatatlan”, viszont nem adta fel a társadalmiság problémáját, az „élő emberek valóságos szükségleteinek szemszögéből” vizsgálódott a fenomenológia területén is (A mítosz és a ráció határán, 1969). A továbbiakban Martin Heidegger gondolkodásának metafizika-kritikai dimenziója vált meghatározóvá Vajda gondolkodásában. A heideggeri diagnózis szerint a metafizika embere önmagát a létezők urának tekinti, de ehelyett az embert nem a létezők uraként, hanem a lét értelmét kutató lényként kellene szemlélnünk. Az ember szembesülése önnön létének végességével Vajda filozófiájának alaptapasztalata (A posztmodern Heidegger, 1993). A végességtapasztalat mindamellett az emberi lét egyediségét, a személyes emlékezés különös mintázatát is kidomborítja. A 2000-es évek második évtizedének szövegeiben Vajda megpróbálta feltárni üldöztetésének mibenlétét, az emberi létezéstől való megfosztottság tapasztalatát (A személyes emlékezet filozófiája, 2017; Szög a zsákból, 2017).

Vajda Mihály nemzetközi ismertsége leginkább a marxizmus és a fenomenológia inspiratív összehasonlító elemzéséhez kötődik, Bernhard Waldenfels a témának szentelt nagyszabású könyvében Vajda ez irányú kutatásait alapforrásnak tekinti. Emellett Vajda politikafilozófiai gondolatai keltettek visszhangot külföldön, a fasizmusról szóló angol nyelvű kötete (Fascism as a Mass Movement, 1976), valamint a Kelet-Közép-Európában zajló szovjetizáció belső folyamatait illető megfontolásait tartalmazó könyv (Russischer Sozialismus in Mitteleuropa, 1991).