Elhunyt Papp László biológus, az MTA rendes tagja

Papp László (1946–2021) Fotó: Soltész Zoltán

A rendszertani nómenklatúrával foglalkozó munkáiban három légycsaládot, azokon belül több mint kilencven, tudományos szempontból új légynemet és több mint hétszáz légyfajt írt le. Mindig büszke volt arra, hogy ebből csupán nyolc bizonyult szinonimának, és azok is csak azért, mert néhány hónappal később jelent meg a cikke, mint egy másik kollégáé. Magyarország állatvilágában több mint kétezer légyfajt sikerült elsőként kimutatnia. Ez az eredménye nemzetközi figyelmet is keltett. Ha véletlenül – ami igen ritkán fordult elő – olyan „legyecskét” mutatott neki valaki, amit nem tudott egy könyv kinyitásával meghatározni, lázas kutatásba kezdett, és addig nem nyugodott meg, amíg nem sikerült meghatároznia vagy újként leírnia. Könyvszerkesztői munkássága is jelentős, Darvas Bélával és Soós Árpáddal több nemzetközileg elismert kézikönyvet írt, elsősorban rovartani területen. Darvas Bélával közösen megszervezte Budapesten az első dipterológiai világkonferenciát, és ezzel útjára indította ezt a négyévenkénti rendezvénysorozatot.

1965-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, ahol 1970-ben kapott biológusi diplomát. Diplomájának megszerzése után a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának munkatársa lett. Itt több mint tíz éven keresztül dolgozott, utána rövid ideig általános iskolai tanár volt Vecsésen. 1982-ben az Állatorvostudományi Egyetemen kezdett el dolgozni, majd 1986-ban visszatért a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárába. Később az MTA és a Múzeum közös Állatökológiai Kutatócsoportjának vezetésével bízták meg, majd kutatóprofesszori megbízást kapott.
A kutatócsoport vezetőjeként megfogalmazott egy magas elvárást
a nemzetközi publikációk tekintetében, amúgy teljes szabadságot adott
a kutatásokban, a tudományos közéleti tevékenységekben és a napi rutinban is. Ajtaja mindig nyitva állt hosszas beszélgetésekre, melyek során a legyeken és kutatásokon túl a magyar tudomány belső ügyei is kendőzetlenül előkerültek. Múzeumi állása mellett oktatott az Állatorvostudományi Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, a Debreceni Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

1976-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1988-ban akadémiai doktori értekezését. 1976-ban az MTA Zoológiai Bizottságának, 1986-ban az Ökológiai Bizottságnak lett tagja. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. Az MTA-t szolgálni akarta, erősíteni a „szuprás” szakterületet, például többeket rávett az MTA doktora cím megszerzésére. 1998 és 2000 között a Tudományetikai Bizottságban is dolgozott, 2000-től részt vett az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa munkájában. 1991 és 1998 között az Országos Tudományos Kutatási Alap több szakbizottságának tagja volt.

1965-ben lépett be a Magyar Rovartani Társaságba, amelynek 1975 és 1977 között titkára, majd választmányi tagja lett, emellett tagja volt a Magyar Biológiai Társaságnak, a Magyar Parazitológusok Társaságának és a Magyar Ökológusok Egyesületének. 1992 és 1996 között az Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae főszerkesztője volt.

Falus András, az MTA rendes tagja
Báldi András, az MTA doktora
Soltész Zoltán PhD