Elhunyt Finta József építész, az MTA rendes tagja

Finta József 1935-ben született Kolozsváron. Írónak, festőnek készült, de atyai tanácsra jelentkezett az Építőipari Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, 1958-ban szerezte meg diplomáját. Diplomaterve alapján – id. Janáky István javaslatára – felvették a MÉSZ Mesteriskola III. ciklusára (1958–1960).

Finta József (1935 - 2024) Fotó: Wikimedia Commons

Építészi munkásságát 1958-ban a LAKÓTERV-ben kezdte, ahol közel 36 évig dolgozott, eleinte tervezői, majd műteremvezetői, végül igazgatóhelyettes-főépítész beosztásban. Már a kezdetektől sikeresnek számított, első jelentős munkája az 1961-ben tervezett dunaújvárosi garzonház volt. 1965-ben Ybl-díjat kapott. A LAKÓTERV egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze lett, amihez hozzájárult szakmai elkötelezettsége és hatalmas munkabírása is. Országosan ismert építésszé a Duna InterContinental Szálló (1966–1969) tette (ma: Hotel Marriott).

Már 1966-ban a MÉSZ vezetőségi tagjává választották, melynek nyolc évig elnökségi tagja is volt. 1970-től kezdve folyamatosan épülnek szállodái (Hotel Volga, később: Ibis Váci út – nemrég bontották le; Hotel Forum; Hotel Voronyezs; Hotel Buda Penta, ma: Mercure Buda; Hotel Novotel; Hotel Liget, ma: Ibis Heroes Square; Grand Hotel Corvinus Kempinski, ma: Kempinski Hotel Corvinus stb.). Az 1980–90-es évek fordulója táján egyre több nagyszabású épület tervezését vállalja. 1994-ben műterme egészével megalapította a Finta és Társai Építész Stúdió Kft.-t, mely 40 fős irodává nőtte ki magát. Ezen időszak legjelentősebb munkái: ORFK-BRFK Székház („Rendőrpalota”), WestEnd City Center, a BME–ELTE (ma már csak a BME) informatikai épülete.

Sikeres építészeti pályafutása meghozta az elismerések sorozatát: 1985-ben címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. 1991-ben az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagja és címzetes egyetemi tanár lett. Több cikluson keresztül a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze volt.

1984-ben lett a műszaki tudományok doktora, 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben rendes tagjává választották. Több éven keresztül vezette az MTA Építészettörténeti és Műemléki Bizottságát. Alapító tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. A BME címzetes egyetemi tanáraként tagja az EHB DT és a Kari Doktori és Habilitációs Bizottságnak, valamint a Mestertestületnek. Tagja – többször elnöke – a BME ÉPK és a PTE MIK diploma- és DLA-bizottságának, valamint a Professzorok Batthyány Körének.

1985-ben országgyűlési pótképviselő lett, mandátumát 1990-ig viselte. 2005-ben vált ismét politikailag aktívvá, amikor az Orbán Viktor által létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület tagja lett.

Díjai: Ybl Miklós-díj (1965, 1972); megosztott Állami Díj II. fokozat (1970) – A salgótarjáni városközpont rekonstrukciójáért; Pro Urbe Budapest díj (1982); Kossuth-díj (1996); Köztársasági Elnöki Aranyérem (1997); a Magyar Művészetért díj (1997, 2007); Steindl Imre-díj (1998); Deák Ferenc kutatási díj (2007); Prima Primissima díj (2007); Budapest díszpolgára (2009); Dr. Pogány Frigyes-díj (2011); a Magyar Érdemrend középkeresztje (2013); a Nemzet Művésze (2014).