Búcsú Sohár Pál kémikustól, az MTA rendes tagjától

Sohár Pál (1936–2025) Fotó: konyvtar.mta.hu

Sohár Pál 1955-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán. Már 1956-ban aktívan részt vett az egyetemi életben, a forradalom alatt egyike volt azoknak, akik sokszorosították az egyetemi diákság közösen fogalmazott proklamációját, amit azután szétosztottak a felvonulók között. Szerencséjére ez nem jutott az egyetemi pártvezetés tudomására, bár gyanakodtak rá, ezért a diploma megszerzése után a Kelenföldi Tejipari Vállalatnál talált csak munkát, ahonnan Varsányi György ajánlására a Gyógyszerkutató Intézet spektroszkópiai laboratóriumába került, melynek vezetője lett. Holly Sándorral közösen megírta az infravörös, egyedüli szerzőként pedig az NMR-spektroszkópia magyar nyelvű, azóta is használt kézikönyvét.

Mint a Chinoin azóta már ezen a néven megszűnt gyógyszergyár hasonló érdeklődésű kutatója, 1979-ben ismerkedtem meg vele, a tekintélyes, idősebb kollégával, kérve a tudományos együttműködés lehetőségét. 1980-ban lett az Egis gyógyszergyár szerkezetkutatási önálló osztályának vezetője, 1990-ben pedig az ELTE TTK vegyész szakán egyetemi tanár. 1992-ben választották meg az Általános és Szervetlen Kémiai Tanszék vezetőjének, ahol továbbfejlesztette a szerkezetkutatást. Tanszékén egy pályázaton elnyert, az akkor kiemelkedő teljesítményűnek számító, 500 MHz-es spektrométer üzembe helyezésével megteremtette a magas színvonalú mágneses magrezonancia-spektroszkópiát.

A Kémiai Intézetben már működő röntgendiffrakciós berendezés mellett ez a műszer tette lehetővé a modern fehérjeszerkezet-kutatást Magyarországon. Megszervezte az MTA-ELTE Szerves Kémiai Spektroszkópiai Kutatócsoportot, ahol Csámpai Antallal együttműködve ferrocénvegyületek előállításával és szerkezetvizsgálatával foglalkozott.

1990-ben lett hívásomra a Magyar Kémikusok Egyesületének alelnöke, mely tisztségét 1999-ig töltötte be. 2002-ben az Eötvös József-ösztöndíj Közalapítvány kuratóriumának elnöke, 2004 és 2023 között pedig a Magyar Kémiai Folyóirat főszerkesztője volt. 1968-ban lett kandidátus, 1973-ban akadémiai doktor, 1980-ban pedig az MTA Anyag- és Molekulaszerkezeti Munkabizottságának elnöke. 1980–1995 között a Tudományos Minősító Bizottság, később a Doktori Tanács és a Magyar Ösztöndíj Bizottság tagjaként is tevékenykedett. 2001-ben lett az MTA levelező, 2007-ben pedig rendes tagja. 1994-ben Bernáth Gáborral és Kálmán Alajossal megosztva Széchenyi-díjat kapott a szerves és gyógyszerkémia, a spektroszkópia és röntgenkrisztallográfia területén példás együttműködéssel végzett, nemzetközileg is elismert tevékenységéért.

2016-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Rajongója volt Wagner zenéjének, egy-egy operáját számtalanszor meghallgatta, művészetéről sok-sok előadást tartott. Markáns egyénisége, szókimondása és elkötelezettsége hiányozni fog a magyar kémiából.
Kedves Pali bátyám, nyugodj békében!

Náray-Szabó Gábor