Búcsú Schaff Zsuzsától

Schaff Zsuzsa (1943–2023) Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás

2023. november 16-án, 80 éves korában ment el dr. Schaff Zsuzsanna, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem professor emeritája. Kerek és teljes életet élt. Hivatalosan patológus volt, de ez félrevezető, amennyiben szakmai működése ennél sokkal szélesebb körű volt. Ezt jól demonstrálja, hogy különböző időpontokban betöltötte az Onkológiai és Sugárterápiás, illetve a Patológiai Szakmai Kollégium elnöki tisztjét is, de részt vett a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium munkájában is. Mind az onkológus, mind a gasztroenterológus, mind a patológus, mind a hepatológus orvostársadalom a legkülönbözőbb formákban értékelte magas szintű szakmai tevékenységét. Többek között a Magyar Onkológusok Társaságától Krompecher-emlékérmet, a Magyar Patológusok Társaságtól Baló József-emlékérmet, a Magyar Gasztroenterológiai Társaságtól Hetényi Géza-emlékérmet, a hepatológusoktól Telegdy László-életműdíjat kapott. Operatív, megoldó, konfliktusokat is vállaló ember volt, akinek semmit sem adtak ingyen, mindenért megdolgozott, megszenvedett. Küzdelmes élete volt.

Schaff Zsuzsa Orvos volt.

Úgy volt orvos, hogy bár a közvetlen betegellátásban csak rövid ideig pályakezdőként vett részt – értsd akkoriban voltak „csak” „saját” betegei –, mégis egész életében közvetve, de gyakorlati szinten vett részt a klinikai gyógyításban. Nem csak „hivatalos” leleteivel, szakvéleményeivel járult hozzá emberek gyógyulásához. Számtalan beteg gyógyításában működött közre konkrét szakmai megkeresések révén, amelyek magasan és kevésbé magasan kvalifikált klinikus kollégáktól érkeztek hozzá a legbonyolultabb szakmai esetekkel kapcsolatban folyamatosan. Közismert és köztiszteletben álló, több területen kiemelkedő szaktudású szakember volt, aki tanácsaival is rendelkezésére állt mindenkinek.

Orvos volt abban az értelemben is, hogy munkásságának számos olyan vonatkozása van, amely a legmodernebb molekuláris biológiai, molekuláris patológiai módszerek bevezetését szolgálta a magyar betegellátásban a tüdőgyógyászattól kezdve a legkülönfélébb klinikai területeken. Tevékenysége maga a transzlációs medicina. Ezt azért tehette meg, mert nagyon széles érdeklődésű emberként része lehetett a nemzetközi orvostársadalomnak. Követte annak trendjeit, mozgását. Ismerte szakterületei legfontosabb szereplőit, és őt is ismerték. Ebben az is segítette, hogy sokszor és hosszú ideig dolgozhatott különböző élvonalbeli intézetekben, így az USA-ban, Franciaországban és Ausztriában.

Szakmai alma matere a Semmelweis Egyetem I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézete volt, első szakmai mentora pedig az intézet akkori igazgatója, Lapis Károly akadémikus. Kutatóorvosi pályája innen indult, és aztán elsősorban az NIH (National Institutes of Health) Rákkutató Intézetében, Bethesdában folytatódott a daganatkeltő vírusok és a vírusok okozta daganatok tanulmányozásával. Szerteágazó tudományos kutatói munkássága legjelentősebb eredményeinek a májrák kialakulásában szerepet játszó daganatkeltő vírusokra irányuló kutatásait tekintik. A körülmények úgy alakultak, hogy Schaff Zsuzsa viszonylag későn lehetett csak igazgató tanszékvezető a Semmelweis Egyetemen. Nyolc évig vezette a II. Sz. Patológiai Intézetet.

Hatalmas munkabírású kutató volt, aki az elmélyült szakmai munka, a rengeteg tudományos közlemény, igen sok PhD-hallgató, tanítvány mellett számos tudományos közéleti feladatot is vállalt. A közelmúlt szakmapolitikai jellegű feladatvállalásai közül például kiemelhető, hogy a Covid-járvány idején jól hasznosította virológiai ismereteit a különböző országos operatív szakmai testületek munkájában. Ez párosult kutatómunkával is: kezdeményező, vezető, aktív résztvevője volt a hazai koronavírus-áldozatok nem veszélytelen és nemzetközi szinten is komoly figyelmet kiváltó, a járvány kitörése után azonnal meginduló, különféle patológiai vizsgálatainak.

A tudományos etikai kérdések mindig érdekelték. 2011-től haláláig elnöke volt az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) Tudományos és Kutatásetikai Bizottságának, amely évente több száz felelősségteljes szakmai-etikai döntésével alapvető, operatív szerepet játszik a magyarországi orvostudományi kutatásokban érintett sok ezer beteg biztonságában. A Magyar Tudományos Akadémián egy cikluson keresztül elnöke volt az MTA Tudományetikai Bizottságának.

Rendkívül aktív volt a magyar és nemzetközi tudományos közéletben, több konferencián vállalt vezető szervezői szerepet. Ez a munkássága szintén rendkívül széles szakmai horizontot ölelt fel a májbetegségektől – beleértve a májrákot – a patológián keresztül a klinikai onkológiáig. Nem tartozott azok közé a kutatók közé, akik szigorúan csak a saját előmenetelükre koncentrálnak, és nem jeleskednek a közfeladatokban való részvételben. Többféle pályázati rendszerben vállalt hálátlan vezetői, referensi feladatokat is, így például másfél évtizedig irányította az ETT Onkológiai zsűrijét, az OTKA Élettudományi Kollégium Klinikai Orvostudományi Zsűrijének nyolc éven keresztül volt az elnöke.

Nagyívű sikeres tudományos, orvosi, szakmai vezetői pályafutását magas szinteken ismerték el, így többek között megkapta az Akadémiai díjat, a Széchenyi-díjat, a Semmelweis-díjat és a Magyar Érdemrend középkeresztjét.

Schaff Zsuzsa nagyon szerette a természetet, a művészeteket. Dante-rajongó volt, többször elzarándokolt emiatt Bolognába, Wagner- és Mozart-fesztiválokra járt Bayreuthba és Salzburgba. A prioritás a magánéletében azonban a család volt – két gyermeke és három unokája. Hatalmas munkabírásával tett meg értük mindent. Élete delelőjén balesetben veszítette el orvos férjét, ezt követően fia családjával élt együtt.

Görög sorstragédiának is felfogható, hogy daganatos betegségben ment el, amellyel sok évig nézett méltósággal, tartással és kitartással szembe. Kívülről is tudta szemlélni a vele történő eseményeket, és fegyelmezetten tűrni próbálta azt, amit lehet. Nem volt egyedül, nem adta fel, küzdött, és sokan küzdöttek érte az utolsó pillanatokig. És dolgozott, reménykedett is az utolsó pillanatokig. Szeretettel, tisztelettel és fájdalommal emlékezünk rá.

Mandl József
professor emeritus, az MTA rendes tagja