Elhunyt Markó László kémikus, az MTA rendes tagja

Markó László (1928–2022) Fotó: tab.mta.hu

Markó László 1928-ban született Debrecenben. Vegyészmérnöki diplomáját 1951-ben, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Veszprémbe került, a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben (MÁFKI) dolgozott. Egyetemi doktori disszertációját 1959-ben védte meg. 1965-ben bízták meg a Veszprémi Vegyipari Egyetem Szerves Kémia Tanszékének vezetésével, először egyetemi docensi, majd 1969-től egyetemi tanári beosztásban. Kutatásai során átmenetifém-komplexek (elsősorban kobaltkarbonilok és ródium-foszfin komplexek) jelenlétében lejátszódó homogénkatalitikus hidrogénezési és hidroformilezési reakciókkal foglalkozott. 1963-ban nyerte el a kémiai tudomány kandidátusa, 1968-ban
a kémiai tudomány doktora fokozatot. A tanszékvezetés mellett az 1965-ben alakult MTA Petrolkémiai Tanszéki Kutatócsoport vezetői feladatait is ellátta. Kutatócsoport-vezető maradt akkor is, amikor 1986-ban az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézetének vezetésével bízták meg.
Bár tanszékvezetői feladatait más vette át, egyetemi tanárként továbbra is oktatta az egyetemi hallgatókat. Többkötetes szerves kémiai jegyzete ma is alapmű a veszprémi diákok számára. A kutatóintézetet négy évig vezette, utána kutatóprofesszorként dolgozott. A Petrolkémiai Kutatócsoport munkáját 1998-ig irányította. 1998-tól a Veszprémi Egyetem (ma: Pannon Egyetem) professor emeritusa volt.

Az MTA 1976-ban levelező, 1987-ben rendes tagjává választotta. 1989–1996 között az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnöke, majd 1996 és 2002 között a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöke volt.

Több külföldi egyetemre (Würzburg, Chicago, Rennes, Toulouse, Modena) kapott vendégprofesszori meghívást. 1990 és 1993 között a European Science Foundation nemzeti bizottsága, 1998-tól a Central European Academy
of Science and Art tagja volt.

Számos díj (Állami Díj, Alexander von Humboldt-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, az Arany János Közalapítvány Nagydíja, Akadémiai Aranyérem, területi Prima díj, Cholnoky-díj, Veszprém város díszpolgára, Pannon Tudományos Díj) birtokosa.

Sokszínű egyéniség volt. Hobbiként barlangkutatással is foglalkozott. Kutatásai és közleményei alapján 1998-ban a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagjává, 2000-ben a Bakonyi Barlangkutató Egyesületek Szövetsége tiszteletbeli elnökévé választotta. Később a túrázás és a gombászás jelentette számára az aktív kikapcsolódást. Nyugdíjas évei alatt sem tétlenkedett, ismeretterjesztő cikkei jelentek meg az élet keletkezésével, majd a kozmikus katasztrófákkal kapcsolatban.

Iskolateremtő tudósként sok fiatal kollégáját vezette be a kémia rejtelmeibe, tette őket elkötelezett kutatóvá. Sokat követelt, de sokat is adott. Megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélyével, hallatlan alaposságával, igényességével és sokoldalú tájékozottságával irányt mutató vezetője volt minden szakmai közösségnek, ahol feladatot vállalt. Fontosnak tartotta
a külföldi tapasztalatszerzést és külföldi kapcsolatai révén támogatta is
a fiatalokatez irányú törekvéseikben. Tanítványai között több egyetemi doktor, kandidátus, MTA doktora, sőt akadémikus és külföldi professzor is van, akik kutatói örökségét továbbadják a következő nemzedékeknek.

Nyugodjék békében!

Skodáné Földes Rita, az MTA doktora