Ablak bezárása X

Eötvös 2020+: az Akadémia nagyot lépett a Kormány innovációs céljainak támogatásában

Elhunyt Horst Haselsteiner történész, az MTA tiszteleti tagja

2019. március 3-án Bécsben elhunyt Horst Haselsteiner osztrák történész, a Habsburg Birodalom 18–20. századi történelmének neves kutatója. A magyar pályatársak nevében Pók Attila, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének nyugalmazott tudományos tanácsadója búcsúzik az mta.hu-n.

2019. március 18.
Horst Haselsteiner (1942 – 2019) Fotó: europainstitut.hu

Horst Haselsteiner Közép- és Délkelet-Európa, a Habsburg Monarchia történésze volt, sorsában és kutatói témaválasztásában egyaránt. 1942-ben a német megszállás alatt lévő Belgrádban született, édesanyja magyar, édesapja osztrák volt.

Régiónk története Bécsbe sodorta a három nyelvet is anyanyelvként beszélő fiatalembert. Öt évvel az Ausztria felívelését megalapozó osztrák államszerződés aláírása után, 1960-ban érettségizett és jogot kezdett tanulni, de rövidesen rátalált arra az útra, amely saját és családja sorsának alakulását, gyökereit keresve a történelem kutatásához vezette. Mai összehasonlításban igen fiatalon, 28 évesen doktorált, baráti mentora, tanulmányainak irányítója a 20. századi osztrák Közép-Európa-kutatás meghatározó egyénisége, Richard Georg Plaschka volt. Témaválasztása bizonyára nem volt független a kiegyezés 100. évfordulója kapcsán a dualista Habsburg Monarchia iránt megélénkülő kutatói érdeklődéstől, a szerbek és a kiegyezés viszonyát tárgyalta, erre alapozott monográfiája (Die Serben und der Ausgleich. Zur politischen und staatrechtlichen Stellung der Serben Südungarns in den Jahren 1860–1867. WienKölnGraz) 1976-ban jelent meg. A disszertáció megvédésének évében, 1970-ben került professzora mellé asszisztensként a Bécsi Egyetem Kelet-Európa Története Intézetébe. Intellektuális nyitottsága, nyelvtudása, sportos életvezetése, rendkívüli munkabírása révén hasonló tulajdonságokkal rendelkező professzorával és tanársegéd társával, Arnold Suppannal első nagy közös projektként mindössze három év alatt a dualista Monarchia „belső frontjának” történetét, az 1918-as összeomlás belső okait számos, addig kevés figyelmet kapott forrás felhasználásával foglalták össze (Plaschka, R. G. – Haselsteiner, H. – Suppan, A.: Innere Front. Militärassistenz, Widerstand und Umsturz in der Donaumonarchie 1918. I–II. Wien, 1974). A kétkötetes monográfia a mai napig mérföldkőnek számít a témakör kutatásában.

Látszólag igen távol állt e munka tárgyától következő nagy monográfiájának témája: II. József és a magyar vármegyék viszonya; ezzel habilitált 1981-ben (Joseph II. und die Komitate Ungarns. WienKölnGraz, 1983). Az egész életműben elhelyezve azonban logikus a két problémakör közötti kapcsolat: Haselsteiner professzort egész élete során a Habsburg Monarchia népeinek viszonyrendszere foglalkoztatta, jogtörténeti tudását is hasznosítva azt akarta megérteni: a bonyolult szerkezetű állam intézményrendszere mennyiben tudta kezelni a Monarchián belüli politikai, politikai gondolkodásbeli és kulturális mozgalmak dinamizmusát, mikor és miért volt sikeres, és mi okozta az oly sok problémát, konfliktust túlélt nagyhatalom végső kudarcát. Miért volt több a konfrontáció, mint a kooperáció? Eleve illúziók voltak a különböző föderációs tervek, vagy a nemzetközi viszonyok megfelelő alakulása mellett lehetett-e esély a felélesztésükre? Ha nem a föderáció, akkor milyen más intézményrendszer adhatott volna és adhat esélyt a közép- és délkelet-európai népeknek a békés, egymást gazdagító együttműködés kialakítására? A kiterjedt szakmai és baráti kapcsolatok révén folyamatosan rendkívül sok irányban tájékozódó tudós számára ezek nem pusztán kutatási kérdések voltak, hanem szerteágazó szakmai és tágabb közéleti szerepvállalását is formálták. 1988 és 1993 közötti grazi, majd mentora utódaként bécsi professzorsága idején (1993–2010) nagyszámú, a régió legkreatívabb, legnyitottabb gondolkodású történészeit mozgósító konferenciát szervezett, ezekre épített köteteket szerkesztett, s rengeteg kutatási ösztöndíjat biztosított a Habsburg Monarchia utódállamaiban dolgozó fiatal kollégák számára.

A jelen lehetőségeinek vizsgálata foglalkoztatta az 1990-ben alapított, budapesti Európa Intézet igen aktív kuratóriumi tagjaként, az Andrássy Egyetem Közép-Európa oktatási és kutatási programja alapító dékánjaként, különböző közép-európai vonatkozású alapítványok kurátoraként. Azok között volt, akik életben tartották és gazdagították az 1960-as évek utolsó harmadától kibontakozó, számos kiadvány és konferencia révén a régi sztereotípiák feloldását elősegítő osztrák–magyar történészi együttműködést, odaadó figyelemmel támogatta a birodalmi keretek között gondolkodni tudó és akaró, nemzeti identitásukat és történészi józanságukat összeegyeztetni képes kollégákat. Szívós türelemmel, mindig a megfelelő pillanatban intézkedve bábáskodott forráskiadványok, konferenciakötetek és monográfiák születésénél.

Munkássága nem maradt visszhang és elismerés nélkül. 1993-ban választotta tagjául az Osztrák Tudományos Akadémia, 2011 óta volt a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, 2002-ben elnyerte a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Deák Ferenc kutatási díját. Horst Haselsteiner annak a szellemiségnek volt a képviselője, amely hitt és hisz abban, hogy a közép- és délkelet-európai népek kooperációja nem megalapozatlan álom, hanem – ahogyan azt a régióban élő kollégáival kialakított személyes és intézményes együttműködése is példázta – felismerhető és kihasználható lehetőség. Tiszteletet parancsoló életműve ezt a tanulságot és reményt hordozza.